Az elmúlt két hónapban úgy hozta
az élet, hogy két országban is jártam. Bár mindkét utazásnak más-más célja
volt, azért a hobbikertész szemével is körülnéztem, és hoztam egy-egy csokorra
valót az ott látott szépségekből.
Máltán egy nemzetközi pályázat
keretében töltöttem néhány napot, ahol a sűrű szakmai programok mellett azért
igyekeztem nyitott szemmel járni. Mivel a szigetország valóban nagyon kicsi,
egy-egy szabad délután is elegendő volt arra, hogy a fővárostól, Vallettától
távolabb eső országrészekbe is ellátogassak. Így, mondhatni volt alkalmam az
ország nagy részét bejárni.
|
A főváros, Valletta a tenger felől |
A Földközi-tengerben található szigetország
egy nagyobb és egy kisebb lakott és néhány apró lakatlan szigetből áll. Mivel a
terület igen szűkös, és kevés a termőföld, a mintegy 400 ezres lakosság sűrűn
lakott városokban tömörül. A mediterrán éghajlat következménye az igen kopár táj,
hiszen az amúgy sem túl sok csapadék a téli időszakban hullik, a nyarat viszont
a szinte felhőtlen napsütés jellemzi, bár a hőséget a csaknem állandóan fújó
szél jelentősen mérsékli.
|
Kopár, száraz táj és égszínkék tenger |
A sziget változatos történelme során
gyakran ki volt téve a hódítók támadásának, ezért a települések gyakran
erődökhöz kötődnek, sokfelé védik őket városfalak. A helyben található mészkő a
fő építőanyag, ez és a jellegzetes mediterrán stílus adja a városok hangulatát.
Az utcák általában szűkek, a szintkülönbség miatt gyakoriak a lépcsősorok.
|
Meredek utca Vallettában; hangulatos, de hiányoznak a növények... |
|
Jellegzetes utcakép Valletta egyik elővárosában; szinte mindenfelől látni a tengert |
További
jellegzetesség, hogy a katolikus lakosság rengeteg templomot épített és
szorgalmasan látogatja őket manapság is, ezért a lakosság számához viszonyítva
talán sehol a világon nincs annyi templom, mint Máltán!
|
A Citadella Gozo szigetének fővárosában, Rabatban:itt ötvöződnek Málta jellegzetességei, a templomok és erődök |
A szigetország legutóbb angol
gyarmat volt mintegy másfél évszázadig, függetlenségét csak 1964-ben nyerte el.
Bevallom, arra számítottam, hogy az angol kertkultúra hagyományait és a
mediterrán táj jellegzetességeit ötvöző apró kertekkel, parkokkal fogok majd találkozni
lépten-nyomon.
|
Szépen gondozott park Vallettában |
|
Leanderek és sétányrózsák díszítik ezt az utcát |
Igaz, hogy a vízhiány Málta egyik legégetőbb gondja, ezért a
természetes vízkészleteket a tengervíz sótalanításával egészítik ki. Öntözésre
nyilván csak minimális mértékben lehet gondolni, de a szárazságtűrő honos
növényekkel is gyönyörű kerteket, erkélyeket lehetne varázsolni. Ehhez képest
bizony csalódást jelentett, amit láttam! Meglehetősen kevés házat, erkélyt,
kapualjat díszítettek növényekkel, és bár vannak parkosított közterületek, sajnos
azok nagy része is elhanyagolt, szemetes volt.
|
Mennyivel szebbek lennének ezek a bájos házak virágokkal ékesítve! |
|
Jellegzetes utca a sok étteremmel és a tengerrel |
|
Üdítő kivétel ez a bejárat a kopár házfalak között |
Ennek ellenére igyekeztem a
szépet észrevenni, és nem lefelé, hanem fölfelé nézni, persze ügyelve arra,
hogy nehogy hasra essek!
A mediterrán tájak eredeti
növényzete erdőség volt, ám ezeket nagyrészt még az ókorban kiirtották, főleg a
cédrusok kiváló fája miatt. Így alakult ki a ma ismert jellemző táj a kopár
fehér sziklákkal. Az egykori erdők helyét szárazságtűrő bozótosok és a
kultúrtáj vették át, amelynek jellegzetes elemei a leanderek, melyek mindenfelé
megtalálhatóak, néhol egész elvadult foltokat alkotva. Gyakran találkozhatunk
agávéval és medvetalp kaktusszal is, amelyek kiválóan bírják a szárazságot.
|
A leander szinte mindenhol megveti a lábát, buja virágözönt hoz a kopár tájba |
|
A medvetalp kaktusz virágai csodaszépek |
|
A medvetalp kaktuszt elborítják a virágok és a termések |
|
Hatalmas agávék magasra nyúló virágzati száraikkal |
|
A parti sziklákat, kőfalakat hódítja meg ez a csodás kúszónövény, melynek virágai igazán egzotikusak |
A
tájhoz hozzátartozik a mandulafenyő jellegzetes szétterülő koronájával, és gyakori
vendég a parkokban a sárkányfa is.
|
A mandulafenyő csodás eleme a mediterrán növényzetnek |
|
Sárkányfa (Dracaena) csodás ágrendszere |
A máltai közterületeken legtöbbször
fikuszokkal találkoztunk, azok kisebb és nagyobb levelű fajtáival. Igaz, hogy
ezek nem nőttek olyan hatalmasra, mint a trópusokon, de azért szép termetes
példányokat láthattunk. Gyakran formára nyírt koronával díszítik a tereket.
|
Formára nyírt fikuszok egy máltai parkban |
|
Mint egy elefánt lába, olyan a fikusz törzse |
A
nálunk nem télálló sétányrózsákból sövényeket ültetnek, és persze
elmaradhatatlan a murvafürt, amelynek csodás lilásrózsaszín virágai elborítják
a kerítéseket, falakat.
|
Lélegzetelállító a murvafürt virágzuhataga; Miért is nincsen minden kerítésen? |
|
Hatalmas fa csodás virágdísszel |
Máltán nagyon kevés kertes ház
van, s ott sem mindegyiknél élnek a kert adta lehetőségekkel. Egy-kettőnél azért
láthattunk szépen gondozott kertet. A házfalat, bejáratot, lépcsőket néhol
egész buja növényzet borítja. Kár, hogy ezt a példát kevesen követik!
|
Kár, hogy ritka látvány az ehhez hasonló buja növényzet! |
|
Hívogató bejárat |
|
Szépen gondozott kis kert, melyben a színeket hibiszkusz és cseppecske virág adja |
|
Kőfalak réseiben is megveti lábát a tátika |
Mivel Málta legfőbb adottsága a
napfény és a tenger, az ország fő bevétele az idegenforgalomból származik,
véleményem szerint sokkal jobban kellene ügyelniük arra, hogy a városokat,
házakat virágosítsák, ezáltal sokkal vonzóbbá tehetnék a településeiket!
|
Egy remekbe sikerült mediterrán belső udvar Málta régi fővárosa, Mdina óvárosában |