Lesz egy kertünk. ? ... !

Szegény blogunk rettenetesen elhanyagolttá vált az elmúlt fél évben. Időről időre átfut az agyamon, hogy írni kellene, de mire hozzájutnék, már aktualitását is veszti, amit kigondoltam. Most viszont hirtelen rámtört az írhatnék, mert annyi minden kavarog bennem, ami ide kívánkozik! És most, hogy több mint két év után először, hirtelen ötlettől felindulva kaptam másfél gyerkőcmentes napot egyedül, a doktorimon való munka mellett jut is néhány lopott tízperc arra, hogy leírjam a gondolataimat. Arról, ami a címben szerepel.

Szóval lesz egy kertünk. Így kijelentő módban, mert valóban, több mint másfél évvel ezelőtt vásároltunk egy építési telket, nem is kicsit, 1600 négyzetméterest és azóta már a házunk is áll. Kb. 80%-os készültségben. Remélhetőleg 6-8 hét múlva be is tudunk költözni.

 Szóval lesz egy kertünk? Így kérdőjellel, mert elég hihetetlennek tűnik most, hogy a szemét- és sittkupacok helyén egyszer egy virágzó, illatozó, buja paradicsom lesz, lehetőleg még ebben az évtizedben - tiszta szerencse, hogy most kezdtünk egy újat, van még idő, igaz? Egészen tegnapelőttig reménykedtem abban, hogy még az idén nyáron legalább a ház környékét rendbe tudjuk tenni, de tegnap kissé szertefoszlottak az álmaim - no erről majd később.

 Szóval, egyszer lesz egy kertünk... Így, elmerengve, mert ez néha annyira hihetetlen, az egész építkezés, családi házba költözés. És tudom, hogy nem fog minden egyszerre menni, tudom, hogy még nagyon-nagyon sok idő eltelik, mire a házból OTTHON és a telekből egy igazi KERT lesz, de jó érzés álmodozni róla, és jó érzés lesz majd a tettek mezejére lépni, hogy szépen fokozatosan kialakíthassuk az édenünket.

Szóval lesz egy kertünk! Mert azért mégiscsak az öröm a legnagyobb, a lehetőség, a kihívás, a tervezgetés, az alkotás öröme! Hogy az otthonunk kint is folytatódhasson és megvalósíthassunk egy olyan életet, amire vágyunk. És itt a lehetőség, amit nagyon szeretnénk kihasználni, és minden porcikám bizsereg, ahogy ezeket a sorokat írom.

Közben elkezdtem írni arról, hogy milyen maga a telek, a kiindulás, mik az erősségei, a gyengeségei, de olyan hosszúra nyúlt a mondandóm, hogy úgy döntöttem, az legyen a következő bejegyzés témája. Itt és most, ezen a csodás, napsütéses februári reggelen, amíg még kitart a reggeli kávé és a karácsonyi bejgli utolsó két szelete (fagyasztóból kivéve meglepően friss és finom), inkább álmodozzunk! Néhány inspirációs képpel (forrás: Pinterest) elmesélem, mit is szeretnénk kialakítani, szépen fokozatosan, lépésről lépésre. 

Olyan kertet szeretnénk, ahol egyszerűen jó kint lenni. Játszani...

Étkezni...

 

Pihenni...

 

Ami minden évszakban mutatós, nemcsak nyáron...

 

Hanem ősszel, télen és kora tavasszal is.  

Ahová érdemes kimenni, mert mindig akad valami új felfedeznivaló. Állat, növény, vagy épp valami finomság.

 

 

És persze kicsit olyan, mint mi, ami engedi a fantáziánkat szárnyalni.

Összefoglalva: egy igazi családi kertet szeretnénk, ami egyszerűen gondozható, ami belesimul a vidékbe, mesterkéletlen, minden évszakban élvezhető, meghitt és barátságos, otthona állatnak, növénynek, embernek. Szép hosszú út áll előttünk!

Erdei gyümölcsös vaníliakrémes torta

A nyár utolsó hetében két születésnapost is köszönthettünk a családban, a férjem nagymamájának készült ez a nyárbúcsúztató finom torta. 

Gyerekkorom gyümölcstortái ihlették; tudjátok, a gyümölcstorta formában sütött piskóta vaníliapudinggal töltve, rá a gyümölcs és az elmaradhatatlan zselé. Szülinaposítottam egy kicsit: tortaformában sütöttem a piskótát, három lapba vágtam és "igazi" krémet főztem hozzá tojássárgájával, vaníliával. A gyümölcs és a zselé stimmel. :)

A torta mellé az ünnepelt kedvenc virágából álló csokrot adtuk ajándékba. Szépek voltak együtt!

A vaníliakrém egyébként nagyon finom, viszonylag egyszerű elkészíteni és nekem még sosem lett csomós, pedig nincs túl nagy gyakorlatom a tortasütésben. Bátran ajánlom más süteményekbe is, én pl. a mézes krémest is ezzel töltöm be.  A szeletekről sajnos nem tudok képet mutatni, mert vendégségbe készült és be is sötétedett, mire felvágtuk. Azért higgyétek el, szépen fel lehetett szeletelni.

 

Hozzávalók a piskótához (24-26 cm átmérőjű formába):
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál étkezési keményítő
1 evőkanál olaj

Elkészítés: 

1. A sütőt 180 fokra melegítjük. 
2. A tojások fehérjét robotgéppel elkezdjük felverni, kb. félidőben hozzáadjuk a cukrot. 
3. Mikor a habverővel már "csúcsot" tudunk húzni, folyamatos keverés mellett egyesével hozzáadjuk a tojássárgákat, majd a legalacsonyabb fokozaton dolgoztatva a gépet, kanalanként a keményítőt is. 
4. Ha már szépen elegyedett, akkor hozzáadjuk az olajat is, de azzal már csak éppen átforgatjuk, nem verjük tovább. 
5. Sütőpapírral bélelt vagy zsírozott-lisztezett formába simítjuk a masszát és tűpróbáig sütjük.
6. Még melegen kivesszük a formából és rácsra téve teljesen kihűtjük. 

Hozzávalók a krémhez:
5 dl tej
5 tojás sárgája
15 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
1 vaníliarúd / vanília őrlemény / 1-2 csomag Bourbon vaníliás cukor
10 dkg vaj

Elkészítés: 

1. A tejet fél dl kivételével a felhasított vaníliarúddal és a kikapart magokkal / 1 mokkáskanál vaníliaőrleménnyel / vaníliás cukorral felforraljuk. 
2. A maradék tejet csomómentesre keverjük a cukorral, tojássárgájával, keményítővel. 
3. Ha felforrt a tej, a tojásos elegyet folyamatos keverés mellett belecsurgatjuk és újraforrásig melegítjük, de nem forraljuk! Ha felrottyant, már le is vesszük a tűzről.
4.  Még melegen beleolvasztjuk a vajat és időnként megkeverve kihűtjük.

Hozzávalók a díszítéshez:
25-30 dkg erdei gyümölcs (fagyasztott)
lekvár (nálam feketeribizli)
1 csomag piros tortazselé

Összeállítás:

1. A piskótát 3 lapba vágjuk. A krémből félreteszünk 1-2 evőkanálnyit a torta tetejére. Az alsó lapot visszatesszük a csatos formába, a torta köré sütőpapírból "magasítást" készítünk, hogy a torta szépen egyben maradjon és a zselé se folyjon meg túlságosan. A lapot megkenjük lekvárral, rásimítjuk a vaníliakrém felét, rászórunk 1 marék gyümölcsöt felengedés nélkül.
2. Ráhelyezzük a második lapot, megkenjük lekvárral, mehet rá  a krém fele, a gyümölcs, végül a harmadik lap.
3. A tetején vékonyan elsimítjuk a félretett krémet, kirakjuk a gyümölccsel. A tortazselét a használati utasításnak megfelelően elkészítjük és a tortára öntjük. A fagyos gyümölcsnek köszönhetően szinte azonnal megdermed. 
4. Tálalás előtt legalább 1-2 órára hűtőszerénybe tesszük. Hosszú pengéjű, éles késsel tudjuk szeletelni.

Hirtelen jött ötlet volt ez a torta, de nagyon örülök, hogy elkészült, akár bemelegítésnek is felfoghatjuk, mert hamarosan a kicsi lányomnak süthetem a tortákat. Hihetetlen, de már 2 éves lesz a drága és természetesen mindkét családban megünnepeljük. A tortasütés pedig az anyukák feladata. :)

Első lépéseim a hulladékmentes háztartás felé

Az elmúlt időszakban beleástam magam a hulladékmentes háztartás csínjába-bínjába, és az olvasottak arra sarkalltak, hogy ne várjak tovább, hanem konkrét lépéseket tegyek/tegyünk a háztartási hulladéktermelés csökkentése felé. 

Az egyik fő motiváció a kislányom bőrproblémája, ami 3-4 hónapos kora óta nem akar elmúlni. A háziorvosunk rendszerint közli, hogy ez atópia, tessék zsírozni a bőrt, ne áztassuk sokáig a fürdőkádban és kenjük mindenféle méregdrága gyógyszertári csodaszerrel. Én pedig nem szeretnék beletörődni, hogy a kicsi tündérem egyébként csodaszép hercegnőbőrén csúnya és időnként viszkető piros foltok éktelenkedjenek, és nem hiszem, hogy a tüneti kezelés lenne a megoldás. Valami kiváltja, és inkább külső okra gondolok, mint pl. élelmiszerre, mert azóta küzdünk a problémával, mióta még csak javában anyatejen élt. Ráadásul, mióta a mosásnál nem használok öblítőt, ezerszer jobb a helyzet, de még nem tökéletes. Úgyhogy első körben igyekszem mindenféle vegyi anyagot száműzni a háztartásból.

Van azért ennél filozofikusabb megközelítésem is. :) Az egyetemen sokat tanultunk a Föld bolygó működéséről, az alrendszerekről (légkör, vízburok, kőzetburok, bioszféra), ezek kölcsönhatásairól, a rendszerek sebezhetőségéről és stabilitásáról. Ugyan a hulladéktermelés és éghajlatváltozás kapcsán globális problémákról van szó, de fontosnak tartom (sőt, szakmai kötelességnek) az egyéni felelősségvállalást, a példamutatást elsősorban a gyermekeink, a családunk, ismerőseink felé.

Ezzel együtt több mint egy éve az új otthonunk megteremtésén dolgozunk. Nagyon várjuk már, hogy családi házba költözhessünk, falusias környezetbe. Ahogy az építészeti terveken agyaltunk, most pedig a kivitelezéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk, párhuzamosan próbálom elképzelni, milyen életet szeretnénk ott élni, hogyan fogjuk győzni a lényegesen több munkát úgy, hogy azért pihenni is jusson idő, hogyan tudunk majd lassítani, kiszakadni a városi sietségből... Minden bizonnyal úgy, hogy egyszerűsítünk, a lényegre koncentrálunk és előre tervezünk.

Utcarészlet: ilyen falusias környezetben nem szeretnék városi életmódot folytatni...

Összességében úgy érzem, hogy az élet több területén ért benyomások valahogy szintetizálódtak bennem és cselekvésre késztetnek. Körülbelül egy hónappal ezelőtt kezdtem a szisztematikus átállást és már szemmel látható eredményeket értünk el.

Azért a többes szám, mert szerencsére a férjem 100%-ig támogatja a törekvéseimet és a tőle telhetőt meg is teszi, maga is.

Egy hónappal ezelőtt naponta-kétnaponta megtelt a 14 l-es kommunális szemetesünk és kéthetente a 35 l-es szelektív szemetesünk (műanyag, papír, fém). A kommunális kukába nagyrészt eldobható pelenka, nedves törlőkendő, konyhai hulladék, felvágottak, húsok, sajtok, tejtermékek csomagolása, ritkábban ételmaradék kerültek.

A komposztálással kb. 30-40%-kal kapásból csökkenne a szemétmennyiségünk, de erre a pár hónapra már nem fogok gilisztakomposztálóba beruházni. Természetesen a családi házban első perctől fogva komposztálni fogunk, sőt, ha 1-2 napra előre tudom, hogy megyünk, akkor a zöldhulladékot külön készítem és elvisszük a telekre.

A telkünk. Hátul van egy nagy kupac, az építkezés kezdetén oda halmoztuk a termőréteget és oda gyűjtjük a konyhai zöldhulladékot.

Első lépésben átálltunk mosható pelenkára, sajnos még nem teljesen, mert a kezdő készlet, amit vettem, nem bizonyult elegendőnek. Egy hónap használat után már látom, hány darabra van még szükség, hogy a mosás is gazdaságos legyen és a tiszta pelenka is kitartson. Mindenesetre így is kb. harmadára-negyedére visszaesett az eldobható pelenka fogyasztásunk. Járulékos dolog, hogy így popsikenőcsöt sem kell használni, ami havi egy műanyag tégellyel kevesebb szemetet jelent.

A mosható pelenka nemcsak környezet- és bababőrbarát, hanem nagyon csinos is!

Újra felfedeztem magunknak az amúgy közeli piacot. Tejet üvegbe, sajtot, vajat, túrót, joghurtot, tejfölt saját dobozba tudok vásárolni. A hentes minden ellenkezés nélkül, jó szívvel szintén saját dobozba adja a húst és a felvágottat. Gyümölcsöt, zöldséget, pékárut, magvakat, aszalványokat, száraz hüvelyeseket, gabonaféléket sk. textilzsákocskákban tudom hazavinni.

3 méretben varrtam zsákokat, ezekbe teszem a pékárut, zöldséget, gyümölcsöt, kimérős száraz élelmiszert.

Nemcsak hulladékmentes, de sokkal esztétikusabb is üvegből kínálni a tejet, mint dobozból.

Eldobható konyhai papírtörlőt igazából hónapok óta nem vettem, konyharuhát, mosható törlőkendőt használok törölgetésre. Az alufóliát és folpackot sem fogom már pótolni, és ha lehet, akkor most is mással helyettesítem. Szemeteszsákot sem vásárolok már, a meglévő műanyag szatyrokba, toalettpapíros és pelenkás nejlonokba gyűjtjük a szemetet.

A fürdőszobában is komoly változások kezdődtek. Mikor elfogyott a tusfürdő és folyékony szappan, nem vettem újat, hanem kitettem a korábban ajándékba kapott kézműves szappanokat. Tökéletesen beváltak mind tusoláshoz, mind kézmosáshoz. Az elkopott takarítószivacs helyett luffaszivacsot szereztem be, két hete használom, és teljesen elégedett vagyok vele! Elfogyott a színes mosószerem, ezt sem pótoltam a korábban megszokott fajtával, hanem magam készítettem el Tóth Andi könyvének receptje alapján mosószódából, mosószappanból, szódabikarbónából. Ma mostam vele először, egyelőre tetszik az eredmény, de azért még óvatos vagyok. Bolti öblítőt már régóta nem használok, helyette ecetet teszek az öblítőtartályba.

Ez még csak a változások kezdete: a nagy kosárban lévő tisztítószerek helyett majd mindent magam készítek. A luffaszivacs szuper, ahogy a házilag készített mosószer is ígéretesnek tűnik...

Persze időnként becsúsznak még bakik, pl. elfelejtek időben szólni, hogy nem kérek zacskót, vagy hirtelen beugrunk az üzletbe és épp nincsen nálunk vászonzsák... Házi tejből nem tudok egyszerre nagy mennyiséget venni, és nem mindig jutok el kétnaponta a piacra.

Ráadásul megjelent egy új tétel nálunk, ami eddig csak elvétve volt: a pet-palack. Ugyanis a házunkban egy lakó bevizsgáltatta a csapvíz ólomtartalmát a lakásában és sajnos a határérték többszörösét mérték. Úgyhogy mi is bevizsgáltatjuk, de amíg nincs meg az eredmény, palackos vizet iszunk. Azért próbálunk itt is spórolni: Az üres palackokat feltöltjük vízzel, mikor megyünk ki az építkezésre (ott vadíúj a vezeték).

Egy hónap alatt így is eljutottunk oda, hogy kb. 3-4 naponta telik meg a kommunális szemetesünk, vagyis fele(!)annyi szemetet termelünk, mint akár egy hónappal ezelőtt. A szelektív mondjuk most pont hamar megtelt, mert a papírjaink között selejteztem, plusz ott vannak a palackok is...

Összességében csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb fogtam bele a háztartás átalakításába. Sokkal gördülékenyebben ment eddig minden, mint gondoltam. No de nincs megállás, jönnek a további lépések:

• műanyag fogkefe helyett fanyelű, természetes sörtével, ha már nem használható, mehet a komposztba
• a régi partvis helyett is természetes anyagút fogok beszerezni
• kipróbálom a bolti tubusos fogkrém helyett a tégelyes fogkrémet
• bolti dezodor helyett a krémdezodort
• flakonos sampon helyett a samponszappant
• a tisztítószereimet kifuttatom, házilag elkészíthető szerekkel pótlom majd őket folyamatosan

Akit mélyebben érdekel a téma, annak szeretettel ajánlom a hulladekmentes.hu oldalt, ahol nem csupán érdekes írások olvashatók a hulladéktermelésről, hulladékmentes életmódról, hanem rengeteg természetes anyagú háztartási kellék, alapanyag, kozmetikum is megvásárolható a webáruházban. Emellett online tanfolyamra is lehet jelentkezni, és van egy 30 napos kihívás is - én ezt most kezdem el. A másik kedvenc oldalam Tóth Andi blogja, a https://zero-hulladek.blogspot.com/, és a hozzá kapcsolódó facebook csoport, valamint nemrégen megjelent könyve, a Dobd ki a szemetest! Ez utóbbi igazi fogódzó, gyakorlati kézikönyv a hulladékmentes háztartás kialakításához. 

Nektek milyen tippjeitek, praktikáitok vannak a hulladék csökkentésére?

Ágytakaró vagy párnahuzat?

Időről időre előfordul velem, hogy ellenállhatatlan késztetést érzek valamilyen nagy projekt megvalósításához. Általában úgy kezdődik, hogy meglátok valamit, és elfog az "Ilyen nekem is KELL" érzés, és bár valahol mélyen tudom én, hogy nem bölcs dolog hozzáfogni, mégis beszerzek minden hozzávalót és nekilátok. A kezdeti lelkesedés aztán megcsappan, félreteszem, aztán vagy erőt veszek magamon a befejezéshez, vagy nem. Nos, ez a rózsás projekt is valahogy így indult. 

Még néhány éve Szilvinél láttam meg ezeket a térbeli rózsás nagyinégyzeteket. Mikor kiderült, hogy kislányom fog születni, egyből bevillant, hogy horgolok neki egy ilyen babatakarót. A születésére nem készültem el vele, aztán félretettem. Mostanság vettem elő újra, de rá kellett döbbennem, hogy a kis Tündérkém a babakorból már igencsak kinőtt...

Újratervezés. Először arra gondoltam, hogy ágytakarót horgolok neki leendő új szobájába. Nekiálltam kiszámolni, mennyi négyzetet kell még gyártanom (nagyjából 180 darabot), mennyi idő lesz ezeket összevarrni, szegélyt horgolni... És el is ment a kedvem. Sem elég fonalam, sem elég időm nincs erre. Viszont a minta, a színek nagyon tetszenek, úgyhogy kicsit egyszerűsítek az életemen és párnahuzatokat készítek. Próbálgatom a méretet, az elrendezést...

És örülök nagyon, mert belátható időn belül készen leszek vele. Különleges éke lesz a kanapénak, már most imádom! Ha kedvet kaptatok a rózsás négyzethez, jól követhető videót találtok ezen a linken. 

Házi rétes

Kitört a nyári szünet, érik a cseresznye, a meggy. Anyukám sokszor emlegette, hogy lánykorában cseresznyeszüretkor a termés egy részét a nővérével rétesbe töltötték. Többször mondogatta már, hogy milyen jó lenne egyszer újra igazi rétest sütni...

Cseresznye, meggy, túró és mák lapul a hártyavékony tésztalapok között

Vannak dolgok, amiket még nem is olyan régen teljesen magától értetődően otthon készítettek az emberek: lekvárt, befőttet, savanyúságot tettek el, maguk gyúrták a száraztésztát és nyújtották a rétest. Évtizedes, évszázados hagyomány és tapasztalat alapján kikristályosodott módszerekkel. Az utóbbi időben sajnos leszoktunk ezekről, mert sokkal egyszerűbb a polcról levenni a szélesmetéltet, mint otthon nekiállni gyúrni. És ez nagyban megkönnyíti a hétköznapjainkat, kár tagadni. Viszont egyúttal kikopik az életünkből az ősi tudás, megszakad az anyáról lányára szálló hagyomány, ráadásul a legtöbb esetben a bolti termék meg sem közelíti a házi készítésű minőségét. Jóleső érzés időnként feleleveníteni nagyanyáink receptjeit, időt szánni a hosszadalmasabb konyhai műveletekre, az eredmény pedig minden fáradságért kárpótol.

Dédanyáink tudtak valamit!

A hétvégén éppen úgy alakult, hogy a testvéreimmel mindannyian hazamentünk a szüleimhez, úgyhogy idén végre összejött, amit évek óta terveztünk, a családi rétessütés. Szombaton szedtünk egy-egy nagy tál cseresznyét és meggyet, kimagoztuk, kissé lecukroztuk, hogy levet engedjenek. Másnap reggel anyukám bedagasztotta a tésztát. A dédanyám receptje így szól:

Hozzávalók 3-4 nyújtásra:

35 dkg rétesliszt

35 dkg finomliszt

1 mokkáskanál só

diónyi hideg zsír

kb. 4 dl langyos víz

1 tojás

a szóráshoz bőségesen zsemlemorzsa

kb. 25 dkg olvasztott disznózsír

kristálycukor

a gyümölcsökhöz őrölt fahéj

ízlés szerint darabolt dió, darált mák

Elkészítés: 

A kétféle lisztet és a sót szárazon összekeverjük és a zsírral elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a felvert tojást és a vízzel lágy tésztává gyúrjuk. Addig dagasztjuk, amíg a felülete teljesen sima nem lesz és el nem válik az edénytől. Kétfelé vesszük és erősen lisztezett deszkára borítjuk. A cipók tetejét olvasztott zsírral megkenjük, letakarjuk, fél óráig pihentetjük.

Közben előkészítjük a töltelékeket. A meggyet és cseresznyét alaposan (!) lecsepegtetjük. Nálunk a túrós sütemények nagy kedvencek, úgyhogy túrós rétest is sütöttünk. Túrótöltelék: Áttörünk 90 dkg túrót, elkeverjük 2 tojással, cukorral ízlés szerint, 1 tasak vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat, 10 dkg mazsolát, 2-3 evőkanál búzadarát és a túró állagától függően tejfölt adunk még hozzá. Ahogy majd a képen is látszik, inkább massza-szerű legyen az állaga, semmint folyós. 

A töltelékek előkészítése után az étkezőasztalt vászon abrosszal vagy lepedővel letakarjuk és rétesliszttel egyenletesen alaposan meghintjük. 

Liszttel egyenletesen meghintjük az abroszt, így nem ragad rá a tészta

Fogjuk az első cipót, kézzel megnyújtva az asztal közepére helyezzük lisztes felével lefelé. Két kézzel alányúlva, kézfejünkkel magunk felé húzva körben az asztal mentén hártyavékonyságúra nyújtjuk. Ezt egyszerre többen is csinálhatjuk, ekkor álljunk egymással szembe és ellentétes irányba húzzuk a tésztát. Az asztal széle mentén egy éles késsel levágjuk a leeső széleket. 

Hártyavékonyra ki kell nyújtani, nem probléma, ha itt-ott kiszakad, mert sok réteg tészta öleli körbe a tölteléket

A tésztát olvasztott zsírral megcsepegtetjük, meghintjük zsemlemorzsával, majd kristálycukorral (ez utóbbi a túrós töltelék esetén nem szükséges). Megszórjuk a töltelékkel. A tészta szélét körben behatjuk, a felhajtást megkenjük zsírral. 

A szemes tölteléket az asztal kb. kétharmadáig szórjuk. Nem kell nagyon sűrűn, csak egyenletesen. A meggyes-mákos kombináció is nagyon finom! 

A túrótölteléket egy csíkban a tésztára halmozzuk az aztal hosszabb oldala mentén.

A tészta széleit körben felhajtjuk,

zsírral megkenjük.

Az asztal hosszabb oldalánál megfogjuk az abrosz két csücskét és határozott mozdulatokkal felgöngyölítjük a tésztát. 

Három részre vágjuk a rudat, sütőpapírral bélelt tepsire emeljük őket. Megkenjük a tetejüket olvasztott zsírral, majd 210 fokra előmelegített  sütőben pirosra sütjük őket. Csak akkor vágjuk fel, mikor kihűlt. 2-3 ujjnyi széles szeletekre vágjuk, porcukorral meghintve tálaljuk.

Ennyi mennyiségből ilyen hatalmas adag lesz! Kiadós.

Így járunk el a második tésztacipóval is. A leeső darabokat kevés vízzel újra kidolgozzuk, majd pihentetés után kinyújtjuk. A megadott mennyiségű tésztából nálunk 3 teljes nyújtás tellett, a negyedik darabot két részletben fél-fél asztalnyira tudtuk kihúzni.

Nem is olyan ördöngösség, mint amilyennek elsőre tűnik! Mi biztosan sütünk még igazi rétest, reméljük, hogy kedves Olvasóink is kedvet kapnak hozzá. :)

Szép nyarat kívánunk mindenkinek!