Gyerekkorom óta érdekeltek az
állatok, sőt, kezdetben csak az állatok érdekeltek. Nagyon kedveltem a
természetfilmeket, és sokat olvastam is a témában. Otthon a szüleim kertjében
Búvár zsebkönyvvel a kezemben „vadásztam” a pillangókra, amelyek a kerítés
melletti virágos sövényt látogatták előszeretettel, és figyeltem a madarakat,
amelyek a környékünkön szintén nagy számban fordultak elő. Néha még gyíkot is
láttunk, és nagyon izgalmasnak találtam, amikor csigapetét találtunk apukámmal.
Ez a vonzalom a természet iránt nem múlt el azóta sem, így magától értetődő
volt, hogy ha kertünk lesz, akkor az minél többféle állatnak kell, hogy
élőhelyet nyújtson. Erre ma már a puszta érdeklődésen túl tudatosan is törekszem, hiszen, különösen városi környezetben mi vesszük el az élőhelyet az
állatoktól, a legkevesebb tehát, hogy legalább azoknak a fajoknak, amelyek
megélnek a közelségünkben, életteret biztosítsunk! Igaz, hogy a kert
mesterségesen létrehozott környezet, sok olyan növénnyel, amelyek más tájakról
származnak, de egyrészt ezek között is van sok, ami „állatbarát”, másrészt
lehet ültetni itthon honos növényeket a kertbe, amelyek minden igényt
kielégítenek.
Mitől is lesz állatbarát a kert?
Először is fontos a változatosság. Minél többféle növény van, annál többféle
állat találja meg a helyét a kertben. Az állatoknak búvóhely és élelem kell.
Az előbbit biztosítja a sok fa és cserje, a gazdag aljnövényzet, az utóbbit a
bogyókat és magvakat termő növények, a nektárt termő virágok. A rovarok és
bogyók biztosan a kertbe vonzzák a madarakat.
|
A gazdag növényzet és a kicsi tó változatos élőhelyet biztosít még kisebb kertben is (kép az internetről) |
|
A som egyike azoknak a honos növényeknek, amelyek búvóhelyet, táplálékot adnak a madaraknak, és még szépek is (kép forrása: internet) |
|
A nyáriorgona illatos virágfüzérei ellenállhatatlanul vonzzák a lepkéket (internetről való kép) |
Másodszor érdemes a kertben
hagyni néhány olyan félreeső sarkot, amit nem nagyon bolygatunk. Ilyen lehet
például egy érintetlenül hagyott farakás, egy komposzthalom, ahol szívesen
megtelepszik a sün. Nyílt, napsütötte részen szeretnek sütkérezni a gyíkok.
Ha esetleg van sziklakert, vagy egy téglafal, támfal, az ideális búvóhelyet biztosít
a hüllők számára, ámbár a farakásban is otthonra találnak. A falevelet sem kell
mindenhonnan összeszedni ősszel, az avarban rengeteg állat telel át, és télen
is táplálékkal látja el a madarakat, például a rigókat, amelyek előszeretettel
forgatják át a leveleket rovarok és giliszták után kutatva. Egy változatosan
beültetett kert télen is megfelelő életteret kínál az állatoknak, és a madarak
etetésére nincs is feltétlenül szükség.
Harmadszor fontos a víz
biztosítása, amelyre minden állatnak szüksége van. Ha másra nincs lehetőség,
akkor egy madáritató is sokat jelent. Akár egy nagyobb virágalátét is megteszi,
csak az a fontos, hogy naponta cseréljük benne a vizet. A madarak és rovarok
hamar felfedezik majd az itatót, és szívesen fürdenek is benne tollas
barátaink. A szúnyogoktól nem kell tartani, a békák
éppen őket fogyasztják előszeretettel, ha pedig halak vannak a tóban, számukra
a legtermészetesebb táplálék a szúnyoglárva.
|
Önfeledten élvezi a pancsolást az énekes rigó a tavunkban |
|
A méhecskék is tömegesen járnak inni a tóparti nedves kövekre |
Persze ha lehetőség van nagyobb vízfelület biztosítására, akkor még
gazdagabbá tehetjük a kerti élővilágot. A legkisebb tó vagy csobogó, de akár
egy nagyobb vizes dézsa is vonzó a szitakötőknek és persze a békáknak.
A békákkal való közelebbi
ismeretségem az előző házunkhoz fűződik. Elég sok varangy volt a kertben,
amiket először én sem tartottam túl szép állatnak. Aztán rácsodálkoztam, hogy a
békák előszeretettel másznak, nem pedig békaugrásban közlekednek. Hosszasan figyeltem,
ahogy a hosszú nyelvüket villámgyorsan kilökve szárnyas hangyákra vadásztak. Némelyik
évben rengeteg kisbéka is volt nálunk, kinek lett volna szíve bántani őket?
Néha betévedtek a lakásba, akkor ment a hajsza, hogy kitessékeljük őket.
Egyszer volt egy aranyos esetem a békával: lelkesen locsoltam az egyik cserepes
növényemet, amikor megmozdult a föld, és egy béka bújt elő a földből
méltatlankodva. Nem tetszett neki, hogy nyakon öntöttem. Az persze nem fordult
meg az ő fejében, hogy éppen egy vízigényes növény cserepébe ásta be magát…
Máskor a nyárra kitett broméliám levéltölcsérében, ahol mindig van egy kis víz,
ott hűsölt egy kis levelibéka. Néha az ablakra is felmászott, a szobából
figyeltük ahogy a tapadó korongjaival kapaszkodott az üvegen, hallgattuk mekegő
hangját. Ezeken az élményeken keresztül megbarátkoztam velük, és már egyáltalán
nem találom csúnyának őket. (Persze azért nem csókolnám meg, de nem is hiszek
már az efféle mesékben…) Amikor elkészült a tó, hihetetlen, de három-négy nap
alatt megtalálták a békák. A varangyok nászát most tudtam először megfigyelni. Egymás
hátán töltik szinte az egész napot, és közben nyakláncra emlékeztető hosszú
füzérben rakják le a vízi növények köré tekerve a fekete petéiket. A tóban
tucatnyi béka volt, míg a peterakás után, néhány nappal később mind egy szálig
elmentek!
|
Gyöngyfüzérekhez hasonlító peték: eredményes volt a békanász! |
|
Az egyik büszke szülő |
|
Kikeltek az ebihalak |
|
Az egyik vöröshasú unka a három közül, amelyek beköltöztek a tóba |
Beköltözött viszont három vörös hasú unka, amelyek az egész napot a
vízben töltik, úgy látszik otthonra leltek a tóban. Az ebihalak nagyon hamar
kikeltek, gyorsan növekednek. Persze fogyatkozott a számuk, de azért így is van
jó sok. Kíváncsian figyeljük minden nap a fejlődésüket. Már szitakötőt is
láttunk a tó felett cikázni, remélem nyáron több fajtája is megtalálja a tavat.
A virágokat előszeretettel
látogatják a pillangók és a szenderek, bár előbbiek száma nagyon
megfogyatkozott az utóbbi években. Kedvükre való, nektárdús virágokkal a kertbe
csalogathatjuk őket. Nagyobb számban inkább nyár derekán jelennek meg. A nyáriorgona
igazi pillangó-mágnes, ha ilyet ültetünk, biztosak lehetünk benne, hogy látogatni
fogják a lepkék és szenderek!
|
Ez a gyönyörű gyíkocska nyugodtan hagyta, hogy fotózzam |
|
Sünpárbaj; a szuszogást, röfögést képzeljük hozzá... |
|
Amikor láttam mozogni a földtúrást, lesben álltam a fényképezőgéppel: a vakondos mesék alapján azt vártam, hogy feljön a kupac tetejére, és elégedetten körülnéz; ehelyett pár óra alatt teletúrta a kertet, és esze ágában sem volt megnézni a művét... |
A kertben lakik jónéhány gyík, és
legalább három sün, vakond, tucatnyi madár. Már hangjukról is kezdjük
felismerni a madarakat. Van fekete rigó, énekes rigó, zöldike, tengelic,
rozsdafarkú, széncinke, veréb, és több olyan faj, amit még nem sikerült
beazonosítani. Télen rengeteg varjú járt a kertben, tavasszal vödörnyi üres
dióhéjat szedtem össze utánuk. A közelben rendszeresen hallani a harkályt és idehallatszik a kakukk hangja is.
|
Ez a zöldike nekirepült az ablaknak, és kissé megszédült; kb húsz perc múlva úgy elrepült, mint ha mi sem történt volna! |
|
Télen szinte felhőben jártak a varjak |
|
A rigófészek megtelt |
|
Kikeltek a fiókák, van dolga a szülőknek! |
A terasz melletti apácarácsra lonc futott fel,
ebbe fészkelt egy rigópár. Szorgalmasan hordják az élelmet a kicsiknek. A rigók
különben egyáltalán nem félnek, karnyújtásnyira merészkednek az emberhez. Ha ások,
kapálok vagy gyomálok a kertben, azonnal ott teremnek, kutatják a friss földet
kukacok, giliszták után. Majdhogynem meg lehetne fogni őket!
|
Valami mindig történik: néhány napja ezt a nyuszit találtuk a garázsunkban; a napot ugyan bezárva kellett töltenie, de délután pár óra alatt megkerült a gazdája a szomszédok riadólánca révén |
Az élettel teli kert izgalmas
megfigyelni valót tartogat minden napra, mindig történik valami, ami miatt
érdemes kint tölteni az időt, szemlélődni, megfigyelni a nyüzsgő állatokat jó
kikapcsolódás, és felejthetetlen élményt nyújt gyereknek és felnőttnek
egyaránt!