Különleges karácsonyi mézes

A dolog úgy kezdődött, hogy hetekkel ezelőtt találtam az interneten egy rögtön puha mézeskalács receptet. Gondoltam, megsütöm, hogy legyen a tányérra is mézeskalács, mivel az én általam készített verzió inkább dekorációs célokra szolgál (persze nagyon finom az is, csak kevésbé puhul meg). A recept csak kis mértékben különbözik az enyémtől, de mivel több zsiradék és szódabikarbóna helyett sütőpor van benne, gondoltam ennyi eltérés hátha elég a puhasághoz. Nekiálltam hát a tésztának. Már az összeállításnál kiderült, hogy ahhoz, hogy össze lehessen gyúrni, kell még hozzá egy kis méz és/vagy tojás. Mindkettőt hozzáadva viszont még egy kis lisztre is szükség volt, mert túl puha lett a tészta. A nyújtással és sütéssel nem volt semmi probléma, viszont a sütőből kivéve már gyanús volt, hogy ebből bizony nem lesz puha sütemény. Mire kihűlt, szinte csilingelt, olyan kemény lett! Állagra, kinézetre nem is különbözött az általam korábban sütött mézestől.

Mi legyen hát vele? Eszembe jutott, hogy meg kéne tölteni valamivel, mint a linzert. Elkezdtem töprengeni, hogy mi is illenék hozzá, és miután a lekvárt hamar elvetettem,  eljutottam a karamell és a dió ötletéig. Latolgattam, hogy melyik lenne az igazi. Aztán felmerült bennem, hogy esetleg nem  lehetne mind a kettő? Így született meg a karamellás diókrém gondolata.( Felmerült még a kávés krém ötlete is, de az már talán túl sok lett volna.)

És mi legyen a tetejére? A recept szerinti cukros tojásfehérje díszítést elvetettem, mert a többi mézeskalácsot azzal díszítettem, és ízben sem tett volna hozzá semmi újat. Gondoltam egy nagyot: ha lúd, legyen kövér, ha már krémes sütemény, akkor csokoládémáz illik hozzá!

Hát így született ez a sütemény, amelyet egy osztálynyi tinédzserrel teszteltem le. Mondhatom volt sikere, így bátran merem ajánlani, és biztos, hogy még egy adagot készítek az ünnepekre a családnak is!

Hozzávalók (kb 60 darabhoz) és elkészítés:

TÉSZTA:
55 dkg liszt
15 dkg porcukor
15 dkg méz
15 dkg puha vaj/margarin
2 tojás
1 teáskanál mézeskalács fűszer
1 csomag sütőpor

A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket mélyítünk. Hozzáadjuk a mézet, zsiradékot és a tojásokat, és összegyúrjuk. Ha túl puha lenne, még egy kis lisztet dolgozunk bele. Erősen lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, különböző formákkal kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon világos barnára sütjük.

A kihűlt tésztákat összeragasztjuk a krémmel, és csokoládémázzal vonjuk be. A tetejét csipetnyi darált dióval vagy kókuszreszelékkel díszíthetjük. Szellős helyen hagyjuk megszáradni, majd jól záródó dobozban tároljuk. Egy-két nap alatt ehetőre puhul, de sokáig eltartható.

KRÉM:
15 dkg kristálycukor
1 dl tej
20 dkg vaj/margarin
10 dkg darált dió

A cukrot aranybarnára karamellizáljuk, majd a tűzről levéve felöntjük a tejjel. Óvatosan dolgozzunk, mert sisteregni fog. Alacsony fokozatra visszatéve addig kevergetjük, amíg feloldódik a cukor, (kb 10 perc), majd kihűtjük. Egy sűrű folyadékot kapunk így, amelyet apránként hozzáadunk a kikevert vajhoz. Jó habosra keverjük, végül hozzáadjuk a darált diót.

MÁZ:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 evőkanál kakaó
2-3 evőkanál víz
5 dkg étcsokoládé

Gőz fölött felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, valamint egy kevés vizet, és beleolvasztjuk az apróra tördelt csokoládét. A masszát elég csak jól felmelegíteni, nem kell forralni.

A sütemények tetejére egy kanálnyi mázat csorgatunk, és késsel elkenjük.

Nem is tudom, mi ízlik ebben a süteményben jobban: a fűszeres mézes tészta, a karamell, a dió vagy a csokoládé? Hiszen nem különülnek el karakteresen az ízek, együtt mégis csodásan harmonikus ízkombinációt alkotnak. Úgy vélem, egy különlegesen finom süti kerekedett ki ebből a sütési kalandból!

Adventi dekoráció mézeskalácsból

Huh! Kicsit el voltam havazva az elmúlt hónapokban. Egy nagyobb projekten dolgoztam, de végre kész vagyok vele, letettem a lantot, és rögtön rám tört a vágy, hogy valami mást, kreatívat, valami manuálisat alkossak végre. A minap a neten böngészve megláttam egy képet, ami elindította a fantáziámat, és belém villant, hogy vagy három éve nem sütöttem mézeskalácsot! Elkapott az alkotási láz, és idén végre időben elkészültem az adventi-karácsonyi asztali díszekkel. Nem állítom, hogy befejeztem, de ha nem jut többre időm, akkor is elég lesz, sőt, még ajándékba is jut a mécsestartókból. 

Lássuk, mire jutottam!

 Hagyományos adventi koszorú helyett egy kis tájképet készítettem hófödte házikókkal, templommal, fenyőfákkal, amelyen gyertyák helyett négy teamécses kapott helyet. Amikor kitaláltam a kompozíciót, kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fognak függőlegesen megállni az elemek, de semmi probléma nem volt, a házak és a fák is állnak, mint a cövek. Persze egy-két apró trükkre szükség volt, de mindjárt mindent elmesélek.

A mécsestartókkal egyszerűbb dolgom volt, a mézeskalács alapra mézeskalács figurákból, dekoratív fűszerekből, narancshéj csillagokból készítettem a díszítést, ráhelyeztem a teamécsest vagy gyertyát, és kész is.

Az egész munka  három délutánt vett igénybe, de az egyes munkafázisokat több részletben is lehet végezni, ahogy időnk engedi.

Na, de menjünk sorjában!

Hozzávalók a mézeskalácshoz: (én két adagot használtam fel az összes alkotáshoz, és még rengeteg figura is kijött belőle)

50 dkg szitált liszt
16 dkg porcukor
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
0,5 teáskanál mézeskalács fűszer
20 dkg szobahőmérsékletű, folyékony méz
2,5 dkg puha margarin
1 tojás+1 tojássárgája

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket készítünk, beletesszük a margarint, a  mézet és a tojást. Az első TRÜKK: Nem szabad nekiesni összegyúrni az egészet, mert nem fog összeállni! A közepében először az ujjainkkal összekeverjük-habosítjuk a folyékony részeket, és apránként dolgozzuk hozzá a lisztet. Idő kell neki, amíg átnedvesedik, ezért, ha nagyon morzsálódna, akkor addig gyurmázzuk az anyagot, amíg összeáll, és aztán folytatjuk a liszt hozzáadását. Kb fél óra alatt lehet összedolgozni (közben nyugodtan nézzünk meg egy filmet). Ha túl lágy lenne még a tészta, akkor két-három deka lisztet dolgozzunk hozzá. Kemény, ruganyos tésztát kell kapnunk, amit a végén az edényben körbe forgatva (az edénnyel erélyes mozdulatokkal körözünk, benne a tészta körbejár) szép, fényes gombóccá formázunk.  Nylonzacskóba vagy folpackba csomagolva minimum négy órát szobahőmérsékleten pihentetjük a tésztát, de simán eláll több napig is.

Nyújtás előtt még egyszer átgyúrjuk, ha túl lágy lenne, akkor még egy kis lisztet dolgozunk bele.

Két részletben nyújtjuk lisztezett deszkán. Kisebb figurákhoz 2-3 mm-re, nagyobb alaphoz picit vastagabbra is lehet. A kiszaggatott formákat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, egymástól 1-2 centi távolságra, mert sütés közben kicsit megnőnek. A szaggatás után maradt tésztát újra összegyúrjuk, nyújtjuk.

Forró, 200 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsül, vigyázzunk, hogy ne égjen meg! 

Kihűlés után kőkemény lesz, de idővel valamelyest megpuhul, ehetővé válik.

Máz:
1 tojásfehérje
10 dkg kétszer (!) szitált  porcukor
pár csepp citromlé (esetleges)

A masszát hidegen kikavarjuk (kb 10 perc), amíg hófehér, sűrűn folyó anyagot nem kapunk. 

TIPP: egy cseppet két ujjunk között elmorzsolva ellenőrizhetjük, hogy nem maradt-e nagyon szemcsés.  Ha igen, még tovább kavarjuk, vagy pár csepp citromlével segítjük a cukor oldódását. A massza kb felét egy kisméretű nylonzacskóba tesszük, és a zacskó egyik sarkába igazgatjuk,  amelyre egy egészen picurka lyukat vágunk. Ezen a lyukon át csorgatjuk a mázat a mézeskalácsra. A zacskó többi részét összecsavarva jól marokra tudjuk fogni az egészet, és a kezünk nyomásával szabályozva könnyen irányíthatjuk a kifolyó mázat.

TIPP: Fontos, hogy alaposan átszitált porcukorral dolgozzunk, mert a nagyobb szemcsék eltömhetik a zacskón a lyukat, és nem lesz szép a díszítés!

TRÜKK: A mázat ne nyomjuk közvetlenül a tésztára, hanem 1-2 mm-rel a tészta fölött tartva a lyukon kinyomott csíkot eresszük rá a tésztára! Sokkal szebben lehet így irányítani a vonalat.

Kellékek a havas tájképhez: 

- Mézeskalácsból: 1 db kerek alap (25 cm átmérőjű), 1 db templom, 2 db házikó,  3 db fenyőfa, 

  1db üstökös/hullócsillag,  4 db csillagforma a mécsesek alá

-  csillagánizs a díszítéshez

- 4 db teamécses

-  néhány darab fogvájó

- cukormáz 

- tortacsipke alátétnek

 A kisütött figurákat kidíszítettem a mázzal (írókázásnak nevezik a műveletet), az alapot ecsettel kentem le egyenletesen, és hagytam megszáradni őket. TIPP: Mindegyik figurából többet készítettem, hogy ki tudjam választani a legszebbeket. Másnap a maradék mázhoz még tettem annyi porcukrot, hogy egy sűrű masszát kapjak, mert ezt használtam ragasztónak. A habnyomó zacskóból vastagon rácsorgattam a figurák élére, majd elhelyeztem az alapon. Hátulról óvatosan megtámasztottam egy-egy fogvájóval őket, hogy el ne dőljenek.

Hasonlóképpen a cukorpéppel a csillagokat és a többi díszítő elemet is helyére ragasztottam, majd száradni hagytam. Időnként ellenőriztem, hogy jól állnak-e a figurák, de szerencsére nem kellett igazítani rajta. Néhány óra alatt megszáradt, ekkor már biztonsággal elmozdíthattam, ráhelyeztem a tortacsipkére, és elhelyeztem a teamécseseket. Kész lett a mű.

A mécsestartókat 11 cm átmérőjű alapból készítettem, melyeket szintén lekentem a mázzal. Ezután narancshéjból kivágott, szárított csillagokkal, csillagánizzsal, fahéjdarabokkal, szegfűszeggel, illetve mézeskalácsból készült rátét figurákkal díszítettem. A ragasztást szintén a sűrű cukormasszával végeztem. A gyertyákat ráragasztottam, de a mécseseket csak ráhelyeztem.

Készült még egy mécsestartó koszorú is, amelyet kuglófforma segítségével szaggattam ki, a közepén a 11cm-es formával készítettem a lyukat. A feldíszített koszorú közepébe üvegbe helyezett gyertyát tettem.

A maradék tésztából mindenféle karácsonyi figurákat készítettem, amelyeket cérnára fűzve karácsonyfa dísznek is fel lehet használni.

Jó szórakozás volt, és ami fontos, hogy az esetleges selejtet meg lehet enni! Gyerekek, férjek biztos szívesen vállalkoznak rá! A mézeskalács illata belengi a szobát, ezzel is segíti a karácsonyi hangulat megalapozását. 

Bár hosszadalmas a leírás, és bonyolultnak tűnhet a művelet, valójában egyáltalán nem nehéz, és ha belekezdenek, jönnek majd az ötletek, és biztos nem lesz elég egyetlen adagot készíteni. Örömteli készülődést!