Kora nyári kerti körkép 2. A tópart növényei

Nagyon szeretek, különösen télen, amikor hiányzik a kerti forgatag, kerteket, ágyásokat tervezni, akár valós, akár elképzelt helyre, helyzetre vonatkozóan. Ilyenkor bújom a kertészeti könyveimet, magazinokat, és jegyzetelek, rajzolok vagy egyszerűen csak képzeletben vázolom fel a megoldásokat. Így történt, hogy  a tóparti növényekről már akkor elég konkrét elképzelésem volt, amikor a leendő tavunkról még csak álmodoztam. A tó  kivitelezése során történt egyeztetés után a növények kiválasztása nagyrészt az elképzeléseim alapján történt. A kivitelezés a tó közvetlen partjának beültetését foglalta magába, a távolabbi környezet kialakítása már ránk várt. A növények kiválasztásának szempontjait az előző bejegyzésben vázoltam, most lássuk magukat a növényeket!

A japán juhar mögött a háttérben a mandulafenyő látszik

A festői japán juhar (Acer palmatum atropurpureum) a csobogó közelében kapott helyet. Ez a csodaszép fácska kissé hányattatott sorsot ért meg az elmúlt évben, ugyanis őt még az előző kertünkből hoztuk át. Annak idején, legalább öt-hat éve már, kedves unokahúgomtól még szinte magoncként kaptam, hát hogy is hagyhattuk volna ott? A kiásáskor jó harmadát visszavágtam, bár ez a növény nem kedveli a metszést, aztán a  telet cserépben töltötte a szabadban, tavasszal pedig úgy hajtott ki, mintha mi sem történt volna! Végül ez a szép fa megtalálta méltó helyét a tó mellett. Igaz, hogy a tűző napon van, amit nem igazán szeret, ám a csobogó melletti magasabb páratartalom mellett ezt is elviseli. (Eddig legalábbis még jól van…) Várhatóan 3-5m-re nő majd meg, szép ágrendszere és lombja, és tűzvörös őszi lombszíne emeli díszértékét. Alig várom, hogy ágai a víz fölé hajoljanak, fokozva a festői hatást!

A mandulafenyő védettséget biztosít a víz melletti kerti padon üldögélőnek

A mandulafenyő (Pinus pinea) nem éppen tervezett gyermek volt! Egy kertészetben tett látogatás során (április elsején az Oázis áruházakban lábméret akció van: ahányas a vásárló lába, annyi százalék kedvezményt kap; hát persze, hogy a férjemmel mentem, aki ugyan nem él nagy lábon, de az enyémnél csak nagyobb…), szóval e nevezetes esemény alkalmával a férjem beleszeretett ebbe a fenyőbe. Szeretem ezeket a hirtelen felindulásból beszerzett növényeket, mert ilyenkor izgalmas feladat az elképzelésekbe beilleszteni az új szerzeményt. (Én évelőket szoktam így vásárolgatni, azoknak mégiscsak könnyebb helyet találni, na de fáknak?!) Ez a növény is csaknem két hónapig várta cserepében jobb sorsát , mire  nagy nehezen kitaláltuk, hogy hova is illenék.  

Idősebb korára ernyőszerű koronát nevel a mandulafenyő, melynek magjai ehetőek

Így kapott helyet a tónak a ház felé eső részénél ez a mediterrán vidékekről ismerős, ellaposodó koronát, szabálytalanul elhajló ágakat nevelő fenyő. Bár eredetileg ide egy kisebb termetű magnóliát szerettem volna, (hogy az hol fog helyet kapni, arról még fogalmam sincs…), de így is jó lesz. Mivel a terasz és a tó közötti területre amúgy is törpe örökzöldeket terveztem, azok fogják megteremteni az összeköttetést a tótól a fenyőig.

Az ámbrafa (Liquidambar styraciflua) kiválasztásának szempontjait már az előző bejegyzésben részleteztem. Valójában itt is újratervezés történt, mert én eredetileg szivarfát szerettem volna, ám a férjem közölte, hogy neki az bizony nem tetszik! Én viszont szeretném, ha neki is kedvére való lenne a kert, így döntöttünk az ámbrafa mellett. Remélem, beváltja majd a hozzá fűzött reményeket! Viszonylag gyorsan és viszonylag nagyra nő. 15-20 méteres lesz majd, ám kúpos koronája miatt nem túl terebélyes, nem fogja elnyomni a környezetében lévő növényeket. (Ha 20-25 év múlva másképp látjuk, akkor majd újratervezünk…) Változatos színekben ragyogó őszi lombjára nagyon kíváncsi vagyok!

Ilyen őszi lombszínt ígér az ámbrafa; No, majd meglátjuk! (kép az internetről)

A nagyok után nézzük az évelőket! (Cserjék a kerítés mellett lesznek, az még későbbi téma.)

A tópartifű (Rodgersia) igen karakteres növény. Nagy, kemény, a vadgesztenyéére emlékeztető levelei mellett szép a virága is, ráadásul még kellemes illata is van.

A tópartifű virágzata és szép lombja; a bokros növény mintegy 80cm-re nő

Sajnos ez a növény egyelőre csalódást okozott, nem igazán találja a helyét, mindig megperzselődnek a levelei. Vagy a talaj nem jó neki, vagy több árnyék kellene, de arra sajnos még várnia kell. Kap még egy-két évet, aztán meglátjuk, hogy mit produkál. Nem szívesen mondanék le róla, mert nagyon szép növény, a vízpartok, csobogók mellett igen jól mutat.

A szibériai nőszirom (Iris sibirica) szintén tipikus vízparti növény, bár szárazabb ágyásokban is felhasználható. Mint kiderült, az előző tulajdonos is ültetett belőle a kerítés melletti dzsumbujba, és idén szép középkék virágokat hozott. Az általam ültetett növények sötétkék virágúak. Sajnos még csak egy-két virágot hoztak, de szépen nőnek, remélem jövőre pompásan fognak majd virágozni! A tó környékén két csoportban összesen hét tövet ültettem belőlük.

Elöl gyepes sédbúza, majd a szibériai nőszirom, fölötte pedig sásliliomok most még ritkás csoportjai

A közvetlenül a csobogó mellé ültetett vízparti nőszirom egyetlen, csodaszép virágot hozott idén

A tóparti beültetésnél törekedtünk arra, hogy a növények lehetőleg nagyobb csoportokat alkossanak. Egyrészt mert így mutatnak igazán, másrészt, mert így sokkal természetesebb a hatás.

Így tettünk a kerti pletyka (Tradeskantia) esetén is. Hogy-hogy nem, ez is sötétkék virágú…

A kerti pletyka napról napra új virágokat bont

Levelei kissé sásszerűek, ezért kiválóan illenek a vízpartra. Itt a kivágott fűzfa törzsének védelmét élvezik. Virágzási ideje hosszú, több hónapon keresztül is tart, bár néha szünetel a virágzás, amikor a növény erőt gyűjt. Nem panaszkodhatok, e növények már egész szépen megmutatták magukat idén.

A tóparton nagyobb felületen ültettünk örökzöld keserűfüvet (Persicaria affinis). Ez a talajtakaró növény lassan terjed, szépen kitölti majd a helyet. Rózsaszín virágfürtjei hosszan nyílnak. Igénytelen növény, nemcsak tóparton, de nagyobb foltokban gyeppótlónak is alkalmas.

Az örökzöld keserűfű gyorsan nő, rövid indáival lassan terjed

Sásliliomok a tó partján; egy fajtának vásároltam a kettőt...

A sásliliomok (Hemerocallis) kiváló vízpart imitátorok, nem hagyhatók ki a tópart növényei közül. Több fajtája is helyet kapott a tó környékén, és éppen ezért döntöttem úgy, hogy a kerítés melletti dzsumbujban lévő terebélyes tövet is meghagyom, mivel összeköttetést teremt a tóparti  régió és a kerítés melletti cserjesor között.

A tó partjának és környezetének nélkülözhetetlen növényei a díszfüvek. Négy fajtája kapott helyet egyelőre, bár még tervezek más fajtát is a dombra. A madárlábú sás (Carex ornithopoda), mely nevét virágainak alakjáról kapta, apró termetű talajtakaró. Nekem fehérrel csíkozott változata tetszik, és a juhar alatti félárnyékba ültettünk több tövet.  A szálkafű (Hakonechloa macra ’Aureola’) sárgával csíkozott levelű különlegesen szép díszfű. Magassága elérheti a 40cm-t. Levelei festőien egy oldalra omlanak, félárnyékos helyek ragyogó szépségű növénye. Ültethető szoliterként, vagy nagyobb foltba talajtakarónak.

Madárlábú sás aprócska zsombékja a kavicságyban a juhar környékén

Szálkafű kisebb csoportja a félárnyékban; szép kontrasztot alkot a tópartifű nagy leveleivel

Magasabb termetű a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), amely mintegy 50-80cm-re nő. A sötétzöld, felálló levélzete szép kontrasztot alkot a világosabb zöld, légiesen könnyed virágzattal. Korai virágzása is nagy értékű díszfűvé teszi.

A gyepes sédbúza légies kalászai

A csíkos pántlikafű már a domb felől zárja a tóparti növényzetet; mögötte a szibériai nőszirom másik csoportja

A másik nagyobb termetű díszfű a csíkos pántlikafű (Phalaris arundinacea ’Picta’), amelyből három tő a tótól távolabb kapott helyet. 80-120cm-es magasságával ők már a hátteret alkotják a domb felé.

A díszfüvek szép kiegészítői a virágzó évelőknek, amelyek nem hiányozhatnak a tó mellől.

Különlegesség a kelet-ázsiai lizinka (Lysimachia clethroides), amelynek érdekessége, hogy fehér virágfürtjei oldalra hajlanak. Nagyobb tömegben ültetve olyan a hatása, mintha mindig fújna a szél… Töve terjedésre hajlamos, idővel összefüggő foltot fog alkotni a tó hátterében.

A kelet-ázsiai lizinka elhajló virágfürtjei

Bordós leveleivel, magasra törő, könnyed virágfürtjeivel igen szép növény a bíborlevelű bugatölcsér (Penstemon digitalis). A véletlen műve, hogy a ’Pocahontas’ nevű fatájára bukkantam a kertészetben. Akkor még csak bíborszínű bimbói ragadták meg a tekintetem, ám a leheletfinom halványlila árnyalatban nyíló virágai egyenesen ámulatba ejtők.

Finom eleganciát sugároznak a bugatölcsér halványlila harangocskái

A két bugatölcsér a fűzfatuskó két oldalán kapott helyet; tőle jobbra a japán kövérke terjeszkedik

Ráadásul a beültetett tövek igen erőteljesen fejlődnek, és júniusi virágzásuk óta már új virágszárat is felfedeztem az egyiken! Remélem a télállóságukkal sem lesz baj, mert eddig főnyereménynek bizonyultak!

A következő csodálatos növény a kerti lobélia (Lobelia speciosa). Ez a hibrid eredetű évelő erős, felálló szárakon hozza a fajtától függően piros, rózsaszín vagy kék virágfüzéreit. Én három bársonyos vérpiros virágú tövet ültettem, amelyeknek júliusi virágzása minden tekintetet odavonz, egyszerűen csodálatos! Jó talajt, rendszeres vízellátást, esetleg téli védelmet igényel, különösebb gondot nem jelent a nevelése. Évelőágyba vagy szoliterként is ültethető növény.

A kép nem adja igazán vissza a lobélia ragyogó bársonyos vérpiros színét

Kék virágból sohasem elég: a veronika szemet pihentető szép színfoltja

Az apróbb termetű növények között helyet kapott néhány tő szép kéken virágzó veronika. (Veronika ’Sunny border blue’). Hosszú virágzási idejű, kompakt termetű veronika, amely szépen egészíti ki a keserűfű és sásliliomok eltérő színű és formájú virágait.
A tónak a terasz felé eső partján, a tűző napon olajbóbita (Stokesia laevis) nyitja világoskék virágtányérjait.

Hogy az olajbóbita miről kapta a nevét, azt nem tudom, de meg kell hagyni, nagyon szép a virága!

Ezt a növényt a leírás és kép alapján választottam, korábban soha nem találkoztam vele. Egyelőre bevált, szépen virágzott, remélem hosszú távon is jól fogja érezni magát. Alacsonyabb, kb 30cm-re növő, tömött levélrózsát alkotó növény. Feltétlenül napos helyet igényel, sziklakertbe is ültethető, két tövet oda is ültettem belőle.

Végül még két növényről kell említést tennem. Ők a tópart és a kerítés közötti részen kaptak helyet a cserjék előtt. Ez egy félárnyékos hely, amit azonban délelőtt tűző nap is ér.

Japán kövérke; szépen terebélyesedik mióta kisebb csoportját beültettem a fűzfa tuskója mellé

Talajtakaróként japán kövérkét (Pachysandra terminalis) ültettem, amely már kezd szépen bokrosodni, pár év alatt beborítja majd a rendelkezésre álló területet. Szép levelei örökzöldek, kora tavaszi virágzása nem igazán jelentős. A másik növény az év nagy részében talajtakarónak látszik, ám ősszel főszereplővé lép elő. Ő a szellőrózsa (Anemone x hybrida) ’Honorine Jobert’ változata. Hosszú szárakon ringatózó hófehér virágai nagy tömegben nyílnak nyár végén és ősszel, csodálatos fináléval zárják a virágok kerti évadát.

A szellőrózsa bájos, üde virágai egyelőre még csak az internetről származó képen mosolyognak ránk

Amint a bemutatásból látható, törekedtem arra, hogy a tó környéke egész évben nyújtson látnivalót, ugyanakkor a növények egymással is összhangban legyenek. Nem mondom, hogy ez a végleges megoldás, de egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel. A dombtető beültetése még nincs kész, ez majd a következőkben kerül sorra, és a kerítés melletti cserjesor átalakításával fejeződik be a tó környékének beillesztése a kertbe.