Nagyon szeretjük a túrós süteményeket. Elég sokféle van a repertoárban, de közülük is kiemelkedik ez a süti. Elég egyszerű elkészíteni, elég kiadós, és amellett, hogy nagyon finom, még nagyon mutatós is.
Egy igazi könnyű, üde sütemény minden évszakra! Ráadásul meglepően kevés cukor kell bele, például a tésztájában egyáltalán nincs cukor!
Lássuk, hogyan készül!
Elöljáróban annyit, hogy a receptben megadott mennyiségeket nem kell patikamérlegen mérni, így a tölteléket eleve kezdhetjük kicsit nagyobb mennyiséggel, hiszen úgyis meg kell kóstolni készítés közben, aztán az edényt sem kell szárazra kaparni, mert mindig van jelentkező, aki kinyalja a tálat...
Hozzávalók egy nagy gáztepsire való süteményhez:A tésztához: 15 dkg puha vaj vagy margarin
4 tojás sárgája
1,5 dkg élesztő
kb 1 dl tej
35 dkg liszt (meg még egy kevés, amennyit felvesz)
A töltelékhez: 75 dkg túró (vagy két zacskó, ami együtt 90 dkg mostanában)
25 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg mazsola
1 evőkanál liszt
4 tojás habja
A tetejére : porcukor
Elkészítése:
A tésztához az élesztőt a langyos tejben csipetnyi cukorral felfuttatjuk. A puha vajat összekeverjük a tojássárgákkal, nem kell habosra, csak nagyjából homogénre. (Fakanál helyett villával egyszerűbb dolgozni). Ezután hozzáadjuk az élesztőt, és a liszttel puha tésztává gyúrjuk. Ha nagyon ragadósnak találnánk, akkor dolgozzunk hozzá még egy kis lisztet. Ezután a tészta felét nyújtsuk ki és béleljünk ki vele egy nagyobb tepsit.
A töltelékhez keverjük össze az áttört túrót a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal és a liszttel, majd adjuk hozzá a mazsolát, végül forgassuk bele a keményre vert tojáshabot.
A tésztára simítjuk a tölteléket, és befedjük a másik tésztalappal. A széleit jól nyomkodjuk meg, a tetejét villával szúrkáljuk meg kissé, és pihentessük egy órát.
A tepsit forró (200 fok) sütőbe toljuk, majd kissé mérsékeltebb tűzön (175 fok) kb. 40 perc alatt szép aranybarnára sütjük a süteményt. A sütőből kivéve még azon forrón megszórjuk porcukorral, és így hagyjuk kihűlni, lefedetlenül.
(Közben folyamatosan hessegessük el a prédára lesőket akik mindig azt kérdezik, hogy mikor lehet felvágni a sütit, csak legalább a szélét!) Végül kockára vágva kínáljuk, és örülünk, ha marad belőle délutánra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése