Barackos pite

A szórós túrós mellett (lásd a legutóbbi bejegyzést) ez a másik kedvenc gyors nyári gyümölcsös sütink. Valójában ez egy egyszerű vajas piskóta, amit gazdagon kirakok gyümölccsel, és fahéjas cukorral meghintve sütök meg. Roppant egyszerű, ám nagyon mutatós és rendkívül finom, ahogy a zamatos gyümölcs belesül a puha tésztába, és a fahéjas cukor illatos kérget von az egészre. Hát még ha egy marék dióval is meghintjük...

Meggyel vagy sárgabarackkal szoktam elkészíteni, mert ezek a legmarkánsabb ízű gyümölcsök. Fagyasztott gyümölccsel télen is nekifoghatunk, és persze semmi akadálya annak, hogy más gyümölccsel is kipróbáljuk. Lássuk most a barackos változatot!

Hozzávalók egy nagy tepsihez:
15 dkg vaj vagy margarin
4 tojás
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg liszt
reszelt citromhéj (elmaradhat)
12-15 db sárgabarack (mérettől függően)
kb 3 evőkanál fahéjas cukor
maréknyi durvára vágott dió vagy mandula (elmaradhat)

Elkészítés:

A puha vajat a cukrokkal és a citromhéjjal kikeverjük (a robotgép keverőszárát használhatjuk, nem feltétlenül szükséges a habverő), majd egyenként hozzáadva a tojásokat, azokkal is gondosan elegyítjük. Ezután hozzáadjuk a lisztet, és gyors fordulaton 5-7 perc alatt nagyon homogénre, szinte habosra keverjük a masszát. Minél alaposabban keverjük ki, annál könnyebb lesz a tészta. Nem szükséges bele semmilyen lazítószer, a végeredmény így is nagyon könnyű, jó állagú, puha piskóta lesz.

Az elkészült masszát belesimítjuk a tepsibe, amit nem kell kivajazni. A tészta tetejét kirakosgatjuk a negyedelt barackokkal, (vagy a meggyel),  megszórjuk a darabolt dióval és jó vastagon meghintjük a fahéjas cukorral, majd az előmelegített sütőbe toljuk. 170 fokon 35-40 percig sütjük, amíg a teteje már kezd szép színt kapni, de vigyázzunk, hogy a cukor ne égjen meg rajta. Mivel csodálatos illata biztosan odacsalogatja a családot, ezért nehéz kivárni, amíg kihűl, de langyosan már fogyasztható. Jó étvágyat hozzá!

Lekváros csokis-diós pite

A múltkorában ifjúság számára sütöttem sütit. Sokat töprengtem, hogy mi is legyen, mert egyszerűt és kiadósat, finomat és mutatósat akartam készíteni, ami ugyanakkor könnyen szállítható, és netán még el is áll pár napig, ráadásul a mai tizenéveseknél is nyerőnek kellett lennie. Elővettem a repertoárt, de nem igazán akadt meg a szemem semmin. Volt egy süti, ami ötletében megtetszett, csak a tésztáját nem találtam jónak. Aztán eszembe ötlött egy régi jól bevált tészta, amolyan vajas piskóta, amit  kicsit átalakítottam, és végül megszületett ez a süti. Nevezzük lekváros pitének, amit most csokis-diós változatban mutatok be.

Hozzávalók egy gáztepsihez: 

A tésztához:
20 dkg vaj vagy margarin
25 dkg cukor
4 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 kávéskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja és leve
35 dkg liszt

A tetejére:
5 dl sűrű baracklekvár (házi)
3 tojás
10 dkg darabosra vagdalt dió
10 dkg apróra vágott étcsokoládé

Elkészítés:

A puha, de nem olvasztott vajat habosra keverjük a cukorral és vaníliás cukorral, majd egyenként hozzáadva az egész tojásokat, jól kikavarjuk. Belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a levét, és a liszttel, melybe belekevertük a sütőport, sűrű tésztát kavarunk. Legjobb robotgéppel dolgozni, és a titka az, hogy az egész massza könnyű, habos legyen. 

A masszát egyenletesen belesimítjuk egy nagy tepsibe. A tepsit nem kell kivajazni, mert a tészta elég zsíros. 170 fokos sütőben halvány rózsaszínűre sütjük 25-30 perc alatt.

Az ujjnyi vastag tésztán vastagon a lekvár és a többi finomság

Közben a baracklekvárt alaposan összekeverjük a három egész tojással, majd a megsült tészta tetejére simítjuk. Megszórjuk a durvára tört dióval, és mehet vissza a sütőbe még kb 15 percre. Végül rászórjuk a csokoládét, és még annyi időre toljuk vissza a sütőbe, amíg megolvad kissé. Ezután kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Tetszőlegesen szeletelhetjük.

A tojástól kocsonyás állagú lesz a lekvár a süti tetején, így nem ragad, és könnyen szeletelhető

A tetejét ízlés szerint variálhatjuk, például mandulával sem lehet rossz, vagy akár csoki nélkül is elképzelhető

A végeredmény egy ízes-szaftos, de nem ragadós sütemény lett, amely nagy sikert aratott az ifjúság körében. A széleiből maradt egy kevés itthon, és úgy tűnik, hogy 2-3 nap után is élvezhető. Nemsokára lesz egy nagy családi parti, szerintem akkor is ezt az új szerzeményt fogom elkészíteni. Jó szívvel ajánlom kipróbálásra!