Az új kert kihívásai

Ez volt az a ház és kert, amibe egyből beleszerettünk. Talán túlzás kertnek nevezni a nagyméretű telket, hiszen a kialakításnak még nagyon az elején jártak az előző tulajdonosok, és inkább útkeresésnek lehet nevezni a művüket, semmint koncepció alapján kialakított kertnek.

Trapéz alakú a telek, hátrafelé emelkedik, eléggé hepehupás, és felső részén kb. kétszer olyan széles, mint az utcafronton.

Kiindulásnak nem rossz, de nagyon  messze van még attól, ami számomra a kertet jelenti...

A ház hatalmas ablakai a kertre néznek, szinte a nappaliban ülve is a kertben van az ember.

Álmodozásra, tervezgetésre majdnem egy évünk volt, ez idő alatt fényképek alapján és emlékezetből felidézve, hogy mi és hol van a telken, igyekeztem tervezgetni, kockás papíron lerajzolni, hogy hogyan is nézne ki az egész majdan.

 Kellemes órákat töltöttem/töltöttünk azzal, hogy kiválasszuk, milyen fákat, bokrokat is szeretnénk, hova kerüljön majd a kerti tó, a gyepösvénnyel kettéosztott hatalmas évelőágyások, a konyhakert, a rózsakert, hol legyen majd a medence és a napozó, hogy nézzen ki az előkert. 

Bár pontos terv készítéséhez nem volt elég az információ, azért az alapvető kertkoncepciót, a legfontosabb elemeket sikerült kitalálni. És legalább élvezetesen telt a hosszú várakozás, amíg a tettek mezejére nem léphettünk.

 Több száz képből álló gyűjteményem nézegetése  nagyszerű kikapcsolódás, emellett ötletet ad, inspirál, de mindenekelőtt segített leküzdeni a kínzó várakozást, amíg birtokba vehettük a telket

 A tavasz folyamán próbáltam menteni a régi kertből, amit lehetett. Nem akartam ott felszámolni semmit, de igyekeztem az évelőimből, virághagymákból, cserjék sarjaiból minél többet becserepezni, hogy majd az új helyen elültethessem őket. Rengeteg virágládát, kisebb-nagyobb cserepet töltöttek meg a növények, heteken át ez volt a legfőbb kerti munka, amit végeztem. Aztán április elejétől több mint száz egynyári virágpalántát nevelgettem magról, mert nem lehet virág nélkül a nyár, a frissen ültetett évelőktől pedig még nem várhattam sokat.

Május közepén már igencsak túljutottunk, mire birtokba vehettük a portát, sajnos néhány héttel később, mint eredetileg terveztük. Így az ültetési szezonban már jócskán benne jártunk, a palántáim már igencsak föld után sóvárogtak…

A várva várt pillanat azonban csalódással is járt, a telket ugyanis combközépig érő fű borította, az idén még egyszer sem volt lenyírva a fű!

Ekkora füvet csak kaszálni lehet, először megfelelő szerszámot kellett beszerezni, utána napokon át tartott a munka délutánonként, mire látni lehetett, hogy mit rejt a magas fű, hol bújnak meg benne értékesebb növények. 

Eléggé elvadult képet mutatott a kert eleinte

Meglepetés: fűkaszálás közben bukkant elő a méretes zsályatő, éppen virágzása teljében!

Kincs a rengetegben: díszhagyma a bokrok és a mindent ellepő fű között

Ezután még az ágyásokat is ki kellett alakítani, ahova majd az ültetésre váró növények kerülnek.

Nemrég még itt is magas fű és a vérszilvára is felkúszó lonc borított mindent

Nyár derekán már szépen virágoztak az egynyáriak és az évelők is

Nagy nehezen ez is meglett, a legsürgetőbb dolgokat elvégeztük, de bizony voltak növények, amelyek egész nyáron a cserépben, ládában várták jobb sorsukat…

A nyár folyamán aztán már a valós viszonyok ismeretében folyhatott tovább a tervezgetés, körvonalazódtak a tervek, felmértük, hogy a telken lévő rengeteg gyümölcsfa közül mi marad, és mi kerül kivágásra, az újabb szerzemények, elsősorban évelő virágok számára bővítettük a helyet, új ágyásokat hoztunk létre és mindeközben persze nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy valami új ültetni valóval térjek haza…

Új szerzemények várnak elültetésre: bíbor kasvirág, ligeti zsálya, bordó menyecskeszem élénk színkavalkádja kerül majd az évelőágyásba

Az ősz újabb nagy beszerzési és ültetési hullámot hozott, hiszen ez a fák és cserjék, hagymás virágok telepítésének időszaka. 

Lassan alakul a kerítés melletti keskeny ágyás is

Május óta közel hatvan fát és cserjét ültettünk el, megszámlálhatatlanul sok évelőt az év során, és nem jár messze a háromszáztól a virághagymák száma, amelyek a földbe kerültek! A növények egy része,-  főleg az egynyáriak és évelők - már a nyár folyamán mutatott magából valamit, de  igazán majd jövőre lesz látszata az elkezdődött változásoknak. Két-három évbe biztosan beletelik, mire kialakul minden, és nagyjából öt év múlva már az elképzeléseknek megfelelő képet mutat majd a kert. Addigra a fák és cserjék is látványos elemekké válnak.

Az első fűnyírás után, még az átalakítások előtt

Alakulgat a terasz környéke

Most már kezd barátságosabb képet ölteni a kert

Így kezdődött hát a nagy projekt, és van tehát tennivaló bőven, melynek eredményeiről sorra beszámolok majd. Tartsanak velem, kísérjék nyomon a kert kialakulását az álmodozástól a megvalósulásig!

Az első szárnypróbálgatások, az első igazi kertünk…

Amikor az előző házunkba beköltöztünk, a kert nagyon picinek, szinte zsebkendőnyinek tűnt. Különösen megdöbbentően kicsi volt, amikor először láttuk, télen, hótakaró alatt. Csak egy négyszög alakú tér, a határain néhány kordon mellett nevelt gyümölcsfával és szőlővel, és semmi több.

Ami azért örömteli volt, hogy az utcán a ház előtt cseperedett egy fehértörzsű nyír (Betula pendula; ezt a latin nevet már gyerekkoromban ismertem, és mindig nagyon tetszett dallamossága…), és egy cseresznyefa. Mindkettő gyerekkori kedvenc.

A terasz melletti ágyást már az első ősszel elkezdtem kialakítani, sziklakerti talajtakaró növényeket, hagymás virágokat ültettem. Időközben kiderült, hogy a kert határán nevelkedő almafák gyümölcse nem érik be, mert nem kap elég napot, a kordonos körték soha nem hoztak gyümölcsöt, a szőlő sem volt igazán finom, és permetezni sem akartunk, az előkertben lévő tuják pedig igencsak égig nőttek már. Így aztán egy-két év elteltével megérett az elhatározás: mindannyiuknak mennie kell!

A kert oldalsó határa mentén változatos cserjesort ültettünk, örökzöldekből és lombhullatókból vegyesen, így egész évben nyújtott valami látnivalót

A felszabadult helyekre aztán a kert határán különböző cserjéket ültettünk, a kertben helyet kapott egy pergola, amire egyik oldalról futórózsát futtattunk, a másik oldalán pedig nyári orgona, mályvacserje és angol rózsa kapott helyet. Kialakítottunk egy kerti sütögető helyet és egy vízszintes placcot, ahol nyáron fel tudtuk állítani a medencét gyerek és felnőtt nagy örömére. Egy kis termetű sárgabarackfa is helyet kapott, amely sok éven át kicsi maradt, mégis volt év, amikor lekvárt is tudtunk főzni a gyümölcséből, alatta pedig kellemes árnyékban üldögélhettünk a kerti hintán.

A pergola lábainál kora tavasszal üde színfoltot adtak a tulipánok

Májustól októberig a 'Parade'  futórózsa ontotta virágait a pergolán

A csodálatos, finom illatú angol rózsa a pergola lábánál

A jobb oldalon a mályvacserje még nyílás előtt; a csodás bokor csak úgy ontotta a bordó torkú, hófehér virágokat, ami a futórózsával együtt szép látványt nyújtott a pihenőhelyről

 Az előkertben a tuják helyére egy piros virágú galagonya került, (szintén gyerekkori szerelem…) alatta pedig egy nagy évelőágyás formálódott az évek során. Az oldalkertben gyönyörű fává nőtt a csemeteként ültetett nordmann fenyő (kaukázusi jegenyefenyő, Abies nordmanniana), és a japánfű, valamint a madárbirs szépen zárta le a sort a talajig.

A galagonya alatti ágyás kora tavasszal; a nyáron színre lépő évelők még csak a zöld alaphangot adják a hagymások kórusa alá

A szépséges, fenséges nordmann fenyő és a madárbirs, előtérben a virágzó galagonya

A kertet nyáron az időközben négyre, és hatalmasra gyarapodó leanderek, szerelemvirág (Agapanthus; magjait sok évvel ezelőtt egy ismerős nénitől kaptam, és sok-sok éve kápráztat el égszínkék viráglabdáival), valamint muskátli, cserjés margaréta és sok más nyári virág is színesítette. 

Nyáron tucatnyi ilyen viráglabda ékesíti a szerelemvirágot (Agapanthus)

A terasz mellett hatalmasra nőttek a talajtakaró rózsák, amelyek szinte télbe nyúlóan ontották virágaikat. A köztes helyeket évelő virágok töltötték ki, a végén már szinte gyomlálni sem kellett. Soha nem permeteztünk, mégis szépen díszlettek a növények. Ha a levéltetű megtalálta a rózsákat vagy a mályvacserjét, kis idő múlva a katicabogarak is megtalálták a bokrokat, és rövid idő alatt letakarították.

A terasz melletti ágyásban roskadásig vannak bimbóval a ''The fairy' rózsa ágai; hogy nyílásáig se legyünk virág nélkül, a macskamenta, madárhúr, és napfényvirág párnái hoznak színeket a kertbe

Ligetszépe és törökszegfű virágzik éppen a terasz körüli ágyásban; a sűrű növényzet nem sok esélyt ad a gyomoknak

Madárhúr és egy azonosítatlan évelő virág üde párosa a teraszlépcső mellett; a kék virágot egy nénitől vettem, aki állítása szerint egy árokpartról szedte, mindenesetre nagyon jól megtalálta a helyét a kertben is

Egyedül a csigákkal gyűlt meg a bajom eleinte, de mivel nem akartam vegyszert bevetni ellenük, (bár néhányszor próbálkoztam vele, de nem volt szívem elpusztítani őket), rájöttem, hogy jobb együtt élni velük, mint harcolni ellenük. Olyan növényeket nem ültettem, ami az ő kedvenc csemegéjük, viszont nagy szolgálatot tettek azzal, hogy az elhalt növényi részeket, pl  a hagymás virágok maradványait eltüntették..

És miközben mindez alakult, formálódott, a meglepő az volt, hogy a kert már nem is tűnt olyan kicsinek, hiszen a sok-sok, a tekintetet megakasztó látnivaló optikailag nagyította a teret. A pergolának és a cserjéknek köszönhetően sikerült a kertet részekre osztani, ezáltal nem volt egyszerre belátható az egész, így mindig újabb látvány tárult a szemünk elé, ahogy haladtunk a kertben. Az egész hátsó rész mindössze 200 négyzetmétert tett ki, mégis egy látványos és változatos, minden szemszögből más képet mutató, hétről hétre más látnivalót kínáló kert alakult ki.

A teraszon lévő leanderek még csak bimbósak; szépen keretezik a kilátást a hátsó kert felé

A terasz és az oldalhatár mentén ültetett cserjék között csak gyepösvény maradt; izgalmas térélmény, ahogy a szűk folyosó után kitárul a kert hátrafelé; a rózsalonc legszebb pompáját mutatja éppen

Télen is szép a látvány; az örökzöldek ilyenkor főszereplővé lépnek elő, de a fák és cserjék jól láthatóan tagolják a teret

És lassan az étvágy növekedett, újabb és újabb cserjéket, évelőket szerettem volna ültetni, na meg fákat, amire itt végképp nem volt hely. És így érlelődött meg a gondolat, hogy egy nagyobb kertet szeretnénk.

Persze, ha ez nem sikerült volna, arra az esetre is voltak elképzeléseim.  Hiszen lassan némelyik bokor már kinőtte a helyét, az évelőágyásokat is meg kellett volna már újítani, az oldalkert mohás gyepje helyett is más növényeket terveztem volna, a ház előtti, még az előző tulajtól öröklött ezüstfenyőtől is meg kellett volna szabadulni, épp a költözés idejére pusztult ki a sárgabarack fa, és még sorolhatnám, egyszóval mindenképpen lett volna tennivaló a kerttel. Egy kert ugyanis soha nincs készen, ahogy alakul, formálódik, mindig lehet és kell rajta változtatni, mindig kínál új lehetőségeket.

Ennél a kertnél azonban ez már az új tulajdonosra vár…

Senki sem születik kertésznek, avagy a kezdetek ...

Senki sem születik kertésznek. Én sem. Sokáig a növények hidegen hagytak, az állatok érdekeltek. Igaz, hogy sok természetfilmet megnéztem gyerekkoromban, és az esőerdők bujasága mindig izgatta a fantáziámat. Még arról is álmodoztam, miközben fürdőruhában a málnásban karmoltattam össze magam, hogy messzi tájakra megyek majd felfedező utakra, expedíciókra. (Ebből megmaradt az, hogy földrajz-történelem szakos tanár lettem, és a mai napig nagyon szeretek utazni.)

A szüleimmel tehát kertes házban éltem, és bár ennek előnyeit élveztem, mégsem érintett meg különösebben a növények szeretete. A szüleim sem rendelkeztek igazán kertészvénával, inkább a nagymamámtól, aki szívesen „kapirgált” a kertben, amikor meglátogatott bennünket, hallottam szeretetteli szavakat a növényekről, virágokról.

És mégis, észrevétlenül belém ivódott a három nagy diófánk, a hátsó szomszéd kertjében lévő nagy fenyők és nyírfák, az előkertünkben álló piros galagonya fantasztikus virágzásának látványa, a jezsámen illata, a babarózsa kedves virágainak képe, a tavaszi tulipánok pirossága, a fű között kéklő ibolya, és az öreg-öreg cseresznyefa feledhetetlen virágzásának és gyümölcsének élménye. Magától értetődő volt, hogy felnőttként is kertes házban fogok élni.

A piros virágú galagonya azóta is nagy kedvencem, ez a kép az előző kertünkben készült, de az új helyen is ültetek majd

Szerencsémre ez a férjem számára is, - aki falun nőtt fel, és nemcsak a családi ház örömeiben, de a kemény munkában, a gazdálkodás velejáróiban is volt része gyerekkorában, - természetes volt, és bár fiatalon szinte elérhetetlennek tűnt, azért sok munkával, szülői segítséggel és némi szerencsével sikerült egy kicsike házat megvennünk, amikor a második gyermekünk megszületett.

És innentől kezdve nem volt megállás. Ekkor kezdtem a növényekkel ismerkedni, és mai eszemmel mondhatom, bizony elég nagy baklövéseket követtem el. Például hortenziának véltem a bőrlevelet, és az utolsó szálig kiszedtem, mert csúnyának gondoltam, és mert csigák lapultak a levelei alatt. Vagy amikor heteken át tervezgettem, hogy milyen virágokat ültessek az előkertbe (a kiszedett bőrlevél helyére…), akkor gyönyörű kompozíciót álmodtam meg csupa tavaszi hagymás virágból, és eszembe se jutott, hogy az elvirágzásuk után az év további részében a csupasz földet nézhetem majd…

Fent hortenzia, alul bőrlevél: tényleg nagyon hasonlítanak, ugye? (?) Az egyik örökzöld évelő, a másik lombhullató cserje. A termetükről már nem is beszélve... 

Mindenféle egynyári virágok magját összevásároltam, és bár volt, ami kikelt és szépen virágzott, mégis az eredmény nagyon messze volt attól, amit elképzeltem.

Az első szakkönyv, amit beszereztem, a virágágyi dísznövényekről szólt, és minden olyan egyszerűnek tűnt a leírások és a gyönyörű képek alapján…

Aztán rájöttem, hogy a kertnek vázat, keretet kell adni nagyobb termetű fákkal, bokrokkal, amit ki kell egészíteni a kisebb növényekkel, virágokkal, így a figyelmem lassan a kert kialakításának problémája felé fordult, és ekkor kerültek látómezőmbe a cserjék, majd az évelő virágok, amikbe örökre beleszerettem.

Mind több szakkönyv sorakozott a polcomon, megismerkedtem a növényekkel, a kerttervezés elméletével, a kert kialakítás alapjaival.

Időközben öt fősre gyarapodott a családunk, kinőttük a kicsi házat, és egy pár évig társasházban laktunk, ahol viszont a hatalmas erkélyen kertészkedhettem, és szobanövényekkel népesítettem be a lakást. 

Ficus benjamina

Vitorlavirág (Spathiphyllum)

Calathea
Csak néhány azok közül a szobanövények közül, amelyek miatt már nemcsak a kertet, de szinte a házat is kinőttük. Pedig mind kis csemeteként került hozzánk...

Aztán, úgy tizenkét évvel ezelőtt sikerült egy kényelmesebb családi házba költöznünk, ahol már némi ismerettel felvértezve, de még nem túl sok tapasztalattal kezdhettünk neki a kert csinosításának, kialakításának. Az eredmény nemcsak nekünk tetszett, hanem ismerőseink elismerését is kivívta. 

 Kellemes életteret biztosított a picurka kert: játszóhelyet, medence számára kiképzett helyet, kerti tűzhelyet, egy nagy teraszt, és sok virágzó cserjét és évelőt

Csak azért nem sajnáltam otthagyni, mert szó szerint kinőttük a kertet, hiszen annyira megszerettem a kertészkedést, hogy már nem volt több helyünk újabb növények ültetésére, és megérett a gondolat bennem, hogy szeretnék egy nagy kertet létrehozni, szép nagy fákkal, sok-sok cserjével, évelőkkel. Amúgy igazán a magunk szája íze szerint!

És így jutottunk el a mostani házunkig, amely amellett, hogy még inkább megfelel a gyerekek felnövésével-kirepülésével megváltozott igényeinknek, csodás adottságú telkünkön végre nekiláthatok, immár tudatosan átgondolva, ismeretek és tapasztalatok birtokában az igazi édenkert létrehozásának, megalkotásának!

 Számomra az a legnagyobb ajándék, hogy ebben a férjem, és a családom is partner, talán őket is sikerült az évek során megfertőznöm ezzel a gyógyíthatatlan, de éppenséggel nem halálos, annál inkább éltető kórral, a kert iránti szenvedéllyel…

Köszöntő

Szeretettel köszöntünk, kedves Olvasónk!

Anya (Galagonya) és immár felnőtt lánya (Mandula) vezetjük ezt a naplót. S hogy miről fogunk írni? Reményeink szerint arról, ami foglalkoztat bennünket: az otthonainkról, Galagonya kertjéről és Mandula konyhájáról. És még ki tudja mi mindenről...  :)

Galagonya kertjéről...

Hiszen ki ne sóvárogna egy gyönyörű kert, egy igazi kis (vagy nagy) otthoni édenkert után, ahol a napi munka, rohanás után szépség, nyugalom, kikapcsolódás vár, színek és illatok kényeztetik érzékszerveinket!

Erre a romantikus kertre valahol az interneten bukkantam rá, és nagyon megtetszett, így most nemcsak a kertes képeim gyűjteményét gyarapítja, hanem olvasóimmal is megosztom. Megvalósítani sem ördöngösség valami hasonlót...

A legtöbb ember elérhetetlen álomként gondol a saját kertre, ugyanakkor pedig nagyon sokan vannak, akik bár rendelkeznek telekkel, esetleg kertes házban laknak, mégsem élnek a lehetőségekkel. Vagy azért, mert nem ismerik a lehetőségeket, vagy azért, mert nincs rá idejük, pénzük, energiájuk.

Mindenki számára van egy jó hírem: édenkertet teremthetünk akár lakásunk egyik zugában vagy az erkélyen is, valódi kert kialakításához pedig nem feltétlenül kell hatalmas beruházásokra gondolni, egy kis növényismerettel és a kertalakítás néhány alapelvének ismeretével, kreativitással és némi türelemmel, no meg persze egy kis egészséges testmozgást jelentő munkával megteremthetjük a saját Édenünket!

 Télikert a fürdőszobánkban; a fürdés az egzotikus növények között olyan, mint a nyaralás...

A következő írásaimban azt szeretném bemutatni, hogy hogyan lehet hobbikertészként építeni-szépíteni kertünket, hogy az valóban a saját igényeinket és tetszésünket szolgálja.

Jómagam, bár gyermekkorom óta néhány évet leszámítva kertes házban élek, és már kora ifjúságomban is nagyon szerettem a fákat, mégis felnőttként, három gyermek édesanyjaként, munka és tanulás, meg a háztartás mellett kezdtem el kertünket kialakítgatni, szépítgetni. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy bárki sikerrel megteremtheti szépséges kertjét, csak tessék bátran nekikezdeni!

Részlet a régi kertünkből; majd még mesélek róla...

Engem talán az átlagnál jobban elfogott a kert iránti szenvedély, mert a saját tapasztalatok szerzése mellett mostanra már nagyon sok szakkönyvet és kertészeti lapot is olvastam-olvasok, és a legkedvesebb kikapcsolódás számomra kertet tervezni, növény-összeállításokat megálmodni.

Eddig már két előző családi házunk körül igyekeztem először ösztönösen, aztán egyre tudatosabban kialakítani a kertünket, de az igazi lehetőség most jött el: idén nyáron megadatott, hogy egy igazán szép, nagy kert  létrehozásába foghassak, mintegy 2200 négyzetméteren!

Alakulóban a terasz és a kert az új helyen; még sok a tennivaló, nagyon a kezdeteknél járunk...

Életem nagy művének alakulását, és kertről, növényekről szóló írásaimat szeretném a következőkben közreadni Kedves Olvasóimnak abban a reményben, hogy sikerül másokat is megfertőznöm a kert iránti szenvedéllyel, és mind többen leszünk, akik élhető, szép környezetet akarnak, tudnak és fognak teremteni maguknak, családjuknak, szűkebb és tágabb környezetüknek.

Szeretettel: Galagonya

Mandula konyhájáról...

A nagyváros közepén áll egy öreg, több mint 100 éves házikó, annak negyedik emeletén a sarokban bújik meg egy picike lak. Ide érünk haza esténként. Másnak talán csak egy luk, nekünk az Otthonunk. Nem szűrődik fel az utcák zaja, s ha kinézünk az ablakon, nyíló virágokat és egy hatalmas fa lombját látjuk. Konyha is van ám benne, egy kicsike, itt szeretek tüsténkedni saját és talán mások örömére.

Kenyeret, bagettet is sütünk néha

A családban ugyan senki sem képzett szakács vagy cukrász, mégis szinte mindenki remekül süt-főz. És ami a legfontosabb, élvezettel. Nálunk a terített asztal és a finom ételek részei a hétköznapoknak és az ünnepeknek egyaránt.

Nem telik el ünnep linzer nélkül - ezt az egész család közösen készíti

Rengeteg emlékem kötődik a konyhához és az ételekhez, ennek ellenére csak viszonylag későn kezdett el foglalkoztatni a sütés-főzés csodálatos világa. Úgy 16 éves korom környékén kezdtem lelkesedni, először a sütemények iránt, aztán amint elkerültem otthonról 18 évesen, egyre gyakrabban ragadtam fakanalat is.

Süteményt szinte minden héten sütünk

Különösen attól fogva, hogy megismerkedtem a férjemmel. :) Nem telt el úgy kollégiumban töltött hétvége, hogy ne vetettük volna be magunkat a konyhába. Aztán 3 évvel ezelőtt beköltöztünk az első közös otthonunkba. Még ez is megadatott, hogy megtervezhessem a konyhabútort! Persze ez 20 éves fejjel nem volt könnyű feladat, el is követtem egy csomó hibát, de azért nagyon is a magaménak érzem és megszerettem a kis kuckót. Azóta nincs megállás!

Nincs megállás! Most már a bonyolultabb ételeknek is nekiállok

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne készítenék valamit, de ha ez meg is esik, hiányérzetem támad. Persze nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni: egy saláta vagy egy szendvicskrém is megteremtheti az otthon semmivel sem összetéveszthető hangulatát. Az elmúlt években sok-sok receptet kipróbáltam már, és sajnálnám, ha veszendőbe menne az a sok finomság és némi tapasztalat, ami összegyűlt. Úgy döntöttem, papírra vetem őket, hátha Ti is kedvet, ötleteket kaptok egy-egy étel elkészítéséhez.

Eddig erre a Charlotte tortára vagyok a legbüszkébb

Korábban a mindmegette.hu-n vezettem a Mandula konyhai kalandjai blogot, ott is találtok sok klassz receptet. Mostanság megérett viszont a gondolat, hogy Anyukámmal közösen vezessünk egy mindenre kiterjedő naplót, ki-ki azt a részt, ami közel áll a szívéhez. Nagyon izgatott vagyok, milyen lesz a fogadtatás, remélem szeretni fogjátok!

Szeretettel: Mandula