Kivirult a sziklakert

Az elmúlt hetek csapadékos időjárása nyomán minden rohamosan nő, fejlődik a kertben. Sajnos a gyom is. A már kialakított részek rendben tartása elsődleges feladat volt, de a most és később kialakítandó területeket sem lehet teljesen magára hagyni. Mindez rengeteg munkát adott az elmúlt időszakban, így nem nagyon maradt időm a blogra sem. Emiatt megint majdnem úgy jártam, mint áprilisban, hogy lassan aktualitását veszti a dolog, amiről írni akarok. Szerencsére azonban egy hirtelen kerekedett zápor bekergetett a házba, így most megragadom az alkalmat, hogy beszámoljak az egyik leglátványosabb változásról. Az elmúlt hetekben ugyanis életre kelt, kivirult a sziklakert.

A sziklakertet tavaly nyáron alakítottuk ki, amikor a tóból kikerülő földkupacot dombbá formáltuk, és a déli fekvésű rézsűt ugyanolyan terméskövekkel támasztottuk meg, mint amilyet a tóhoz is felhasználtunk. (Lásd a kialakításról szóló írást itt.)

Tavaly nyáron a frissen elkészült sziklakertben még szinte eltűntek a növények a kövek között

 Az elmúlt nyár folyamán párnás növésű és alacsony sziklakerti évelőkkel ültettük be a kövek közötti hézagokat és a dombtetőt. Szerencsére a szigorú tél végül is nem tett kárt a friss ültetésben, és a fél éve még aprócska növények máris hatalmasra nőttek, némelyiket már idén kordában kell tartani, illetve lehet szaporítani belőle.

A sziklakert első virága a leánykökörcsin volt

A virágok elnyíltával a kökörcsin mutatós termésével díszít

Az első virágzó a leánykökörcsin volt, ő azóta jópofa terméstokjaival díszít. A párnás növésű lángvirágok (Phlox), kőtörőfüvek (Saxifraga), pázsitviolák (Aubrieta) és tatárvirágok (Iberis), a csomókban növő pázsitszegfű (Armeria maritima)  már teljes pompájukban mutatkoznak, sőt, némelyikük virágzása lassan véget is ér. A többi sziklakerti évelő is gőzerővel készül a virágrajtra.

Az első virágok megjelenésekor még látszottak az árlevelű lángvirág levelei

Teljes virágzásban a párnás növésű  lángvirág

Tengerparti pázsitszegfű

Lángvirág és pázsitszegfű dús párnái vonják be a köveket a sziklakertben

Az örökzöld tatárvirág  több hajtása elfagyott a télen, ezért csak néhány virágot hozott

A kőtörőfű virágai elnyílásban sötét bordóra váltanak

Az egyik legnagyobb csoda a kristályvirág (Delosperma), amely tavaly szépen megeredt, ám alig hozott virágot. Tél végére azt hittem, hogy kipusztult, ugyanis elszáradt hajtások tömkelege borította a növényt. Aztán egyszer csak elkezdett kizöldülni, és megjelentek az első virágok is, amelyek napról napra nagyobb tömegben nyílnak a hajtásvégeken. Selymesen ragyogó erős rózsaszín fészkes virágai nagyon szépek.

A kristályvirág rásimul a kövekre

Eltérő habitusú növények találkozása a sziklakertben

A szegfűfélék is szépen rajtolnak. A mezei szegfű (Dianthus deltoides) kárminpiros virágai most kezdtek nyílni, és meglepetésemre van egy tő fehér virágú is. A többi szegfű is tele van bimbókkal, első virágaikat már nyitogatják.

A mezei szegfű virágzása most kezdődik

Rajtra készen áll ez a kis szegfű megszámlálhatatlan bimbójával

Hasonlóképpen hatalmas bokorrá szélesedett a két rózsaszínben nyíló napvirág (Helianthemum) is, melynek bájos virágai ugyan csak egy napig tartanak, ám naponta nyílnak az újabb és újabb bimbók.

Törékenynek látszó szépség a napvirág

Nagyon bájosak a különböző varjúhájak (Sedum) és kövirózsák (Sempervivum) is, melyek egy része az anyukám gyűjteményéből való.

A kövirózsa apró szárakon hozza utódait

Különleges színhatású kövirózsa; a legkisebb résbe is bepréselődnek

Egy kis varjúháj hívja fel magára a figyelmet csodás színeivel

Varjúháj másik fajtája

Sapkaként ül a szikla tetején ez a varjúháj

A kék léggömbvirágok későn bújtak elő, már azt hittem, hogy kifagytak a télen, de most már szépen fejlődnek, mind az öt tő megmaradt.

A léggömbvirág elég későn hajt ki; amíg nem kezd virágozni, addig is mutatós leveleivel díszít

A dombtetőn nyílni kezdett a piros sarkantyúvirág (Centrantus ruber), bimbósak a veronikák és a törpe margaréta is.

A sarkantyúvirág már bimbós formájában is rendkívül mutatós

A sziklakert tetején díszlik a tartós virágzású piros sarkantyúvirág

A homokhúr (Cerastium) is hihetetlenül szapora növény, egyetlen picurka hajtásból hatalmas területet képes beborítani akár egy év alatt is. Terjeszkedését virágzás utáni visszavágással lehet kordában tartani. Nagyon kedvelem ezt az évelőt szép dús, ezüstös levélzete és ragyogó fehér virágai miatt.

A homokhúr ezüst szőnyegként takarja a talajt

A kövek között még mindig van néhány kisebb hézag, amelyeket egynyári virággal töltök ki. Porcsinrózsa és évelő len magjait szórtam el néhány hete, az előbbiek már kelegetnek is.

A sziklakerti évelők között idén még jut hely néhány tő egynyári virágnak is

Amíg megerősödnek, és virágozni kezdenek, addig is nyílnak a tavaszi évelők, amelyek a virágzás befejeztével levélpárnájukkal adják majd a zöld kiegészítést a később nyíló tarka virágok mellé.

A sziklakert mögött látszik a tó a kert felől nézve

Lekváros csokis-diós pite

A múltkorában ifjúság számára sütöttem sütit. Sokat töprengtem, hogy mi is legyen, mert egyszerűt és kiadósat, finomat és mutatósat akartam készíteni, ami ugyanakkor könnyen szállítható, és netán még el is áll pár napig, ráadásul a mai tizenéveseknél is nyerőnek kellett lennie. Elővettem a repertoárt, de nem igazán akadt meg a szemem semmin. Volt egy süti, ami ötletében megtetszett, csak a tésztáját nem találtam jónak. Aztán eszembe ötlött egy régi jól bevált tészta, amolyan vajas piskóta, amit  kicsit átalakítottam, és végül megszületett ez a süti. Nevezzük lekváros pitének, amit most csokis-diós változatban mutatok be.

Hozzávalók egy gáztepsihez: 

A tésztához:
20 dkg vaj vagy margarin
25 dkg cukor
4 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 kávéskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja és leve
35 dkg liszt

A tetejére:
5 dl sűrű baracklekvár (házi)
3 tojás
10 dkg darabosra vagdalt dió
10 dkg apróra vágott étcsokoládé

Elkészítés:

A puha, de nem olvasztott vajat habosra keverjük a cukorral és vaníliás cukorral, majd egyenként hozzáadva az egész tojásokat, jól kikavarjuk. Belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a levét, és a liszttel, melybe belekevertük a sütőport, sűrű tésztát kavarunk. Legjobb robotgéppel dolgozni, és a titka az, hogy az egész massza könnyű, habos legyen. 

A masszát egyenletesen belesimítjuk egy nagy tepsibe. A tepsit nem kell kivajazni, mert a tészta elég zsíros. 170 fokos sütőben halvány rózsaszínűre sütjük 25-30 perc alatt.

Az ujjnyi vastag tésztán vastagon a lekvár és a többi finomság

Közben a baracklekvárt alaposan összekeverjük a három egész tojással, majd a megsült tészta tetejére simítjuk. Megszórjuk a durvára tört dióval, és mehet vissza a sütőbe még kb 15 percre. Végül rászórjuk a csokoládét, és még annyi időre toljuk vissza a sütőbe, amíg megolvad kissé. Ezután kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Tetszőlegesen szeletelhetjük.

A tojástól kocsonyás állagú lesz a lekvár a süti tetején, így nem ragad, és könnyen szeletelhető

A tetejét ízlés szerint variálhatjuk, például mandulával sem lehet rossz, vagy akár csoki nélkül is elképzelhető

A végeredmény egy ízes-szaftos, de nem ragadós sütemény lett, amely nagy sikert aratott az ifjúság körében. A széleiből maradt egy kevés itthon, és úgy tűnik, hogy 2-3 nap után is élvezhető. Nemsokára lesz egy nagy családi parti, szerintem akkor is ezt az új szerzeményt fogom elkészíteni. Jó szívvel ajánlom kipróbálásra!