Visszatekintő: 2018 legszebb kerti pillanatai

Ez az év sem volt eseménytelen a kertben, noha nem történtek igazán nagy dolgok. A kert kialakításának legfontosabb lépései már az előző három évben megtörténtek, amit pedig erre az évre terveztünk, -  a kerti tűzrakó hely kiépítése és az oldalkert  - idén sajnos elmaradt. A kerítéssel és az előkerttel együtt ez a projekt már átcsúszik a jövő évre.

Azért idén is voltak változások, hiszen a tavalyi tél okozott veszteségeket, főleg cserjéket illetően, amiket részben pótoltam, részben viszont új ötleteket inspirált. Na de haladjunk sorjában.

Az év kezdete szokatlanul enyhe volt, ami megtréfált néhány növényt, így januárban már virágok nyíltak a kertben. A tavaly tavasszal magról vetett violám csak novemberben kezdett nyílni, ám végig dacolt a téllel, még a később megérkező hó alatt sem hervadt el!

Ilyen pompásan virágzott a viola január elején!

A havazás fekete-fehér fényképpé alakította a kertet

Aztán az első tavasz hírnökök, a hóvirág és krókusz előcsalogatták a kikeletet, és lassan megtelt élettel, színekkel és illatokkal a kert.

A krókuszok elszórt csoportokban nyíltak a fűben

A jácintok már nemcsak színekkel, de illattal is megtöltötték a kora tavaszi kertet

Az őszibarack virágzása vetekedik a díszfákéval

A tavaszi hagymások, mint a nárcisz, tulipán és gyöngyike valamint a gyümölcsfák virágzása felülmúlhatatlan pompával árasztotta el a kertet.

Tulipán és gyöngyike virágtengere; háttérben az újonnan ültetett korallberkenye vörös levelei

Tulipán dús csokrai egészítik ki a viola egyre dúsabb virágzását

A vérszilva alatti talajtakarók között telt virágú tulipán és sárgaviola színesíti a tavaszt

A tavaszi tobzódást az íriszek és pünkösdi rózsák nyílása zárta, és ekkor bontotta szirmait a friss szerzemény, a rózsaszín virágú magnólia is.

'Susan' magnólia pompás virágzása: szemet gyönyörködtető látvány!

Pünkösdi rózsa portré

Íriszek gólyaorr és zergeboglár kíséretében

Szintén új szerzemény a piros virágú vadgesztenye

A rózsák első virágzása már a nyár kezdetét jelezte.

Álomszép, hatalmas virágokat bont a Lorántffy Zsuzsanna rózsafajta

Idén már igen dúsan virágzott a hazai nemesítésű Márk-rózsákból álló ágyás

A rózsák szép kiegészítője a ligeti zsálya

Ekkorra már a tó is életre kelt, a japán juhar, a szibériai nőszirom, a díszfüvek, és később a sásliliom szépen keretezték a vízen pompázó tündérrózsákat. A tó mögötti sziklakertben kora tavasztól őszig folyamatosan nyílt valamilyen virág.

Tavaszi tájkép a tó körül

Csodás vajszínű tündérrózsák ringatóztak a tó vizén

Pázsitviola párnája köszönti a tavaszt a sziklakertben

Az évelők dús párnákat alkotnak a sziklakert kövei között

Kedvelem a maguktól kialakuló társításokat: itt napvirág és egy kis tarackolva terjedő mezei virág párosa a sziklakertben

A sásliliom különféle fajtái többfelé is megtalálhatóak a kertben, mindig megbízhatóan virágoznak, és évről évre szebbek lesznek.

A tó partján egész nyáron nyílik a sásliliom Stella D'oro fajtája

A sásliliom jól társítható évelőkkel; itt macskamenta társaságában tenyészik

Az idei nyár nem volt túlzottan forró, viszont rendkívül száraz volt, ami nagyon megviselte a növényeket. Amikor heteken át nem esik eső, azt nem lehet öntözéssel pótolni. Ezért a nyári virágaim nem hozták azt a pompát, amit tőlük reméltem, például a lángvirágokat hiába ültettem át árnyasabb helyre, elég csenevészek maradtak, és alig virágoztak. Lehet, hogy végleg el kell búcsúznom tőlük?

Nagyon sajnálnám, ha a lángvirágtól búcsút kéne vennem; idén ennyi volt a virágzása...

Az évad során új kialakítások is születtek, például a korábban még rendezetlen dombtetőn létrehoztam egy nyári-őszi évelőágyást, amely ugyan még nem tökéletes, de már szép virágbemutatót tartott júliustól szeptemberig. Az összeállítás fő növényei, a kasvirágok a szárazságban pompásan helyt álltak, sőt, még magjaikat elszórva szaporodtak is. Mondhatom, igazán remek növények!

Bíbor kasvirágaim több színben késő őszig virítottak az ágyásokban

Kasvirág, izsópfű, füzérajak a dombon kialakított évelőágyban

A korábbi írásaimban csak dzsumbujnak nevezett oldalsó, kerítés melletti cserjesort is elkezdtük átalakítani, csinosítani. Az elbozótosodott mesgyét részben megtisztítottuk, és új növényeket is ültettünk a meghagyott cserjék közé.

Lassan alakul a kerítés menti vegyes cserjés-évelős sáv is

Szépek voltak a törpedáliák, amelyek gumóit előző évről átteleltettem, és egész nyáron ontotta virágait a magról vetett csodatölcsér is a terasz mellett. A kert végén kialakított ágyásban sokat nyílt a magról nevelt cleome, ami szintén jól bírta a száraz időszakot.

A terasz mellett csodatölcsér és törpe dáliák ontották a virágokat, kiegészítve a cserepes rózsák és szerelemvirág pompáját

Augusztus-szeptemberben az aszterek sem okoztak csalódást, de a krizantémok virágzása már az ősz beköszöntét jelentette. Az idei ősz nagyon meleg és száraz volt, ezért a krizantémok viszonylag későn nyíltak, aztán a hirtelen jött fagy hamar véget vetett a pompának. A tavalyi tél sajnos több krizantémomat elpusztította, de néhány új tővel részben pótoltam az állományt.

A dombtetőn kora ősszel rózsaszín hóbogyó, aszter, őszirózsa és varjúháj díszlik, mögöttük díszfüvek kalászai ringatóznak a szélben

A vadszőlő piros levelei és kék termései mellett krizantémok jelzik az őszt a kerítés mentén

Frissen ültetett törpe krizantém

A hosszan tartó enyhe idő kedvezett az őszi ültetéseknek: ismét rengeteg tulipán és nárcisz hagyma került a földbe, aminek pompáját majd az új évben élvezhetjük. Időközben az őszi termések és pompás lombszín idén is szépen búcsúztatta a kerti évadot. A decemberi havazás pár napra hófehér lepellel vonta be a kertet, amely azonban az év utolsó hetére sajnos elolvadt. Ráadásul a vakond rendkívüli aktivitással szántotta fel a gyepet, aminek eredményeképpen most eléggé lehangoló képet nyújt a kert…

Havas reggel december közepén

A berkenye termései még a hó alatt is piroslanak: kellemes látvány a téli szürkeségben

A következő hetekben, amíg a természet téli álmát alussza, elő lehet venni a nyáron készült képeket, feljegyzéseket, aminek kapcsán lehet tervezni a jövő évi változtatásokat. Terv van bőven: az idei év jövőre halasztott projektjei mellett az eddigi tapasztalatok alapján kicsit át akarom alakítani a nagy évelő ágyást, a sziklakertet, a dombtetőn lévő ágyást, hogy még szebben és tartósabban pompázhassanak az ágyások az eljövendő esztendőben is.

Virágok hónapról hónapra: október

Bár lassan vége a kerti évadnak, azért néhány virágújdonsággal még az október is előrukkol.

Itt van mindjárt a hónap nevét viselő októberi varjúháj (Sedum sieboldii). A varjúhájak népes családja számos szép, ősszel virágzó fajtával büszkélkedhet, amelyek augusztus-szeptemberi virágzásuk után a lassan elsötétedő virágtányérjaikkal akár egész télen át díszíthetik az ágyásokat, ez a fajta azonban még csak most kezdi bemutatóját.

Magas varjúháj és tollborzfű őszi együttese

Alacsony, szétterülő vagy akár lecsüngő növése alkalmassá teszi szegélyként, sziklakertben vagy edényekben való ültetésre. A nyár folyamán kerekded leveleinek hamvas színével és kör alakban szétterülő hajtásaival virág nélkül is mutatós növényke.

Mutatósak az októberi varjúháj küllőszerűen szétálló hajtásai (kép az internetről)

Varjúhájakra jellemző virágzat (kép forrása: internet)

Az őszi lombszín sem utolsó! (kép az internetről)

Késő ősszel nyílnak a varjúhájakra jellemző rózsaszín virágzatai, amelyeket még különlegesebbé tesz az időközben megvörösödő levélzet. Nem sok igényt támaszt ez a kedves növény, napos helyet, jó vízáteresztő talajt kíván mindössze, hiszen pozsgás levelei sok vizet tárolnak, ezért igen jó szárazságtűrő.

Dézsában is mutatós az októberi varjúháj (kép az internetről)

Az évelők között igen nagy termetű az őszi sisakvirág (Aconitum carmichaelii). Akár másfél méteresre megnövő szárak végén hozza érdekes formájú, sisakra emlékeztető kék vagy fehér virágait. A félárnyékos, nedves, tápdús talajon évről évre dúsabb lesz ez a kis gumókból hatalmasra növekedő növény. Levelei a zellerére emlékeztetnek, ám még véletlenül se próbálkozzunk vele a levesben, mert a sisakvirág minden része erősen mérgező!! Egy krimiben, ami a bűbájos vidéki Angliában játszódik, (Kisvárosi gyilkosságok) éppen sisakvirággal mérgezték meg az áldozatot…

Az egyedülálló virágformához fantasztikus liláskék szín társul az őszi sisakvirágnál a kertünkben

Olyan kertekben, ahol kisgyerekek is vannak, inkább mondjunk le róla, és várjuk meg, amíg megnőnek a gyerekek. Gondozásakor, tőosztásakor érdemes kesztyűt húzni, mert érintése bőrirritációt okozhat. Veszélyessége ellenére azonban az őszi sisakvirág az évadzárás ünnepélyes pillanataihoz csodás virágzással járul hozzá, ezért nem szívesen nélkülözném.  Az előző kertünkből tavaly nyáron már méteres szárakkal hoztam át egy tövet, és a megpróbáltatások ellenére szépen kinyílt ősszel. Sajnos idén még csak két virágszárat hozott, de azok igen erősek, nem kell karózni sem, remélem jövőre már gazdagabb lesz a virágzása. A túl nagyra nőtt töveket tavaszi tőosztással fiatalíthatjuk, szaporíthatjuk. Az őszi sisakvirágot díszfüvekkel, aszterekkel, őszi szellőrózsával, vagy krizantémmal társítva igen látványos összeállításokat alkothatunk a szezonzárásra.

Mielőtt a késő őszi kertek igazi sztárjaira rátérnék, még említést kell tegyek egy cserjéről is. Virágzását nem most kezdi, hanem augusztus-szeptemberben, de ragyogó fényes lilás-bordó virágfürtjei és a fellevelek közül kikandikáló hasonló színű bogyói kétségkívül nagyon pompázatossá teszik ezt a különlegesség számba menő növényt.

A himalájai rózsaloncot dudvásloncnak is nevezik; dudvának azért nem nevezném...

A himalájai rózsaloncról (Leycesteria formosa) van szó, amely  napos-félárnyékos, védett fekvést igényel a kertben. Helyigénye nem nagy, másfél méternél nemigen nő nagyobbra. Télen visszafagyhatnak ágai, ám tavasszal tőből kihajt. Viszonylag nagy, zöld levelei mutatóssá teszik a bokrot. Különösebb gondozási igényei nincsenek, megérdemli hát, hogy helyet szorítsunk neki a kertben.
Ilyenkor, októberben már kevés cserje virágzik, bár az időjárás függvényében érhetnek meglepetések. Az utcánkban például az egyik előkertben kinyílt néhány virágbuga az orgonán, és a mi kertünkben is hozott néhány virágot az orbáncfű. Jól mutatott a már elfeketedett termések között a ragyogó sárga virág és az élénkpiros termés. Érdemes figyelmesen körüljárni a kertben, hogy az ilyen apró csodákat észrevehessük.

Őszi meglepetés a szagtalan orbáncfű októberi virágzása a kertünkben

Az október és november sztárjai kétség kívül a krizantémok. Ez a dísznövény Kínából származik, ahol már időtlen idők óta nemesítik, és nálunk is nagyon régóta ismert. Sokáig csak temetővirágként tartották számon, ám ennél is többet tud! A kerti évad utolsó, már télbe nyúló tömeges színpompáját ez a virág biztosítja. Számtalan kerti fajtája létezik, szinte végtelen lehetőséget kínálva a méret, virágforma és szín kombinációkat tekintve.

Idén ültettem ezt a kissé bronzos rózsaszín krizantémot, és már rengeteg virágot hozott

Szintén idei ültetés ez a sárga fajta; nagyon szépen debütált!

Törpétől a magasig, egyenes szárútól a szinte gömbölyű bokrot formálóig, apró virágútól a hatalmas virágfejekig, tömvetelt és egyszerű virágú fajtákból válogathatunk. Vannak különleges szirmú, akár több színben játszó fajták, és még a virágzási időben is nagy változatosságot mutathatnak, mert egyes fajtáik már júliustól virágozni kezdenek, mások pedig csak novemberben nyílnak ki.

Különleges színhez különleges virágforma (kép az internetről)

Ezt a krizantémot nőnapra kaptam vagy három éve egy picurka cserépben; Két évig egy nagyobb cserépben élt, míg tavaly kiültethettem a kertbe; idén már igen termetes bokor lett belőle

Egyszerű, de tüzes

Színskálájuk a hófehértől a legkülönbözőbb sárga árnyalatokon át a narancsig, bronzig, a rózsaszínektől a vörösig, bordóig terjed. Némelyik fajtának még a levelei is fehér szegélyt viselnek.

Ízelítő a krizantémok színgazdagságából (kép az internetről)

Kiváló kerti növény, már kora tavasztól mutatós lombozatával tölti ki a többi virág közti hézagokat, várva, amíg elkövetkezik a nagy fellépés. Alkalmazható vegyes évelőágyásokban, mérettől függően szegélyként vagy a háttérben, szoliterként, alkothatunk önálló ágyásokat a különböző fajták társításával. Kiváló őszi kompozíciókat képezhetünk vele más őszi szépségekkel, cserjékkel, díszfüvekkel vegyesen, kisebb fajtái alkalmasak ládába vagy cserépbe a bejárat mellé.

Törpe krizantém és törpe tollborzfű a kerítésünk mellett az oldalkertben

Varjúháj, krizantém és díszfű; az összeállítás az alapszínekre (sárga-piros-kék) épít; (kép az internetről)

Nagyobb cserépben még a szabadban is telelhet. Napos tenyészhelyet és tápdús talajt, rendszeres öntözést igényel. A magasabb fajtákat karózni is szükséges lehet, és néha megtámadhatják a levéltetvek, ami ellen védekezni kellhet. A virágszárakat érdemes a növényen hagyni télire, és csak tavasszal kell eltávolítani. Korán kihajt, az idősebb töveket tavasszal érdemes osztani. Dugványozással is lehet szaporítani. Ha véletlenül letörünk egy ágat, akár a kerti földbe dugva is meggyökeresedhet. A magasabb fajtákat júniusban érdemes visszavágni kb egyharmaddal, ekkor kevésbé magas, ám bokrosabb növényeket kapunk, amelyek még dúsabb virágzással kápráztatnak el bennünket.

A krizantém nevelése ugyan kíván némi munkát, ám egyáltalán nem ördöngösség, az őszi virágözön pedig mindenképpen kárpótol a befektetett munkáért. Ha pedig a fagyok elől bemenekítünk néhány szálat a lakásba, a vázában is hosszú ideig, akár két hétig is élvezhetjük a csodás őszi hangulatot!

Vidám köszöntés a bejáratnál; lehetne októberi varjúhájjal is...

Kora nyári kerti körkép 2. A tópart növényei

Nagyon szeretek, különösen télen, amikor hiányzik a kerti forgatag, kerteket, ágyásokat tervezni, akár valós, akár elképzelt helyre, helyzetre vonatkozóan. Ilyenkor bújom a kertészeti könyveimet, magazinokat, és jegyzetelek, rajzolok vagy egyszerűen csak képzeletben vázolom fel a megoldásokat. Így történt, hogy  a tóparti növényekről már akkor elég konkrét elképzelésem volt, amikor a leendő tavunkról még csak álmodoztam. A tó  kivitelezése során történt egyeztetés után a növények kiválasztása nagyrészt az elképzeléseim alapján történt. A kivitelezés a tó közvetlen partjának beültetését foglalta magába, a távolabbi környezet kialakítása már ránk várt. A növények kiválasztásának szempontjait az előző bejegyzésben vázoltam, most lássuk magukat a növényeket!

A japán juhar mögött a háttérben a mandulafenyő látszik

A festői japán juhar (Acer palmatum atropurpureum) a csobogó közelében kapott helyet. Ez a csodaszép fácska kissé hányattatott sorsot ért meg az elmúlt évben, ugyanis őt még az előző kertünkből hoztuk át. Annak idején, legalább öt-hat éve már, kedves unokahúgomtól még szinte magoncként kaptam, hát hogy is hagyhattuk volna ott? A kiásáskor jó harmadát visszavágtam, bár ez a növény nem kedveli a metszést, aztán a  telet cserépben töltötte a szabadban, tavasszal pedig úgy hajtott ki, mintha mi sem történt volna! Végül ez a szép fa megtalálta méltó helyét a tó mellett. Igaz, hogy a tűző napon van, amit nem igazán szeret, ám a csobogó melletti magasabb páratartalom mellett ezt is elviseli. (Eddig legalábbis még jól van…) Várhatóan 3-5m-re nő majd meg, szép ágrendszere és lombja, és tűzvörös őszi lombszíne emeli díszértékét. Alig várom, hogy ágai a víz fölé hajoljanak, fokozva a festői hatást!

A mandulafenyő védettséget biztosít a víz melletti kerti padon üldögélőnek

A mandulafenyő (Pinus pinea) nem éppen tervezett gyermek volt! Egy kertészetben tett látogatás során (április elsején az Oázis áruházakban lábméret akció van: ahányas a vásárló lába, annyi százalék kedvezményt kap; hát persze, hogy a férjemmel mentem, aki ugyan nem él nagy lábon, de az enyémnél csak nagyobb…), szóval e nevezetes esemény alkalmával a férjem beleszeretett ebbe a fenyőbe. Szeretem ezeket a hirtelen felindulásból beszerzett növényeket, mert ilyenkor izgalmas feladat az elképzelésekbe beilleszteni az új szerzeményt. (Én évelőket szoktam így vásárolgatni, azoknak mégiscsak könnyebb helyet találni, na de fáknak?!) Ez a növény is csaknem két hónapig várta cserepében jobb sorsát , mire  nagy nehezen kitaláltuk, hogy hova is illenék.  

Idősebb korára ernyőszerű koronát nevel a mandulafenyő, melynek magjai ehetőek

Így kapott helyet a tónak a ház felé eső részénél ez a mediterrán vidékekről ismerős, ellaposodó koronát, szabálytalanul elhajló ágakat nevelő fenyő. Bár eredetileg ide egy kisebb termetű magnóliát szerettem volna, (hogy az hol fog helyet kapni, arról még fogalmam sincs…), de így is jó lesz. Mivel a terasz és a tó közötti területre amúgy is törpe örökzöldeket terveztem, azok fogják megteremteni az összeköttetést a tótól a fenyőig.

Az ámbrafa (Liquidambar styraciflua) kiválasztásának szempontjait már az előző bejegyzésben részleteztem. Valójában itt is újratervezés történt, mert én eredetileg szivarfát szerettem volna, ám a férjem közölte, hogy neki az bizony nem tetszik! Én viszont szeretném, ha neki is kedvére való lenne a kert, így döntöttünk az ámbrafa mellett. Remélem, beváltja majd a hozzá fűzött reményeket! Viszonylag gyorsan és viszonylag nagyra nő. 15-20 méteres lesz majd, ám kúpos koronája miatt nem túl terebélyes, nem fogja elnyomni a környezetében lévő növényeket. (Ha 20-25 év múlva másképp látjuk, akkor majd újratervezünk…) Változatos színekben ragyogó őszi lombjára nagyon kíváncsi vagyok!

Ilyen őszi lombszínt ígér az ámbrafa; No, majd meglátjuk! (kép az internetről)

A nagyok után nézzük az évelőket! (Cserjék a kerítés mellett lesznek, az még későbbi téma.)

A tópartifű (Rodgersia) igen karakteres növény. Nagy, kemény, a vadgesztenyéére emlékeztető levelei mellett szép a virága is, ráadásul még kellemes illata is van.

A tópartifű virágzata és szép lombja; a bokros növény mintegy 80cm-re nő

Sajnos ez a növény egyelőre csalódást okozott, nem igazán találja a helyét, mindig megperzselődnek a levelei. Vagy a talaj nem jó neki, vagy több árnyék kellene, de arra sajnos még várnia kell. Kap még egy-két évet, aztán meglátjuk, hogy mit produkál. Nem szívesen mondanék le róla, mert nagyon szép növény, a vízpartok, csobogók mellett igen jól mutat.

A szibériai nőszirom (Iris sibirica) szintén tipikus vízparti növény, bár szárazabb ágyásokban is felhasználható. Mint kiderült, az előző tulajdonos is ültetett belőle a kerítés melletti dzsumbujba, és idén szép középkék virágokat hozott. Az általam ültetett növények sötétkék virágúak. Sajnos még csak egy-két virágot hoztak, de szépen nőnek, remélem jövőre pompásan fognak majd virágozni! A tó környékén két csoportban összesen hét tövet ültettem belőlük.

Elöl gyepes sédbúza, majd a szibériai nőszirom, fölötte pedig sásliliomok most még ritkás csoportjai

A közvetlenül a csobogó mellé ültetett vízparti nőszirom egyetlen, csodaszép virágot hozott idén

A tóparti beültetésnél törekedtünk arra, hogy a növények lehetőleg nagyobb csoportokat alkossanak. Egyrészt mert így mutatnak igazán, másrészt, mert így sokkal természetesebb a hatás.

Így tettünk a kerti pletyka (Tradeskantia) esetén is. Hogy-hogy nem, ez is sötétkék virágú…

A kerti pletyka napról napra új virágokat bont

Levelei kissé sásszerűek, ezért kiválóan illenek a vízpartra. Itt a kivágott fűzfa törzsének védelmét élvezik. Virágzási ideje hosszú, több hónapon keresztül is tart, bár néha szünetel a virágzás, amikor a növény erőt gyűjt. Nem panaszkodhatok, e növények már egész szépen megmutatták magukat idén.

A tóparton nagyobb felületen ültettünk örökzöld keserűfüvet (Persicaria affinis). Ez a talajtakaró növény lassan terjed, szépen kitölti majd a helyet. Rózsaszín virágfürtjei hosszan nyílnak. Igénytelen növény, nemcsak tóparton, de nagyobb foltokban gyeppótlónak is alkalmas.

Az örökzöld keserűfű gyorsan nő, rövid indáival lassan terjed

Sásliliomok a tó partján; egy fajtának vásároltam a kettőt...

A sásliliomok (Hemerocallis) kiváló vízpart imitátorok, nem hagyhatók ki a tópart növényei közül. Több fajtája is helyet kapott a tó környékén, és éppen ezért döntöttem úgy, hogy a kerítés melletti dzsumbujban lévő terebélyes tövet is meghagyom, mivel összeköttetést teremt a tóparti  régió és a kerítés melletti cserjesor között.

A tó partjának és környezetének nélkülözhetetlen növényei a díszfüvek. Négy fajtája kapott helyet egyelőre, bár még tervezek más fajtát is a dombra. A madárlábú sás (Carex ornithopoda), mely nevét virágainak alakjáról kapta, apró termetű talajtakaró. Nekem fehérrel csíkozott változata tetszik, és a juhar alatti félárnyékba ültettünk több tövet.  A szálkafű (Hakonechloa macra ’Aureola’) sárgával csíkozott levelű különlegesen szép díszfű. Magassága elérheti a 40cm-t. Levelei festőien egy oldalra omlanak, félárnyékos helyek ragyogó szépségű növénye. Ültethető szoliterként, vagy nagyobb foltba talajtakarónak.

Madárlábú sás aprócska zsombékja a kavicságyban a juhar környékén

Szálkafű kisebb csoportja a félárnyékban; szép kontrasztot alkot a tópartifű nagy leveleivel

Magasabb termetű a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), amely mintegy 50-80cm-re nő. A sötétzöld, felálló levélzete szép kontrasztot alkot a világosabb zöld, légiesen könnyed virágzattal. Korai virágzása is nagy értékű díszfűvé teszi.

A gyepes sédbúza légies kalászai

A csíkos pántlikafű már a domb felől zárja a tóparti növényzetet; mögötte a szibériai nőszirom másik csoportja

A másik nagyobb termetű díszfű a csíkos pántlikafű (Phalaris arundinacea ’Picta’), amelyből három tő a tótól távolabb kapott helyet. 80-120cm-es magasságával ők már a hátteret alkotják a domb felé.

A díszfüvek szép kiegészítői a virágzó évelőknek, amelyek nem hiányozhatnak a tó mellől.

Különlegesség a kelet-ázsiai lizinka (Lysimachia clethroides), amelynek érdekessége, hogy fehér virágfürtjei oldalra hajlanak. Nagyobb tömegben ültetve olyan a hatása, mintha mindig fújna a szél… Töve terjedésre hajlamos, idővel összefüggő foltot fog alkotni a tó hátterében.

A kelet-ázsiai lizinka elhajló virágfürtjei

Bordós leveleivel, magasra törő, könnyed virágfürtjeivel igen szép növény a bíborlevelű bugatölcsér (Penstemon digitalis). A véletlen műve, hogy a ’Pocahontas’ nevű fatájára bukkantam a kertészetben. Akkor még csak bíborszínű bimbói ragadták meg a tekintetem, ám a leheletfinom halványlila árnyalatban nyíló virágai egyenesen ámulatba ejtők.

Finom eleganciát sugároznak a bugatölcsér halványlila harangocskái

A két bugatölcsér a fűzfatuskó két oldalán kapott helyet; tőle jobbra a japán kövérke terjeszkedik

Ráadásul a beültetett tövek igen erőteljesen fejlődnek, és júniusi virágzásuk óta már új virágszárat is felfedeztem az egyiken! Remélem a télállóságukkal sem lesz baj, mert eddig főnyereménynek bizonyultak!

A következő csodálatos növény a kerti lobélia (Lobelia speciosa). Ez a hibrid eredetű évelő erős, felálló szárakon hozza a fajtától függően piros, rózsaszín vagy kék virágfüzéreit. Én három bársonyos vérpiros virágú tövet ültettem, amelyeknek júliusi virágzása minden tekintetet odavonz, egyszerűen csodálatos! Jó talajt, rendszeres vízellátást, esetleg téli védelmet igényel, különösebb gondot nem jelent a nevelése. Évelőágyba vagy szoliterként is ültethető növény.

A kép nem adja igazán vissza a lobélia ragyogó bársonyos vérpiros színét

Kék virágból sohasem elég: a veronika szemet pihentető szép színfoltja

Az apróbb termetű növények között helyet kapott néhány tő szép kéken virágzó veronika. (Veronika ’Sunny border blue’). Hosszú virágzási idejű, kompakt termetű veronika, amely szépen egészíti ki a keserűfű és sásliliomok eltérő színű és formájú virágait.
A tónak a terasz felé eső partján, a tűző napon olajbóbita (Stokesia laevis) nyitja világoskék virágtányérjait.

Hogy az olajbóbita miről kapta a nevét, azt nem tudom, de meg kell hagyni, nagyon szép a virága!

Ezt a növényt a leírás és kép alapján választottam, korábban soha nem találkoztam vele. Egyelőre bevált, szépen virágzott, remélem hosszú távon is jól fogja érezni magát. Alacsonyabb, kb 30cm-re növő, tömött levélrózsát alkotó növény. Feltétlenül napos helyet igényel, sziklakertbe is ültethető, két tövet oda is ültettem belőle.

Végül még két növényről kell említést tennem. Ők a tópart és a kerítés közötti részen kaptak helyet a cserjék előtt. Ez egy félárnyékos hely, amit azonban délelőtt tűző nap is ér.

Japán kövérke; szépen terebélyesedik mióta kisebb csoportját beültettem a fűzfa tuskója mellé

Talajtakaróként japán kövérkét (Pachysandra terminalis) ültettem, amely már kezd szépen bokrosodni, pár év alatt beborítja majd a rendelkezésre álló területet. Szép levelei örökzöldek, kora tavaszi virágzása nem igazán jelentős. A másik növény az év nagy részében talajtakarónak látszik, ám ősszel főszereplővé lép elő. Ő a szellőrózsa (Anemone x hybrida) ’Honorine Jobert’ változata. Hosszú szárakon ringatózó hófehér virágai nagy tömegben nyílnak nyár végén és ősszel, csodálatos fináléval zárják a virágok kerti évadát.

A szellőrózsa bájos, üde virágai egyelőre még csak az internetről származó képen mosolyognak ránk

Amint a bemutatásból látható, törekedtem arra, hogy a tó környéke egész évben nyújtson látnivalót, ugyanakkor a növények egymással is összhangban legyenek. Nem mondom, hogy ez a végleges megoldás, de egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel. A dombtető beültetése még nincs kész, ez majd a következőkben kerül sorra, és a kerítés melletti cserjesor átalakításával fejeződik be a tó környékének beillesztése a kertbe.