Kerttervezés ideje A kerthatáron innen és azon túl

A hosszúra nyúló télben nem sok lehetőség nyílik az aktív kertészkedésre, annál inkább van idő a tervezgetésre. Most számba vehetjük, hogy mit akarunk megvalósítani, átalakítani a kertben. Én is hasonlóan teszek, és a következő hetekben sorra veszek néhány témát, bemutatok néhány megoldást, elsősorban az internetről származó képek segítségével, hátha mások is ötletet kapnak általa.

Vegyük először a kertet határoló kerítés kérdéskörét! Mik azok a szempontok, amelyeket érdemes fontolóra venni, amikor a kerítés és környékének kialakításán, netán átalakításán  gondolkozunk?

Hívogató és barátságos: az egyszerű fakerítést megszépítik a virágok

Akár méretes, akár csupán zsebkendőnyi a kertünk, mindenképpen egy behatárolt területről van szó, amelyet többnyire valamilyen módon be is kerítünk, legyen az egy masszív, átláthatatlan, vagy éppen csak jelképes kerítés. Különösen a zsúfoltabb környezetben lévő, kis méretű városi kerteknél fontos az intimitás, amit sokszor csak magas kerítéssel érhetünk el. Ám ez a megoldás nemcsak a külvilágot rekeszti ki, hanem egyben be is zárja a kertet, és fennáll a veszélye annak, hogy a magas fal túlságosan uralkodóvá, a szűk tér pedig nyomasztóvá válik. Megoldást jelenthet erre a helyzetre, ha a kerítés magasságával játszunk, és csak ott építjük magasra, ahol arra valóban szükség van, máshol pedig megelégszünk alacsonyabb fallal. A kerítés anyagával is játszhatunk, hiszen nem kell annak mindenhol egyformának lenni! Például váltogathatjuk a téglából és fából épült elemeket, vagy játszhatunk a zárt és átlátható, hézagos építési módokkal.

Játék a  magassággal és az anyagokkal

Nem kell, hogy mindenhol zárt legyen a kerítés

A másik megfontolandó szempont, hogy a gondosan és jelentős költséggel megépített kerítés idegen testként hat, ha nem illesztjük be a kertbe. Úgy is mondhatnám, hogy az épített keret a növények révén válik a kert szerves részévé.

A futónövények, például a klematisz, gyorsan felöltöztetik a kerítést

Már egy keskeny növénysáv is képes arra, hogy a kerthez kapcsolja a kerítést, és elterelje a figyelmet a dróthálóról

Így is fel lehet öltöztetni a kerítést

Kerítés mezőgazdasági hasznosítása

Gyakran látni, hogy a kertet tujával vagy hamisciprussal ültetik körbe. Bevallom, én nem szimpatizálok ezzel a megoldással. A probléma hasonló, mint a magas fal esetén: néhány év alatt a növények elérhetik a 6-8 méteres magasságot, és beszűkítik a teret, elzárják a fényt a kertből, ugyanakkor egyhangú és kissé komor hangulatot adnak a kertnek. 

A tujasor merevségét jól oldják az elé ültetett virágok

A szellősen és szabálytalanul elhelyezett örökzöldek és az alacsonyabb cserjék természetes, könnyed hangulatot árasztanak, mégis tökéletes takarást biztosítanak

Persze olyan helyekre, ahol gyorsan szeretnénk zárt növényfalat, jó megoldás lehet, de az egész kertre nem ajánlanám. Ha mindenképpen ragaszkodunk az örökzöld kerítéshez, akkor alkalmazhatunk többféle növényt, cserjéket és fenyőféléket vegyesen. Kiválóan alkalmas cserjék a babérmeggyek, a ráncoslevelű vagy a prágai bangita, a júliaborbolya, hogy csak néhányat említsek. Ily módon a magassággal és a mélységgel is játszhatunk, a merev egyenes vonalak helyett egy természetesebb, hullámzó felületet kaphatunk a kerítés mentén.

Bármekkora is a kertünk, a kerülete mindenképpen több tíz, vagy akár több száz métert tesz ki, érdemes erre beültethető sávként gondolni, kivéltképp kisebb kertek esetén, ahol nagy probléma a helyszűke. Ilyen hosszú helyre rengeteg szebbnél szebb növényt ültethetünk!

A kerítés melletti sávban ragyogó virágágyást alakíthatunk ki

Sövény kicsit másképp: rózsák és árnyékliliomok biztosítják a szín- és formagazdagságot

A kerítésre futtatott vagy elé ültetett növényzet oldja a fal merevségét, takarja a nem túl esztétikus drótkerítést. Fokozhatjuk a változatosságot azzal, ha a beültetést néhol zárttá tesszük, máshol látni engedjük a kerítést, különösen akkor, ha az egyébként szép látványt nyújt.

Gazdagon és változatosan beültetett sáv a kerítés mellett

A legtöbb kerttulajdonos szívesen látja a kertjében a madarakat és más állatokat. Ültessünk a kerítés mellé olyan cserjéket, amelyek bogyóikkal, magvaikkal táplálékot, sűrű ágaikkal fészkelő-, és búvóhelyet nyújtanak, virágaikkal odavonzzák a lepkéket és más rovarokat! Kiváló és nem túl sok gondozást igénylő cserjék sokasága közül válogathatunk. Csak néhány példa: orgona, mályvacserje, rózsalonc, aranyvessző, bangiták, fanyarka, borbolyák, fagyal, egyes rózsák, hólyagvessző. Ezek a cserjék 2-3 méter magasra nőnek, nem növik túl a helyet, metszéssel kordában tarthatók, többségük akár nyírható is.

Örökzöldek és lombhullatók, színes lombok és virágok teszik változatossá a kerítés melletti sávot

Főleg fenyőfélék változatos és szabálytalan együttese garantálja a védettséget

Szép keretet adnak a virágok a kertnek; a lepkék és rovarok garantáltan megtalálják!

Gondot szokott okozni az ültetési távolság kérdése. Nem jó, ha túl közel ültetjük a növényeket, mert akkor hamar áttekinthetetlen dzsungelt fognak alkotni. Egy általános szabály szerint a két növény összeadott magasságának a harmadát lehet venni ültetési távolságként. (Pl egy 2,5 és egy 3 méteres növény esetén ez 5,5:3=1,83m) Ha nem akarunk számolgatni és méricskélni, akkor nagyjából a másfél-két méteres tőtávolsággal számolhatunk a fenti méretek esetén. A felfelé törő ágú cserjéket kissé közelebb, a szétterülő habitusúakat kissé távolabb ültethetjük. És persze azt is figyelembe kell venni, hogy teljesen zárt cserjesort szeretnénk-e vagy pedig hagynánk helyet a növények között.

A szomszéd virágaira nyugodtan számíthatunk

A kerítés tervezésekor ne feledkezzünk meg arról sem, ami azon túl van. A szomszéd kertben is lehetnek szép részek, amelyek látványa a mi szemünknek is kedves. A kerten túl elterülő szép táj, kilátás, pompás épület olyan adottság, amelyet nem érdemes kizárni, hanem éppenséggel be kell „építeni” a saját kertünkbe. Ha néhol átlátni a kerítésen, az optikailag jelentősen megnagyítja a telkünket, hiszen megnyitja a teret.

A kerítésen kívüli fák védettséget biztosítanak, a kerítést az elé ültetett alacsonyabb növénysáv, és a kerítésre rögzített ámpolnák kapcsolják a kerthez

A kertet optikailag megnagyobbítja a kerítésen túli fák látványa

A kertet az teszi lakályossá, az otthonunk részévé, ha az igényeinknek megfelelően több funkciónak is eleget tesz. Kisebb kertekben azonban ennek megvalósítása nem mindig könnyű. A kinti étkező, a sütő-főzőhely, a gyermekek számára egy játszóhely kialakítása általában prioritást élvez. Ám egy második pihenőhely, amely elvonulásra, csendes szemlélődésre alkalmas, már nem mindig fér bele a szűkös térbe. Miért ne lehetne a kerítés mellett, vagy akár abba belekomponálva egy védett sarokban kialakítani egy nyugodt kis zugot? A kerítés melletti sávot felhasználva nem igényel külön helyet, és innen szemlélve új dimenziókkal gazdagodhat a kert.

Szűk helyen a pihenőhelynek jó hátteret ad a magas deszkakerítés; a tető védettséget és meghittséget ad

A magas kerítés fölé nyúló fa és az alacsony kőfal biztosítja a pihenőhely védettségét

A kerítéshez épített, rózsával befuttatott pergola ideális hely egy romantikus pihenő kialakítására

A kerítés és a növények védelmében kialakított pihenő nem vesz el túl sok helyet a kertből

A fenti megfontolások alapján én is törekszem az esztétikai és praktikus szempontokat ötvözni a kertünk határán. Ezt a munkát már elkezdtük, de az elültetett fák és bokrok még kicsik, máshol pedig a megörökölt és elvadult növényzetben kell szelektálni, a nem kívánatos növényeket eltávolítani, újakat ültetni. Az elvégzett munkáról és az eredményekről a továbbiakban majd sorra beszámolok.

Virágok hónapról hónapra: január

Ha január, akkor az első virág, ami eszünkbe juthat, az a jégvirág. No, nem a nyáron virágzó szürkészöld levelű, hófehéren virágzó egynyári Euphorbiára, vagyis kutyatej-félére gondolok, hanem a hó és fagy virágára. Ez a január végre hozott fagyot is, havat is, stílszerűen tehát tényleg ezzel kell kezdeni a virágok sorát…

A természet műalkotása

Ő  is jégvirág, csak éppen a. legnagyobb nyári forróság idején áraszt hűvösséget virágainak fehérségével...

Na, de félre a tréfát, bármilyen hihetetlenül hangzik, vannak olyan kerti növények, amelyek akár januárban is nyílhatnak. Nem a trópusokon, hanem itthon, a mi kertjeinkben! Persze nincsenek sokan, ezért most van idő kicsit részletesebben bemutatni őket.

Némelyik növény késő őszbe nyúló virágzásából megmaradt utolsó virágai átvészelhetik az enyhe decembert, mint például a krizantém esetében.

Még mindig szép ez az újévet megérő krizantém a férjem szüleinek kertjében

 Januárban már nem ritka, hogy kibontja virágait a hóvirág (Galanthus nivalis). Megindító, ahogy ez a törékeny kicsiny virág dacol a hideggel, és enyhe időben finom illatot is áraszt, csalogatja a rovarokat, amelyek még talán dermedt állapotban várják a tél elmúltát. Éppen a mai reggel találkoztam először a környékünkön kinyílt hóvirággal. Valahogy úgy vagyok ezzel a kedves kis hagymás növénnyel, hogy nyílása számomra már az új kerti évad beköszöntét harangozza be. Tudom, hogy messze még a tavasz, de ha a hóvirág nyílik, akkor megkezdődött az új kerti idény! 

Csoportosan ültetve érvényesül legszebben a mindenki szívének kedves hóvirág

 Az apró hagymás virágról tudni kell, hogy vadon termő állományai mindenhol védettek, még virágát sem szabad leszedni! Kertünkbe termesztett állományból való hagymákat ültethetünk ősszel, és ha jól érzi magát, akár magról is képes szaporodni. Érdemes csoportosan ültetni, mert szépsége akkor érvényesül igazán, és érdemes beilleszteni a téli kerti kompozíciókba, más, télen is látványos növények, örökzöldek, színes vesszejű cserjék mellé. 

Tavaszváró összeállítás: sárga téltemető és hófehér hóvirág; ez a kompozíció inkább már februárra jellemző

 Egy másik téli virágzó az itthon még nem túl ismert évelő növény, a hunyor (Helleborus). Virágzása akár decemberben kezdődhet, és eltart kora tavaszig. Tiszta fehértől a zöldes-fehéres és rózsaszín árnyalatokon át a feketés bordóig terjed virágainak színskálája, de vannak foltos-pöttyös szirmú változatai is. Ha humuszos talajba, félárnyékos helyre ültetjük, hosszú életű növényként évről évre szebb, bokrosabb lesz. 

Télen szokatlan látvány a nagy virágokat bontó hunyor, virágformája árulkodik arról, hogy a boglárkafélék családjába tartozik

A hunyorok virágainak szín- és formagazdagsága lenyűgöző. És mindez télen, a kertben!

Kedves kolléganőm kertjében is kinyíltak már a hunyor első virágai

 Vannak olyan növények is, amelyek kora tavasszal nyílnak általában, de a kora tavasziasan enyhe időben hamarabb elkezdődik a virágzásuk. Ilyen például a bőrlevél (Bergenia). Ez a sokat tűrő évelő kiváló talajtakaró, és napostól az árnyékosabb helyekig szinte mindenhol megél, bírja a nedvesebb és a szárazabb körülményeket egyaránt. Szinte elpusztíthatatlan, és ha békén hagyjuk, rizómáival lassan terjed. Szép rózsaszín virágait általában kora tavasszal bontja, de nem ritka, hogy ősszel is nyíljon, sőt, akár télen is láthatunk rajta virágot. Ősszel nagy, lapát alakú, bőrszerű, vaskos leveleinek egy része pirosas árnyalatot ölt.  

Ősszel ültetett Bergeniám virágai jól harmonizáltak a mögötte lévő hortenziák vörösre színeződő leveleivel; ezek a virágok megérték a karácsonyt

A fagy földre fektette a bőrlevél leveleit, de bimbói és már kinyílt virágai szembeszállnak a hideggel a férjem szüleinek kertjében

 A cserjék között akad olyan növény is, amelynek virágzása normál esetben is késő ősszel kezdődik, a kinyílt virágok a hóval, faggyal dacolva megmaradnak, és amikor újra enyhül az idő, újabb virágokat nyit. Ilyen szépség a kikeleti bangita (Viburnum x  bodnantense). Halvány rózsaszín virágai kisebb csoportokban nyílnak a közepes termetű, kb két méteresre növő bokor ágain. A növény szép formájával és látványos erezetű leveleivel is díszít. Sőt, még őszi levélszíneződése is említésre méltó.

A tavaszt idézik a kikeleti bangita élénk rózsaszín bimbói és halványabb virágai, pedig a kép január derekán készült a kertünkben

 A télen virágzók között mindenképpen szólni kell az alpesi, vagy más néven húsvörös hangáról (Erica carnea). Ennek az örökzöld törpe cserjének aprócska, tűszerű levelei vannak. Ágait sűrűn borítják a tél végén, kora tavasszal nyíló apró, csöves harangocskákat formáló virágai, melyek fehérek, rózsaszínek, vagy nevéhez méltón vörösesek. Különösebb igényei nincsenek, egy gondozott kertben, nyári öntözéssel biztosan jól érzi magát az ágyásokban, vagy a sziklakertben, de még edényben, virágládában is jól mutat.

Tűszerű levelei miatt olyan a hanga, mintha egy törpefenyő virágozna...

Közelről jól látszik, hogy a virágharangból messze kinyúlnak a porzók

Még a hó sem tesz kárt az alpesi hanga virágaiban

 Még egy cserjéről mindenképpen szólnom kell, ha januárról van szó. Igaz, hogy nem virágaival, hanem áttelelő, vörös bimbóival díszít télen a gömbölyded, örökzöld kis bokrot formáló japán dérbabér (Skimmia japonica). A vöröslő bimbókból fehéres-rózsaszínes virágokat nyit tavasszal. Némelyik fajtájának a nőivarú egyedei még piros bogyókkal is megörvendeztetnek, igaz, ezeknek a virágzása kevésbé látványos. Félárnyékos helyre akár a kertbe is ültethető, de dézsás növényként is díszítheti bejáratunk környékét.

Ezt a dérbabért ősszel kaptam, cserépben a bejárati ajtónk mellett díszlik; a ház melletti ágyásba szándékozom majd kiültetni, ha idén kialakításra kerül az elő- és oldalkert

 Talán e néhány példa is elég arra, hogy elhiggyük: egyetlen hónapnak sem kell eltelnie úgy, hogy ne díszíthessük virággal külső környezetünket, legyen szó kertről vagy akár a teraszról!

Az első szárnypróbálgatások, az első igazi kertünk…

Amikor az előző házunkba beköltöztünk, a kert nagyon picinek, szinte zsebkendőnyinek tűnt. Különösen megdöbbentően kicsi volt, amikor először láttuk, télen, hótakaró alatt. Csak egy négyszög alakú tér, a határain néhány kordon mellett nevelt gyümölcsfával és szőlővel, és semmi több.

Ami azért örömteli volt, hogy az utcán a ház előtt cseperedett egy fehértörzsű nyír (Betula pendula; ezt a latin nevet már gyerekkoromban ismertem, és mindig nagyon tetszett dallamossága…), és egy cseresznyefa. Mindkettő gyerekkori kedvenc.

A terasz melletti ágyást már az első ősszel elkezdtem kialakítani, sziklakerti talajtakaró növényeket, hagymás virágokat ültettem. Időközben kiderült, hogy a kert határán nevelkedő almafák gyümölcse nem érik be, mert nem kap elég napot, a kordonos körték soha nem hoztak gyümölcsöt, a szőlő sem volt igazán finom, és permetezni sem akartunk, az előkertben lévő tuják pedig igencsak égig nőttek már. Így aztán egy-két év elteltével megérett az elhatározás: mindannyiuknak mennie kell!

A kert oldalsó határa mentén változatos cserjesort ültettünk, örökzöldekből és lombhullatókból vegyesen, így egész évben nyújtott valami látnivalót

A felszabadult helyekre aztán a kert határán különböző cserjéket ültettünk, a kertben helyet kapott egy pergola, amire egyik oldalról futórózsát futtattunk, a másik oldalán pedig nyári orgona, mályvacserje és angol rózsa kapott helyet. Kialakítottunk egy kerti sütögető helyet és egy vízszintes placcot, ahol nyáron fel tudtuk állítani a medencét gyerek és felnőtt nagy örömére. Egy kis termetű sárgabarackfa is helyet kapott, amely sok éven át kicsi maradt, mégis volt év, amikor lekvárt is tudtunk főzni a gyümölcséből, alatta pedig kellemes árnyékban üldögélhettünk a kerti hintán.

A pergola lábainál kora tavasszal üde színfoltot adtak a tulipánok

Májustól októberig a 'Parade'  futórózsa ontotta virágait a pergolán

A csodálatos, finom illatú angol rózsa a pergola lábánál

A jobb oldalon a mályvacserje még nyílás előtt; a csodás bokor csak úgy ontotta a bordó torkú, hófehér virágokat, ami a futórózsával együtt szép látványt nyújtott a pihenőhelyről

 Az előkertben a tuják helyére egy piros virágú galagonya került, (szintén gyerekkori szerelem…) alatta pedig egy nagy évelőágyás formálódott az évek során. Az oldalkertben gyönyörű fává nőtt a csemeteként ültetett nordmann fenyő (kaukázusi jegenyefenyő, Abies nordmanniana), és a japánfű, valamint a madárbirs szépen zárta le a sort a talajig.

A galagonya alatti ágyás kora tavasszal; a nyáron színre lépő évelők még csak a zöld alaphangot adják a hagymások kórusa alá

A szépséges, fenséges nordmann fenyő és a madárbirs, előtérben a virágzó galagonya

A kertet nyáron az időközben négyre, és hatalmasra gyarapodó leanderek, szerelemvirág (Agapanthus; magjait sok évvel ezelőtt egy ismerős nénitől kaptam, és sok-sok éve kápráztat el égszínkék viráglabdáival), valamint muskátli, cserjés margaréta és sok más nyári virág is színesítette. 

Nyáron tucatnyi ilyen viráglabda ékesíti a szerelemvirágot (Agapanthus)

A terasz mellett hatalmasra nőttek a talajtakaró rózsák, amelyek szinte télbe nyúlóan ontották virágaikat. A köztes helyeket évelő virágok töltötték ki, a végén már szinte gyomlálni sem kellett. Soha nem permeteztünk, mégis szépen díszlettek a növények. Ha a levéltetű megtalálta a rózsákat vagy a mályvacserjét, kis idő múlva a katicabogarak is megtalálták a bokrokat, és rövid idő alatt letakarították.

A terasz melletti ágyásban roskadásig vannak bimbóval a ''The fairy' rózsa ágai; hogy nyílásáig se legyünk virág nélkül, a macskamenta, madárhúr, és napfényvirág párnái hoznak színeket a kertbe

Ligetszépe és törökszegfű virágzik éppen a terasz körüli ágyásban; a sűrű növényzet nem sok esélyt ad a gyomoknak

Madárhúr és egy azonosítatlan évelő virág üde párosa a teraszlépcső mellett; a kék virágot egy nénitől vettem, aki állítása szerint egy árokpartról szedte, mindenesetre nagyon jól megtalálta a helyét a kertben is

Egyedül a csigákkal gyűlt meg a bajom eleinte, de mivel nem akartam vegyszert bevetni ellenük, (bár néhányszor próbálkoztam vele, de nem volt szívem elpusztítani őket), rájöttem, hogy jobb együtt élni velük, mint harcolni ellenük. Olyan növényeket nem ültettem, ami az ő kedvenc csemegéjük, viszont nagy szolgálatot tettek azzal, hogy az elhalt növényi részeket, pl  a hagymás virágok maradványait eltüntették..

És miközben mindez alakult, formálódott, a meglepő az volt, hogy a kert már nem is tűnt olyan kicsinek, hiszen a sok-sok, a tekintetet megakasztó látnivaló optikailag nagyította a teret. A pergolának és a cserjéknek köszönhetően sikerült a kertet részekre osztani, ezáltal nem volt egyszerre belátható az egész, így mindig újabb látvány tárult a szemünk elé, ahogy haladtunk a kertben. Az egész hátsó rész mindössze 200 négyzetmétert tett ki, mégis egy látványos és változatos, minden szemszögből más képet mutató, hétről hétre más látnivalót kínáló kert alakult ki.

A teraszon lévő leanderek még csak bimbósak; szépen keretezik a kilátást a hátsó kert felé

A terasz és az oldalhatár mentén ültetett cserjék között csak gyepösvény maradt; izgalmas térélmény, ahogy a szűk folyosó után kitárul a kert hátrafelé; a rózsalonc legszebb pompáját mutatja éppen

Télen is szép a látvány; az örökzöldek ilyenkor főszereplővé lépnek elő, de a fák és cserjék jól láthatóan tagolják a teret

És lassan az étvágy növekedett, újabb és újabb cserjéket, évelőket szerettem volna ültetni, na meg fákat, amire itt végképp nem volt hely. És így érlelődött meg a gondolat, hogy egy nagyobb kertet szeretnénk.

Persze, ha ez nem sikerült volna, arra az esetre is voltak elképzeléseim.  Hiszen lassan némelyik bokor már kinőtte a helyét, az évelőágyásokat is meg kellett volna már újítani, az oldalkert mohás gyepje helyett is más növényeket terveztem volna, a ház előtti, még az előző tulajtól öröklött ezüstfenyőtől is meg kellett volna szabadulni, épp a költözés idejére pusztult ki a sárgabarack fa, és még sorolhatnám, egyszóval mindenképpen lett volna tennivaló a kerttel. Egy kert ugyanis soha nincs készen, ahogy alakul, formálódik, mindig lehet és kell rajta változtatni, mindig kínál új lehetőségeket.

Ennél a kertnél azonban ez már az új tulajdonosra vár…