Házi ketchup

Néhány éve divatba jött az otthoni ketchupfőzés. Számtalan recept kering az interneten, én is próbáltam már három évvel ezelőtt egyet. A siker nem volt teljes, de abban egyetértettünk a férjemmel, hogy a boltinál sokkal-sokkal jobb. Nem vagyunk nagy ketchupfogyasztók egyébként, ha néha-néha házi hamburgert készítek, akkor a zsemlébe kenünk belőle, vagy a melegszendvicsre, virsli mellé is szeretjük. Mivel tényleg nem nagy mennyiségről van szó, idén újra nekiláttam, és okulva a múltkori próbálkozásból, kicsit alakítottam a recepten. És sokkal-sokkal türelmesebb voltam. :) Ugyanis a titok az, hogy jó sűrűre kell főzni a mártást, ami a paradicsom fajtájától függően órák kérdése. Sajnos nem kaptam a piacon lucullus paradicsomot, pedig állítólag abból érdemes készíteni, mert kevesebb levet ereszt, és hamarabb besűrűsödik. Úgyhogy én a teljesen "hagyományos" paradicsomból csináltam, és ~6-7 óra alatt lett jó az állaga. Mivel finom édes volt az alapanyag, alig kellett hozzá cukor. Már élesben is megkóstoltuk, és bátran állítom, hogy nagyon finom lett!

Hozzávalók kb. 1,2-1,3 l ketchuphoz:

3 kg érett(!) paradicsom

1 kg lecsópaprika

1 nagy fej vöröshagyma

4 nagy gerezd fokhagyma
2 evőkanál só
4 babérlevél
1 evőkanál szemes feketebors
1 kávéskanál egész szegfűszeg
2 evőkanál szárított bazsalikom
fél-egy evőkanál szárított oregánó
fél-egy evőkanál szárított kakukkfű
1 teáskanál szárított rozmaring
kb. 8 dkg cukor
5-6 evőkanál sűrű balzsamecet
4-5 evőkanál 10%-os ételecet vagy a kettő helyett kb. fél dl fehérborecet
kevés olívaolaj

Elkészítés:

1. A hagymát apróra kockázzuk és kevés olívaolajon aranyszínűre pároljuk. Utána mehetnek hozzá a zöldfűszerek, 1-2 percig együtt kavargatjuk. Hozzáadjuk a pucolt, felkockázott paprikát. Ezt a keveréket fedő alatt kissé összepároljuk, hogy a paprika összeessen.
2. Majd mehet hozzá a kockára vágott paradicsom, a só, a feldarabolt fokhagyma és a többi fűszer, a cukor és az ecet kivételével. Fedő nélkül alacsony lángon elkezdjük főzni, amíg a paradicsom és a paprika is teljesen meg nem puhulnak.
3. Ekkor sűrű szitán áttörjük a keveréket egy másik edénybe. Kóstóljuk meg és adagoljuk hozzá a cukrot illetve az ecetet. Mindenképpen ízlelgessük, mert nagyon változó, hogy az alapanyagok milyenek, és persze mi sem egyformán szeretjük. Szép lassan, fedő nélkül főzzük jó sűrűre.
4. Még forrón kiadagoljuk a tiszta üvegekbe, lezárjuk őket, pár percre fejreállítjuk és száraz dunsztban hagyjuk hűlni.

Büszkeségeim

Valamiért ragaszkodok ahhoz, hogy valamit megőrizzek, átmentsek a nyárból a télbe. Nagyon vonzódom a befőzéshez, főleg mióta van rá lehetőségem. Pedig nem lenne muszáj, ha nem tenném sem kellene a bolti lekvárra fanyalodni, mert a tágabb család ellát bennünket mindenféle finomsággal. Számomra a befőzés az emberi leleményességnek és a jószívű, de józan előrelátásnak a megtestesítője, két olyan tulajdonságé, amit nagyon kedvelek. Mióta pedig anya lettem, még fontosabb lett. 

Nemrégiben került elő a férjem gyermekkori kedvenc lapozója, a Tücsök meg a hangyák. Kicsi lányom is szívesen lapozgatja és lelkesen mutogatja benne az epret, gombát, áfonyát cipelő hangyákat. Saját kertünk, terményeink ugyan még nincsenek, de remélhetőleg pár év múlva együtt szüreteljük majd a finomságokat. 

Addig is, mi a piacon töltjük fel kosarainkat az idénygyümölcsökkel és éjszakai műszakban varázsolom az üvegekbe őket. Tettünk el epret, piros és feketeribizlit, málnás meggylekvárt. A díszítés már nappal is megy szépen apránként. A húgom a névnapomra meglepett egy befőttesüveg-díszítő szettel, és persze a jó öreg natúr csomagolópapír sem okoz csalódást. Öröm benézni a kamraszekrénybe. :) A következő felvonás főszereplője a paradicsom lesz!