Tavasz a kertünkben

Tavasz van!!! Végre beindult az igazi kerti szezon. Most már kezdenek megmutatkozni az elmúlt csaknem egy évben végzett munkánk eredményei.

Amikor elkezdtem kertünk bemutatását, valahol ott hagytam abba, hogy a tavaly májustól kezdődő időszakban és nyáron nagyrészt tűzoltó munkát végeztünk, helyet csináltunk és elültettük az előző kertünkből elhozott temérdek növényt, az itteni növényeket pedig igyekeztünk megismerni, feltárni a kert rejtett szépségeit. Kissé elvadult állapotban vettük át a kertet, ezért ez nem volt egyszerű feladat. Közben pedig a régóta dédelgetett vágyainknak, elképzeléseinknek is konkrét formát igyekeztünk szabni, kitalálni, hogy mit hova szeretnénk majd. És persze folyamatosan jöttek az újabb beszerzések, már az új elképzelések jegyében. A nyár és ősz folyamán mintegy hatvan fát és cserjét, legalább annyi évelő virágot ültettünk, (számuk azóta csak gyarapodott), és ősszel a háromszázat közelítő számú virághagyma került a földbe.

A tél folyamán a legszebb látnivalót a naplemente fényei adták; elterelték a figyelmet a kert siralmas látványáról

A tél folyamán a pusztítás volt napirenden. Sajnos több fát ki kellett vágnunk, részben mert nagyon elöregedtek, illetve kipusztultak, részben azért, mert rossz helyen voltak, részben pedig azért, mert semmiképpen nem illettek bele a kialakítandó kertbe. A romok eltakarítása heteket vett igénybe, és bizony a látvány addig igen lehangoló volt.

A fűzfa maradványai...; itt kap majd helyet a kerti tó

De a romok után már itt az új sarjadás, és napról napra nagy ámulattal figyeljük-csodáljuk, hogyan élednek fel a növények. Nagy örömmel mondhatjuk, hogy az elültetett fák és cserjék mindegyike kihajtott, csupán néhány virághagymát és évelő virágot kellett a veszteséglistára tennünk. Ők feltehetően a szokatlanul nedves tél áldozatai lettek.

Szépen sarjadnak a vadgesztenye levelei;  még az előző tulajdonos gyermeke ültette el a gesztenyét, amiből mára formás, 2,5 méteres fa lett; ha nem hatalmasodik el rajta az atkás betegség, ami az ország minden fáját megfertőzte már, és a levelek korai rozsdásodását okozza, akkor meghagyjuk

A borbás berkenye hamvas levelei és virágkezdeményei

Ősszel ültettem ezt a gyöngyvesszőt, most teljes szépségében mutatja meg, hogy mit tud

A tavasz pedig számos meglepetéssel is szolgált. A fű között néhány helyen krókusz és hóvirág nyílt, a bokrok között pedig jácint, most pedig fürtös gyöngyike és nárcisz virít több helyen.

Az egyik szépséges, illatos meglepetés

A fű között nárcisz illatozik, szép kísérője a fürtös gyöngyike; itt majd rózsaágyás lesz, de a hagymásokat természetesen megmentem

Sárga összeállítás mahóniával, kecskerágóval és nárcisszal; szintén az előző tulajdonos alkotása

Szinte napról napra növekszik a harangláb, melynek virágait hamarosan megláthatjuk. Tavaly egyetlen egy virágát láthattuk már csak, amikor májusban a kertet átvettük, aztán pedig mutatós magtokjaiban gyönyörködhettünk a télen át, csakúgy, mint a most virító sárgaviola esetében.

Több helyen van kecskerágó a kertben; ez a sárgatarka levelű hajtás bekúszott a sárgaviolák közé; Milyen jól tette!

Csak tavasszal derült ki, hogy milyen sok hagymás növény van az előkertben; át fogom alakítani ezt a részt, de a növények közül semmit sem akarok kidobni, csak más helyre kerülnek majd

A csintalan kecskerágó még a japánbirsre is felkúszott!

Ezeket a virágokat még az előző tulajdonos ültette. Szintén neki köszönhetjük a több színben nyíló ibolyákat, a salátaboglárkát, a téglavörös és fehér japánbirset és aranyvesszőt, amelyek most színesítik a kertet.

A meglepetés, amit az előző tulajdonos által ültetett virágok okoztak, azért is volt teljes, mert a kertnek azokon a részein bukkantak elő, amelyekhez mi tavaly még nem nyúltunk. Így, mondhatjuk, a kert minden része nyújtott valami szépséget már kora tavasztól kezdve. Ezeket a hagymás virágokat igyekszem majd felszedni, hogy megőrizzem őket, és megvédjem az átalakítások során. Ősszel majd újra földbe kerülnek, az új koncepciónak megfelelően.

A tavaszi ablakládák beültetés után; hogy ne csábuljak el a piacon, már előre megálmodott színkombinációhoz veszem a palántákat

Szépen mutattak márciusban az ősszel ültetett krókuszok; színkeveréket vettem, amiben legtöbb volt a kék virágú, a fehérek hamarabb elnyíltak, sárga pedig egyáltalán nem volt köztük; végül is nem bánom...

Az általunk ültetett növények is szépen debütálnak. Most nyílik a fanyarka, amely már ősszel megmutatta pompás lombszíneződését, most pedig bájos fehér virágfürtökkel örvendeztetett meg. Lábához ősszel halvány narancs és sárgás narancsszínű tulipánokat ültettem, kék fürtös gyöngyike és fehér nárcisz kíséretében. (Sajnos a nárciszhagymák egy része, bár elkezdett kihajtani, utána elpusztult. Nem tudom, mi érhette őket…) A vidám összeállítást kék kisfejű árvácska egészíti ki.

A fanyarka bájos, tiszta fehér virágai kis füzérekben nyílnak; alatta a narancssárga-kék kombináció

A fanyarka alatti ágyás; a tulipánok az előző kertünkből valók, ahol évről évre nagyobb csoportot alkottak; remélem itt is jól fogják érezni magukat, és a gyöngyike is dúsabb lesz jövőre

A sárgatarka aranyvessző friss levelei olyan színhatást adnak, mintha virágba borult volna a bokor; idén még nem virágzott

Narancsosan fakadnak a gyöngyvesző friss levelei; ha beválik a növény, ősszel még ültetek belőle a jobb színhatás és dús nyári virágzás kedvéért

A közelükben sarjadó sárga-tarka levelű aranyvessző, (bár nem virágzott, frissen kihajtó leveleinek színhatása felér a virágokkal), és egy narancsszínben kihajtó, nyáron virágzó gyöngyvessző teszi teljessé a kompozíciót. És, hogy meg ne feledkezzem róla, még egy narancsosan nyíló japánbirs is van a háttérben, ami azonban még nem virágzott az idén. A régi kertünkből hoztuk a sarjat, szépen fejlődik, talán jövőre már ő is hozzájárul a látványhoz.

Kaukázusi nefelejcs virágtengere között a tulipánok a régi kertünkben is a tavaszi kedvenceim közé tartoztak; ezt a kombinációt itt sem hagyhattam ki!

A lila tulipánok egész jól festenek a sárgaviolák mellett; a hagymásokat én ültettem, de a sárgaviola már megvolt; itt is rózsaágyás lesz az elképzeléseim szerint

A tulipánok most kezdenek nyílni, és nyílik még a hunyor is, amelyből egy nagyon sötét bordó és két fehér virágú tövet ültettem, hozzájuk színben passzoló tulipánok, bordó levelű tűzeső és kankalin kíséretében.

Hunyor portré; remélem évről évre szebb lesz majd ez a most ültetett csodás növény

Részleteiben már sokfelé kezdi az elképzeléseinket tükrözni a kert, amely azonban még távolról sincs kész. Idén és jövőre még rengeteg munka vár ránk! Reményeim szerint azonban néhány év múlva, amikor a fák és cserjék is megmutatják igazi szépségüket, már szembetűnő lesz a szándék: egy sok fával és cserjével, évelőkkel, rózsákkal, pihenőkkel, kerti tóval tarkított hangulatos édenkert megteremtése.

A sok szép részlet mellett az egész még nem igazán látványos; a kopasz foltok a kivágott fák helyét jelzik, ám már szépen hajt az új ültetés, mint például a himalájai cédrus bal oldalon és az erdei fenyő jobbra feljebb

Ezt a potyószilvát egyelőre meghagytuk, hogy legyen a kertben nagyobb fa addig is, amíg a csemeték megnőnek

Addig azonban, amíg nem áll össze az „egész”, meg kell elégednünk azzal, hogy örvendjünk azoknak a részeknek, amelyek már most is nap mint nap szépséggel ajándékoznak meg.