Amikor az előző házunkba beköltöztünk, a kert nagyon
picinek, szinte zsebkendőnyinek tűnt. Különösen megdöbbentően kicsi volt,
amikor először láttuk, télen, hótakaró alatt. Csak egy négyszög alakú tér, a
határain néhány kordon mellett nevelt gyümölcsfával és szőlővel, és semmi több.
Ami azért örömteli volt, hogy az utcán a ház előtt
cseperedett egy fehértörzsű nyír (Betula pendula; ezt a latin nevet már
gyerekkoromban ismertem, és mindig nagyon tetszett dallamossága…), és egy
cseresznyefa. Mindkettő gyerekkori kedvenc.
A terasz melletti ágyást már az első ősszel elkezdtem
kialakítani, sziklakerti talajtakaró növényeket, hagymás virágokat ültettem.
Időközben kiderült, hogy a kert határán nevelkedő almafák gyümölcse nem érik
be, mert nem kap elég napot, a kordonos körték soha nem hoztak gyümölcsöt, a
szőlő sem volt igazán finom, és permetezni sem akartunk, az előkertben lévő
tuják pedig igencsak égig nőttek már. Így aztán egy-két év elteltével megérett
az elhatározás: mindannyiuknak mennie kell!
 |
| A kert oldalsó határa mentén változatos cserjesort ültettünk, örökzöldekből és lombhullatókból vegyesen, így egész évben nyújtott valami látnivalót |
A felszabadult helyekre aztán a kert határán különböző
cserjéket ültettünk, a kertben helyet kapott egy pergola, amire egyik oldalról
futórózsát futtattunk, a másik oldalán pedig nyári orgona, mályvacserje és
angol rózsa kapott helyet. Kialakítottunk egy kerti sütögető helyet és egy
vízszintes placcot, ahol nyáron fel tudtuk állítani a medencét gyerek és
felnőtt nagy örömére. Egy kis termetű sárgabarackfa is helyet kapott, amely sok éven
át kicsi maradt, mégis volt év, amikor lekvárt is tudtunk főzni a gyümölcséből,
alatta pedig kellemes árnyékban üldögélhettünk a kerti hintán.
 |
| A pergola lábainál kora tavasszal üde színfoltot adtak a tulipánok |
 |
| Májustól októberig a 'Parade' futórózsa ontotta virágait a pergolán |
 |
| A csodálatos, finom illatú angol rózsa a pergola lábánál |
 |
| A jobb oldalon a mályvacserje még nyílás előtt; a csodás bokor csak úgy ontotta a bordó torkú, hófehér virágokat, ami a futórózsával együtt szép látványt nyújtott a pihenőhelyről |
Az előkertben a tuják
helyére egy piros virágú galagonya került, (szintén gyerekkori szerelem…) alatta
pedig egy nagy évelőágyás formálódott az évek során. Az oldalkertben gyönyörű
fává nőtt a csemeteként ültetett nordmann fenyő (kaukázusi jegenyefenyő, Abies
nordmanniana), és a japánfű, valamint a madárbirs szépen zárta le a sort a
talajig.
 |
| A galagonya alatti ágyás kora tavasszal; a nyáron színre lépő évelők még csak a zöld alaphangot adják a hagymások kórusa alá |
 |
| A szépséges, fenséges nordmann fenyő és a madárbirs, előtérben a virágzó galagonya |
A kertet nyáron az időközben négyre, és hatalmasra gyarapodó
leanderek, szerelemvirág (Agapanthus; magjait sok évvel ezelőtt egy ismerős
nénitől kaptam, és sok-sok éve kápráztat el égszínkék viráglabdáival), valamint
muskátli, cserjés margaréta és sok más nyári virág is színesítette.
 |
| Nyáron tucatnyi ilyen viráglabda ékesíti a szerelemvirágot (Agapanthus) |
A terasz
mellett hatalmasra nőttek a talajtakaró rózsák, amelyek szinte télbe nyúlóan
ontották virágaikat. A köztes helyeket évelő virágok töltötték ki, a végén már
szinte gyomlálni sem kellett. Soha nem permeteztünk, mégis szépen díszlettek a növények.
Ha a levéltetű megtalálta a rózsákat vagy a mályvacserjét, kis idő múlva a
katicabogarak is megtalálták a bokrokat, és rövid idő alatt letakarították.
 |
| A terasz melletti ágyásban roskadásig vannak bimbóval a ''The fairy' rózsa ágai; hogy nyílásáig se legyünk virág nélkül, a macskamenta, madárhúr, és napfényvirág párnái hoznak színeket a kertbe |
 |
| Ligetszépe és törökszegfű virágzik éppen a terasz körüli ágyásban; a sűrű növényzet nem sok esélyt ad a gyomoknak |
 |
| Madárhúr és egy azonosítatlan évelő virág üde párosa a teraszlépcső mellett; a kék virágot egy nénitől vettem, aki állítása szerint egy árokpartról szedte, mindenesetre nagyon jól megtalálta a helyét a kertben is |
Egyedül a csigákkal gyűlt meg a bajom eleinte, de mivel nem
akartam vegyszert bevetni ellenük, (bár néhányszor próbálkoztam vele, de nem
volt szívem elpusztítani őket), rájöttem, hogy jobb együtt élni velük, mint
harcolni ellenük. Olyan növényeket nem ültettem, ami az ő kedvenc csemegéjük,
viszont nagy szolgálatot tettek azzal, hogy az elhalt növényi részeket, pl a hagymás virágok maradványait eltüntették..
És miközben mindez alakult, formálódott, a meglepő az volt,
hogy a kert már nem is tűnt olyan kicsinek, hiszen a sok-sok, a tekintetet megakasztó
látnivaló optikailag nagyította a teret. A pergolának és a cserjéknek
köszönhetően sikerült a kertet részekre osztani, ezáltal nem volt egyszerre
belátható az egész, így mindig újabb látvány tárult a szemünk elé, ahogy
haladtunk a kertben. Az egész hátsó rész mindössze 200 négyzetmétert tett ki,
mégis egy látványos és változatos, minden szemszögből más képet mutató, hétről
hétre más látnivalót kínáló kert alakult ki.
 |
| A teraszon lévő leanderek még csak bimbósak; szépen keretezik a kilátást a hátsó kert felé |
 |
| A terasz és az oldalhatár mentén ültetett cserjék között csak gyepösvény maradt; izgalmas térélmény, ahogy a szűk folyosó után kitárul a kert hátrafelé; a rózsalonc legszebb pompáját mutatja éppen |
 |
| Télen is szép a látvány; az örökzöldek ilyenkor főszereplővé lépnek elő, de a fák és cserjék jól láthatóan tagolják a teret |
És lassan az étvágy növekedett, újabb és újabb cserjéket,
évelőket szerettem volna ültetni, na meg fákat, amire itt végképp nem volt
hely. És így érlelődött meg a gondolat, hogy egy nagyobb kertet szeretnénk.
Persze, ha ez nem sikerült volna, arra az esetre is voltak
elképzeléseim. Hiszen lassan némelyik
bokor már kinőtte a helyét, az évelőágyásokat is meg kellett volna már újítani,
az oldalkert mohás gyepje helyett is más növényeket terveztem volna, a ház
előtti, még az előző tulajtól öröklött ezüstfenyőtől is meg kellett volna
szabadulni, épp a költözés idejére pusztult ki a sárgabarack fa, és még
sorolhatnám, egyszóval mindenképpen lett volna tennivaló a kerttel. Egy kert
ugyanis soha nincs készen, ahogy alakul, formálódik, mindig lehet és kell rajta
változtatni, mindig kínál új lehetőségeket.
Ennél a kertnél azonban ez már az új tulajdonosra vár…
