Ha március, akkor talán az első, ami mindenkinek eszébe jut,
az aranyvessző, más néven aranyfa csodálatos sárga virágözöne. Ezt a fajtától
függően 1-4 méteresre növő cserjét nevezik még aranyesőnek is, ám ez a név egy
kisebb termetű fának van fenntartva (Laburnum), amelynek a lila akáchoz hasonló
sárga virágfüzérei májusban nyílnak.
|
Az igazi aranyeső (Laburnum) kisebb fává nő, májusban hozza füzérekben nyíló sárga pillangós virágait |
Maradva az aranyfánál (Forsithia), szinte
nincs olyan utca az országban, ahol ne találkoznánk vele. Ágait tél végén
vázában is hajtathatjuk, készségesen kinyílnak bimbói, már igen korán tavaszt
csempészve a még borongós tél végi napokba. A növény éppen azért olyan ismert,
mert igen könnyen nevelhető, különösebb igényei, kártevői nincsenek, elnyílás
után szép levélzete ad hátteret a többi virágnak, és gyakran színeződnek a
levelei ősszel, ha nem is a legpompásabban, de mindenképpen hozzájárulva az
őszi hangulathoz. Egyedül arra kell figyelni, hogy metszését a virágzás után
végezzük, mert különben megfosztjuk a növényt a bimbós ágaitól.
|
Ragyogó kék ég és aranysárga virágok tömege; Mi más kell még a tavaszhoz? |
Az aranyfa közeli rokona a kevésbé ismert koreai hóvessző
(Abeliophyllum). Nevéhez méltón fehér virágokat hord ez a szintén korán virágzó
cserje, és nagy értéke a bokornak, hogy virágai még illatosak is! Kisebb
termetű közismert rokonánál, és sajnos virágzás után különösebb díszértékkel már nem
rendelkezik, ám ez megbocsátható neki korai szépsége miatt. Cserjesorban könnyen
találhatunk helyet számára.
|
A koreai hóvessző hófehér virágai nagyon hasonlítanak az aranyvesszőére |
A japánbirs is az ismert kora tavaszi cserjék sorát
gazdagítja. Pompás virágai lehetnek fehérek, barackszínűek vagy viríthatnak a vörös
különböző árnyalataiban . A nagyon száraz talajokat nem kedveli,
elviseli a gyenge félárnyékot. Metszésére ugyanaz vonatkozik, mint a többi
korán nyíló cserjékre, szükség esetén virágzás után alakíthatjuk. A növény
friss hajtásai pirosas színűek, ez növeli díszértékét a virágzás utáni időkben.
Őszre gyakran érlel aranysárga birsalmákat, melyek főzve fogyaszthatóak, bár
őszintén szólva, aligha ezért ültetjük.
|
A japánbirs közismert téglavörös fajtáin kívül számos színváltozat létezik: lehet bordó, |
|
rózsaszínszín fehérrel, lehet tiszta fehér |
|
vagy ilyen csodálatos barackszínű is; a fajták egymással kombinálva is szép színhatást adnak |
A kisebb termetű növényekkel folytatva a sort, mindannyiunk
szívének kedves az ibolya illatos kék virágtengere, ahogy a fű között megbújva szinte
lehozza az eget a földre. Latin neve (Viola odorata) utal illatos mivoltára, ám
érdekesség, hogy magyarul a viola egy másik, kora nyáron virágzó egynyári
növényt jelent, amely azonban szintén nagyon illatos.
|
Egymásba olvad a kék és fehér ibolya, valamint a salátaboglárka a kertünkben; a salátaboglárkáról februárban már volt szó |
Az ibolya amúgy nemcsak kék lehet (különben is ibolyalila, amit a
viola szó is jelent), hanem sötétlila, fehér, sőt, bíborszínű is. Nemesített,
később nyíló, kissé nagyobb termetű változatai pedig kétszínűek, igaz cserébe
nem illatosak. Az ibolya szinte gyomnövény is lehet, ahol megveti a lábát,
könnyen kiszoríthatja a pázsitot, mert apró magjait a hangyák széthordják a kertben.
Ennek nem nagyon örül az, aki szép zöld gyepet szeretne látni a kertjében,
ilyenkor, ha másképp nem megy, be kell
vetni a gyomirtót. Bár ez a kora tavaszi szépség talán megérdemli, hogy kertünk
egy-két zugában megtűrjük, hiszen igazán nem kér sokat és csodás látvánnyal
örvendeztet meg kora tavasszal (például akár az aranyvessző és a japánbirs lábánál, és máris kész a hármas színösszhang…).
Iskolás koromban tanultunk egy kis dalt az ibolyáról,
ilyenkor mindig dúdolom magamban: „Zöld fű közt árva kék ibolyácska/ Rád új nap
fénye árad./ Illatod édes, kedves vagy, s ékes,/ Nem szebb a rózsa nálad."
A kék színnél maradva, bájos virágtölcséreivel kinyílt már a
télizöld, másik nevén kis meténg (Vinca minor). Fák, bokrok alatti félárnyékos
helyek kiváló talajtakarója, örökzöld levelei összefüggő szőnyeget alkotnak,
így virág nélkül is mutatós növény. Hajtásai könnyen legyökeresednek, így
gyorsan terjed, és könnyen szaporítható is. Virágai a kék mellett lehetnek
fehérek vagy bíboros rózsaszínűek is fajtától függően.
|
Kis meténg égszínkék virágai |
|
A szártalan kankalin kerti változata sokféle színben ismert |
Apró virágainak élénk színével hívja fel magára a figyelmet
a szártalan kankalin (Primula vulgaris). Eredetileg halvány kénsárga virágú az
alapfaj, amelynek ma már sokféle kerti változata van, sőt, cserepes virágként
igen sokféle színben kaphatóak hibridjei. Ezek is kiültethetőek a kertbe,
hiszen évelő virágról van szó, ám ezek a pompás növények tapasztalatom szerint
nem mindig maradnak meg, a kerti változatokkal ellentétben.
|
A hagymás virágok mellett a primula adja a legnagyobb színpompát kora tavasszal |
|
A nőnapi primula szobában nem sokáig bírja, ám ha kiültetjük a kertbe, még hetekig gyönyörködhetünk benne, és esélyünk van rá, hogy több évig velünk maradjon |
A félárnyékos,
nyirkosabb helyeket kedveli a kertben, nem szereti a nyári nagy meleget és tűző
napot. Viszont később kilombosodó bokrok, nagyobb termetű évelők árnyékában
átvészelheti a nyarat.
|
Tavaszi hármashangzat kankalinnal, salátaboglárkával és kis meténggel a férjem szüleinek kertjében |
Szintén félárnyékos helyeken díszlik a talajtakaró japán
kövérke. Virágzása nem túl látványos, de azért bájos. Más apró termetű virágok
mellett szépen mutatnak fehér virágfüzérei.
|
A japán kövérke (Pachysandra) örökzöld levelei egész évben mutatósak; tavaszi virágzása is kedves látványt nyújt |
Úgy látszik, hogy a március a talajtakarók virágzásának
évada. Nem csoda, hiszen a nagyobb fák árnyékában élő évelők ilyenkor még
jutnak némi napfényhez. A tüdőfű (Pulmonaria) is a kora tavasszal nyíló
szépségek sorába tartozik. Érdekessége, hogy élénk rózsaszín virágai elnyíláskor liláskékre váltanak.
Több fajtája van ennek a növénykének, némelyiknek a széles, lándzsás, fehérrel
pettyezett levelei is igen szépek (Pulmonaria saccharata, azaz édes tüdőfű).
|
Törékeny kinézete ellenére robusztus növény az édes tüdőfű; árnyas, nyirkos helyen szép talajtakaró |
A márciusi szépségek között végül egy különleges virágot említenék, a
délszaki kutyatejet (Euphorbia mirsinites). Talajon fekvő örökzöld hajtásai is
szépek hegyes, örvösen álló háromszög alakú leveleikkel, de igazán a
sárgászöld, jellegzetes virágai mutatósak.
|
Különleges színhatást ad a délszaki kutyatej az ezüstszürke és zöldessárga kombinációval; kék vagy vörös virágok mellett is nagyon jól mutat |
A napos, száraz helyek,
sziklakertek, szegélyek növénye, legfőbb ellensége a túl sok víz. A növény
fehér, tejszerű nedve, amire a neve is utal, mérgező, bőrirritációt okozhat,
ezért gondozásakor érdemes kesztyűben dolgozni.
A bemutatott növények mindegyike szép együttest alkothat tavaszi hagymásokkal, ám a helyszűke miatt róluk most nem szólok, pedig már szép számmal virítanak a kertben. A hagymásokra később még visszatérek, róluk is lesz mit mesélni bőven!
|
Teljes pompájában nyílik már a kertekben a bőrlevél is, melyről januárban írtam részletesebben |
Most már gőzerővel beindult a tavasz, töltsünk
minél több időt a szabadban, és gyönyörködjünk a zsendülő növényekben,
töltekezzünk napfénnyel és a most virító szépségekkel!