Virágok hónapról hónapra: Március

Ha március, akkor talán az első, ami mindenkinek eszébe jut, az aranyvessző, más néven aranyfa csodálatos sárga virágözöne. Ezt a fajtától függően 1-4 méteresre növő cserjét nevezik még aranyesőnek is, ám ez a név egy kisebb termetű fának van fenntartva (Laburnum), amelynek a lila akáchoz hasonló sárga virágfüzérei májusban nyílnak. 

Az igazi aranyeső (Laburnum) kisebb fává nő, májusban hozza füzérekben nyíló sárga  pillangós virágait

Maradva az aranyfánál (Forsithia), szinte nincs olyan utca az országban, ahol ne találkoznánk vele. Ágait tél végén vázában is hajtathatjuk, készségesen kinyílnak bimbói, már igen korán tavaszt csempészve a még borongós tél végi napokba. A növény éppen azért olyan ismert, mert igen könnyen nevelhető, különösebb igényei, kártevői nincsenek, elnyílás után szép levélzete ad hátteret a többi virágnak, és gyakran színeződnek a levelei ősszel, ha nem is a legpompásabban, de mindenképpen hozzájárulva az őszi hangulathoz. Egyedül arra kell figyelni, hogy metszését a virágzás után végezzük, mert különben megfosztjuk a növényt a bimbós ágaitól.

Ragyogó kék ég és aranysárga virágok tömege; Mi más kell még a tavaszhoz?

Az aranyfa közeli rokona a kevésbé ismert koreai hóvessző (Abeliophyllum). Nevéhez méltón fehér virágokat hord ez a szintén korán virágzó cserje, és nagy értéke a bokornak, hogy virágai még illatosak is! Kisebb termetű közismert rokonánál, és sajnos virágzás után különösebb díszértékkel már nem rendelkezik, ám ez megbocsátható neki korai szépsége miatt. Cserjesorban könnyen találhatunk helyet számára.

A koreai hóvessző hófehér virágai nagyon hasonlítanak az aranyvesszőére

A japánbirs is az ismert kora tavaszi cserjék sorát gazdagítja. Pompás virágai lehetnek fehérek, barackszínűek vagy viríthatnak a vörös különböző árnyalataiban . A nagyon száraz talajokat nem kedveli, elviseli a gyenge félárnyékot. Metszésére ugyanaz vonatkozik, mint a többi korán nyíló cserjékre, szükség esetén virágzás után alakíthatjuk. A növény friss hajtásai pirosas színűek, ez növeli díszértékét a virágzás utáni időkben. Őszre gyakran érlel aranysárga birsalmákat, melyek főzve fogyaszthatóak, bár őszintén szólva, aligha ezért ültetjük. 

A japánbirs  közismert téglavörös fajtáin kívül számos színváltozat létezik: lehet bordó,

rózsaszínszín fehérrel, lehet tiszta fehér

vagy ilyen csodálatos barackszínű is; a fajták egymással kombinálva is szép színhatást adnak

A kisebb termetű növényekkel folytatva a sort, mindannyiunk szívének kedves az ibolya illatos kék virágtengere, ahogy a fű között megbújva szinte lehozza az eget a földre. Latin neve (Viola odorata) utal illatos mivoltára, ám érdekesség, hogy magyarul a viola egy másik, kora nyáron virágzó egynyári növényt jelent, amely azonban szintén nagyon illatos.

Egymásba olvad a kék és fehér ibolya, valamint a salátaboglárka a kertünkben; a salátaboglárkáról  februárban már volt szó

Az ibolya amúgy nemcsak kék lehet (különben is ibolyalila, amit a viola szó is jelent), hanem sötétlila, fehér, sőt, bíborszínű is. Nemesített, később nyíló, kissé nagyobb termetű változatai pedig kétszínűek, igaz cserébe nem illatosak. Az ibolya szinte gyomnövény is lehet, ahol megveti a lábát, könnyen kiszoríthatja a pázsitot, mert apró magjait a hangyák széthordják a kertben. Ennek nem nagyon örül az, aki szép zöld gyepet szeretne látni a kertjében, ilyenkor, ha másképp nem  megy, be kell vetni a gyomirtót. Bár ez a kora tavaszi szépség talán megérdemli, hogy kertünk egy-két zugában megtűrjük, hiszen igazán nem kér sokat és csodás látvánnyal örvendeztet meg kora tavasszal (például akár az aranyvessző és a japánbirs lábánál, és máris kész a hármas színösszhang…).

Iskolás koromban tanultunk egy kis dalt az ibolyáról, ilyenkor mindig dúdolom magamban: „Zöld fű közt árva kék ibolyácska/ Rád új nap fénye árad./ Illatod édes, kedves vagy, s ékes,/ Nem szebb a rózsa nálad."

A kék színnél maradva, bájos virágtölcséreivel kinyílt már a télizöld, másik nevén kis meténg (Vinca minor). Fák, bokrok alatti félárnyékos helyek kiváló talajtakarója, örökzöld levelei összefüggő szőnyeget alkotnak, így virág nélkül is mutatós növény. Hajtásai könnyen legyökeresednek, így gyorsan terjed, és könnyen szaporítható is. Virágai a kék mellett lehetnek fehérek vagy bíboros rózsaszínűek is fajtától függően.

Kis meténg égszínkék virágai

A szártalan kankalin kerti változata sokféle színben ismert

Apró virágainak élénk színével hívja fel magára a figyelmet a szártalan kankalin (Primula vulgaris). Eredetileg halvány kénsárga virágú az alapfaj, amelynek ma már sokféle kerti változata van, sőt, cserepes virágként igen sokféle színben kaphatóak hibridjei. Ezek is kiültethetőek a kertbe, hiszen évelő virágról van szó, ám ezek a pompás növények tapasztalatom szerint nem mindig maradnak meg, a kerti változatokkal ellentétben.

A hagymás virágok mellett a primula adja a legnagyobb színpompát kora tavasszal

A nőnapi primula szobában nem sokáig bírja, ám ha kiültetjük a kertbe, még hetekig gyönyörködhetünk benne, és esélyünk van rá, hogy több évig velünk maradjon

 A félárnyékos, nyirkosabb helyeket kedveli a kertben, nem szereti a nyári nagy meleget és tűző napot. Viszont később kilombosodó bokrok, nagyobb termetű évelők árnyékában átvészelheti a nyarat.

Tavaszi hármashangzat kankalinnal, salátaboglárkával és kis meténggel a férjem szüleinek kertjében

Szintén félárnyékos helyeken díszlik a talajtakaró japán kövérke. Virágzása nem túl látványos, de azért bájos. Más apró termetű virágok mellett szépen mutatnak fehér virágfüzérei. 

A japán kövérke (Pachysandra) örökzöld levelei egész évben mutatósak; tavaszi virágzása is kedves látványt nyújt

Úgy látszik, hogy a március a talajtakarók virágzásának évada. Nem csoda, hiszen a nagyobb fák árnyékában élő évelők ilyenkor még jutnak némi napfényhez. A tüdőfű (Pulmonaria) is a kora tavasszal nyíló szépségek sorába tartozik. Érdekessége, hogy élénk rózsaszín virágai elnyíláskor liláskékre váltanak. Több fajtája van ennek a növénykének, némelyiknek a széles, lándzsás, fehérrel pettyezett levelei is igen szépek (Pulmonaria saccharata, azaz édes tüdőfű). 

Törékeny kinézete ellenére robusztus növény az édes tüdőfű; árnyas, nyirkos helyen szép talajtakaró

A márciusi szépségek között végül egy különleges virágot említenék, a délszaki kutyatejet (Euphorbia mirsinites). Talajon fekvő örökzöld hajtásai is szépek hegyes, örvösen álló háromszög alakú leveleikkel, de igazán a sárgászöld, jellegzetes virágai mutatósak. 

Különleges színhatást ad a délszaki kutyatej az ezüstszürke és zöldessárga kombinációval; kék vagy vörös virágok mellett is nagyon jól mutat

A napos, száraz helyek, sziklakertek, szegélyek növénye, legfőbb ellensége a túl sok víz. A növény fehér, tejszerű nedve, amire a neve is utal, mérgező, bőrirritációt okozhat, ezért gondozásakor érdemes kesztyűben dolgozni.
A bemutatott növények mindegyike szép együttest alkothat tavaszi hagymásokkal, ám a helyszűke miatt róluk most nem szólok, pedig már szép számmal virítanak a kertben. A hagymásokra később még visszatérek, róluk is lesz mit mesélni bőven! 

Teljes pompájában nyílik már a kertekben a bőrlevél is, melyről januárban írtam részletesebben

Most már gőzerővel beindult a tavasz, töltsünk minél több időt a szabadban, és gyönyörködjünk a zsendülő növényekben, töltekezzünk napfénnyel és a most virító szépségekkel!

Virágágyások titkai 7. Tippek a sikeres tervezgetéshez

Cikksorozatunk végén néhány záró gondolat, amelyek segíthetnek a jól sikerült virágágyások létrehozásában…

Mindenki szeretne tavasztól őszig ( sőt, még télen is) pompázó kertet. Ez azonban nem könnyű feladat. Ne akarjuk az összes álmunkat egyetlen ágyásban megvalósítani! Inkább alakítsunk ki virágzási időszakonként más-más helyen ágyásokat, amelyek az év különböző időszakában válnak majd hangsúlyossá. Ezzel több legyet is üthetünk egy csapásra. Könnyebb dúsan virító ágyást létrehozni olyan virágokból, amelyeknek közel azonos a virágzási ideje, egyszerűbb a gondozásuk is, és a már elvirágzott növények látványa sem fogja rontani az összhatást. A mindig máshová helyeződő hangsúlyok révén pedig nagyobbnak fog látszódni még a kisebb kert is.

Egyszerre nyíló növényekből könnyebb dús ágyást létrehozni; amikor a virágok elnyílnak, máshová helyeződik hangsúly a kertben

Tipp: az éppen virágzó cserjék ellensúlyozására távolabb alakítsunk ki hasonló színekben nyíló évelő virágokból álló kompozíciót! Ezzel megvalósul az ismétlődés is, hangsúlyok keletkeznek, a többi  zöld növény pedig nyugalmi pontot képez a kertben.

Aprócska kertben egyszerre elég egy fő attrakció, mint itt a virágzó oszlopos díszcseresznye; a teraszon cserépben nyíló virág megismétli a pompás fa színét

A pompás kerti gyöngyvessző fehér színe visszaköszön az alacsony kísérőnövények között a bájos szellőrózsa képében

A rózsalonc vöröse ismétlődik a terasz melletti ágyásban nyíló napvirág színében a régi kertünkben

A régi kertben a háttérben látszó narancsvörös japánbirs színét idézik a tulipánok a pergola lábánál; az aranyvessző sárgáját az illatos ternye ismétli, ami a képen a tulipánok takarásában van

Elsősorban a jól bevált, ismert és a környékünkön szépen fejlődő növényeket ültessük az ágyásainkba. Ezekkel biztos nem fogunk kudarcot vallani. Persze érdemes néhány újdonsággal is kísérletezni, de azért a járt utat járatlanért nem érdemes elhagyni…

A virágágyásokban érdemes a megbízható növényekre alapozni: a margaréta és a lángvirág biztos sikert jelent

A pihenőhely környékét feltétlenül díszítsük virágokkal! Itt a kúpvirág, lángvirág és a kasvirág képezi a kiültetés alapját

Egynyári kúpvirágok és évelő lángvirág kombinációja tölti meg színekkel az ágyást

Virágágy tervezésekor nagy segítség, ha a kiválasztott növények képét egy oldalon összerendezzük a számítógépen, pl egy Power pointban, így könnyebb benyomást szerezni az összhatásról, mint ha csak külön-külön nézegetjük a virágokat.

Téli estéken szívesen játszadozok a virágágyak tervezésével; sokféle variációt kipróbálhatunk a számítógépen készített montázsokkal

Évelőágyak létrehozásakor érdemes üres részeket hagyni az ágyásban, ahova egynyáriakat ültethetünk, amelyekkel évről-évre más színekkel, formákkal gazdagíthatjuk a növények együttesét.

Levendula és egynyári pillangóvirág: garantált vidámság!

Egy jól mutató, hatásos virágágy több, mint szép virágok egymás mellé ültetése. Megtervezésük kíván némi elméleti és gyakorlati ismeretet, fantáziát. Ám ez ne riasszon senkit vissza attól, hogy nekifogjon, mert izgalmas és kreatív, lelket gyönyörködtető tevékenységről mondana le! Az eddigiekben látott néhány alapelv betartásával nagy hibát nem fogunk véteni, és egyébként is: ami nem tetszik, vagy úgy érezzük, hogy nem jól sikerült, azon menet közben, de legkésőbb a következő szezonban már változtatni is tudunk. Időközben, ha megismertük az évelők és egynyáriak csodálatos világát, kialakulnak kedvenceink, kiderül, hogy melyik növény érzi jól magát nálunk, és sajnos lesz olyan is, amivel sehogy sem fogunk boldogulni.

A lángvirág (Phlox) nagyon sokoldalú növénycsalád: van egynyári és évelő fajtája, utóbbiak között pedig találunk tavasszal nyíló talajtakaró és nyáron virágzó pompás magas növényeket is, amelyek akár szoliterként, akár virágágyakban megállják a helyüket

Szintén az alapnövények közé tartoznak a színpompás sásliliomok is, a kísérő cickafark szintén jól bevált évelő, amely sokféle színben kapható

Virágágyásokat nem az örökkévalóságnak tervezünk és ültetünk. Változnak az igényeink, az ízlésünk, és a kerti „divat” is, új növények jelennek meg a kínálatban. Ahogy a kert növényei, fái, bokrai növekednek, fejlődnek, maga a kert is változik, tehát mindig lesznek új kihívások. Ezért nem is érdemes véglegességre törekedni, hiszen ha jól belegondolunk, egy kert soha nincs készen! Mindig az adott helyhez próbáljuk megtalálni a jó megoldást, a megfelelő növényeket, és legyünk bátrak változtatni. Arra törekedjünk, hogy olyan megoldásokat alakítsunk ki, ami nekünk tetszik. Így tudjuk kertünket igazán igényeinkhez alakítani, igazán élővé és élhetővé tenni. Így születik meg számunkra az igazi Kert!

Néhány tő dúsan virágzó rózsaszín rózsa, kék gólyaorr, zsálya és fehér füzérajak, és már kész is a romantikus ágyás a pihenőhely mellett

Ilyen idillt mindenki létrehozhat a saját kertjében; Jó tervezgetést!

Az elméleti fejtegetések után a következőkben majd sorra beszámolok arról is, hogyan alakulnak saját próbálkozásaim. Virágágyásaim most vannak kialakulóban, magam is kíváncsian várom az eredményt! Addig is jó tervezgetést és sikeres megvalósítást mindenkinek!

Túrós-zöldséges csiga

Még az ősszel készítettem el, hirtelen felindulásból. Akkor mindenkinek nagyon ízlett, aki kóstolta. Mivel nyakunkon a Húsvét, gondoltam, felteszek már valamilyen sós receptet is a blogra, ne csak az édességekben tobzódjunk. :) Biztosan nem érkezik panasz, ha ezzel kínáljuk a locsolókat.

Hozzávalók:

A tésztához:
35 dkg finomliszt
5 dkg rozsliszt (ideális esetben 30 dkg finom- és 10 dkg rozsliszt)
15 dkg vaj
3 evőkanál zabpehely
2-2 evőkanál len- és szezámmag
2 dkg élesztő
1,5 dl tej
1,5 dl tejföl
2-3 kiskanál só

A töltelékhez:
20 dkg párolt zöldség alaposan fűszerezve (só, kakaukkfű, rozmaring)
8-10 szelet bacon
25 dkg túró
1 csokor snidling
1-2 evőkanál tejföl
kevés só

Elkészítés: 

1. A tészta hozzávalóiból pogácsatésztát készítünk: A liszteket elvegyítjük, megsózzuk, elmorzsoljuk a vajjal, elkeverjük a magokkal. Mehet a közepébe a tej, amiben előzőleg felfuttattuk az élesztőt, majd annyi tejföllel, amennyit felvesz (ez nálam kb. másfél deci volt), puha tésztát dagasztunk. 
2. Letakarva langyos helyen kelesztjük. 
3. Közben a zöldséget megpároljuk, fűszerezzük. 
4. A túrót kikeverjük annyi tejföllel, hogy jó krémes legyen, picit sózzuk (óvatosan, mert a töltelék és a szalonna is sós!), majd beleforgatjuk a zöldséget és a felaprított snidlinget. 
5. A tésztát kisujjnyi vastag, téglalap alakúra nyújtjuk, ráfektetjük a szalonnaszeleteket, megkenjük a túrókrémmel és a hosszabb oldalánál kezdve feltekerjük. 
6. Felszeleteljük, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. 200 fokra melegített sütőben pirosasra sütjük. Vegyes főzelék mellé, vagy csak magában is nagyon finom!

Német kuglóf

A Nagyszüleim születésnapjára készült ez a finomság. Sok vajjal, tojással, vaníliával, mandulával és citromhéjjal. Egy kávé mellé reggelire vagy délután igazi kényeztetés. Mivel elég zsíros a tésztája, nem szárad ki, másnap is finom, szaftos marad. Akár Húsvétra is el tudom képzelni!

Hozzávalók:
diónyi zsír
egy marék szeletelt mandula (elhagyható)
25 dkg vaj + néhány szeletke
25 dkg cukor (viszont aki lekvárral szereti, az tegyen bele csak 20 dkg-ot)
1 evőkanál vaníliás cukor
4 tojás
30 dkg liszt
2 kávéskanál sütőpor
2,5 dl tej
1 citrom reszelt héja

Elkészítés:

1. Egy közepes méretű kuglófformát kikenünk zsírral. Az aljára vajszeleteket vagdosunk, meghintjük a mandulával, félretesszük.
2. A tojások fehérjéből kemény habot verünk.
3. A puha vajat habosra keverjük a cukrokkal, majd a tojássárgájákkal is. 
4. A lisztet elkeverjük a sütőporral. A tejjel felváltva a vajas-sárgájás masszához keverjük.
5. Belereszeljük a citrom héját is, majd óvatos mozdulatokkal a tojáshabot is beleforgatjuk.
6. A masszát az előkészített formába töltjük és 165 fokon egy bő órán át sütjük.
7. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e.
8. Tálalás előtt meghintjük porcukorral.

Ajándékok

Ajándékozni jó, ezt a közhelyet mindannyian unásig ismerjük. Viszont valódisággal megtölteni sokszor közel sem egyszerű. Ilyenkor mindig eszembe jut a Nagymamám, és az, amiket a fiatalkori Karácsonyokról szokott mesélni. 1940-ben született, archaikus parasztcsaládba... Meghitt ünnepekről, apró ajándékokról mesél, használati tárgyakról: füzetekről, ceruzákról, alkalmasint ruhadarabokról. Akkoriban nem volt nehéz találó ajándékot találni, bármi jól jött, amire a mindennapokban szükség lehetett. És lehetett kapni. És meg tudták venni... Azokat a Karácsonyokat áhítatos várakozás előzte meg és mindennek nagyon örültek is. Mostanában viszont egyre gyakrabban érzem úgy, hogy szűkebb környezetemben mindenkinek mindene megvan, használati tárgyat ajándékozni már nem érdemes. Mindenki megveszi magának, ami kell (persze azért akad kivétel). Szóval nem egyszerű igazán jó ajándékot találni. Én azért nem szeretném hagyni, hogy elanyagiasodott és eltárgyiasult hétköznapjaink megfojtsák az ajándékozás örömét! Felvettem a kesztyűt, és próbálok tisztán anyagi szempontból értéktelen, de személyre szóló és minden hibájukkal, tökéletlenségükkel együtt szívmelengető apróságokat készíteni, amiben benne van a legfontosabb, amit bárkinek is adhatok: az időm.

Ennek szellemében készültek az alábbi ajándékok, a változatosság kedvéért keresztszemes hímzések különböző formában. :)

Az első egy kulcstartó a sógorom 12. születésnapjára. El tudjátok olvasni a betűt? :)

Mint kiderült, gyakran elfelejti, hová teszi a kulcsát. Ezzel talán a probléma megoldva. :)

A párnák pedig Nagyszüleim születésnapjára készültek (a másik oldali Nagyszüleimére :) ). Valójában a tavalyira, a kerekre: 80. és 85.-re. Csakhogy, mikor elkezdtem összeállítani a párnákat, a varrógépem megadta magát... És igaz, mai igaz, akkoriban nem sok mindenre jutott időm az iskolai munkák mellett. Úgyhogy ott hevert parlagon vagy fél évig, miután elkezdtem forszírozni a férjemnél, hogy javítsa meg. Szerencsére csak egy alkatrészt kellett cserélni, viszont a finomhangolás nem volt egyszerű, megszenvedett vele, de csak sikerült az is! Szóval, ha varrógépszerelőt kerestek, csak szóljatok! ;)

A párnák is elkészültek, a 81. és 86. születésnapra. :) A Nagyimnak egy rózsakoszorú a kedvenc színeivel. A Nagyapámnak pedig egy szarvasbogár. Ugyanis ő hobbiból rovarokat fotóz saját maga által készített előtétlencsékkel. 

Sütöttem még egy kuglófot is, biztos, ami biztos alapon. :) A madárka pedig első Tilda-varrományom. Ezt kivételesen magunknak csináltam.

Azt hiszem, célt értem. A Nagyim beviszi magával a párnát a kórházba (csütörtökön műtik a térdét), a Nagyapámtól is kaptam bónusz puszit és ölelést, pedig az ő legtöbb ajándéka soha nem kerül használatba. 

Sok munka volt velük? Igen, mondhatjuk. Tökéletesek lettek? Nem, nem mondhatjuk, messze nem. A férjem mindig azzal ugrat, hogy már rég készen lenne a cikkem, ha azt az időt, amit 'kreatívkodással' töltök, inkább a 'szakmámra' fordítanám. Igaza van, de Apunak is, aki erre azt mondta, hogy a nagyszülők öröme 'minden cikknél többet ér'. Pedig ő is kutató, úgyhogy ha valaki, akkor ő már csak tudja... :)

Virágágyások titkai 6. Harmónia és ritmus

Az egy színre hangolt ágyások után nézzük, hogyan teremthetünk harmóniát a színek kombinálásával, miként tehetjük izgalmassá az ágyásokat kontrasztok, hangsúlyok és ritmus alkalmazásával!

A színátmenetek, vagyis a színkörön egymás mellett lévő színek, vagy egy szín erősebb és pasztell árnyalatai általában jól illenek egymás mellé. Az élénk, rikító színek nagyon erős hatást váltanak ki, míg pasztell árnyalatokkal könnyebb harmonikus hatást elérni.

Meleg színek dominálnak ebben az ágyásban

Színátmenet szép példája

Általában jól kombinálhatók a színkörön egyenlő oldalú háromszög mentén elhelyezkedő színek is, mint például a kék, sárga és piros, (pasztell színekben gondolkodva a halvány kék, rózsaszín és halvány sárga), vagy a lila, narancs és kékeszöld, illetve ezek pasztell árnyalatai.

Harmonikus hármas hangzatot alkotnak ezek a lágy szín-, és formakontrasztot alkotó virágok

A színkör egymással szemben elhelyezkedő színei, az úgynevezett kiegészítő vagy komplementer színek a legnagyobb kontrasztot alkotják. Ezek igen feltűnő kombinációt hoznak létre, a két szín kölcsönösen kiemeli egymást. Ilyen színpárosok például a sárga és lila, narancs és kék, zöld és piros. Természetesen a kontraszt itt is tompítható a pasztell árnyalatokkal.

A sárga és lila erős kontrasztját tovább fokozzák az eltérő virágformák, így nagyon markáns kompozíció jött létre

A vörös és a zöld erősítik egymás hatását; érdemes megfigyelni a két szín árnyalatainak gazdagságát, amely változatosságot kölcsönöz ennek az elegáns kertnek

A komplementer színek ellentétét tompítja a sok zöld, és az, hogy lágyabb színárnyalatot választottak ebben a kertben

A zöldessárga és kék erős kontrasztját jól tompítja a gólyaorr halvány lila színe és kerekded virágformája

És mi a helyzet a fehérrel? A fehér valójában nem szín, legalábbis a színkörön nem található meg. A fehér virágok kiválóan alkalmazhatók az egyes színek elválasztására, „nyugalmi pontok” létrehozására, amelyek azért fontosak, mert itt a szem megpihenhet a sok szín között. A fehér bármely színnel kombinálva eleganciát kölcsönöz az ágyásnak, de önmagában is megállja a helyét. Gondoljunk egy előkelő piros-fehér, vagy kék-fehér kompozícióra, de nagyon jól illik narancssárga mellé, és élénksárgával is üde színhatást ad, romantikus ágyásoknál pedig egyenesen nélkülözhetetlen kiegészítője a rózsaszín és lila virágoknak.

Nagyon nemes és elegáns ez a nemzeti színekben pompázó tulipán ágyás

A narancssárga és kék kontrasztját vidámmá és üdévé teszi a néhány szál fehér margaréta

A színkontraszt fontos eleme a virágágyak kialakításának, de itt is vigyázni  kell a megfelelő mértékre. Sok múlik az egyéni ízlésen, de általában igaz, hogy nem szabad túlzásba vinni, mert az eredmény inkább zavaró lesz, mint kellemes.

A borbolya sötét bordó levelei és a sziklai ternye rikító sárgája éles kontrasztot alkot; igen hatásos, de nagy mennyiségben már zavaró lenne

Az árvácska széles színpalettájából könnyen találunk kontrasztos vagy éppen lágy pasztell színeket a virágágyásokhoz

Ezeknek a virágoknak a színkontrasztja olyan erős kisugárzással bír, hogy nehéz lenne társítani más színnel

Narancssárga és lila a főszereplő itt is; különös kombináció, ám meglepően hatásos; az efféle merész színtársításokhoz azért kell némi bátorság

Kontrasztot nem csak színekkel vihetünk a kompozícióba. Ahogy az előzőekben már láttuk, mindenképpen fontos az eltérő virágformák keltette változatossággal élni. A magas virágot kihangsúlyozza az alacsony, a gömbölyded forma mellett jól mutat az elterülő vagy éppen magasba nyúló, az apró virág mellett a nagyfejű, az egyszerű levelű mellett a szeldelt és így tovább, a kombinációs lehetőség szinte végtelen. A fontos, hogy megtaláljuk a jó arányokat. 

A színek és formák erőteljes ellentéte rendkívül markánssá teszi ezt a kompozíciót

A színek és formák alkalmazása mellett még egyéb kialakítási trükkökkel is élhetünk. Az ágyásban elhelyezett hangsúlyok, vagy éppen ellenkezőleg, nyugalmi pontok, bizonyos elemek ismétlődése ritmust, lendületet ad az ágyásnak. Ez különösen a nagyméretű, vagy hosszú, keskeny ágyásoknál, szegélyeknél fontos. Mi lehet hangsúly? Lehet egy feltűnő színű, méretű vagy formájú virág, amelyet egy vagy akár több helyen alkalmazunk. Kisebb ágyásban elég egyetlen központi elem, míg nagyobb ágyásban többször is megjelenhet.

A földre omló virágok és a nyírott örökzöldek szelidítik a szín-, és formaellentéteket is bemutató ágyást

A színek és formák, valamint zöld nyugalmi pontok ismétlődése teszi egységessé ezt az ágyást

Nyugalmi pont lehet egy fehér virágokkal beültetett rész, de lehet valamilyen zöld növény, akár a virágok méretéhez illő kisebb cserje, vagy törpe örökzöld, vagy levéldísznövény. Különösen a sok színt felvonultató nagy ágyásokban van szerepe ennek a megnyugtató, szemet pihentető résznek. Ez segít elkerülni a zavaró összevisszaságot, elválasztja egymástól a színeket. Színkeverékek között szinte kötelező valamilyen nyugalmi pont beiktatása.

A sok tarka virág között a díszfüvek világos foltja az a hely, ahol megpihenhet a szem

Az erőteljes  hideg színeket jól ellensúlyozzák a zöld különböző árnyalatai és a fehér virágok világos foltjai

Az ismétlődést adhatja egy szín, egy virág vagy más növény többszöri feltűnése az ágyásban. Ez  lehet egészen szabályos is, de az is jó megoldás, ha elszórtan jelenik meg ugyanaz az elem, persze itt is fontos a jó arányérzék. Az ismétlődésnek abban is lehet szerepe, hogy mintegy összekapcsolja az ágyást a kerttel, például ha a kert különböző helyein feltűnik ugyanaz a növény, vagy szín azonos időpontban, az egységessé kovácsolja a kertet.

Remélem, olvasóim még nem elégelték meg a virágágyások titkainak feltárását! Legközelebb néhány ötlettel szolgálok a virágágyak sikeres tervezéséhez. Igyekszem most már lassan a téma végére járni, bár nem ígérhetem, hogy nem lesz még róla mondanivalóm később…