Szegény blogunk rettenetesen elhanyagolttá vált az elmúlt fél évben. Időről időre átfut az agyamon, hogy írni kellene, de mire hozzájutnék, már aktualitását is veszti, amit kigondoltam. Most viszont hirtelen rámtört az írhatnék, mert annyi minden kavarog bennem, ami ide kívánkozik! És most, hogy több mint két év után először, hirtelen ötlettől felindulva kaptam másfél gyerkőcmentes napot egyedül, a doktorimon való munka mellett jut is néhány lopott tízperc arra, hogy leírjam a gondolataimat. Arról, ami a címben szerepel.
Szóval lesz egy kertünk. Így kijelentő módban, mert valóban, több mint másfél évvel ezelőtt vásároltunk egy építési telket, nem is kicsit, 1600 négyzetméterest és azóta már a házunk is áll. Kb. 80%-os készültségben. Remélhetőleg 6-8 hét múlva be is tudunk költözni.
Szóval lesz egy kertünk? Így kérdőjellel, mert elég hihetetlennek tűnik most, hogy a szemét- és sittkupacok helyén egyszer egy virágzó, illatozó, buja paradicsom lesz, lehetőleg még ebben az évtizedben - tiszta szerencse, hogy most kezdtünk egy újat, van még idő, igaz? Egészen tegnapelőttig reménykedtem abban, hogy még az idén nyáron legalább a ház környékét rendbe tudjuk tenni, de tegnap kissé szertefoszlottak az álmaim - no erről majd később.
Szóval, egyszer lesz egy kertünk... Így, elmerengve, mert ez néha annyira hihetetlen, az egész építkezés, családi házba költözés. És tudom, hogy nem fog minden egyszerre menni, tudom, hogy még nagyon-nagyon sok idő eltelik, mire a házból OTTHON és a telekből egy igazi KERT lesz, de jó érzés álmodozni róla, és jó érzés lesz majd a tettek mezejére lépni, hogy szépen fokozatosan kialakíthassuk az édenünket.
Szóval lesz egy kertünk! Mert azért mégiscsak az öröm a legnagyobb, a lehetőség, a kihívás, a tervezgetés, az alkotás öröme! Hogy az otthonunk kint is folytatódhasson és megvalósíthassunk egy olyan életet, amire vágyunk. És itt a lehetőség, amit nagyon szeretnénk kihasználni, és minden porcikám bizsereg, ahogy ezeket a sorokat írom.
Közben elkezdtem írni arról, hogy milyen maga a telek, a kiindulás, mik az erősségei, a gyengeségei, de olyan hosszúra nyúlt a mondandóm, hogy úgy döntöttem, az legyen a következő bejegyzés témája. Itt és most, ezen a csodás, napsütéses februári reggelen, amíg még kitart a reggeli kávé és a karácsonyi bejgli utolsó két szelete (fagyasztóból kivéve meglepően friss és finom), inkább álmodozzunk! Néhány inspirációs képpel (forrás: Pinterest) elmesélem, mit is szeretnénk kialakítani, szépen fokozatosan, lépésről lépésre.
Olyan kertet szeretnénk, ahol egyszerűen jó kint lenni. Játszani...
Étkezni...
Pihenni...
Ami minden évszakban mutatós, nemcsak nyáron...
Hanem ősszel, télen és kora tavasszal is.
Ahová érdemes kimenni, mert mindig akad valami új felfedeznivaló. Állat, növény, vagy épp valami finomság.
És persze kicsit olyan, mint mi, ami engedi a fantáziánkat szárnyalni.
Összefoglalva: egy igazi családi kertet szeretnénk, ami egyszerűen gondozható, ami belesimul a vidékbe, mesterkéletlen, minden évszakban élvezhető, meghitt és barátságos, otthona állatnak, növénynek, embernek. Szép hosszú út áll előttünk!
