Salzburgi galuska, vagy valami egészen más...

Ez a recept évtizedek óta lapult a receptes füzetemben, amit még tizenéves koromban kezdtem írni. Valahogy úgy hozta az élet, hogy még soha nem próbáltam ki. (Van még pár ilyen.) Ezen a hétvégén kettesben vagyunk itthon a férjemmel, és csak szombatra kellett főzni, gondoltam, hogy a borsóleves mellé nézek valami tésztafélét, amolyan szombati  második fogást. (Nálunk a szombat hagyományosan kalácsnap, amikor a tartalmas leves után valamilyen, általában édes tésztaféle a második fogás.) Így bukkantam rá erre az ételre, amit lehet, hogy azért nem próbáltam ki olyan sokáig, mert picit macerásnak tűnt az elkészítése, és nem sok töltelék van benne, ami azért hosszú ideig fontos szempont volt a három gyerek étvágyát tekintve.

Hát most eljött a kipróbálás ideje. Végül is nem olyan munkás az elkészítése, és nagyon finom lett. Ebéd után, gondoltam utánanézek a neten, mert bevallom, nem hallottam még a salzburgi galuskáról. Hát, amit a receptek sokaságában találtam, az valami egészen más volt! Az is egy tojásos-habos édesség, de másképp készül, szóval semmi köze ahhoz, amit én készítettem. A keresgélés közben rábukkantam valami hasonlóra, amit Garibaldi galuskának neveztek, de annak meg a tésztája más, bár a végeredmény majdnem ugyanúgy néz ki. 

Summa summarum, fogalmam sincs, hogy végül is mi az a desszert, amit készítettem, viszont nagyon finom, krémes, könnyű sütemény lett, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Akinek meg kedve van, adjon neki nevet!

Hozzávalók (inkább három, mint négy személyre)

4 dkg vaj (+ egy kevés a tál kikenéséhez)
6 dkg liszt
2+8 dl tej
2 dl víz
3 tojás
3+3 evőkanál cukor
csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg darált dió
maréknyi mazsola
citromhéj (elmaradhat)

Elkészítés:

A vajat egy lábasban felolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a 2 dl tejet, és folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután hozzáadunk 3 evőkanál (kb 6 dkg) cukrot, majd amikor langyosra hűlt, 2 tojássárgáját keverünk bele, és a habbá vert fehérjét.

Egy másik lábasban (inkább szélesebb, mint mély) a vizet és a többi tejet felforraljuk, és ebbe szaggatjuk bele kiskanállal a tésztát, egyszerre csak keveset, mert kissé megnőnek a galuskák.

A kifőtt galuskák nagyon lágyak, ezért óvatosan dolgozzunk velük

Szűrőkanállal óvatosan kiszedjük a megfőtt galuskákat, és kivajazott tűzálló tálba tesszük, rétegenként megszórjuk a cukorral és vaníliás cukorral (és reszelt citromhéjjal) elkevert darált dióval és mazsolával. A végén nyakon öntjük 1dl tej ( a főzés utáni maradékból is lehet) és 1 tojás keverékével, és forró sütőben 20-25 percig sütjük.

Melegen, langyosan vagy hidegen fogyaszthatjuk, de igazán frissen jó. Krémes-habos, lágy, illatos, finom desszertet kapunk.

Tipp:

Az eredeti recept szerint csak tejben kell kifőzni a galuskákat, de vízzel higítva kevésbé kapja le az alját.

A tej éppen csak gyöngyözzön, mert a galuskák könnyen szétmennek, ha lobogva forr.

A főzés után megmaradt tejet felhasználhatjuk puding vagy krém készítéséhez, belekeverhetjük palacsinta tésztába.

Bár nem tűnik nagy mennyiségnek, a benne lévő dió és mazsola miatt laktató édesség, amely nemcsak tartalmas leves utáni második fogásnak, de egy vasárnapi ebéd desszertjeként is megállja a helyét.

Sütőben sült töltött tojás

Mióta megszületett a kislányom és bizony minden nap gondoskodnom kell meleg ebédről, jó barátságot kötöttem a főzelékekkel. Igazából mindig is szerettem őket, de három előnyös tulajdonságuk miatt szinte minden héten az asztalra kerül nálunk.

1.  Előre el lehet őket készíteni. Mivel én este csomagolom össze a férjem másnapi ebédjét, gyakran délutánonként és esténként főzök. (Így szabad a másnap délelőtt, mehetünk a kislányommal a napsütésben sétálni, játszóterezni.)
2. A kicsikém is szereti őket, míg kisebb volt, a kész főzeléket szitán áttörtem és natúr főtt krumplival lágyítottam. Így ismerkedett az ízekkel, de attól sem kellett félnem, hogy túlságosan fűszeres vagy sós ételt eszik. Ma meg már vidáman kanalazza mindegyiket, így nincs gondom külön bébiételre sem.
3. Gyorsan elkészülnek. Ezt nem is ecsetelem. :)

Bevallom, a hagyományosnak számító, rántott formában főzöm őket. Tudom, hogy rengeteg reform recept is közszájon forog, próbáltam is néhányat, de nyomába sem értek az anyukám és a nagymamáim által készített, illatos, tejfölös finomságoknak. Én maradok a kaptafánál, persze figyelve arra, hogy a zöldségek domináljanak és ne a rántásos lében úszkáljon pár szem borsó vagy zöldbab. Egy kiló zöldséghez elég is pár kanálnyi olaj és liszt, viszont jóllakik belőle hat ember. Számoljuk ki, mennyi zsiradék és liszt jut így egy főre. Nem túl sok, viszont sokkal laktatóbb és finomabb így a végeredmény - szerintem. Mindenesetre akár így, akár úgy készítjük a főzeléket, a különböző feltétekkel változatossá tehetjük őket. Most egy húsmentes változatot hoztam, ami remekül passzol a hüvelyesekhez, de akár zöldbabfőzelékhez is el tudnám képzelni. Ha pedig nincs főzelék, egy egyszerű hideg vacsorát is feldob.

Hozzávalók:
10 keménytojás
2 kávéskanál mustár
1 csokor friss petrezselyem
1 evőkanál krémsajt
1 negyed lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg reszelt sajt
só

Elkészítés:

1. A keménytojásokat félbevágjuk, a sárgájukat késes aprítóba kaparjuk. Hozzáadunk minden más hozzávalót is és krémesre keverjük. Ha túl darabosnak találjuk, kevés krémsajtot vagy mustárt tehetünk még hozzá.
2. A félbevágott fehérjéket tűzálló tálba vagy tepsire tesszük, a sárgáik helyére pedig 1-1 púpos kiskanállal teszünk a kikevert töltelékből.
3. 170 fokos sütőben addig sütjük, míg a töltelék meg nem pirul egy kicsit. Melegen és hidegen is finom!

Kerttervezés ideje: Kertek, stílusok II. Modern és minimalista kertek

Bár a két fogalom nem azonos, mégis együtt tárgyalom e két kertstílust, mert jellegzetességeik, eszköztáruk sokban hasonlít egymáshoz. E kerttípusokkal városok modern negyedeiben, lakóparkjainál, irodaházak körül, illetve a régi lepusztult gyárnegyedek felújított és átalakított, modernizált területén és persze egyre gyakrabban lakóházak, családi házak körül  találkozhatunk.

A mottó, hogy egyszerű megoldásokkal könnyen fenntartható zöld felületeket hozzanak létre, amelyek lehetőleg mindig látványosak. Ezekben a kertekben nagy hangsúlyt kapnak az épített elemek, gyakran akár meghökkentő megoldásokkal is találkozhatunk, ami mellett a növények  csupán a zöld díszletet képezik.(A bejegyzésben szereplő képek kivétel nélkül az internetről származnak.)

Nem éppen hétköznapi pihenőhely uralja ezt a modern kertet

Terasz és kert kicsit másként

Mediterrán kert meghökkentő, modern kivitelben

Tervszerű rendben kialakított burkolt felületek, kiemelt ágyások, épített pihenőhelyek jellemzik, ezért a spontaneitásnak, rögtönzésnek semmi helye nincs.

Burkolt felületek, épített elemek formatervezett rendben

Szép példa egy picurka, modern, mégis otthonos kertre

A sok szögletes elem merevségét a gazdag beültetés ellensúlyozza ebben a kertben

Ezek tipikusan épített kertek, amelyek az épület kivitelezésének befejező szakaszaként készülnek el, azonnal készen vannak, és szinte változatlanok is maradnak hosszú időn át.

Ez aztán minimalista kert a javából!

Fontosabb jellemzőik:

Kialakítás módja: kizárólag formális, jellemzően szögletes formák uralják, kerekded alakzatok ritkán lelhetők fel

Jellemző anyagok: beton, sima felületű burkolatok, acél vagy más fém, fa, zúzott kő, esetleg kéregmulcs különböző színekben

A tükör fontos látványelem, és fokozza a térhatást

Modern kertépítő elem a kővel töltött drótkosár, a gabion, amelyekből itt támfalat építettek

Mutatós design eltérő színű mulcsból és kövekből

Épített elemek: ezek uralják a kertet; burkolt felületek, kiemelt ágyások, épített pihenőhelyek, falfelületek, térelválasztók, vízmedencék

Ebben a modern kertben a külső pihenő is olyan, mintha a szobában lennénk

A dús beültetés és a vízmedencék adnak némi természetességet az épített elemek mellett

Szokatlan megoldás ez a vízzel körülvett süllyesztett pihenőhely

A háttérben lévő nagy fák nélkül teljesen sivár lenne ez a kert

Bútorok: falazott padok, fém, fa vagy műrattan, esetleg műanyag bútorok, esetenként különleges formatervezéssel

Színek: kevés és visszafogott vagy éppen kontrasztos szín jellemző; a zöld árnyalatai, fehér, szürke, illetve a fafelületek barna árnyalatai fordulnak elő leginkább

Látványos formatervezés, kevés szín; ez a kert elsősorban a szemnek szól

Nincs helye a rögtönzésnek, minden terv szerint a helyén

Növények: általánosságban a kevés gondozást igénylő, egész évben mutatós növények, elsősorban levéldísznövények felhasználása jellemző

A bambusz egész évben mutatós és szinte semmilyen gondozást nem igényel; jó választás minimalista kerthez

A szigorú rendben ültetett növényeknek laza keretet adnak a háttérben lévő nagy fák, ez teszi otthonosabbá ezt a kertet

Példák az alkalmazott növényekre:

-      Fák: ritkán fordul elő, legfeljebb kis termetű, több évszakban díszértékkel bíró fák,  például fanyarka, díszalma, nyírfa, juharok, kis termetű tűlevelűek

-     cserjék: örökzöld, nyírható, esetleg színes lombú cserjék, pl. kecskerágó, korallberkenye, babérmeggy, mahónia, madárbirsek, puszpáng

-       évelők: főleg díszfüvek, bambuszok, levéldísz évelők, például árnyékliliomok, tűzesők

-       egynyáriak: jellemzően nem ültetnek virágokat

-       gyümölcsök: haszonnövényekkel sohasem találkozunk ebben a kerttípusban

-       edényes növények: tujafélék, díszfüvek, esetleg némi virág

Mi a hangsúlyosabb, a virágtartók vagy a beléjük ültetett virágok?

Modern kertekben nagy szerepe van a hangulatvilágításnak

Előnyök: kevés gondozást igényel, időtálló, mindig mutatós, elegáns

Hátrányok: az élettelen anyagok dominálnak, kicsi a növényválaszték, hiányoznak a virágok, személytelen, nem „otthonos”, nem vonzó az állatok számára

A meleg fények lágyítják a rideg környezetet

A szabadon álló fal szobaszerűen tagolja a teret, amelyben a hatalmas kőtömb és az edények jelentik a legfőbb látványosságot

Személyes vélemény: Nagyvárosi környezetben a modern beton- és üvegpaloták körül csoda, ha egyáltalán van lehetőség némi zöld felület kialakítására. Voltaképpen örvendetes, hogy ma már egyre inkább magától értetődő az épületek, járdák  melletti keskeny sávok beültetése, és természetes, hogy ilyen helyekre állandó, egész évben azonos képet mutató növények kerülnek. Az épületek stílusához más nem is illene. Sokszor azonban ezek a beültetések elég egysíkúak, és alapvetően csak a szemnek szólnak, dekorációul szolgálnak az épületek körül. Hasonlóképpen olyan helyeken, ahol sokan szeretnének élhető környezetben élni, mint például egy lakóparkban, ahol a kert iránti igény ugyan megvan, igazi gazdája azonban valószínűleg nincs, még mindig a jobb megoldás a szűk növényválasztékra korlátozódó tetszetős beültetés, mint a semmi.

A kör alakú gyep jól kiemeli a fa koronáját ebben a minimalista kialakításban

Az épített elemek és burkolt felületek dominálnak ebben a családi ház körüli kertben

Bevallom, én inkább azon vagyok meghökkenve, amikor új építésű kertvárosi negyedekben látom ezt a stílust, és nem értem, hogy akkor minek a kertes ház, ha a kert nagy része le van burkolva, ha nincs egy gyümölcsfa, nincs virág? Mi lesz vonzó az ilyen kertben például a gyerekek számára, ha nincs hol hemperegni, fára mászni? Ahol mindig minden egyformán néz ki, a madarak meg a rovarok sem járnak, nincs mit nézni, szemlélődni, nincs miért kimenni. A kert csupán díszlet, de nem élettér.

Több zölddel, virágokkal otthonosabb lehetne ez a kert

A magas falra kapaszkodó futónövények nélkül elég sivár lenne ez a környezet

Közvetlenül a ház vagy kerítés melletti ágyásokban, előkertben természetesen indokolt az igény, hogy egész évben mutatós, rendezett, időtálló legyen a beültetés, de én a kert többi részét, a kinti lakóteret mindenképpen valami személyesebb, változatosabb, hangulatosabb, és főként ember és állat számára egyaránt élhetőbb, természetközelibb stílusban alakítanám ki.