Büszkeségeim

Valamiért ragaszkodok ahhoz, hogy valamit megőrizzek, átmentsek a nyárból a télbe. Nagyon vonzódom a befőzéshez, főleg mióta van rá lehetőségem. Pedig nem lenne muszáj, ha nem tenném sem kellene a bolti lekvárra fanyalodni, mert a tágabb család ellát bennünket mindenféle finomsággal. Számomra a befőzés az emberi leleményességnek és a jószívű, de józan előrelátásnak a megtestesítője, két olyan tulajdonságé, amit nagyon kedvelek. Mióta pedig anya lettem, még fontosabb lett. 

Nemrégiben került elő a férjem gyermekkori kedvenc lapozója, a Tücsök meg a hangyák. Kicsi lányom is szívesen lapozgatja és lelkesen mutogatja benne az epret, gombát, áfonyát cipelő hangyákat. Saját kertünk, terményeink ugyan még nincsenek, de remélhetőleg pár év múlva együtt szüreteljük majd a finomságokat. 

Addig is, mi a piacon töltjük fel kosarainkat az idénygyümölcsökkel és éjszakai műszakban varázsolom az üvegekbe őket. Tettünk el epret, piros és feketeribizlit, málnás meggylekvárt. A díszítés már nappal is megy szépen apránként. A húgom a névnapomra meglepett egy befőttesüveg-díszítő szettel, és persze a jó öreg natúr csomagolópapír sem okoz csalódást. Öröm benézni a kamraszekrénybe. :) A következő felvonás főszereplője a paradicsom lesz!

Kukoricás palacsinta

Nálunk hagyományosan péntek este szokott valami sós tésztaféle kerülni a vacsora asztalra. Lehet ez pizza, valamilyen egyéb sós lepény, például szalonnás-túrós lepény, fűszeres túrós csiga, kukoricás palacsinta vagy akár pogácsa. Amíg itthon voltak a gyerekek, ez volt a jól megérdemelt jutalom a hét végén, amikor már én is jobban ráértem a kelt tésztával bíbelődni, mint a rohanós hétköznapokon. Manapság pedig, amikor ritkábban jönnek már haza a fiatalok, szintén örömmel találgatják, hogy mi lesz vacsorára, amikor a vasútállomásról megérkezve a házat megtöltő illatra toppannak be az ajtón.

Nagy melegben persze szívesen lemondok a sütő bekapcsolásáról, a finom vacsoráról viszont nem, ilyenkor (is) telitalálat lehet a kukoricás palacsinta. Laktató, tápláló, sokféleképpen variálható, könnyen és gyorsan elkészíthető, és persze nagyon finom. Egyszerű és nagyszerű, olyan mindenki kedvence. Persze, ha csak ketten vagyunk itthon a férjemmel, akkor is szoktam készíteni, csak csökkentett mennyiségben.

Hozzávalók 4-5 személyre:

35 dkg liszt
3 tojás
6 dl tej
3 evőkanál tejföl
0,5 dkg élesztő + 1 kávéskanál cukor (elmaradhat)
1 közepes fej vöröshagyma
2 doboz csemegekukorica konzerv (ha spórolósan készítjük, akkor csak 1 doboz)
só
Elkészítés:

A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a sót, cukrot, élesztőt, majd a lisztet, tejet, a tejfölt, és a szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát kavarunk, amelyet az apróra vágott hagymával, esetleg zöldfűszerekkel (metélőhagyma, petrezselyem) ízesítünk. Belekeverjük a lecsöpögtetett kukoricát, és állni hagyjuk legalább 20 percet. Ha túl sűrűnek találnánk, még kevés tejjel higíthatjuk.

Ezután kiolajozott serpenyőben a szokásosnál vastagabb palacsintákat sütünk. Ebből a mennyiségből 10-12 darab lesz. Lassabban süssük, mint a hagyományos palacsintát, hogy legyen ideje átsülni mindkét oldalán. 

Tálalás:

A tányéron mindenki kedve szerint készíti el magának, íme néhány ötlet: tejföl, tartármártás, reszelt sajt, apróra vágott sonka, illetve ezek kombinációja. A kukorica édeskés íze miatt remekül illik hozzá a mustár és méz kettőse is.

Mustárral vékonyan megkenve, reszelt sajttal meghintve és kevés mézzel megcsorgatva egyszerűen felséges eledel

Egy-két palacsintával már jól lehet lakni, de három még egy éhes kamaszfiúnak is elég szokott lenni.

Ha netán maradna belőle, szívesen elfogyasztják reggelire.

Itt a péntek, tessék kipróbálni!