Erdei gyümölcsös vaníliakrémes torta

A nyár utolsó hetében két születésnapost is köszönthettünk a családban, a férjem nagymamájának készült ez a nyárbúcsúztató finom torta. 

Gyerekkorom gyümölcstortái ihlették; tudjátok, a gyümölcstorta formában sütött piskóta vaníliapudinggal töltve, rá a gyümölcs és az elmaradhatatlan zselé. Szülinaposítottam egy kicsit: tortaformában sütöttem a piskótát, három lapba vágtam és "igazi" krémet főztem hozzá tojássárgájával, vaníliával. A gyümölcs és a zselé stimmel. :)

A torta mellé az ünnepelt kedvenc virágából álló csokrot adtuk ajándékba. Szépek voltak együtt!

A vaníliakrém egyébként nagyon finom, viszonylag egyszerű elkészíteni és nekem még sosem lett csomós, pedig nincs túl nagy gyakorlatom a tortasütésben. Bátran ajánlom más süteményekbe is, én pl. a mézes krémest is ezzel töltöm be.  A szeletekről sajnos nem tudok képet mutatni, mert vendégségbe készült és be is sötétedett, mire felvágtuk. Azért higgyétek el, szépen fel lehetett szeletelni.

 

Hozzávalók a piskótához (24-26 cm átmérőjű formába):
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál étkezési keményítő
1 evőkanál olaj

Elkészítés: 

1. A sütőt 180 fokra melegítjük. 
2. A tojások fehérjét robotgéppel elkezdjük felverni, kb. félidőben hozzáadjuk a cukrot. 
3. Mikor a habverővel már "csúcsot" tudunk húzni, folyamatos keverés mellett egyesével hozzáadjuk a tojássárgákat, majd a legalacsonyabb fokozaton dolgoztatva a gépet, kanalanként a keményítőt is. 
4. Ha már szépen elegyedett, akkor hozzáadjuk az olajat is, de azzal már csak éppen átforgatjuk, nem verjük tovább. 
5. Sütőpapírral bélelt vagy zsírozott-lisztezett formába simítjuk a masszát és tűpróbáig sütjük.
6. Még melegen kivesszük a formából és rácsra téve teljesen kihűtjük. 

Hozzávalók a krémhez:
5 dl tej
5 tojás sárgája
15 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
1 vaníliarúd / vanília őrlemény / 1-2 csomag Bourbon vaníliás cukor
10 dkg vaj

Elkészítés: 

1. A tejet fél dl kivételével a felhasított vaníliarúddal és a kikapart magokkal / 1 mokkáskanál vaníliaőrleménnyel / vaníliás cukorral felforraljuk. 
2. A maradék tejet csomómentesre keverjük a cukorral, tojássárgájával, keményítővel. 
3. Ha felforrt a tej, a tojásos elegyet folyamatos keverés mellett belecsurgatjuk és újraforrásig melegítjük, de nem forraljuk! Ha felrottyant, már le is vesszük a tűzről.
4.  Még melegen beleolvasztjuk a vajat és időnként megkeverve kihűtjük.

Hozzávalók a díszítéshez:
25-30 dkg erdei gyümölcs (fagyasztott)
lekvár (nálam feketeribizli)
1 csomag piros tortazselé

Összeállítás:

1. A piskótát 3 lapba vágjuk. A krémből félreteszünk 1-2 evőkanálnyit a torta tetejére. Az alsó lapot visszatesszük a csatos formába, a torta köré sütőpapírból "magasítást" készítünk, hogy a torta szépen egyben maradjon és a zselé se folyjon meg túlságosan. A lapot megkenjük lekvárral, rásimítjuk a vaníliakrém felét, rászórunk 1 marék gyümölcsöt felengedés nélkül.
2. Ráhelyezzük a második lapot, megkenjük lekvárral, mehet rá  a krém fele, a gyümölcs, végül a harmadik lap.
3. A tetején vékonyan elsimítjuk a félretett krémet, kirakjuk a gyümölccsel. A tortazselét a használati utasításnak megfelelően elkészítjük és a tortára öntjük. A fagyos gyümölcsnek köszönhetően szinte azonnal megdermed. 
4. Tálalás előtt legalább 1-2 órára hűtőszerénybe tesszük. Hosszú pengéjű, éles késsel tudjuk szeletelni.

Hirtelen jött ötlet volt ez a torta, de nagyon örülök, hogy elkészült, akár bemelegítésnek is felfoghatjuk, mert hamarosan a kicsi lányomnak süthetem a tortákat. Hihetetlen, de már 2 éves lesz a drága és természetesen mindkét családban megünnepeljük. A tortasütés pedig az anyukák feladata. :)

Házi rétes

Kitört a nyári szünet, érik a cseresznye, a meggy. Anyukám sokszor emlegette, hogy lánykorában cseresznyeszüretkor a termés egy részét a nővérével rétesbe töltötték. Többször mondogatta már, hogy milyen jó lenne egyszer újra igazi rétest sütni...

Cseresznye, meggy, túró és mák lapul a hártyavékony tésztalapok között

Vannak dolgok, amiket még nem is olyan régen teljesen magától értetődően otthon készítettek az emberek: lekvárt, befőttet, savanyúságot tettek el, maguk gyúrták a száraztésztát és nyújtották a rétest. Évtizedes, évszázados hagyomány és tapasztalat alapján kikristályosodott módszerekkel. Az utóbbi időben sajnos leszoktunk ezekről, mert sokkal egyszerűbb a polcról levenni a szélesmetéltet, mint otthon nekiállni gyúrni. És ez nagyban megkönnyíti a hétköznapjainkat, kár tagadni. Viszont egyúttal kikopik az életünkből az ősi tudás, megszakad az anyáról lányára szálló hagyomány, ráadásul a legtöbb esetben a bolti termék meg sem közelíti a házi készítésű minőségét. Jóleső érzés időnként feleleveníteni nagyanyáink receptjeit, időt szánni a hosszadalmasabb konyhai műveletekre, az eredmény pedig minden fáradságért kárpótol.

Dédanyáink tudtak valamit!

A hétvégén éppen úgy alakult, hogy a testvéreimmel mindannyian hazamentünk a szüleimhez, úgyhogy idén végre összejött, amit évek óta terveztünk, a családi rétessütés. Szombaton szedtünk egy-egy nagy tál cseresznyét és meggyet, kimagoztuk, kissé lecukroztuk, hogy levet engedjenek. Másnap reggel anyukám bedagasztotta a tésztát. A dédanyám receptje így szól:

Hozzávalók 3-4 nyújtásra:

35 dkg rétesliszt

35 dkg finomliszt

1 mokkáskanál só

diónyi hideg zsír

kb. 4 dl langyos víz

1 tojás

a szóráshoz bőségesen zsemlemorzsa

kb. 25 dkg olvasztott disznózsír

kristálycukor

a gyümölcsökhöz őrölt fahéj

ízlés szerint darabolt dió, darált mák

Elkészítés: 

A kétféle lisztet és a sót szárazon összekeverjük és a zsírral elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a felvert tojást és a vízzel lágy tésztává gyúrjuk. Addig dagasztjuk, amíg a felülete teljesen sima nem lesz és el nem válik az edénytől. Kétfelé vesszük és erősen lisztezett deszkára borítjuk. A cipók tetejét olvasztott zsírral megkenjük, letakarjuk, fél óráig pihentetjük.

Közben előkészítjük a töltelékeket. A meggyet és cseresznyét alaposan (!) lecsepegtetjük. Nálunk a túrós sütemények nagy kedvencek, úgyhogy túrós rétest is sütöttünk. Túrótöltelék: Áttörünk 90 dkg túrót, elkeverjük 2 tojással, cukorral ízlés szerint, 1 tasak vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat, 10 dkg mazsolát, 2-3 evőkanál búzadarát és a túró állagától függően tejfölt adunk még hozzá. Ahogy majd a képen is látszik, inkább massza-szerű legyen az állaga, semmint folyós. 

A töltelékek előkészítése után az étkezőasztalt vászon abrosszal vagy lepedővel letakarjuk és rétesliszttel egyenletesen alaposan meghintjük. 

Liszttel egyenletesen meghintjük az abroszt, így nem ragad rá a tészta

Fogjuk az első cipót, kézzel megnyújtva az asztal közepére helyezzük lisztes felével lefelé. Két kézzel alányúlva, kézfejünkkel magunk felé húzva körben az asztal mentén hártyavékonyságúra nyújtjuk. Ezt egyszerre többen is csinálhatjuk, ekkor álljunk egymással szembe és ellentétes irányba húzzuk a tésztát. Az asztal széle mentén egy éles késsel levágjuk a leeső széleket. 

Hártyavékonyra ki kell nyújtani, nem probléma, ha itt-ott kiszakad, mert sok réteg tészta öleli körbe a tölteléket

A tésztát olvasztott zsírral megcsepegtetjük, meghintjük zsemlemorzsával, majd kristálycukorral (ez utóbbi a túrós töltelék esetén nem szükséges). Megszórjuk a töltelékkel. A tészta szélét körben behatjuk, a felhajtást megkenjük zsírral. 

A szemes tölteléket az asztal kb. kétharmadáig szórjuk. Nem kell nagyon sűrűn, csak egyenletesen. A meggyes-mákos kombináció is nagyon finom! 

A túrótölteléket egy csíkban a tésztára halmozzuk az aztal hosszabb oldala mentén.

A tészta széleit körben felhajtjuk,

zsírral megkenjük.

Az asztal hosszabb oldalánál megfogjuk az abrosz két csücskét és határozott mozdulatokkal felgöngyölítjük a tésztát. 

Három részre vágjuk a rudat, sütőpapírral bélelt tepsire emeljük őket. Megkenjük a tetejüket olvasztott zsírral, majd 210 fokra előmelegített  sütőben pirosra sütjük őket. Csak akkor vágjuk fel, mikor kihűlt. 2-3 ujjnyi széles szeletekre vágjuk, porcukorral meghintve tálaljuk.

Ennyi mennyiségből ilyen hatalmas adag lesz! Kiadós.

Így járunk el a második tésztacipóval is. A leeső darabokat kevés vízzel újra kidolgozzuk, majd pihentetés után kinyújtjuk. A megadott mennyiségű tésztából nálunk 3 teljes nyújtás tellett, a negyedik darabot két részletben fél-fél asztalnyira tudtuk kihúzni.

Nem is olyan ördöngösség, mint amilyennek elsőre tűnik! Mi biztosan sütünk még igazi rétest, reméljük, hogy kedves Olvasóink is kedvet kapnak hozzá. :)

Szép nyarat kívánunk mindenkinek!

Spárgakrémleves

A krémleves nálunk nem minden mindenkinek tartozik a kedvencei közé. Egyik családtagunk mondása szerint pépeset majd akkor eszünk, ha nem lesz fogunk! Szóval ritkán vetem be ezt a fogást, de tavaszonként, amikor friss spárgát lehet kapni, mégsem tudok ellenállni, és készítek egy adag spárgakrémlevest. Ilyenkor az én kedvemért egyszer mindenki hajlandó enni belőle, a maradékkal pedig szívesen megbirkózok jómagam. Idén különösen zsenge zöldspárgát sikerült vásárolnom, így nem volt macerás az elkészítése. Hogy hogyan is készült? Íme az egyszerű recept 4 személyre!

Hozzávalók:

0,5 kg zöldspárga
2 dkg vaj
1 evőkanál liszt
2 evőkanál tejföl vagy 1 dl tejszín
1,2 l víz
só
1 kávéskanál ételízesítő
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
esetleg pinduri fokhagyma
a tálaláshoz levesgolyó és/vagy pirított tökmag

Elkészítés:

A spárga zsenge rügyét levágjuk, félretesszük. A szárakat vékonyan meghámozzuk. Ha nagyon zsenge, akkor nem szükséges, de ügyeljünk rá, hogy semmiképp ne maradjon szálkás.

A darabokra vágott spárgát kevés vízben, az ételízesítővel puhára főzzük, majd leturmixoljuk.

A vajon habzós-fehérre hevítjük a lisztet, majd hozzátesszük a zöldségpürét, és a többi vízzel simára keverjük. Sózzuk, fűszerezzük, belekeverjük a tejfölt és lassú tűzön felforraljuk. Beletesszük a rügyeket és mindössze pár percig főzzük, mert gyorsan megpuhulnak. Tálaláskor levesgolyót, pirított zsemlekockát és pirított tökmagot adhatunk hozzá.

Házi gyökérkenyér

Mostanában rákaptam az itthoni kenyérsütésre. Kezdetben gyárilag készített rozsos-magos lisztkeverékből sütöttem kenyeret, amit eleinte kézzel, majd később robotgéppel dagasztottam, de mindig kézzel formáztam és sütőben sütöttem meg. Én nagyon kedveltem ezt is, de utóbb rátaláltam a gyökérkenyérre, és az utóbbi fél évben kizárólag ezt sütöm. Néhányszor vásároltunk ugyanis bolti gyökérkenyeret, ami a férjemnek nagyon ízlett, viszont nem kapható mindenhol, csak nagy bevásárláskor tudtuk beszerezni. Ez adta az ötletet, hogy itthoni változatát is kipróbáljam. Utánanéztem néhány receptnek, és kiderült, hogy egyáltalán nem bonyolult az elkészítése, sőt, teljesen kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Persze nem pont olyan, mint a pékségi, de nekünk nagyon ízlik és lényegesen olcsóbb is. S ami a legfőbb érv az otthoni sütése mellett, hogy minimális munkaráfordítást igényel. A munkaigény mindent összeadva nem több 15 percnél, igaz, az egész eljárás elég hosszadalmas, de a lényeg, hogy a tészta dolgozik, nem pedig mi!

Hozzávalók kb 75 dkg-os kenyérhez

50 dkg liszt (finomliszt vagy fehér kenyérliszt)
4 dl víz
2 csapott kávéskanál só
2 dkg élesztő
3 evőkanál olíva olaj

Elkészítés

Egy mélyebb dagasztótálban a lisztet elkeverjük a sóval, a vízbe belekeverjük az élesztőt, majd beleöntjük a lisztbe, rámérjük az olajat és fakanállal összedolgozzuk a tésztát. Nem kell kidolgozni, csak nagyjából legyen csomómentes. (Eddig az egész feladat a méricskéléssel együtt nem volt több öt percnél)

Ezután félretesszük és kb 6 órán át hagyjuk kelni. (Ez nálam elég tág határokat jelentett eddig, volt amikor több mint 8 órán át érlelődött a tészta.) A lényeg, hogy jó sok buborék legyen benne, mire ismét hozzányúlunk.

Ekkor alaposan lisztezett deszkára borítjuk, az edényből kikapargatjuk, mert olyan az egész, mint egy kelt nokedli tészta. A tetejét is belisztezzük, és kézzel ujjnyi vastagra ellapogatjuk. Két hosszanti szélét középre hajtva három rétegűre hajtogatjuk. Konyharuhával lefedve 20-30 percig pihentetjük, majd megismételjük a műveletet.

A harmadik hajtogatás után félbehajtjuk, hogy ne legyen nagyon hosszú és az egészet megcsavarva sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Készíthetünk két kisebb kenyeret is, akkor nem hajtjuk össze, hanem félbevágjuk, és ugyanúgy megcsavarva tesszük tepsibe egymástól távol.

Még egy félórán át kelesztjük, majd megspricceljük vízzel, és 225 fokos  párásított sütőbe toljuk. Pár perc múlva 200 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és összesen 55-60 percig sütjük. Rácson hűtjük ki. Langyosan is isteni, de hidegen tökéletesen szeletelhető kenyeret kapunk.

TIPP:

Lehet kísérletezni különböző lisztek és olajok keverésével. Eddigi próbálkozásaim során 20-30%-ban kevertem a finomlisztet teljes kiőrlésű búzaliszttel, vagy rozsos-magos kenyérliszttel. Ez utóbbi gyárilag tartalmaz szárított élesztőt, ekkor kevesebb friss élesztővel készítettem a tésztát.

Más alkalommal 2 evőkanál olívaolajat és 1 evőkanál tökmagolajat használtam a kenyérhez. 

A hajtogatás során meg lehet hinteni különböző magokkal, de van aszalt paradicsomos vagy olajbogyós verzió is. El tudom képzelni akár dinsztelt hagymás változatban is. 

Egyszóval egy végtelenül egyszerű, végtelenül variálható kenyérféléről van szó. Eddig minden kísérletem eredménye finom lett!

Zöldfűszeres-sajtos csiga

A múltkori családi születésnapi ünnepségre a sok torta mellé kellett valami sós is. Mivel a család többi női tagja az édességekért felelt, rám maradt, hogy sós rágnivalóról gondoskodjak. Őszintén szólva ilyenkor mindig bajban vagyok, mert a különböző sós rudakat helyett sokkal jobban szeretem a kelt pogácsákat, sörkifliket, pereceket. Viszont ezek tényleg csak frissen jók, most viszont szállítani is kellett a sütiket, tehát más megoldást kerestem.

Az általam ismert sós rudak közül épp egyik sem volt fogamra való, úgyhogy kicsit böngésztem az interneten és kétféle harapnivaló is megtetszett, meg is sütöttem őket. Mindkettő finom volt, de az egyik különösen beletalált a családi ízlésvilágba, úgyhogy biztosan sokszor készül még! A hétfőt már csak ez az egyetlen példány érte meg...

A töltelék szabadon variálható. Az eredeti receptben vaj és reszelt sajt keveréke állt, én azonban már sokallottam bele a vajat (a tésztában is van negyed kiló), így ahelyett zöldfűszeres krémsajttal kentem meg a rétegeket és többféle sajtot is reszeltem, köztük füstölt sajtot is. Nagyon harmonikus, finom íze kerekedett! De el tudok képzelni benne akár apróra vágott sonkát, gombát, halat, zöldséget, pestót, bármilyen sós kencét, ízlésünknek és a hűtő tartalmának megfelelően. Állítólag dobozban akár két hétig is eláll...

Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dl tejföl
2 kk só
fél csomag sütőpor

A töltelékhez:
25 dkg zöldfűszeres krémsajt
25 dkg reszelt sajt (egy része füstölt)

Elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és sütőporral, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejfölt és sima cipóvá gyúrjuk. 
2. Nálam ezután szobahőmérsékleten pihent úgy 3/4 órát, ezalatt kicsit megpuhult, nagyon könnyen lehetett nyújtani. Az eredeti recept szerint viszont nem kell pihentetni.
3. Tehát, 4 részre osztjuk a tésztát. Fogjuk az elsőt és kinyújtjuk minél vékonyabb téglalap alakúra, megkenjük a krémsajt negyedével, megszórjuk a sajt negyedével. Fogjuk a következő lapot, szintén vékonyra nyújtjuk, rátesszük az első lapra, kenjük, szórjuk.
4. Így járunk el a maradék két adag tésztával is. Mielőtt az utolsó lapot is megkennénk, az egész "szendvicsen" még egyszer átmegyünk a nyújtófával, még vékonyabbra nyújtjuk, majd megkenjük és megszórjuk a tetejét is.
5. A szélesebb oldalánál fogva szorosan feltekerjük, majd sütőpapírba vagy folpack-ba csomagolva éjszakára hűtőbe tesszük.
6. Másnap kb. centi vastag szeleteket vágunk, sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket és 170 fokra melegített sütőben addig sütjük, amíg a sajt szépen meg nem pirul a tetején (25-30 perc).
7. Rácson kihűtjük, majd kínáljuk, illetve csomagoljuk.

Megjegyzés: Így elég nagyméretű, tenyérnyi csigákat kaptam. Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy csak két lapot teszek egymásra, így kicsi, falatnyi csigák sülnek majd.

Málnás túrótorta

Az egyik elmúlt hétvégén nagycsaládi összejövetel volt,  a szüleimnél gyűltünk össze, ahol az idei év eddigi szülinaposait köszöntöttük. A hat (!) ünnepelt mindegyike, akik életkora 2-től 89 évig terjedt, külön tortát vagy kedvenc süteményt kapott, amiket természetesen a család nőtagjai készítettek el. A szüleimnek a szokásos házi krémessel kedveskedtem, amelynek receptjét itt találjátok, egy régebbi bejegyzésben. A középső gyermekem pedig némi ötletelés után egy málnás, túrós krémmel töltött csokis piskótájú tortát kért. Az ötletből valóság lett, egy üde, könnyű, mutatós és persze finom torta. A piskótát előző este sütöttem meg, a krémet és a díszítést reggel frissen készítettem el. A torta még a szállítást is kibírta, és az ízlelési próbát is kiállta, nem sok maradt belőle csomagolásra! Íme a recept és az elkészítés leírása.

A torta alapja egy közönséges piskóta, amit meglehetősen sok kakaóval tettem színben és ízben is jó csokissá.

Tészta:
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
4 evőkanál kakaó
a forma kikenéséhez kevés margarin és liszt

A tojásokat én nem szoktam szétválasztani, hanem a cukorral együtt addig verem robotgéppel, amíg olyan kemény nem lesz, hogy a a tetejére rajzolt mintázat megmarad. Ekkor kézi habverővel óvatosan beleforgatom a kakaót, majd a lisztet, és kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába simítom és 170 fokos sütőben tűpróbáig sütöm, ami kb fél órát jelent. Ezután a formából rácsra borítva kihűtöttem, majd három lapba vágtam.

Krém:
25 dkg túró
2 dl tejszín (35%-os)
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom leve és reszelt héja
1 tasak Zselatin fix
kb 10 dkg málna

A tetejére:
  kb 20 dkg málna
1 tasak piros tortazselé
2-3 evőkanál cukor
2,5 dl víz
fél citrom leve

A túrót villával finomra törtem, majd a cukrokkal és a citromlével krémesre kevertem. Hozzáadtam a reszelt citromhéjat is.  (Késes aprítóban is ki lehet keverni.) Közben a tejszínt robotgéppel verni kezdtem, majd az előírás szerint hozzáadtam a Zselatin fixet, és kemény habbá vertem. Az elkészült habot hozzákevertem a túróhoz, végül a málna harmadát is beleforgattam. A málnát nem olvasztottam ki előre, így nem eresztett levet, és nem színezte meg a krémet.

A lapokat megkentem a krémmel, és a tetejét is bekentem vékonyan, majd teleraktam a málnával, jó sűrűn. Végül a piros tortazselét is  elkészítettem az előírás szerint, a cukor mellett citromlével ízesítettem, és langyosra hűtve csorgattam a torta tetejére. Mivel a málna még jórészt fagyos volt, így azonnal meg is dermedt. A torta oldalán hagytam lecsorogni egy kicsit díszítésképpen. Néhány órát a hűtőben értek össze az ízek.

Tipp: Az élvezetek fokozására a piskóta lapokat megkenhetjük a málnához illő savanykás lekvárral, majd arra mehet a túrókrém.

Málna helyett eperrel, esetleg meggyel is elkészíthetjük a tortát.

Jó étvágyat hozzá!

Salzburgi galuska, vagy valami egészen más...

Ez a recept évtizedek óta lapult a receptes füzetemben, amit még tizenéves koromban kezdtem írni. Valahogy úgy hozta az élet, hogy még soha nem próbáltam ki. (Van még pár ilyen.) Ezen a hétvégén kettesben vagyunk itthon a férjemmel, és csak szombatra kellett főzni, gondoltam, hogy a borsóleves mellé nézek valami tésztafélét, amolyan szombati  második fogást. (Nálunk a szombat hagyományosan kalácsnap, amikor a tartalmas leves után valamilyen, általában édes tésztaféle a második fogás.) Így bukkantam rá erre az ételre, amit lehet, hogy azért nem próbáltam ki olyan sokáig, mert picit macerásnak tűnt az elkészítése, és nem sok töltelék van benne, ami azért hosszú ideig fontos szempont volt a három gyerek étvágyát tekintve.

Hát most eljött a kipróbálás ideje. Végül is nem olyan munkás az elkészítése, és nagyon finom lett. Ebéd után, gondoltam utánanézek a neten, mert bevallom, nem hallottam még a salzburgi galuskáról. Hát, amit a receptek sokaságában találtam, az valami egészen más volt! Az is egy tojásos-habos édesség, de másképp készül, szóval semmi köze ahhoz, amit én készítettem. A keresgélés közben rábukkantam valami hasonlóra, amit Garibaldi galuskának neveztek, de annak meg a tésztája más, bár a végeredmény majdnem ugyanúgy néz ki. 

Summa summarum, fogalmam sincs, hogy végül is mi az a desszert, amit készítettem, viszont nagyon finom, krémes, könnyű sütemény lett, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Akinek meg kedve van, adjon neki nevet!

Hozzávalók (inkább három, mint négy személyre)

4 dkg vaj (+ egy kevés a tál kikenéséhez)
6 dkg liszt
2+8 dl tej
2 dl víz
3 tojás
3+3 evőkanál cukor
csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg darált dió
maréknyi mazsola
citromhéj (elmaradhat)

Elkészítés:

A vajat egy lábasban felolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a 2 dl tejet, és folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután hozzáadunk 3 evőkanál (kb 6 dkg) cukrot, majd amikor langyosra hűlt, 2 tojássárgáját keverünk bele, és a habbá vert fehérjét.

Egy másik lábasban (inkább szélesebb, mint mély) a vizet és a többi tejet felforraljuk, és ebbe szaggatjuk bele kiskanállal a tésztát, egyszerre csak keveset, mert kissé megnőnek a galuskák.

A kifőtt galuskák nagyon lágyak, ezért óvatosan dolgozzunk velük

Szűrőkanállal óvatosan kiszedjük a megfőtt galuskákat, és kivajazott tűzálló tálba tesszük, rétegenként megszórjuk a cukorral és vaníliás cukorral (és reszelt citromhéjjal) elkevert darált dióval és mazsolával. A végén nyakon öntjük 1dl tej ( a főzés utáni maradékból is lehet) és 1 tojás keverékével, és forró sütőben 20-25 percig sütjük.

Melegen, langyosan vagy hidegen fogyaszthatjuk, de igazán frissen jó. Krémes-habos, lágy, illatos, finom desszertet kapunk.

Tipp:

Az eredeti recept szerint csak tejben kell kifőzni a galuskákat, de vízzel higítva kevésbé kapja le az alját.

A tej éppen csak gyöngyözzön, mert a galuskák könnyen szétmennek, ha lobogva forr.

A főzés után megmaradt tejet felhasználhatjuk puding vagy krém készítéséhez, belekeverhetjük palacsinta tésztába.

Bár nem tűnik nagy mennyiségnek, a benne lévő dió és mazsola miatt laktató édesség, amely nemcsak tartalmas leves utáni második fogásnak, de egy vasárnapi ebéd desszertjeként is megállja a helyét.

Sütőben sült töltött tojás

Mióta megszületett a kislányom és bizony minden nap gondoskodnom kell meleg ebédről, jó barátságot kötöttem a főzelékekkel. Igazából mindig is szerettem őket, de három előnyös tulajdonságuk miatt szinte minden héten az asztalra kerül nálunk.

1.  Előre el lehet őket készíteni. Mivel én este csomagolom össze a férjem másnapi ebédjét, gyakran délutánonként és esténként főzök. (Így szabad a másnap délelőtt, mehetünk a kislányommal a napsütésben sétálni, játszóterezni.)
2. A kicsikém is szereti őket, míg kisebb volt, a kész főzeléket szitán áttörtem és natúr főtt krumplival lágyítottam. Így ismerkedett az ízekkel, de attól sem kellett félnem, hogy túlságosan fűszeres vagy sós ételt eszik. Ma meg már vidáman kanalazza mindegyiket, így nincs gondom külön bébiételre sem.
3. Gyorsan elkészülnek. Ezt nem is ecsetelem. :)

Bevallom, a hagyományosnak számító, rántott formában főzöm őket. Tudom, hogy rengeteg reform recept is közszájon forog, próbáltam is néhányat, de nyomába sem értek az anyukám és a nagymamáim által készített, illatos, tejfölös finomságoknak. Én maradok a kaptafánál, persze figyelve arra, hogy a zöldségek domináljanak és ne a rántásos lében úszkáljon pár szem borsó vagy zöldbab. Egy kiló zöldséghez elég is pár kanálnyi olaj és liszt, viszont jóllakik belőle hat ember. Számoljuk ki, mennyi zsiradék és liszt jut így egy főre. Nem túl sok, viszont sokkal laktatóbb és finomabb így a végeredmény - szerintem. Mindenesetre akár így, akár úgy készítjük a főzeléket, a különböző feltétekkel változatossá tehetjük őket. Most egy húsmentes változatot hoztam, ami remekül passzol a hüvelyesekhez, de akár zöldbabfőzelékhez is el tudnám képzelni. Ha pedig nincs főzelék, egy egyszerű hideg vacsorát is feldob.

Hozzávalók:
10 keménytojás
2 kávéskanál mustár
1 csokor friss petrezselyem
1 evőkanál krémsajt
1 negyed lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg reszelt sajt
só

Elkészítés:

1. A keménytojásokat félbevágjuk, a sárgájukat késes aprítóba kaparjuk. Hozzáadunk minden más hozzávalót is és krémesre keverjük. Ha túl darabosnak találjuk, kevés krémsajtot vagy mustárt tehetünk még hozzá.
2. A félbevágott fehérjéket tűzálló tálba vagy tepsire tesszük, a sárgáik helyére pedig 1-1 púpos kiskanállal teszünk a kikevert töltelékből.
3. 170 fokos sütőben addig sütjük, míg a töltelék meg nem pirul egy kicsit. Melegen és hidegen is finom!

A legeslegjobb sertéssült és ami mellé dukál

Egyik kedvenc ételünk receptjét osztom meg most Veletek. Sajnos nehéz lencsevégre kapni, mert általában nagy társaságnak készítem, olyankor meg akkora a sürgés-forgás, hogy mire fotóznám, már el is fogy. A hamburgerzsemle legalábbis. Igaz, ami igaz, hogy nem is csinálom gyakran, hatalmas adag, kettőnknek túl sok lenne, kisebb mennyiségért pedig nem érdemes nekiállni. Megmarad ez jó kis baráti esték maszatolós "disznóságának", ami mellé jól csúszik akár a sör, akár a bor! A képeken látható példány szilveszter vacsorára sült, reméljük, meghozza a szerencsénket!

Az étel neve Pulled pork, biztosan sokan találkoztatok már vele, mert újabban számos hamburgerezős helyen szerepel az étlapon. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ennek a változatnak nyomába sem érnek! Elmaradhatatlan mellőle a házi hamburger, a coleslaw saláta és a házi ketchup is.

Lássuk is őket szép sorban!

Szaftos sülthús, majonézes káposztasaláta, házi hamburgerzsemlében.

Először érdemes elkészíteni a salátát, hogy összeérjenek az ízek. Akár előző este is nekiláthatunk.

Coleslaw saláta

Hozzávalók:

1 kisebb fej fehér káposzta legyalulva (robotgép/késes aprító nagy segítség!)

3 nagyobb sárgarépa lereszelve (szintén)

3 közepes savanykás alma lereszelve

1 fej hagyma lereszelve

1 nagy pohár görög joghurt

6 evőkanál majonéz

2 evőkanál méz

1 nagy citrom leve

2 evőkanál mustár

só

bors

Elkészítés: 

1. A felaprított zöldségeket és az almát összekeverem, meglocsolom citromlével, sózom, borsozom.
2. Egy nagy tálban összekeverem az öntet hozzávalóit, kóstolgatom, ha kell pótolom, ami hiányzik.
3. Beleforgatom a zöldségeket és néhány órára hűtőbe teszem.

A coleslaw remek téli saláta, sültek, szendvicsek mellé kiváló!

 Más sültek, szendvicsek mellé is remek. A recept eredetije Rácheltől származik, kicsit módosítottam az arányokon.

Ha kész a saláta, akkor jöhet a hús sütése! Készüljünk, ez nem egy félórás  procedúra, de megéri! Túl sok munka egyébként nincsen vele, az íze meg kárpótol mindenért. Legjobb, ha öntöttvas lábasban sütjük, de más, sütőben és tűzhelyen is használható edény is megteszi. (Ha ilyenünk sincs, akkor nagyméretű serpenyőben kezdjük, aztán áttesszük a húst egy magas falú tepsibe.)

Pulled pork

Hozzávalók:
3 kg csontos sertéslapocka vagy 2-2,5 kg csont nélkül egészben (én eddig mindig csont nélkülit használtam, mert csontosat sosem kaptam...)
6 gerezd fokhagyma
fél fej vöröshagyma (kisebb is elég)
2 evőkanál nádcukor
2 evőkanál só
1 teáskanál frissen őrölt bors
1 teáskanál füstölt pirospaprika
2 káváskanál cayenne bors
2 ek sertészsír
7 dl barnasör
2,5 dl marha alaplé - elmaardhat

Elkészítés:

1. A sütőt előmelegítjük 150 fokra.
2.  A húsba nagyjából egyenletesen 6 helyen mély zsebet vágunk, beledugjuk a fokhagymagerezdeket úgy, hogy teljesen eltűnjenek.
3. A húst körben mindenhol alaposan bedörzsöljük sóval.
4. A cukrot összekeverjük a többi fűszerrel és a reszelt vöröshagymával, és ezzel a keverékkel is mindenhol bekenjük a húst.
5. Felolvasztjuk a zsírt és nagy lángon a hús minden oldalát kb. 2-3 perc alatt megpirítjuk, amíg szép barnás kérge nem lesz.
6. Hozzáöntjük a sört és az alaplevet (vagy vizet), felforraljuk. Majd lefedjük az edényt és mehet is be a sütőbe. Időnként (30-40 percenként) megforgatjuk a húst, meglocsoljuk a szaftjával.
7. 3-5 óra alatt készül el a hús, akkor jó, amikor már magától kezd szálaira bomlani.
8. A végén kb. negyed óra alatt magasabb fokozaton megpiríthatjuk a tetejét.
9. Kivesszük a sütőből, kicsit pihentetjük, majd szálaira szedve tálaljuk.

Akkor jó a hús, ha már magától szálaira bomlik szét.

Szedjük szét a húst, tegyük tálra.

A legjobb tulajdonsága ennek a sültnek, hogy levében hagyva szinte akárhányszor újramelegíthetjük. Nem hogy nem veszít élvezeti értékéből, hanem egyenesen jobb lesz! Recept eredetije innen.

A hamburgerzsemle kötelező mellé. Én ezt mindig itthon sütöm, nem túl bonyolult, ellenben sokkal jobb, mint a bolti. Limara receptjét használom, annyi különbséggel, hogy joghurt helyett tejfölt teszek a tésztájába és több gombócot formázok belőle. Szerintem így finomabb, teltebb a végeredmény, nekünk jobban ízlik így.

Hamburgerzsemle

Hozzávalók:
2 dl langyos tej
2 evőkanál cukor
1 teáskanál só
2 evőkanál olaj
1 tojás
10 dkg tejföl
60 dkg liszt
2 dkg élesztő

A kenéshez:
1 tojás
szezámmag

Elkészítés:

1. Az élesztőt megfuttatom a langyos tejben, amiben előzőleg 1 kiskanál cukrot is elkevertem.
2. A lisztet tálba szitálom, elkeverem a sóval, maradék cukorral. Közepébe fészket formázok, oda ütöm a tojást, belekanalazom a tejfölt és az élesztős tejet.
3. Elkezdem összegyúrni, mikor nagyjából összeállt, akkor adom hozzá az olajat és ruganyos gombóccá gyúrom a tésztát.
4. Letakarva langyos helyen (pl. a sülő hús közelében :) ) duplájára kelesztem (kb. 45 perc. Akkor jó, ha a tésztát picit benyomva, nem rúgja ki magát.)
5. Ha megkelt, deszkán finoman átgyúrom és 12 nagyjából egyforma bucira osztom. A bucikat egyesével gömbölyítem (így) és sütőpapírral bélelt tepsire teszem a zsömléket.
6. Letakarva ismét duplájára kelesztem őket, majd lekenem a felvert tojással és megszórom szezámmaggal (ez utóbbi most elmaradt, de ha tehetitek, inkább szórjátok meg!).
7. 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöm a zsemléket.

Ha ez is megvan, akkor már csak a tálalás maradt hátra. Tegyünk ki mindent az asztalra, aztán ki-ki összeállítja a maga szendvicsét. Nagyon jól passzol hozzá a házi ketchup, a mustár, a majonéz is.

Et voilá, kész a finom pulled pork szendvics.

Jó étvágyat hozzá!

Megj.: Hány főre elég a megadott mennyiség? A hamburgerzsemle a szűk keresztmetszet, abból fejenként kettőt számoljunk. A hús és a saláta 10 főre is elég.

Spenótos-túrós lasagne

Az ünnepek után jól esnek a könnyedebb, zöldséges fogások, és a téli szürkeségben az sem árt, ha a tányérunk vidám színekben pompázik, igaz? Az egyik kedvenc tésztás fogásomat hoztam mára. Húsmentes, de a túró miatt kellőképpen laktató étel. Eredetileg a tölteléket canneloni tésztába szoktam tölteni, de most éppen nem jutottam hozzá. A  lasagne előnye, hogy sokkal gyorsabban elkészül, nem kell a tölteléket kiskanállal töltögetni, csak rákenni a tésztalapokra. A paradicsom és a spenót pedig zseniális páros, higgyétek el nekem! Legjobb ha friss, leveles spenótot használunk fel, de készíthetjük fagyasztott leveles spenótból (most én is ilyenből dolgoztam), sőt, mirelit spenótpüréből is.

Hozzávalók (6-8 személyre):
20 lasagne lap
45-50 dkg spenót
50 dkg túró (vagy ricotta)
4 tojás
3-4 gerezd fokhagyma
olívaolajon
só, bors
szerecsendió
1 üveg sűrített vagy passzírozott paradicsom
1 kiskanál cukor
só
bazsalikom
1 dl zöldség alaplé vagy víz
20 dkg reszelt sajt

Elkészítés: 

1. A spenótot előkészítem, amennyiben szükséges és kevés olívaolajon az apróra vágott fokhagymával megpárolom éppen csak annyira, hogy a levelek összeessenek.
2. A spenótot összedolgozom a túróval, egész tojásokkal, borssal és szerecsendióval ízesítem.
3. A paradicsomot felhigítom vízzel, összefőzöm a bazsalikommal, pici cukorral és sóval.
4. A sütőt előmelegítem 170 fokra.
5. Egy kisebb, magasabb falú tepsi vagy üvegtál aljára teszek annyi lasagne lapot, hogy kitöltsem a sütőforma alját. Rákanalazom a spenótos massza negyedét, majd ismét egy réteg tészta következik. Addig rétegezem, míg el nem fogy minden hozzávaló, a tetejére tészta kerül. Rákenem a paradicsomszószt, megszóróm reszelt sajttal és fóliával letakarva sütőbe teszem.
6. Ha szépen átsült minden réteg (kb. 30-40 perc), fólia nélkül grill fokozaton még pár perc alatt rápirítom a sajtot.
7. Ha kész, pár percig érdemes pihentetni, hogy szebben lehessen szeletelni.

Különleges karácsonyi mézes

A dolog úgy kezdődött, hogy hetekkel ezelőtt találtam az interneten egy rögtön puha mézeskalács receptet. Gondoltam, megsütöm, hogy legyen a tányérra is mézeskalács, mivel az én általam készített verzió inkább dekorációs célokra szolgál (persze nagyon finom az is, csak kevésbé puhul meg). A recept csak kis mértékben különbözik az enyémtől, de mivel több zsiradék és szódabikarbóna helyett sütőpor van benne, gondoltam ennyi eltérés hátha elég a puhasághoz. Nekiálltam hát a tésztának. Már az összeállításnál kiderült, hogy ahhoz, hogy össze lehessen gyúrni, kell még hozzá egy kis méz és/vagy tojás. Mindkettőt hozzáadva viszont még egy kis lisztre is szükség volt, mert túl puha lett a tészta. A nyújtással és sütéssel nem volt semmi probléma, viszont a sütőből kivéve már gyanús volt, hogy ebből bizony nem lesz puha sütemény. Mire kihűlt, szinte csilingelt, olyan kemény lett! Állagra, kinézetre nem is különbözött az általam korábban sütött mézestől.

Mi legyen hát vele? Eszembe jutott, hogy meg kéne tölteni valamivel, mint a linzert. Elkezdtem töprengeni, hogy mi is illenék hozzá, és miután a lekvárt hamar elvetettem,  eljutottam a karamell és a dió ötletéig. Latolgattam, hogy melyik lenne az igazi. Aztán felmerült bennem, hogy esetleg nem  lehetne mind a kettő? Így született meg a karamellás diókrém gondolata.( Felmerült még a kávés krém ötlete is, de az már talán túl sok lett volna.)

És mi legyen a tetejére? A recept szerinti cukros tojásfehérje díszítést elvetettem, mert a többi mézeskalácsot azzal díszítettem, és ízben sem tett volna hozzá semmi újat. Gondoltam egy nagyot: ha lúd, legyen kövér, ha már krémes sütemény, akkor csokoládémáz illik hozzá!

Hát így született ez a sütemény, amelyet egy osztálynyi tinédzserrel teszteltem le. Mondhatom volt sikere, így bátran merem ajánlani, és biztos, hogy még egy adagot készítek az ünnepekre a családnak is!

Hozzávalók (kb 60 darabhoz) és elkészítés:

TÉSZTA:
55 dkg liszt
15 dkg porcukor
15 dkg méz
15 dkg puha vaj/margarin
2 tojás
1 teáskanál mézeskalács fűszer
1 csomag sütőpor

A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket mélyítünk. Hozzáadjuk a mézet, zsiradékot és a tojásokat, és összegyúrjuk. Ha túl puha lenne, még egy kis lisztet dolgozunk bele. Erősen lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, különböző formákkal kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon világos barnára sütjük.

A kihűlt tésztákat összeragasztjuk a krémmel, és csokoládémázzal vonjuk be. A tetejét csipetnyi darált dióval vagy kókuszreszelékkel díszíthetjük. Szellős helyen hagyjuk megszáradni, majd jól záródó dobozban tároljuk. Egy-két nap alatt ehetőre puhul, de sokáig eltartható.

KRÉM:
15 dkg kristálycukor
1 dl tej
20 dkg vaj/margarin
10 dkg darált dió

A cukrot aranybarnára karamellizáljuk, majd a tűzről levéve felöntjük a tejjel. Óvatosan dolgozzunk, mert sisteregni fog. Alacsony fokozatra visszatéve addig kevergetjük, amíg feloldódik a cukor, (kb 10 perc), majd kihűtjük. Egy sűrű folyadékot kapunk így, amelyet apránként hozzáadunk a kikevert vajhoz. Jó habosra keverjük, végül hozzáadjuk a darált diót.

MÁZ:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 evőkanál kakaó
2-3 evőkanál víz
5 dkg étcsokoládé

Gőz fölött felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, valamint egy kevés vizet, és beleolvasztjuk az apróra tördelt csokoládét. A masszát elég csak jól felmelegíteni, nem kell forralni.

A sütemények tetejére egy kanálnyi mázat csorgatunk, és késsel elkenjük.

Nem is tudom, mi ízlik ebben a süteményben jobban: a fűszeres mézes tészta, a karamell, a dió vagy a csokoládé? Hiszen nem különülnek el karakteresen az ízek, együtt mégis csodásan harmonikus ízkombinációt alkotnak. Úgy vélem, egy különlegesen finom süti kerekedett ki ebből a sütési kalandból!