Karácsonyi ajtódísz

A bejárati ajtónkon mindig lóg valami, ideális esetben az évszakoknak, ünnepeknek megfelelő dekoráció. Üresjáratokra, vagy mikor épp nincs időm készíteni valamit, van egy kedves madárkás ajtódíszem, mindig jó érzés tölt el, mikor hazaérve meglátom. Az adventi, karácsonyi időszak viszont pont olyan része az évnek, amikor valami különlegesebbre vágyik az ember lánya. Az idei koszorúm piros-fehér-natúr színvilágával, almácskáival, csipkebogyóival és rózsás masnijaival különösen kedves a szívemnek.

Moha koszorúalapra dolgoztam, de egy sima szalma alap is megfelelt volna. Sőt, ha hungarocell koszorúformát bevonunk valamilyen vászonnal, az is tökéletes kiindulópont. Először a nagyobb díszeket rendeztem el, majd jött a lényeg: a kis almácskák, csipkebogyók és masnik. A maradék helyeket csillagánizzsal, platán terméssel töltöttem ki.

Húsvétig kint fogom hagyni, mert azért a télbe is kell egy kis szín! :)
 

Az idei adventi koszorú

Régen jelentkeztem, sok bejegyzés elmaradt, szépen sorban hozom majd a közelmúltbeli alkotásokat. Most viszont úgy gondoltam, legyünk aktuálisak. :)

Már a második gyertyát is meggyújtottuk, de még meg sem mutattam az idei adventi koszorúnkat. Ami, a tavalyihoz és az azelőttihez hasonlóan megint nem koszorú, de mit tegyek, imádom! Az ötletet még valamikor tavaly a Pinteresten láttam, már csak tálat kellett szerezni hozzá. Még idejében, októberben elkezdtem nézelődni a vaterán és a galeria savarián, hátha rábukkanok egy szép formás darabra. A célnak olyan is megfelelt volna, ami kissé ütött-kopott, az sem lett volna baj, ha a teteje nincs meg. Nem nagyon láttam kedvemre valót, ami egy kicsit is tetszett, olyan drága volt, hogy annyi pénzt már sajnáltam volna egy hibás darabra kiadni. Már-már kezdtem lemondani a levesestál-dekorációról, de végül aztán kedvezett a szerencse. Nagyon kedvező áron két(!) egyforma, újszerű állapotban lévő, gyönyörű Bavaria tálat tudtam vásárolni. 

 Idejében el is készült a dísz, idén is virágkötész unokatestvérem útmutatása mellett. Biztosan elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszik. Szeretem, hogy természetes, de azért egy kicsit csillog is, és szépen érvényesül a porcelán finom dombormintája.

 

Az elkészítése egyszerű. A tálat celofánnal béleltük ki, a túllógó széleket szépen levágtuk. A tál méretének megfelelő nagyságú nedves oázist vízbe áztattunk, majd a tálba helyezve, beleállítottuk a gyertyákat (a gyertyák dróttal történő tűzéséhez itt találtok egy kis segítséget), majd a maradék helyeken fenyőágacskákkal tűzdeltük tele. Végül néhány terméssel, üveggömbbel és az elmaradhatatlan gombácskákkal tettem fel az i-re a pontot. Hasonló technikával egyszerű gyertyás asztali dísz is készülhet.

Adventi dekoráció mézeskalácsból

Huh! Kicsit el voltam havazva az elmúlt hónapokban. Egy nagyobb projekten dolgoztam, de végre kész vagyok vele, letettem a lantot, és rögtön rám tört a vágy, hogy valami mást, kreatívat, valami manuálisat alkossak végre. A minap a neten böngészve megláttam egy képet, ami elindította a fantáziámat, és belém villant, hogy vagy három éve nem sütöttem mézeskalácsot! Elkapott az alkotási láz, és idén végre időben elkészültem az adventi-karácsonyi asztali díszekkel. Nem állítom, hogy befejeztem, de ha nem jut többre időm, akkor is elég lesz, sőt, még ajándékba is jut a mécsestartókból. 

Lássuk, mire jutottam!

 Hagyományos adventi koszorú helyett egy kis tájképet készítettem hófödte házikókkal, templommal, fenyőfákkal, amelyen gyertyák helyett négy teamécses kapott helyet. Amikor kitaláltam a kompozíciót, kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fognak függőlegesen megállni az elemek, de semmi probléma nem volt, a házak és a fák is állnak, mint a cövek. Persze egy-két apró trükkre szükség volt, de mindjárt mindent elmesélek.

A mécsestartókkal egyszerűbb dolgom volt, a mézeskalács alapra mézeskalács figurákból, dekoratív fűszerekből, narancshéj csillagokból készítettem a díszítést, ráhelyeztem a teamécsest vagy gyertyát, és kész is.

Az egész munka  három délutánt vett igénybe, de az egyes munkafázisokat több részletben is lehet végezni, ahogy időnk engedi.

Na, de menjünk sorjában!

Hozzávalók a mézeskalácshoz: (én két adagot használtam fel az összes alkotáshoz, és még rengeteg figura is kijött belőle)

50 dkg szitált liszt
16 dkg porcukor
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
0,5 teáskanál mézeskalács fűszer
20 dkg szobahőmérsékletű, folyékony méz
2,5 dkg puha margarin
1 tojás+1 tojássárgája

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket készítünk, beletesszük a margarint, a  mézet és a tojást. Az első TRÜKK: Nem szabad nekiesni összegyúrni az egészet, mert nem fog összeállni! A közepében először az ujjainkkal összekeverjük-habosítjuk a folyékony részeket, és apránként dolgozzuk hozzá a lisztet. Idő kell neki, amíg átnedvesedik, ezért, ha nagyon morzsálódna, akkor addig gyurmázzuk az anyagot, amíg összeáll, és aztán folytatjuk a liszt hozzáadását. Kb fél óra alatt lehet összedolgozni (közben nyugodtan nézzünk meg egy filmet). Ha túl lágy lenne még a tészta, akkor két-három deka lisztet dolgozzunk hozzá. Kemény, ruganyos tésztát kell kapnunk, amit a végén az edényben körbe forgatva (az edénnyel erélyes mozdulatokkal körözünk, benne a tészta körbejár) szép, fényes gombóccá formázunk.  Nylonzacskóba vagy folpackba csomagolva minimum négy órát szobahőmérsékleten pihentetjük a tésztát, de simán eláll több napig is.

Nyújtás előtt még egyszer átgyúrjuk, ha túl lágy lenne, akkor még egy kis lisztet dolgozunk bele.

Két részletben nyújtjuk lisztezett deszkán. Kisebb figurákhoz 2-3 mm-re, nagyobb alaphoz picit vastagabbra is lehet. A kiszaggatott formákat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, egymástól 1-2 centi távolságra, mert sütés közben kicsit megnőnek. A szaggatás után maradt tésztát újra összegyúrjuk, nyújtjuk.

Forró, 200 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsül, vigyázzunk, hogy ne égjen meg! 

Kihűlés után kőkemény lesz, de idővel valamelyest megpuhul, ehetővé válik.

Máz:
1 tojásfehérje
10 dkg kétszer (!) szitált  porcukor
pár csepp citromlé (esetleges)

A masszát hidegen kikavarjuk (kb 10 perc), amíg hófehér, sűrűn folyó anyagot nem kapunk. 

TIPP: egy cseppet két ujjunk között elmorzsolva ellenőrizhetjük, hogy nem maradt-e nagyon szemcsés.  Ha igen, még tovább kavarjuk, vagy pár csepp citromlével segítjük a cukor oldódását. A massza kb felét egy kisméretű nylonzacskóba tesszük, és a zacskó egyik sarkába igazgatjuk,  amelyre egy egészen picurka lyukat vágunk. Ezen a lyukon át csorgatjuk a mázat a mézeskalácsra. A zacskó többi részét összecsavarva jól marokra tudjuk fogni az egészet, és a kezünk nyomásával szabályozva könnyen irányíthatjuk a kifolyó mázat.

TIPP: Fontos, hogy alaposan átszitált porcukorral dolgozzunk, mert a nagyobb szemcsék eltömhetik a zacskón a lyukat, és nem lesz szép a díszítés!

TRÜKK: A mázat ne nyomjuk közvetlenül a tésztára, hanem 1-2 mm-rel a tészta fölött tartva a lyukon kinyomott csíkot eresszük rá a tésztára! Sokkal szebben lehet így irányítani a vonalat.

Kellékek a havas tájképhez: 

- Mézeskalácsból: 1 db kerek alap (25 cm átmérőjű), 1 db templom, 2 db házikó,  3 db fenyőfa, 

  1db üstökös/hullócsillag,  4 db csillagforma a mécsesek alá

-  csillagánizs a díszítéshez

- 4 db teamécses

-  néhány darab fogvájó

- cukormáz 

- tortacsipke alátétnek

 A kisütött figurákat kidíszítettem a mázzal (írókázásnak nevezik a műveletet), az alapot ecsettel kentem le egyenletesen, és hagytam megszáradni őket. TIPP: Mindegyik figurából többet készítettem, hogy ki tudjam választani a legszebbeket. Másnap a maradék mázhoz még tettem annyi porcukrot, hogy egy sűrű masszát kapjak, mert ezt használtam ragasztónak. A habnyomó zacskóból vastagon rácsorgattam a figurák élére, majd elhelyeztem az alapon. Hátulról óvatosan megtámasztottam egy-egy fogvájóval őket, hogy el ne dőljenek.

Hasonlóképpen a cukorpéppel a csillagokat és a többi díszítő elemet is helyére ragasztottam, majd száradni hagytam. Időnként ellenőriztem, hogy jól állnak-e a figurák, de szerencsére nem kellett igazítani rajta. Néhány óra alatt megszáradt, ekkor már biztonsággal elmozdíthattam, ráhelyeztem a tortacsipkére, és elhelyeztem a teamécseseket. Kész lett a mű.

A mécsestartókat 11 cm átmérőjű alapból készítettem, melyeket szintén lekentem a mázzal. Ezután narancshéjból kivágott, szárított csillagokkal, csillagánizzsal, fahéjdarabokkal, szegfűszeggel, illetve mézeskalácsból készült rátét figurákkal díszítettem. A ragasztást szintén a sűrű cukormasszával végeztem. A gyertyákat ráragasztottam, de a mécseseket csak ráhelyeztem.

Készült még egy mécsestartó koszorú is, amelyet kuglófforma segítségével szaggattam ki, a közepén a 11cm-es formával készítettem a lyukat. A feldíszített koszorú közepébe üvegbe helyezett gyertyát tettem.

A maradék tésztából mindenféle karácsonyi figurákat készítettem, amelyeket cérnára fűzve karácsonyfa dísznek is fel lehet használni.

Jó szórakozás volt, és ami fontos, hogy az esetleges selejtet meg lehet enni! Gyerekek, férjek biztos szívesen vállalkoznak rá! A mézeskalács illata belengi a szobát, ezzel is segíti a karácsonyi hangulat megalapozását. 

Bár hosszadalmas a leírás, és bonyolultnak tűnhet a művelet, valójában egyáltalán nem nehéz, és ha belekezdenek, jönnek majd az ötletek, és biztos nem lesz elég egyetlen adagot készíteni. Örömteli készülődést!

 

Kókuszos papucsok

Ennek a sütinek története van. Eredetileg vaníliás táska névre hallgatott a recept, amelyet még valamikor ifjúkoromban írtam bele az újonnan kezdett receptes füzetembe. Évekig várta, hogy kipróbáljam, míg egyszer csak sor került rá, amikor a gyerekek még kicsik voltak. Talán valami kirándulásra sütöttem meg, mert kiadósnak és könnyen szállíthatónak tűnt. Az eredeti recept diós töltelékkel készült, de mivel szeretem továbbgondolni a recepteket, mindjárt kipróbáltam a kókuszos változatot, és mitagadás, a családomnál ez aratott nagyobb sikert. A kókuszos papucs nevet a gyerekeim adták neki, és azóta így emlegetjük.

Az utóbbi években kissé feledésbe merült, de a most már sárguló, és lassan széteső receptes füzetet lapozgatva ismét eszünkbe jutott, így most karácsonyra sütöttünk egy adagot. Persze most is variáltam egy kicsit, és kipróbáltam a mákos verziót. Mondhatom nem fogtam vele mellé...

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:

Tészta:
80 dkg liszt
30 dkg vaj vagy margarin
2 csomag vaníliás cukor
4 tojás sárgája
2 dkg élesztő
kb 2,5 dl langyos tej
1 kávéskanál cukor

Töltelék:
4 tojás fehérje
30 dkg cukor
25-30 dkg kókuszreszelék
Diós változat: kókusz helyett ugyanannyi darált dió, ízlés szerint kevés kakaó
Mákos változat: ugyanannyi darált mák, reszelt citromhéj

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a  vaníliás cukorral, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, és a langyos tejben felfuttatott élesztőt, és közepesen kemény tésztává gyúrjuk. Langyos helyen egy órán át kelni hagyjuk.

Nem tévedés, a tésztában valóban nincs több cukor! 

A töltelékhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot, majd kézi keverővel belekeverjük a kókuszt/diót/mákot. Én most feleztem a tölteléket, és a két-két fehérjét külön vertem fel, természetesen a kókusz, illetve mák mennyiségét is feleztem.

A tésztát (2 részletben) lisztezett deszkán 2-3mm vastagra kinyújtjuk, 3-4 ujjnyi négyzetekre vágjuk.

Minden darabra teszünk egy kiskanálnyi tölteléket, két átellenes sarkát egymásra hajtjuk és egy-egy fél fogpiszkálóval megtűzzük.

Tojással megkenjük és forró sütőben sütjük. A fogvájót még forrón ki kell húzni belőle, mert kihűlve könnyebben törik a tészta. (Ha a fogvájót finoman megforgatjuk, könnyen kijön a tésztából. A pálcikákat  újra felhasználhatjuk a további tepsikhez). Jól záródó dobozban napokig eláll.

Adventi alkotások - koszorúk

Holnap lesz Advent első vasárnapja. Eddig minden évben csak az első gyertyagyújtást megelőző napon láttam neki az adventi koszorú és ajtódísz elkészítésének, idén viszont nem magányosan alkottam, hanem a húgommal és virágkötő mester unokanővéremmel közösen. Jó kis nap volt, amíg mi ragasztgattunk, a nagyszüleink és a nagynéném babáztak. Közben sült az almás rétes, isteni fahéjas illat lengte be a konyhát. Készült két grincsfa, három ajtókopogtató, két adventi koszorú és egy asztalidísz. Ebben a bejegyzésben a koszorúkat mutatom meg és - az unokanővéremnek hála - néhány tippet is hoztam, amiket betartva mutatósabb és tartósabb darabokat készíthetünk.

A Húgom fenyőágakkal borított szalma koszorúalapra dolgozott, ilyenre:

• Adventi koszorú készítésekor elsőként a gyertyák helyét kell kitalálni, és érdemes is egyből rögzíteni őket. Erre több módszer is rendelkezésre áll: a gyertyatüske mellett a hagyományos vastagabb gyertyákba elég két szál keményebb, felforrósított drótot tűzni, azzal már stabilan lehet rögzíteni. Figyelni kell arra is, hogy ha meg szeretnénk gyújtani a gyertyákat, akkor legalább egy ujjnyi helyet hagyjunk közöttük. 
• A kötözött fenyő alapú koszorúknál fontos még, hogy a díszeket a fenyőágak ívébe és ne azokra merőlegesen ragasszuk fel. 
• A végleges rögzítés előtt mindenképpen érdemes elrendezni a díszeket, és csak akkor tűzni illetve ragasztani, amikor már elégedettek vagyunk a kompozícióval. 
• Figyelni kell továbbá a hármasságra is, a természetben ugyanis ritkán nőnek a termések, levelek kettesével, ha egy díszből többet szeretnénk használni, akkor inkább páratlan sokat tegyünk a díszre, mint párosat. Az adventi koszorún ezt a hármasságot a gyertyák törik meg, ezért különleges.

A Húgomé koszorúja ilyen hangulatos, elegáns. Kicsi csillogás, kicsi természetesség, finom elegancia.

Én idén kicsit bohókásabb, természetes díszt képzeltem el. Zóra adventi asztaldísze már tavaly megtetszett, és történetesen volt is elfekvőben egy rosszul záródó kerek fém kekszesdobozom. Gyorsan le is festettem Pentart Dekor Paint Soft country zöld színnel két rétegben, és egy mosogatószivacs dörzsis oldalával finoman megcsiszoltam, majd átkentem egy kevés wax pasztával. Száraz oázist vágtam a doboz méretének megfelelően, beletettem a dobozba, rá zöld izlandi zuzmót tűztem U alakú drótokkal, ügyelve arra, hogy mindenütt tökéletesen fedjen. Utána következtek a gyertyák. Én hosszúkás gyertyákat választottam a koszorúhoz, ezek rögzítése egy kicsit trükkös, de az unokatesóm szakszerűen megcsinálta, én meg lelkesen fotóztam! 

1. Úgy 2-3 ujjnyira a gyertya aljától egy éles késsel körben vájatot készítünk.
2. Kb. 20 cm-es virágkötő drótot középen meghajlítunk és a másik oldalon kétszer megtekerjük.
3. Veszünk egy másik darab drótot, és ahol elkötöttük az előzőt, onnan indulva megismételjük a műveletet.
4. A tűzőhab méretének megfelelően levágjuk a drótok szárát és a gyertyát mélyen az oázisba szúrjuk.

Miután elrendeztem a gyertyákat, következtek a termések és  kis gombák. Tűztem illetve ragasztottam mindent. Végül a doboz kapott egy kis csipkeszalagot, a gyertyák pedig kottapapírt és szintén egy kis csipkedíszt. 

Már alig várom, hogy meggyújtsuk az első gyertyát! :)

Mákos zserbó

Múlt hétvégén Anyukámmal számba vettük, mi mindent szeretnénk sütni a közelgő Ünnepre. Rögtön az elején megegyeztünk, hogy idén nem visszük túlzásba a dolgot, 3-4-féle elég lesz, viszont előtérbe kerülhetnek azok a sütemények, amik egy szimpla hétvégén nem jönnek számításba, mert macerás az elkészítésük: lapok nyújtása, krém főzése, díszítés... Rögtön jöttek az ötletek a kedvenceinkről, és persze néhány magazint meg a receptes füzeteinket is fellapoztuk. Jaj, nagyon nehéz volt a döntés! Egy biztos: mákos és diós sütinek lennie KELL. Ha pedig ünnepi és mákos, akkor az utóbbi évek nagy felfedezettje, a mákos zserbó a befutó! Isteni finom, kellően pikáns és ünnepi desszert, további előnye, hogy néhány nappal korábban is megsüthető, nem veszít az élvezeti értékéből. Elárulom, hogy annak idején a lakodalmunkra is megsütöttük. :) A recept a Húgom egyik gyerekkori barátnőjének néhai Édesanyjától származik. Álljon itt az ő emlékére.

Nagyon finom a mákos zserbó, kiváló a töltelék-tészta arány :)

Hozzávalók:

A tésztához:

35 dkg liszt
15 dkg vaj
15 dkg cukor
fél csomag sütőpor
2 tojás sárgája
kb. 1 dl tej 

A töltelékhez:
25 dkg porcukor
30 dkg darált mák
10 dkg vaj
10 dkg (rétes)liszt
fél csomag sütőpor
1 citrom leve és reszelt héja
2 dl tej
2 tojásfehérje 

A rétegek közé:
1 kis üveg savanykás lekvár (meggy, ribizli, sárgabarack)

A tetejére:
kb. 17 dkg étcsokoládé
2 evőkanál olaj

Elkészítés:  

1. A tésztához a lisztet elkeverjük a sütőporral és a cukorral, elmorzsoljuk a hideg vajjal. Hozzákeverjük a 2 tojás sárgáját, és némi tejjel nem túl kemény, sima tésztává gyúrjuk, félretesszük.
2. A töltelékhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük. A vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a citrom levét és reszelt héját, majd váltakozva belekeverjük a tejet és az előre összekevert száraz hozzávalókat. Végül a tojáshabbal lazítjuk a masszát.
3. Egy nagy gáztepsit (sütő saját nagy tepsije) sütőpapírral bélelünk, erre helyezzük a tészta harmadát, 2-3 mm vékonyra nyújtva. Megkenjük lekvárral, ráhalmozzuk a töltelék felét, majd ismét egy réteg tészta következik, lekvár és máktöltelék, végül a maradék tésztából nyújtott lappal befedjük, villával megszurkáljuk.
4. 175 fokra melegített sütőbe toljuk, 45-55 percig sütjük, végezzünk tűpróbát. Majd kivesszük, és langyosra hűtjük.
5. A csokoládét kevés olajjal megolvasztjuk, ezzel vonjuk be a sütemény tetejét. Ha kihűlt a süti és a máz is megszilárdult, hosszú pengéjű, forró vízbe mártott majd szárazra törölt éles késsel hosszúkás szeletekre vágjuk, tálra rendezzük.

Citromos linzer

Nálunk a karácsonyi desszertek elmaradhatatlan szereplője, szűkebb és tágabb családom egyik kedvence. Citromos, üde ize miatt Húsvétra is nyugodtan elkészíthetjük, jól illik majd a többi édesség közé. A recept egyébként Horváth Ilona szakácskönyvében található, csak azért írom le ide is, mert még senkitől nem hallottam, hogy készítené. Pedig nagyon érdemes! Valamilyen pikáns lekvárral érvényesül legjobban frissessége, nálunk leggyakrabban sárgabarackkal és málnás meggylekvárral készül.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
1 egész tojás
1 tojássárgája
fél csomag sütőpor
1 citrom leve
fél citrom reszelt héja
csipet só
lekvár a ragasztáshoz

Elkészítés:

1. A vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a porcukorral elkevert sütőport. Közepébe mélyedést készítünk, ide jön a citromlé és a reszelt citromhéj, valamint a tojás. Gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. Sima, nem ragadós tésztává gyúrjuk. 
2. Ha van időnk, pihentessük kb. 1 órát a hűtőben, de ha nincs, az sem baj.
3. Erősen lisztezett deszkán 5 mm vékonyra nyújtjuk, majd kiszaggatjuk tükörszimmetrikus formákkal (csillag, szív, fenyő, bizonyos virágok, pillangó...), amiket össze szeretnénk ragasztani, és bármilyennel, ha keksznek szeretnénk megtartani. A linzernek való formák felét középen kilyukasztjuk.
4. Sütőpapíros tepsin 175 fokos sütőben kb. 10 perc alatt halványsárgára sütjük, kihűtjük. 
5. Néhány órával a fogyasztás előtt az összeragasztást is meg kell ejteni, hogy kellően megpuhuljon a keksz.

Nálunk a linzerkenés családi programmá nőtte ki magát, tekintve, hogy dupla adagnál kevesebbért hozzá sem kezdünk. Mindenki kap egy kanalat, egy üveg lekvárt, és kenegetés közben jókat lehet nevetni. Tavaly Karácsonykor történt az eset, az elkövető a férjem volt. Először összeragasztott két lyukas kekszet. Utána két nem egyforma szívet. Végül egy teli és egy lyukas virágot, az aljával felfelé.

Kókuszos falatok

Ez az egyik első sütemény, amit megtanultam elkészíteni. Már egészen kicsi korunkban besegítettünk Anyunak, a csokimázba mártogatást és kókuszba forgatást nagyon élveztük. Lehet, hogy Anya annyira nem, mert a konyha minden négyzetcentijét összekentük csokival, a padlót pedig egyenletes kókuszréteg borította. Mindenesetre nagyon hálás kis sütemény: kevés és egyszerű alapanyagból áll, robotgép és nyújtófa nélkül, nagyon puritán konyhában is nekiláthatunk.

Hozzávalók:

A tésztához:

20 dkg liszt

20 dkg cukor (kevésbé édesszájúaknak kevesebb)

1 tojás

3 dkg vaj

2 evőkanál méz

1 dl tej

késhegynyi szódabikarbóna

A mázhoz:

20 dkg vaj

25 dkg porcukor

2 púpos evőkanál kakaópor

5 evőkanál tej

5 evőkanál rumaroma

20 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

1. A tojást a vajjal és a mézzel elhabarjuk, hozzáadjuk a cukrot, habosra keverjük. Felváltva hozzáadjuk a lisztet és a tejet, simára keverjük.
2. Vajazott-lisztezett tepsiben (kb. fél gáztepsi méretű) 170 fokon tűpróbáig sütjük.
3. Ha kissé meghűlt, kockákra vágjuk, ízlés szerint kisebbre vagy nagyobbra.
4. A vajat a cukorral egy lábasban megolvasztjuk, hozzáadjuk a kakaóport, a tejet és a rumot.
5. A kockákat először alaposan megforgatjuk a csokimázban, majd rögtön a kókuszreszelékben is. Ha túlságosan besűrűsödik a máz, kicsit melegíthetünk rajta.
6. Egy éjszaka alatt kellemesen megpuhul.

Diós-vaníliás égbolt: holdak és csillagok

Egyik kedvenc aprósüteményem, az év minden szakaszában szívesen csipegetek belőle. Dió, vaj és vanília íze keveredik ezekben az omlós kis falatokban. A sütőből kivéve általában alig tudom kivárni, hogy langyosra hűljön. Ne lepődjünk meg, ha sütés közben hirtelen megnő a népsűrűség a konyhában. :) A recept egyébként régi-régi családi gyűjteményünkből való.

Hozzávalók:

25 dkg vaj (ha lehet, nem margarin, de azért azzal sem lesz rossz)

14 dkg porcukor

14 dkg darált dió

36 dkg finomliszt

1 tojás

vaníliás porcukor a forgatáshoz

Elkészítés:

1. A hideg vajat késsel felkockázzuk, majd gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a cukrot és a diót, a tojással pedig összegyúrjuk.
2. Fóliába csomagolva egy órára hűtőbe tesszük.
3. Kisujjnyi vastagra kinyújtjuk és holdacskákat (vagy bármilyen más formát :)) szaggatunk belőle. Mivel lazítószert nem tartalmaz, akár sütipecséttel is díszíthetjük.
4. Sütőpapírral bélelt tepsin 180 °C-on világosra sütjük.
5. Még forrón vaníliás porcukorba forgatjuk.
6. Jól záródó fémdobozban hosszú ideig friss marad.

Mesebeli mézeskalács

Tudom-tudom, régen elmúlt a Karácsony. Viszont egyrészt mézeskalácsot nem csak akkorra lehet sütni, másrészt pedig nem szeretném, hogy elkallódjon előletek a receptje. Nekem nem fog, mert már régen beleírtam a receptes füzetembe, amibe szigorúan a bevált ételek elkészítési módja kerülhet. Az idén is (azaz tavaly :)) meggyőződtem róla, hogy ez mindent visz. Ízre, állagra, tartósságra. Volt összehasonlítási alapom, mert 3 félét is kipróbáltam. Nem, ez nem a rögtön puha mézeskalács, hanem az, amelyik sütésnél szépen megtartja a formáját, gyönyörűen lehet díszíteni, és ha egy éjszakára a levegőn hagyjuk, kellemesen megpuhul. Ha előbb nem is, idén Karácsonykor próbáljátok ki, nem fog csalódást okozni.

Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg szitált liszt
16 dkg porcukor
1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy fahéj)
1 egész tojás és 1 sárgája
2,5 dkg puha vaj vagy margarin
20 dkg folyékony, szobahőmérsékletű méz

Az írókához:
1 tojásfehérje
kb. 15 dkg porcukor
1 mokkáskanál étkezési keményítő

1 evőkanál citromlé

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalókat egy nagy tálban összekeverjük. Közepébe fészket formálunk, ide ütjük a tojást és a tojássárgáját, majd a vajjal és a mézzel elhabarjuk. Belülről kifelé fokozatosan hozzágyúrjuk a száraz részt, míg össze nem áll a tészta.
2. Fóliába csavarva legalább négy órán át pihentetjük a hűtőszekrényben, de akár 1-2 napig is ott hagyhatjuk.
3. Lisztezett deszkán 2-3 mm vékonyra nyújtjuk és kiszaggatjuk. 
4. A díszítésnél két lehetőségünk van:
• Ha magokkal (napraforgó, tökmag, lenmag, szezámmag, fenyőmag, puffasztott rizs, szegfűszeg, csillagánizs, mandula, dió, mogyoró, mazsola, más aszalt gyümölcsök, mák...) és/vagy rátét tésztával szeretnénk díszíteni, akkor felverünk 1 egész tojást, azzal kenjük le a mézeseket, és ráhelyezzük, amit éppen szeretnénk. FONTOS: ha mandulát, tökmagot, mazsolát, más aszalványt szeretnénk használni, akkor azokat már hamarabb be kell áztatni, és sütés előtt is vízzel kell kenegetni. A rátét-tészta ugyanúgy készül, csak kevesebb szódabikarbónát tegyünk bele. Díszítés után 220 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsütjük.
• Ha írókázni szeretnénk (cukros tojáshab), akkor szaggatás után azonnal sütjük a mézeseket, ugyanúgy, mint a maggal díszítettet, majd ha kihűlt, akkor dekoráljuk ki. Ehhez 1 szobahőmérsékletű tojásfehérjét addig keverünk kb. 15 dkg alaposan átszitált porcukorral, citromlével és a keményítővel, míg sűrű, fényes, egynemű masszát nem kapunk, ami szálat húz. A fehérje méretétől függően kevesebb vagy több cukor szükséges hozzá. Ha hígnak ítéljük, adjunk hozzá még porcukrot. Ha túl kevés a cukor, akkor hiába húzzuk vékonyan, megfolyik a rajz. De ha túl sok cukrot teszünk bele, akkor szemcsés marad, nem lehet vele szépen dolgozni. Ha elérte a megfelelő állagot, egy tiszta nejlonzacsóba kanalazzuk, melynek előzetesen az egyik sarkán egy apró lyukat vágtunk, majd összefogjuk a zacskót, és az áhított mintát a mézesre rajzoljuk.

A képeken a tavalyi és az idei mézeskalácsaimat láthatjátok.  Egy részük a nagy mézeskalács sütő barátnős estén készült. <3

A Bürgermeister kalácsa

Veletek is elő szokott fordulni, hogy megtetszik valami, nagyon-nagyon ki szeretnétek próbálni, de sokáig sehogy sem jön össze? Aztán egyszer csak minden klappol, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kellene tenni érte? Velem gyakran megesik. Idén pedig mintha gyakrabban hullanának ölembe a dédelgetett terveim (lásd az őszi koszorú esetét). 

Ez a kalács is egy jó példa erre. Két évvel  ezelőtt az aktuális Lajos Mari Magazinban találtam. És azóta járt a fejemben, de sem akkor, sem tavaly nem tudtam megsütni az ünnepek körül. Ízig-vérig téli, főleg adventi sütemény a maga háromféle töltelékével: túróval, mákkal, dióval. Karácsony előtt külön jól jöhet, hogy sok tojássárgája kell bele, mert a maradék fehérjét hamar fel tudjuk használni, például mézeskalács díszítéshez. Ha pedig nincs szükségünk a fehérjére, 2 sárgája helyett mehet bele 1 egész tojás - kitűnő lesz úgy is.

Vasárnapi uzsonnának készült, hétfő reggelre ennyi maradt belőle... Pedig csak hárman voltunk rá. :)

Hozzávalók:

A tésztához:
3 dkg friss élesztő
1+2 dl langyos (aludt)tej
1 kávéskanál + 3 dkg cukor
50 dkg liszt
1 evőkanál vaníliás cukor
2 tojás sárgája (vagy 1 egész tojás)
3 dkg puha vaj

A dióöltelékhez:
15 dkg darált dió
(4 dkg mazsola)
6 dkg porcukor
1 teáskanál vanília aroma
fél citrom reszelt héja
4 evőkanál tej

A  máktöltelékhez:
15 dkg darált dió
(4 dkg mazsola)
6 dkg porcukor
1 teáskanál vanília aroma
fél citrom reszelt héja
4 evőkanál tej

A túrótöltelékhez:
15 dkg túró
6 dkg porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
1 evőkanál vaníliás cukor
1 tojás vagy 2 tojássárgája
2 dkg vaj
fél citrom reszelt héja
(4 dkg mazsola)

Kenéshez:
1 tojás(sárgája)

Elkészítés:

1. A lisztet dagasztótálba szitáljuk, közepébe fészket formálunk.
2. Az élesztőt feloldjuk 1 dl, kiskanál cukorral édesített tejben és a liszt közepébe öntjük, felfuttatjuk.
3. A maradék tejben eldolgozzuk a cukrot, vaníliás cukrot és a tojást, majd a vajjal együtt a liszthez adjuk.
4. A tésztát fényesre dagasztjuk, tiszta konyharuhával letakarjuk és a kétszeresére kelesztjük.
5. A töltelékhez a mazsolát forró vízzel átöblítjük, leszárazzuk. (Én mazsolát nem tettem, mert nem mindenki szereti.) Külön-külön kikeverjük a töltelékeket, hogy kenhető legyen, de semmiképpen sem híg!
6. Ha megkelt a tészta, ~45 cm széles téglalappá nyújtjuk és hosszában 3 csíkra vágjuk.
7. Hosszában a csíkok közepére halmozzuk a háromféle tölteléket, egyenként feltekerjük őket, alaposan összedolgozva a széleket.
8. A három kígyót összefonjuk és egy nagyméretű, alaposan kivajazott kuglófformába fektetjük. Addig kelesztjük, míg ki nem tölti a formát.
9. Megkenjük a tetejét tojással és 200 fokra melegített sütőben 1 órán át sütjük. Ha nagyon pirulna,takarjuk le fóliával.
10. Ha kész, 20 percig a formában pihentetjük, majd rácsra fordítva teljesen kihűtjük és csak ekkor vágjuk fel.