Salzburgi galuska, vagy valami egészen más...

Ez a recept évtizedek óta lapult a receptes füzetemben, amit még tizenéves koromban kezdtem írni. Valahogy úgy hozta az élet, hogy még soha nem próbáltam ki. (Van még pár ilyen.) Ezen a hétvégén kettesben vagyunk itthon a férjemmel, és csak szombatra kellett főzni, gondoltam, hogy a borsóleves mellé nézek valami tésztafélét, amolyan szombati  második fogást. (Nálunk a szombat hagyományosan kalácsnap, amikor a tartalmas leves után valamilyen, általában édes tésztaféle a második fogás.) Így bukkantam rá erre az ételre, amit lehet, hogy azért nem próbáltam ki olyan sokáig, mert picit macerásnak tűnt az elkészítése, és nem sok töltelék van benne, ami azért hosszú ideig fontos szempont volt a három gyerek étvágyát tekintve.

Hát most eljött a kipróbálás ideje. Végül is nem olyan munkás az elkészítése, és nagyon finom lett. Ebéd után, gondoltam utánanézek a neten, mert bevallom, nem hallottam még a salzburgi galuskáról. Hát, amit a receptek sokaságában találtam, az valami egészen más volt! Az is egy tojásos-habos édesség, de másképp készül, szóval semmi köze ahhoz, amit én készítettem. A keresgélés közben rábukkantam valami hasonlóra, amit Garibaldi galuskának neveztek, de annak meg a tésztája más, bár a végeredmény majdnem ugyanúgy néz ki. 

Summa summarum, fogalmam sincs, hogy végül is mi az a desszert, amit készítettem, viszont nagyon finom, krémes, könnyű sütemény lett, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Akinek meg kedve van, adjon neki nevet!

Hozzávalók (inkább három, mint négy személyre)

4 dkg vaj (+ egy kevés a tál kikenéséhez)
6 dkg liszt
2+8 dl tej
2 dl víz
3 tojás
3+3 evőkanál cukor
csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg darált dió
maréknyi mazsola
citromhéj (elmaradhat)

Elkészítés:

A vajat egy lábasban felolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a 2 dl tejet, és folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután hozzáadunk 3 evőkanál (kb 6 dkg) cukrot, majd amikor langyosra hűlt, 2 tojássárgáját keverünk bele, és a habbá vert fehérjét.

Egy másik lábasban (inkább szélesebb, mint mély) a vizet és a többi tejet felforraljuk, és ebbe szaggatjuk bele kiskanállal a tésztát, egyszerre csak keveset, mert kissé megnőnek a galuskák.

A kifőtt galuskák nagyon lágyak, ezért óvatosan dolgozzunk velük

Szűrőkanállal óvatosan kiszedjük a megfőtt galuskákat, és kivajazott tűzálló tálba tesszük, rétegenként megszórjuk a cukorral és vaníliás cukorral (és reszelt citromhéjjal) elkevert darált dióval és mazsolával. A végén nyakon öntjük 1dl tej ( a főzés utáni maradékból is lehet) és 1 tojás keverékével, és forró sütőben 20-25 percig sütjük.

Melegen, langyosan vagy hidegen fogyaszthatjuk, de igazán frissen jó. Krémes-habos, lágy, illatos, finom desszertet kapunk.

Tipp:

Az eredeti recept szerint csak tejben kell kifőzni a galuskákat, de vízzel higítva kevésbé kapja le az alját.

A tej éppen csak gyöngyözzön, mert a galuskák könnyen szétmennek, ha lobogva forr.

A főzés után megmaradt tejet felhasználhatjuk puding vagy krém készítéséhez, belekeverhetjük palacsinta tésztába.

Bár nem tűnik nagy mennyiségnek, a benne lévő dió és mazsola miatt laktató édesség, amely nemcsak tartalmas leves utáni második fogásnak, de egy vasárnapi ebéd desszertjeként is megállja a helyét.

Bodzavirág palacsintatésztában

Itt a bodzaszezon, és mivel a kertünkben több bodzabokor is van, tele illatos virágokkal, szerettem volna másképp is hasznosítani, mint a jól ismert bodzaszörp. Persze szörp is készül, de eszembe jutott valami, amit soha nem készítettem, sőt nem is kóstoltam még, viszont régóta izgatta a fantáziámat. El is határoztam, hogy végre kipróbálom a bodzavirágot palacsintatésztában. Az elhatározást tett követte, és az elmúlt napokban már kétszer is elkészítettem ezt a roppant egyszerű és nagyon gyors csemegét. Mondhatom, megérte, és biztatok is mindenkit a kipróbálására! A konyhai műveletekben járatlanok is bátran nekikezdhetnek, annyira egyszerű!

Lássuk az elkészítését!

Hozzávalók két személyre:

1 tojás
1 csapott evőkanál cukor
2 púpos evőkanál liszt
1 dl tej
kevés citromhéj vagy fahéj
6-8 bodzavirágtányér (arra figyeljünk, hogy bogaraktól mentes legyen, és forgalmas úttól távolabb szüreteljük a virágokat; a virágokat nem kell megmosni)
a tetejére fahéjas porcukor
a sütéshez olaj

Elkészítés:

Egy mélyebb tálkában felverjük a tojást, hozzáadjuk a cukrot, lisztet és a tejet, valamint a reszelt citromhéjat és/vagy fahéjat, és kézi habverővel, vagy csak egy villával csomómentesre keverjük. A szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát kapunk. Egyesével beleforgatjuk a virágtányérokat és forró olajba tesszük, igyekezve minél jobban szétlapítani. Ha az alja már szép piros, akkor két villa segítségével megforgatjuk, és kissé lenyomjuk, ha a szára miatt nem akarna belefeküdni az olajba.

 Amikor pirosra sült, papírra szedve leitatjuk a felesleges olajat, majd a fahéjas cukorral meghintve melegen tálaljuk.

Csemegeként, desszertként, de egy tartalmas leves után második fogásként is finom. A virág vastagabb ereit könnyűszerrel ki tudjuk húzni a tésztából, a vékonyabbakat pedig észre sem fogjuk venni a fogyasztás közben. 

Nem sokáig tart már a bodzaszezon, ne késlekedjenek az elkészítésével, ha egy üde finomsággal akarnak kedveskedni a családnak! Eperrel, netán eperlekvárral megkoronázva felséges fogást kínálhatunk szeretteinknek.