A nyári kert sztárjai, az évelők; Jól sikerült társítások 1.

Peregnek a napok, a hetek, és ismét eltelt egy hónap a legutóbbi kerti beszámolóm óta. Azóta javában dúl a nyár, és nálam ennek az évadnak meghatározó növényei az évelő virágok. Szeretem őket, mert viszonylag kevés gondozás mellett évről évre megörvendeztetnek virágaikkal, ráadásul többségük hosszú életű, és az évek múlásával egyre nagyobbak, dúsabbak lesznek. Jó néhányuk könnyen szaporítható tőosztással, sarjai révén, vagy éppen magjait elszórva újul meg. Gazdag méret-, szín- és virágforma választékuk a legkülönbözőbb helyekre alkalmassá teszi őket. Bár jól mutatnak cserjesorban, némelyikük szoliterként is megállja helyét, én mégis az ágyásokat részesítem előnyben.

Nagy évelőágyásomban tavasztól őszig gazdagon nyílnak a nagy szín- és  formagazdagságot mutató virágok

Kitűnően kombinálhatóak díszfüvekkel és egynyári virágokkal, ezáltal minden évben csempészhetünk valami újat az állandó növények közé. Ha pedig az évelők közé virághagymákat is ültetünk, már tavasszal színpompás ágyásoknak örvendhetünk.

Az évelőkkel jól lehet kísérletezni, hiszen ha valahol nem válik be egyik-másik, akkor a következő évben át lehet ültetni máshova. Persze ügyelni kell, hogy az igényeiknek megfelelő helyre ültessük őket, ám mégis előfordul, hogy nem sikerül egyből eltalálni a helyét, és az is előfordul, hogy egyáltalán nem érzi jól magát egy-egy növény. Ezért új növény kipróbálásakor rendszerint csak 1-2 tövet veszek, és csak ha beválik, akkor szerzek be több példányt, legyen szó vásárlásról vagy saját kezű szaporításról.

A fentiek alapján talán nem meglepő, hogy nagyon szívesen tervezgetek évelő kombinációkat, amiket igyekszem a gyakorlatban is megvalósítani. A jól sikerült társításaimat mutatom be a következőkben.

Macskahere, harangvirág, díszhagyma, ligeti zsálya adja a főszerepet, körülöttük a korábban és később nyíló évelők zöld alapot adnak a virágpompának

Hosszúlevelű veronika, kisázsiai macskahere, díszhagyma triója

Május végén, júniusban díszíti a nagy évelőágyást a halványsárga macskahere, az égszínkék   hosszúlevelű veronika és a lila díszhagyma. Nemcsak színeikben alkotnak harmonikus együttest, hanem virágformáik is jól kiegészítik egymást: a macskahere ajakos virágai örvökben helyezkednek el, a veronika apró virágai hosszú fürtöt alkotnak, a hagyma virágzata pedig szabályos gömböt alkot.

Eltérő színek, különböző formák

A díszhagyma és a veronika virágzata egyaránt aprócska virágok sokaságából áll, mégis egészen más jellegűek

A változatosságot nemcsak a virágok, hanem a levelek különbözősége is fokozza

Az ágyásban kísérőnövényként a díszhagyma színét ismétli a korai aszter halványlilája

A macskahere elnyílt virágzatait nem kell levágni, mert mutatósak maradnak akár tél végéig is. A veronikát elvirágzás után kissé visszavágva rábírhatjuk egy másodvirágzásra, a hagyma virágzata pedig elhalványodik, zöldessé váló  árnyalatával még hetekig díszíti az ágyást, nyár derekára azonban szétporlad, elszárad. Napos helyet, tápdús talajt igényelnek, és több évig helyben maradhatnak. A macskahere idővel egyre nagyobb telepet alkot, de nem agresszívan terjed, a veronika tövei évről évre dúsabbá válnak, és ha nem vágjuk le a virágait, kis mértékben szaporodik magról, a díszhagyma pedig sarjhagymákat képez, amelyeket néhány évenként felszedve szaporíthatjuk.

Közel méteres virágszárakon csüngenek alá a csodás virágharangok a bugatölcsér 'Pocahontas'  fajtáján

Ugyanebben az időben a kert másik részén, a tó mögötti ágyásban nyílik a bugatölcsér (Penstemon) ’Pocahontas’ nevű fajtája. Ez a növény egy főnyeremény! Igaz, sikerült rögtön olyan helyre ültetnem, ahol kiválóan érzi magát, a két tő egy fűzfatuskó két oldalán kapott helyet. Kísérői a hattyúnyakú lizinka és a csíkos pántlikafű egyre hatalmasabbá váló telepe.

A csíkos pántlikafű már kora nyáron hozza kalászait, amelyek remekül illenek a bugatölcsér virágaihoz

Itt még éppen nem virágzik a hattyúnyakú lizinka, mely egyelőre zöld tömegével ad nyugodt kiegészítést a bugatölcsérnek

A tó mögött így nagyon természetes hatást sikerült kialakítanom finoman hangolt színekkel: a bugatölcsér bordós tőlevelei önmagukban is mutatósak, gyengéd halványlila virágai viszont légies könnyedséget árasztanak.

A bugatölcsér bordó tőlevelei télen és kora tavasszal is igen mutatósak

Magas termete ellenére légiesen könnyed virágokat nevel a bugatölcsér (Penstemon 'Pocahontas')

A pántlikafű hamvas zöldje hosszanti fehér csíkozottságával visszafogott partner, amely korán megjelenő virágkalászaival remekül illik a bugatölcsér magasba nyúló virágfüzéreihez. A hattyúnyakú lizinka szintén elbűvölően szép egy irányban elhajló fehér virágzataival, igaz, virágzása kicsit később kapcsolódik társaihoz.

A hattyúnyakú lizinka oldalra hajló virágai olyanok, mintha mindig fújná őket a szél

A hattyúnyakú lizinka virágzata fokozatosan nyílik, ezért heteken át tart a virágzása

Elvirágzás után  ősszel a hattyúnyakú lizinka levelei pirosasra színeződnek

Ez az összeállítás szintén napos-félárnyékos helyet, tápanyagdús talajt kíván, vízigénye közepes. Virágzás után is mutatós marad: a díszfüvet csak tavasszal kell visszavágni, a lizinka levelei ősszel pirosasra színeződnek, a bugatölcsér szárait virágzás után visszavághatjuk, gyengébb virágszárakon még hozhat újabb virágokat, tőlevélrózsái viszont télen át mutatósak, bordó színükkel egész évben díszítenek.

A fák alatti területek sokszor problémásak az aláültetés szempontjából. A sekélyen gyökeresedő fák - mint például a nyírfa - alá, nem egyszerű megtalálni a megfelelő növényeket, mivel a felszín közelében fejlődő gyökerek erős konkurenciát jelentenek az évelők számára, itt szinte mindig vízhiányban szenvednek a növények. Több mindennel próbálkoztam, egyelőre a bőrlevél és a kis meténg látszik beválni. Ez az ágyásom még erősen átalakításra szorul. Próbálkoztam hortenziákkal, de úgy tűnik, nem birkóznak meg a gyökérkonkurenciával.

A fiatal bőrlevél növénykék közé idén egynyári virágokat ültettem a nyírfák alatti dombocskára

Sokkal sikeresebb a mélyebbre nyúló gyökereket fejlesztő vérszilva alatti beültetésem. Itt a tavaszi hagymás-évelő kompozíció (szívvirág, kaukázusi nefelejcs, tulipán) után a talajtakarók veszik át a szerepet az év többi részében.

A vérszilva alatti terület kora tavasszal ...

... Ugyanitt pár héttel később

A gólyaorr több helyen is feltűnik a vérszilva alatt, itt a kaukázusi nefelejcs elvirágzása után a pünkösdi rózsát kíséri

Gólyaorr, balkáni harangvirág és nyuszifül borítja be sűrűn a talajt. Május végén, júniusban rózsaszínben nyílik a gólyaorr, kicsit később kapcsolódik hozzá a harangvirág kékje, így együtt szép hármashangzatot alkotnak a nyuszifül ezüstös szürkéjével.

A nyuszifül magasra nyúló szárain hamarosan nyíló apró rózsaszín virágai a gólyaorr színét ismétlik

A gólyaorr és a balkáni harangvirág egybeolvad a vérszilva alatti ágyásban; virágzás után is sűrűn takarják a talajt

Az összeállítást még bordó levelű tűzeső is kiegészíti, kissé távolabb pedig az indás ínfű rózsaszínnel tarkított levelei takarják a talajt, áprilisban szép kék virágokkal gazdagítva a látványt.

Az indás ínfű kora tavasszal csodás kék virágokat hoz

Az év többi részében rózsaszínnel futtatott leveleivel díszít az indás ínfű  (Ajuga reptans) 'Tricolor' fajtája

A vérszilva alatti ágyást a bordó levelű, rózsaszín virágú tűzeső zárja; mellette a hunyor levelei látszódnak

A nyár közepén nyíló további évelőkombinációk bemutatását meghagyom a következő bejegyzésre. Addig is élvezzék a nyár minden szép pillanatát!

Megkésett beszámoló a nyári kertről

Hát bizony elszaladt a nyár! A sok esemény, sok feladat, sok jövés-menés közben nem jutott idő a blogra. Szerencsére a fényképezésre rendszeresen szakítottam időt, így most a képeket nézegetve fel tudom idézni a kerti eseményeket. Hozott ez a nyár sok szépséget, de sajnos kudarcot, sőt, veszteséget is. Kezdjük hát sorjában!

A beszámolót májusban hagytam abba, a pünkösdi rózsák, íriszek és rózsaloncok virágzásánál. A június is csodás virágbőséggel járt, különösen látványos volt a nagy évelő ágyásom.

Macskahere, díszhagyma és ligeti zsálya uralta a nagy évelőágyást júniusban

Jól sikerült szín-, és formakompozíció

Itt a kisázsiai macskahere, a hosszúlevelű veronika és a díszhagyma igen mutatós szín-és formagazdag kompozíciót alkotott. A macskahere halványsárga virágörvei szép kontrasztot alkottak a veronika középkék fürtjeivel, és a díszhagyma lila virággömbjeivel. Sokáig nyíltak, közben még a korai aszter is kiegészítette margarétaszerű liláskék virágaival a látványt, majd bekapcsolódott a ligeti zsálya is sötétlilájával. Ebben az összeállításban az a nagyszerű, hogy miközben a díszhagyma és a macskahere elnyílik, elhalványuló, majd megbarnuló virágaik tovább díszítenek, a ligeti zsálya több hullámban nyílik csaknem folyamatosan, a veronika pedig némi visszavágás után ismét hoz még virágfürtöket, noha jóval szerényebben, mint a fő virágzáskor.

A korai aszter halványkék színét nem adja vissza a kép; a díszhagyma elhalványuló gömbjei mellett a füzérajak kezdi virágzását

A díszhagyma fokozatosan elzöldül elnyíltában, de még mindig szépen mutat a veronika és szarkaláb szomszédjaként

Ilyen ígéretesen kezdődött a lángvirágok virágzása

A stafétabotot júliusban a lángvirágok és a füzérajkak voltak hivatva átvenni. Jól is indult minden, ám a nagy hőség és a szárazság együttese betett a lángvirágoknak. Teljesen elhervadtak, még abban sem vagyok biztos, hogy a növények életben maradtak-e! Lehet, hogy valamilyen betegség is közrejátszott, de tény, hogy a várt virágpompából semmi sem lett! Az ágyás a nyár forró heteiben, egészen augusztus végéig virágdísz nélkül maradt. Nagy csalódás volt ez, és rájöttem, hogy át kell gondolnom ezt az ágyást. Ha életben maradtak a növények, akkor jövőre mindenképpen árnyékosabb helyre kell tennem őket. A helyükre pedig kasvirágot tervezek ültetni. Na de a tervekről majd később!

A tóparton csodásan nyílik a halványlila füzérajak

Dús növényzet mögött bújik meg a tó: pántlikafű, bugatölcsér, lizinka és szibériai nőszirom alkotja az összeállítást

A bugatölcsér légiesen könnyed virágtölcsérei egyszerűen gyönyörűek

A tó körül a tavaly ültetett évelők hihetetlenül megerősödtek, különösen szép volt a bugatölcsér virágzása. Hatalmas fürtökben nyíltak leheletfinom halványlila virágharangjai. Hosszan tartó virágzása a dongókat is odacsábította. Szintén nagyon szép volt a hattyúnyakú lizinka virágzása. Idén már összefüggő folttá terebélyesedett a tavaly elültetett néhány tő. A virágok jellegzetessége, hogy a hosszú virágfürtök egy oldalra elhajlanak. Nagyon szép növény!

Hattyúnyakú lizinka

Nagy tündérrózsánk első virága

Ha már a tónál tartunk, idén mutatta meg először virágát a tündérrózsa. No nem kényeztetett el bennünket egyelőre, de már sokat nőtt a növény, és három csodaszép virággal örvendeztetett meg minket. Remélem jövőre bővebben osztja majd kegyeit. Érdekes, hogy egy kisebb tő, amit tavaly ajándékba kaptunk, és azóta is cserépben van, több virágot hozott, pedig jóval kevesebb levele van, mint a nagynak. Ki érti a virágok lelkét?

Tavasszal végre burkolatot kapott a teraszunk. A nyárra pedig a tó és a terasz közti rész rendbe tételét terveztem. Júliusban, amikor volt néhány kevésbé forró nap, neki is álltunk a férjemmel. A füves-gyomos területet kigyomláltuk, majd ásóval lenyestük a fölső földréteget. Ezután geotextillel leterítettük és beültettük a növényeket a fóliába vágott hasítékokon át. Törpe örökzöldeket és díszfüveket, illetve terülő kecskerágót ültettünk a területre. Majd  kavicsborítást kapott ez a rész, a tó melletti padhoz pedig egy kéregmulccsal borított ösvény alakítottunk ki. Végül a széleket kövekkel takartuk el.

Örökzöldek és díszfüvek már beültetve a geotextillel borított ágyásban

Jöhet a kavicsborítás, kb 5 cm vastagságban

A teraszról mulcsborítású ösvény vezet a tó melletti padhoz

Azt hiszem megérte a munka, mert így sokkal rendezettebb lett az egész, és össze is kapcsoltuk a teraszt a tóval. A teraszról és a tó melletti padról is szép a látvány, amelyben a lakásból is lehet gyönyörködni most már. Sajnos, némelyik örökzöld rosszul viselte a nyári ültetést, lehet, hogy a világos kavicsburkolat miatt fénysokkot kapott, mert néhány hét alatt megbarnult. Kérdéses, hogy a növény maga túléli-e a sokkot, bár reménykedem ebben, mert a hajtások belső része zöld. Hát ez csak tavasszal fog kiderülni, mindenesetre ha netán elvesztettük volna, akkor a helyére díszfüvet fogok ültetni.

Sajnos még egy veszteséget szenvedtünk el a nyáron. A két éve ültetett hegyi mamutfenyő, amely tavaly mintegy fél méteres hajtást hozott, kipusztult. Egymás után száradtak el az ágai. Kertészmérnök unokahúgom azt mondja, hogy a fenyőféléket egyre több kártevő, valamilyen atkaféle fenyegeti, amelyek ellen nemigen lehet védekezni. Persze ez a hegyi jószág sem igazán szereti a mi aszályos nyarainkat, és lehet, hogy az öntözéssel sem voltunk eléggé profik. Hasonlóképpen jó néhány két éve ültetett cserjénk levelei is szó szerint megperkelődtek a nyáron, olyanok is, amelyek nem számítanak kifejezetten kényes fajtának, például rózsalonc, viráglonc, kerti gyöngyvessző. A hőség elmúltával újra kihajtottak, és csak remélni tudom, hogy a jövő évi virágzásukat nem befolyásolja ez a baleset. Bízom benne, hogy idén már  begyökeresednek, megerősödnek annyira, hogy a jövő nyarat probléma nélkül átvészeljék. (A szépséghiba csak az, hogy tavaly szinte szó szerint ugyanezt mondtam…)

'Red The Fairy' talajtakaró rózsa és mézvirág a medence körüli rézsűn

Itt jól látszik, hogy a fehér gyertyavirág milyen dús, míg a rózsaszínnek csak bordó hajtásai vannak

A medence mellett kialakított rézsűre még tavaly ültettem talajtakaró rózsákat, örökzöldeket. A köztük lévő hézagokat egynyári virágokkal, illatos ternyével, verbénával, rózsás meténggel, és saját nevelésű őszirózsa palántákkal ültettem be. Ezek szépen nyíltak, bár sajnos itt is volt veszteség a törpe örökzöldek között. A gyertyavirágok közül a fehér hihetetlen pompával ontotta a virágokat szinte egész nyáron. A szintén tavaly ültetett rózsaszínek pedig csak elvétve hoztak egy-egy virágszárat, pedig nagyon számítottam a pompásan széthajló, szélben lengedező virágzuhatag látványára. Bordó hajtásaikkal így is mutatósak voltak, de hol maradtak a virágok??

A fehér díszgyertya virágözöne egész nyáron át tartott

Teljes pompában az egynyáriak, ám a rózsaszín gyertyavirág még mindig nem nyílik!

A kerítés melletti oldalon saját nevelésű kleopátra tűjét és pillangóvirágot ültettem. Az előbbiek még csak-csak, de az utóbbiak egyáltalán nem virágoztak! A kleopátra tűje palánták csak lassan erősödtek meg, ezért későn kezdtek virágozni, e virágoknál a tanulság az, hogy korábban kell elkezdeni a palánták nevelését. Jövőre mindenképpen megpróbálom a nevelésüket újra, de a pillangóvirággal nem kísérletezek egyelőre. A legközönségesebb falusi virág, és eddig egyszer sem sikerült szépen a kertemben! Mérgelődés helyett próbálok inkább annak örülni, ami szép volt!

Ligetszépe pompázik törökszegfű társaságában, a köztük megbújó törpe rózsát szinte teljesen elnyomják

Pompás sásliliom a kerítés mellett az oldalkertben

Füzérajak és piros cickafark virít együtt az egyik ágyásban

Tavaly az egyik csomagküldő szolgálat küldött ajándékba egy tő futórózsát. Persze felirat nélkül, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy milyen fajta. Tavaly nem is virágzott, viszont csaknem tüskementes hajtásokat hozott. Ez már akkor gyanús volt nekem, ami be is igazolódott idén, amikor a tavalyi hajtásokon nyíltak néhány csokorban gyönyörű kékeslila virágai.   

Meglepetés: Veilchenblau ramblerrózsa mutatta meg első virágait

 Hát ez a csoda nem más, mint a Veilchenblau nevű rambler, vagyis kúszórózsa. Sok méterre felkúszik, és előző évi hajtásain évente csak egyszer virágzik, de akkor hihetetlen virágözönnel. Angliában előszeretettel vezetik fel hajtásait öreg fákra, pergolákra. Nekem is ez a tervem. Két öreg barackfánk idén tavasszal végleg kiszáradt, de nem vágjuk ki, hanem az egyik tövéhez ültetem majd át ezt a rózsát. Remélem, az angolkert hangulatát nálunk is megteremti majd. A másik fa ágaira klematiszt vagy kúszó loncot tervezek felfuttatni.

Léggömbvirág: sosem okoz csalódást

A tarackoló kékgyökér hónapokon át virágzik a sziklakertben

Nyáron főleg a porcsinrózsa visz színeket a sziklakertbe

A sziklakert a tavaszi pompa után nyáron, bár szerényebben, de szépen mutatott. A léggömbvirágok pompásan nyíltak, nem hiába szeretem őket annyira. Már nyár derekán virágozni kezdett a tarackoló kékgyökér, és azóta is fáradhatatlanul hozza kobaltkék virágait. A hőség meg se kottyant neki! A hézagokba porcsinrózsa magot szórtam még tavasszal, amelyekből rengeteg növényke kelt, ám elég nehezen kaptak erőre, és viszonylag későn kezdtek virágozni. Azért selymes szirmaikkal, csodásan tündöklő színeikkel mégis csak megszínesítették ezt a kertrészt. A piros sarkantyúvirág az első virágroham utáni visszavágással új erőre kapott, és egész nyáron fáradhatatlanul nyílt a nektárt kereső lepkék örömére! A kertben persze más állatok is gyakran megfordultak, a legnagyobb meglepetést egy rendszeresen visszatérő gólya jelentette!

Boglárkalepke szívogatja a sarkantyúvirág nektárját

Apró gyík bújik meg a sziklakert növényei között

Naponta többször járt a tóra inni ez a gólya, melynek furcsa módon fehér volt a lába

A csalódások ellenére összességében azért egész nyáron volt csodálni való a kertben, és kiderült most már az is, hogy melyek azok a növények, amelyekre minden körülmények között lehet számítani. A rózsákról szándékosan nem szóltam még, mert külön fejezetet szánok nekik, és most már remélem, hogy lépést tudok tartani a kerti eseményekkel további beszámolóim során.