Karácsonyi ajtódísz

A bejárati ajtónkon mindig lóg valami, ideális esetben az évszakoknak, ünnepeknek megfelelő dekoráció. Üresjáratokra, vagy mikor épp nincs időm készíteni valamit, van egy kedves madárkás ajtódíszem, mindig jó érzés tölt el, mikor hazaérve meglátom. Az adventi, karácsonyi időszak viszont pont olyan része az évnek, amikor valami különlegesebbre vágyik az ember lánya. Az idei koszorúm piros-fehér-natúr színvilágával, almácskáival, csipkebogyóival és rózsás masnijaival különösen kedves a szívemnek.

Moha koszorúalapra dolgoztam, de egy sima szalma alap is megfelelt volna. Sőt, ha hungarocell koszorúformát bevonunk valamilyen vászonnal, az is tökéletes kiindulópont. Először a nagyobb díszeket rendeztem el, majd jött a lényeg: a kis almácskák, csipkebogyók és masnik. A maradék helyeket csillagánizzsal, platán terméssel töltöttem ki.

Húsvétig kint fogom hagyni, mert azért a télbe is kell egy kis szín! :)
 

Az idei adventi koszorú

Régen jelentkeztem, sok bejegyzés elmaradt, szépen sorban hozom majd a közelmúltbeli alkotásokat. Most viszont úgy gondoltam, legyünk aktuálisak. :)

Már a második gyertyát is meggyújtottuk, de még meg sem mutattam az idei adventi koszorúnkat. Ami, a tavalyihoz és az azelőttihez hasonlóan megint nem koszorú, de mit tegyek, imádom! Az ötletet még valamikor tavaly a Pinteresten láttam, már csak tálat kellett szerezni hozzá. Még idejében, októberben elkezdtem nézelődni a vaterán és a galeria savarián, hátha rábukkanok egy szép formás darabra. A célnak olyan is megfelelt volna, ami kissé ütött-kopott, az sem lett volna baj, ha a teteje nincs meg. Nem nagyon láttam kedvemre valót, ami egy kicsit is tetszett, olyan drága volt, hogy annyi pénzt már sajnáltam volna egy hibás darabra kiadni. Már-már kezdtem lemondani a levesestál-dekorációról, de végül aztán kedvezett a szerencse. Nagyon kedvező áron két(!) egyforma, újszerű állapotban lévő, gyönyörű Bavaria tálat tudtam vásárolni. 

 Idejében el is készült a dísz, idén is virágkötész unokatestvérem útmutatása mellett. Biztosan elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszik. Szeretem, hogy természetes, de azért egy kicsit csillog is, és szépen érvényesül a porcelán finom dombormintája.

 

Az elkészítése egyszerű. A tálat celofánnal béleltük ki, a túllógó széleket szépen levágtuk. A tál méretének megfelelő nagyságú nedves oázist vízbe áztattunk, majd a tálba helyezve, beleállítottuk a gyertyákat (a gyertyák dróttal történő tűzéséhez itt találtok egy kis segítséget), majd a maradék helyeken fenyőágacskákkal tűzdeltük tele. Végül néhány terméssel, üveggömbbel és az elmaradhatatlan gombácskákkal tettem fel az i-re a pontot. Hasonló technikával egyszerű gyertyás asztali dísz is készülhet.

Adventi alkotások - koszorúk

Holnap lesz Advent első vasárnapja. Eddig minden évben csak az első gyertyagyújtást megelőző napon láttam neki az adventi koszorú és ajtódísz elkészítésének, idén viszont nem magányosan alkottam, hanem a húgommal és virágkötő mester unokanővéremmel közösen. Jó kis nap volt, amíg mi ragasztgattunk, a nagyszüleink és a nagynéném babáztak. Közben sült az almás rétes, isteni fahéjas illat lengte be a konyhát. Készült két grincsfa, három ajtókopogtató, két adventi koszorú és egy asztalidísz. Ebben a bejegyzésben a koszorúkat mutatom meg és - az unokanővéremnek hála - néhány tippet is hoztam, amiket betartva mutatósabb és tartósabb darabokat készíthetünk.

A Húgom fenyőágakkal borított szalma koszorúalapra dolgozott, ilyenre:

• Adventi koszorú készítésekor elsőként a gyertyák helyét kell kitalálni, és érdemes is egyből rögzíteni őket. Erre több módszer is rendelkezésre áll: a gyertyatüske mellett a hagyományos vastagabb gyertyákba elég két szál keményebb, felforrósított drótot tűzni, azzal már stabilan lehet rögzíteni. Figyelni kell arra is, hogy ha meg szeretnénk gyújtani a gyertyákat, akkor legalább egy ujjnyi helyet hagyjunk közöttük. 
• A kötözött fenyő alapú koszorúknál fontos még, hogy a díszeket a fenyőágak ívébe és ne azokra merőlegesen ragasszuk fel. 
• A végleges rögzítés előtt mindenképpen érdemes elrendezni a díszeket, és csak akkor tűzni illetve ragasztani, amikor már elégedettek vagyunk a kompozícióval. 
• Figyelni kell továbbá a hármasságra is, a természetben ugyanis ritkán nőnek a termések, levelek kettesével, ha egy díszből többet szeretnénk használni, akkor inkább páratlan sokat tegyünk a díszre, mint párosat. Az adventi koszorún ezt a hármasságot a gyertyák törik meg, ezért különleges.

A Húgomé koszorúja ilyen hangulatos, elegáns. Kicsi csillogás, kicsi természetesség, finom elegancia.

Én idén kicsit bohókásabb, természetes díszt képzeltem el. Zóra adventi asztaldísze már tavaly megtetszett, és történetesen volt is elfekvőben egy rosszul záródó kerek fém kekszesdobozom. Gyorsan le is festettem Pentart Dekor Paint Soft country zöld színnel két rétegben, és egy mosogatószivacs dörzsis oldalával finoman megcsiszoltam, majd átkentem egy kevés wax pasztával. Száraz oázist vágtam a doboz méretének megfelelően, beletettem a dobozba, rá zöld izlandi zuzmót tűztem U alakú drótokkal, ügyelve arra, hogy mindenütt tökéletesen fedjen. Utána következtek a gyertyák. Én hosszúkás gyertyákat választottam a koszorúhoz, ezek rögzítése egy kicsit trükkös, de az unokatesóm szakszerűen megcsinálta, én meg lelkesen fotóztam! 

1. Úgy 2-3 ujjnyira a gyertya aljától egy éles késsel körben vájatot készítünk.
2. Kb. 20 cm-es virágkötő drótot középen meghajlítunk és a másik oldalon kétszer megtekerjük.
3. Veszünk egy másik darab drótot, és ahol elkötöttük az előzőt, onnan indulva megismételjük a műveletet.
4. A tűzőhab méretének megfelelően levágjuk a drótok szárát és a gyertyát mélyen az oázisba szúrjuk.

Miután elrendeztem a gyertyákat, következtek a termések és  kis gombák. Tűztem illetve ragasztottam mindent. Végül a doboz kapott egy kis csipkeszalagot, a gyertyák pedig kottapapírt és szintén egy kis csipkedíszt. 

Már alig várom, hogy meggyújtsuk az első gyertyát! :)

Őszi koszorú a kertből

Amennyire időm engedi, szeretek évszaknak megfelelő dekorációkat készíteni. Nem mindig nyílik erre mód és idő, de az igyekezet megvan. Az őszi dekoráció eddig egy zászlófüzérben merült ki, de mindenképpen szerettem volna még legalább egy ajtókoszorút is. Aztán csak telt az idő, csak nem jött az ihlet, az alapanyagok, sehogy sem állt össze a kép, közben meg már mindjárt vége az ősznek. Már majdnem lemondtam róla, mikor egyik hétvégén hazamentem Anyuékhoz. Sétálgattam az őszi kertben és egyszerre megvilágosodtam. Minden karnyújtásnyira volt tőlem a koszorúmhoz. Fogtam szépen a metszőollót és nekiláttam a gyűjtésnek.

Először is vágtam úgy 30-35 fűzvesszőt, piros és narancssárga bogyókat, éger termést, borostyán- és tujaágakat, néhány szál kalászt, zsályaleveleket, mogyorószemeket, színes leveleket, egy hortenziavirágot és némi varjúhájat.

A fűzvesszőket kétfelé osztottam, egyforma hosszúra vágtam őket és megcsavarva koszorúvá formáltam. Nagyjából kétszer olyan hosszú vessző kell, mint az áhított koszorú kerülete. A vesszők egyik végét a közepéhez igazítottam, a másik végét pedig körben rátekertem, hol a koszorú alatt, hol fölötte vezetve a szálakat. Az egyiket tujával, a másikat borostyánnal borítottam be, majd erre rögzítettem minden mást. Virágkötő drótot és ragasztópisztolyt használtam.

A borostyános azóta az Anyuék, a tujás a mi bejárati ajtónkat díszíti. :)