Tél a kertben

Most aztán TÉL van. Kemény, hideg tél, olyan, amilyenre évek óta nem volt példa! Akkora hózápor volt a minap, hogy a szél vízszintesen vitte a hópelyheket, és úgy szakadt a hó, hogy alig lehetett látni. Másfél óra alatt leesett 5-6 cm hó!

Hóvihar után

Szegény rózsaágyásom! Alig egy hónapja kerültek földbe a tövek, mondhatni december első és egyetlen enyhe hétvégéjén, és azóta nem volt olyan nap, amikor ne fagyott volna, mostanában pedig még a hidegrekordok is megdőlnek. Most majd kiderül, hogy mennyire bírják a hazai klímát a hazai nemesítésű rózsák! A nagy probléma az, hogy későn ültettem őket, nem volt idejük begyökeresedni; jobb lett volna persze hamarabb ültetni, de ki gondolta volna, hogy ilyen kemény tél lesz. Óriási szerencse, hogy a mínusz 18 fok előtt nálunk leesett az az öt centi hó! Így aztán, bár ültetéskor a töveket felkupacoltam földdel, most még a hóból is lapátoltam rájuk és más védelmet igénylő növényekre. Talán a hópaplan alatt kibírják a nagy hideget.

Két hatalmas leanderemet ezen a télen kint akartam hagyni. Olyan óriásiak már, gondoltam, hogy nem árt nekik a fagy. Amúgy sem szoktam elkényeztetni őket, mert csak december elején-közepén szoktam bevinni, és február végén, március elején már teszem is ki őket, ahogy az idő engedi. A kisebb fagy ellenállóvá teszi őket, és nincs is igazán alkalmas hideg, világos helyem a teleltetésre. A garázsba tudjuk betenni, ahol elég hideg van, viszont alig van fény. A három kisebb példányt korábban elhelyeztem már, de a két nagyot egy védett helyre toltam a fal mellé.  Azért a nagy hideg érkezése hallatán, egy héttel ezelőtt csak betuszkoltuk őket a garázsba. Mínusz tíz fok alatt esélytelen, hogy átvészeljék a telet kint. Sajnálnám őket, hiszen megvannak már lassan húsz éve! És nemcsak, hogy családtagok, de gyönyörűek a virágaik is! A két babérsomot, amelyek szintén közel ilyen idősek, viszont semmiképp nem tudtam volna elhelyezni, így ők most is kint dacolnak a hideggel. Legalábbis remélem, hogy dacolnak, és nem adták meg magukat neki! Azt igazán sajnálnám! Eddig sok mindent kibírtak már a cserepükben, bár talán ez a legnagyobb megpróbáltatás az életükben. Tavaszra kiderül, hogy milyen ellenállóak!

A zúzmarába öltözött himalájai cédrus olyan, mint egy kis manó

Az erdei fenyő is jégköntöst öltött

A kert a hó érkezése előtt is mutatott már szépségeket. Például, amikor az egész környék zúzmarába öltözött. Különösen a vékony ágú fákra, mint a nyír, rakódik sok jégkristály. Nem kevésbé szépek a füvek, és a nyárról megmaradt, elnyílt virágok, termések, bogyók sem.

A tó partján a díszfüvek roskadoznak a zúzmara terhe alatt

Ilyenkor értékelődik fel a lustaság: aki ősszel kitakarított a kertjéből minden elszáradt növényt, az sok téli szépségtől fosztotta meg magát, nem mellesleg pedig sok élelemtől az állatokat…

A madárbirs hóban-fagyban mindig szép, és a termését a rigók is szeretik

Az orbáncfű megmaradt levelei és termései még egy ki színt hoznak a zúzmarás kertbe

Apropó, állatok! Azért amikor csapatostul lepik el a varjak a kertet, az nem éppen a legszebb látvány! Nem mintha haragudnék rájuk, de a fakó kertben a sok fekete madár, és hozzá a károgás nem éppen szívderítő…

Több tucat varjú szállta meg a kertet; rendszeresen jönnek, de szerencsére nem maradnak sokáig

Az elmúlt hetekben befagyott a tó nagy része. Csak ott maradt jégmentes egy nagyobb terület, ahol a télen használatos levegőztető készülékből felszálló buborékok miatt állandóan áramlik a víz. A madarak és más állatok szívesen jártak ide inni, fürödni.

Nemcsak a madarak kedvelik a friss vizet, a cicus érdeklődését a vízben lévő aranyhalak is felkeltették

Mínusz 15-nél már a felszálló buborékok sem tudták megakadályozni a lék befagyását

Most azonban a lék egyre kisebb lett, és mínusz 14 fok alatt már teljesen befagyott. Tegnap még volt egy icipici lyuk, éppen csak, hogy a madarak csőre befért, ámbár lehet, hogy éppen ők vájták ezt a kis lyukat is. Nagy ám a sürgés-forgás, főleg rigók és galambok járnak inni csapatostul. Néha hajba is kapnak, hogy kié legyen az elsőbbség! Látván, hogy nemsokára teljesen befagy a picurka lék is, tettem ki nekik egy tálban vizet a tó melletti padra. Figyelemre se méltatták! Erre odatettem a tó jegére, de ott se kellett nekik! Csak egyre azt a picike lyukat bűvölték! Hiába, a szokás hatalma…

A rigók rá sem hederítettek a tálban kitett vízre

Talán a következő napokban enyhül lassan a fagy szorítása, és akkor ismét kialakul a megszokott szabad vízfelület, ahol mindenki hozzáférhet az innivalóhoz.

Akárhogy is alakul az időjárás a továbbiakban, ez a tél mindenképpen emlékezetes lesz. Egyrészt mert régen volt amolyan igazi tél, amilyenre régebbi időkből emlékszünk. Aztán pedig azért, mert most vizsgázik a kert (és a kertész!). Vajon az újonnan telepített növények megállják a helyüket? Jó volt-e a választás? Kibírják-e a hideget a védelem nélkül maradt növények?  A választ majd csak tavasszal kapjuk meg

Szikrázó napsütés teszi csodássá a fagyos reggelt

És emlékezetes lesz azért is, mert ez az első igazi, télies tél itt, az új kertben. A havas táj, különösen az elmúlt napok szikrázó napsütésében csodálatosan szép. Ha csak a meleg szobából is, de mindenképpen gyönyörködni való!
És remélem, kedves Mandula a messzi Kanadából, Te is gyönyörködsz benne!

Szép naplementével búcsúzik a hideg, téli nap