Ősz a kertünkben

Éppen egy éve kezdtük a blogot, az egyik első kertről szóló bejegyzés a Ragyogó ősz címet viselte. Azóta nagyon sok minden történt a kertben, sok pompás növény virágzásában gyönyörködhettünk, de éppen az ősz nem azt hozta, amit titkon már reméltem tőle. Tavaly ősszel rengeteg fát és cserjét ültettünk el, köztük jó néhány olyat, amelyek az ősz sztárjai, ők azonban még nem méltóztattak elég látványosak lenni. Az elültetett növények mind megeredtek, ám a fák még nem mutattak fel túl nagy növekedést, reményeim szerint csupán azért, mert ebben a szezonban inkább „gyökérre gyúrtak”. Így, bár kiválasztásukkor fontos szempont volt az őszi lombszín, ebben az évben még nem tudtak átütő hatást elérni. Jövőre majd meglátjuk, hogy haladnak-e látványosabban.

Mutatok két képet, hogy megmutassam mi lebeg lelki szemeim előtt, törekvésünk az volt, hogy ezekhez mérhető őszi pompában legyen majd részünk (képek az internetről)

A cserjék közül több is úgy járt, hogy a levélzetük megperkelődött, majd idő előtt megbarnult és lehullott, és ezt őszintén nem tudom mire vélni. Csak reménykedni tudok benne, hogy jövőre már új helyükhöz alkalmazkodva fognak kihajtani, és pompázni. Más cserjéket pont a vegetációs időben kellett bolygatni, és bár megmaradtak, azért bosszúból nem virágoztak, illetve nem igazán szép a lombjuk. A tavaly ültetett lilabogyó (Callicarpa) cserjék szintén nem sokra haladtak, bogyót meg egyáltalán nem hoztak idén. Itt is csak remélni tudom, hogy arra fordították az energiájukat, hogy megeredjenek, begyökeresedjenek. 

A tavaly csodás őszi lombszínt mutató kecskerágót a nyáron baleset érte: az egyik teherautó, ami építőanyagot hozott, sajnos letörte egy ágát, a maradék pedig kettéhasadt, úgyhogy az is csoda, ha megmarad szegény. Talán van remény, hogy kiheveri ezt a csapást, de idén, érthető módon  nem hozta a tőle elvárt pompát. Így ez az őszi szezon nem igazán sikeres, legalábbis fa és cserje fronton. Van egy mondás, miszerint a kert mindig a következő évben lesz sokkal szebb, hát ez most a mi kertünkre hatványozottan igaz!

Az ámbrafa őszi színei nem okoztak csalódást

A labdarózsa nemcsak tavaszi virágzásával, hanem őszi lombjával is felhívja magára a figyelmet

A fanyarka szintén több évszakos növény: tavasszal ragyogó fehér virágokkal, nyáron szép és finom terméssel, ősszel pedig pompás színekkel gazdagítja a kertet

Azért idén is voltak szép pillanatok. A nyáron ültetett ámbrafa (Liquidambar) levélzete igen szépen színesedett, és sokáig szép színfoltot alkotott. A kerítés melletti ’dzsumbujban’ még az előző tulajdonos által ültetett labdarózsa szintén szép őszi színeket mutatott. A tavaly ültetett fanyarka (Amelanchier), bár idén  nem sokat nőtt, azért megmutatta szép narancsos-vöröses őszi ruháját.

A madárbirs soha nem okoz csalódást, egyszerűen szuper növény!

Kezd mutatós lenni a vadszőlő a kerítésünkön; A szomszéd vadszőlője mindig pirosabb??

A madárbirsek (Cotoneaster) sem okoztak csalódást: káprázatos mutatványt adtak elő előbb narancssárgára, majd bordóra színeződő leveleikkel, és ragyogó piros terméseikkel. A kerítésre több helyen vadszőlőt futtatunk, ezek többsége még nagyon fiatal, így nem voltak még látványosak, ám van már egy idősebb példány is, ami azért adott egy kis ízelítőt abból, amit tud. A nyírfák is szép sárgára váltották lombruhájukat, ám az idei színeződés elmaradt a tavalyitól. Talán a sok csapadék volt az oka?

Az évelő virágokra nem lehetett panasz. Még a frissen ültetett szellőrózsák is szépen nyíltak, sok krizantém és aszter díszítette a kertet az őszi hónapokban. A kékszakállak is teljesítették minden elvárásomat. 

Röviden összefoglalva tehát felemás volt ez az ősz, az igazi pompára még várnom kell egy-két évet, de talán van okom némi bizakodásra! Jövőre majd meglátjuk!

Az őszi levélpompához némelyik évelő is hozzájárul, mint például ez a még ültetésre váró gólyaorr (Geranium); A kép elkészülte óta már megtalálta a helyét a kertben

Az ősz, bár a kerti évad végét jelenti, a tavaszi kezdésről ilyenkor kell gondoskodni. Idén is virághagymák tucatjai kerültek a földbe, kiegészítve a tavalyi ültetéseket. Tulipán, jácint, gyöngyike, kockás liliom és krókusz hagymák csoportjait ültettük el, utóbbiakat például elszórtan a fű közé, hasznosítva a rengeteg vakondtúrás friss földjét. Munkánk eredményét már most kíváncsian várom!

A terasz köré szánt törpe örökzöldek ültetését sem halogathattam tovább. Mivel a terasz az idén nem készült el, ezért a környezetét sem rendeztük, a már beszerzett növényeket viszont nem akartam cserépben teleltetni, ezért új koncepció gondolatától vezérelve elültettük őket a medence körüli ágyásokba a rózsák és levendulák közé. Bár először úgy gondoltam, hogy ideiglenes helyük lesz ott, a beültetés láttán már úgy vélem, hogy jól fognak mutatni. Jövőre majd kiderül, hogy maradnak-e vagy mégis a terasz köré ültetem át őket!

Az első fagy porcukorral szórta be a krizantémot

Utolsó tündöklése ez ennek az egynyári talajtakaró virágnak

Alig nyílt még ki ez a krizantém, máris a fagy tette próbára

A sarkantyúvirág dacol a faggyal

Gyepes szappanfű cukormázzal

A kelet-ázsiai lizinka levelei szépen színeződtek; a finom jégszemek fokozták a hatást

A bugatölcsér lilás-bordós levelei is különlegessé váltak a jégbevonattól

Kivágott fa törzsén tenyésző gombán képződött jégharmat

A finom jégkristályok még jobban kirajzolják a levelek mintázatát a cserjés margitvirágon

A madárbirs levelei  finom kontúrt kaptak

Az idei első fagyos reggelek csodás jégkristály-bevonatot alkottak a leveleken, virágokon, és a deres fűszálak sajátos pasztell színekbe öltöztették a kertet. Szeretem a reggeli fényeket ilyenkor. Igaz, hogy ez már a tél előjele, de a pillanat szépségét minden évszakban élvezni tudom.

Egy derült, hideg nap reggele

Pasztell színekbe öltözött a kert

Ragyogó ősz

Bár lassan vége felé jár az ősz, igazi pompáját mégis csak az utóbbi hetekben mutatta meg. Engem mindig csodálattal tölt el az őszi színek kavalkádja, mintha a természet a kopár, szürke tél beköszönte előtt még egy utolsó tűzijátékkal búcsúzna a vegetációs időszaktól. A kert is tobzódik ilyenkor a meleg színekben, amit az alacsonyról sütő, lágy őszi napfény még inkább felerősít.

Házunk mögött egy nagyra nőtt fűzfa pompázik a rá sütő nap fényében, arany színnel ragyogva be a nappalit.

A lágy őszi fényekben nagyszerűen érvényesül a kert dimbes-dombos jellege; a sárgabarackfa még csak félig vetette le halványsárga ruháját

A színes levelek a zöld színt adó klorofill lebomlásakor keletkező festékanyagoknak köszönhetőek. Hogy milyen színre és milyen mértékben színeződnek a levelek, netán alig színeződve hullanak-e le, az a környezeti feltételek mellett az adott év időjárásától is függ.

Vannak olyan kerti növények, amelyek évről-évre megbízhatóan színeződnek, ezek közül mutatok be néhányat.

Mindenki ismeri a nyírfát (Bibircses nyír, Betula pendula). Nekem gyermekkorom óta kedves, hiszen a szüleim kertjében már megcsodáltam kecsességét, télen pedig vakítóan fehér törzsét. Aranysárga lombja sokáig díszíti ősszel a fát, amely egyáltalán nem igényes, és ültethető egyesével vagy párban, sőt hármas csoportokban is ligetes jelleget kölcsönözve a kertnek.

Aranyban pompázik a nyírfa

A fák közül a juharok hihetetlen színpompát vonultatnak fel, az arany, skarlát, narancs, réz színek árnyalataiban pompáznak fajtától függően. Vannak közöttük magasra növők, pl a korai juhar, és inkább csak cserje méretet elérők, pl a japán juharok is. Ez utóbbiak különösen gazdagok különbözőképpen színeződő fajtákban.

Ezt a juhart a régi kertből hoztuk el. Nemcsak a nyarat, de a telet is a cserépben kell töltenie, mert csak jövőre kerül kialakításra az a rész, ahova kerül majd. Azért őszi köntösét így is megmutatta

A különböző juharok elengedhetetlen alkotó elemei a japán kerteknek. Ez a kép az internetről összeszedett gyűjteményemből való

Újabban jött divatba a fanyarka (Amelanchier). Kisebb fává cseperedik, ehető gyümölcsöt is érlel, (kedves elnevezése a mézalmácska vagy mazsolafa), ősszel pedig rezes-vöröses árnyalatokra színeződik.

Ősszel ültettem ezt a kis fanyarkát. Bár még aprócska, de már igen sokat ígérő a lombja

Gyönyörű aranysárga a páfrányfenyő (Gingko biloba) lombja. Különlegesség, élő kövület, ami azt jelenti, hogy a tudósok sokáig csak kövületekből ismerték, azt hitték, hogy régi földtörténeti korokban kihalt, mígnem Kínában bukkantak rá élő példányaira, és ma már szerencsénkre kertjeinket, parkjainkat díszítheti.

Még kiültetésre vár a két nyírfa között a páfrányfenyő. Lombja csodás aranyszínben játszik

 Ritkaság a perzsa varázsfa (Parrotia persica). Szélesen elterülő habitusával, bár sok helyet igényel, ősszel igazi látványossága a kertnek. Gazdag színpalettát sorakoztat fel levélzete sárgástól a lilásig terjedő árnyalatokban.

Festeni sem lehetne pompásabbat, mint a perzsa varázsfa lombja

Gyakran találkozhatunk az ecetfával (Rhus typhina) is, mely tüzes narancs ruhába öltözik ilyenkor. Szeldelt levélzetével, érdekes ágrendszerével nyáron is szép, és mindezek mellett különleges, szőrös, bordó termésével is díszít egész télen. Ráadásul igénytelen és tűri a szárazságot is, viszont gondot okozhat a sok gyökérsarj, amit rendszeresen ki kell gyomlálni. Szoliterként a gyepfelületen viszont a rendszeres fűnyírással kordában tartható.

Felülmúlhatatlan színpompa, mintha izzana, parázslana az egész fa!

Szintén narancsos árnyalatokban pompázik a madárberkenye (Sorbus aucuparia). A sok piros vagy narancs bogyóval együtt izzó színekben játszik.

Káprázatos! Lombhullás után a madárberkenye bogyói tovább díszítenek

Sok gyümölcsfa is szépen színeződik, a sárgabarack sárgára, a cseresznye vörösesre, a körte levele pirosasra vált az ősz folyamán, ezért érdemes ezekre a fákra nemcsak haszonnövényként tekinteni. Ráadásul tavaszi virágzásuk is csodaszép.

A cserjék közül is vannak jónéhányan, amelyek sziporkázó színek tűzijátékával hívják fel magukra a figyelmet.

A cserszömörce (Cotinus coggygria) nagy termetű, igénytelen, szárazságtűrő cserje, amelynek egész nyáron látványos bordó levelű fajtái elég divatosak mostanában, de zöld lombú társaik ősszel kelnek versenyre velük, narancsos-vöröses színpompájukkal.

Valószínűtlen árnyalataival szinte világít a cserszömörce őszi lombja

A borbolyák (Berberis) szintén nagyon mutatósak, a színeik a narancsostól a vörösig, sőt, szinte világító pirosig terjednek fajtától függően.

A vérborbolya ősszel rikító pirosra vált. Ez a bokor a régi kertünkben díszlett.

Nagy kedvenceim a madárbirsek (Cotoneaster horizontalis). Szétterülő ágaikkal kiváló talajtakarók és káprázatos bordóra színeződnek apró leveleik, melyek a rengeteg piros bogyóval együtt igazi látványossággá lépnek elő.

Ha rásüt a nap, szinte parázslik a madárbirs bordó lombja. A sok apró piros bogyó nem is látszik a levelektől. Gyönyörű!

Érdemes úgy ültetni a szépen színesedő fákat, bokrokat, hogy együtt is jól mutassanak. Még a borongós-csepergős időben is, amikor a kép készült,  felderítik a környéket meleg színeikkel

Kevésbé ismert a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus). Szép sötétzöld levélzete ősszel világító liláspirosra vált, amely igazi ékköve az őszi kertnek. Különösebb gondozást nem igénylő, sűrű ágú, gömbölyded cserje, minden kertben ott lenne a helye!

Ez a szárnyas kecskerágó még kiültetésre várt. Sajnos nem készült kép róla akkor, amikor a legpompásabb volt, de így is sokat sejtet igazi szépségéből

A bangiták lombhullató fajtái között több is akad, amely szépen színeződő levélzetével hívja fel magára a figyelmet, pl. a kányabangita (Viburnum opulus), vagy a redős bangita (Viburnum plicatum). A kert határát alkotó sövényben biztosan találhatunk valamelyiküknek helyet.

Itt még éppen csak színesednek a kányabangita levelei

Pár héttel később már nagyon színpompás volt a kis bokor

A kúszónövények közül mindenképpen meg kell említeni a csodálatos vadszőlőt (Parthenocissus). Alig lehet szavakkal leírni azt a pazar skarlát és bíbor színpompát, amit ez a falakat, kerítéseket beborító növény magára ölt ősszel. Szinte világítanak a levelei!

A vadszőlő fényes bordó levelei és a kék termés nagyon pompás. Pazarlóan bánik a természet a színekkel ilyenkor, ősszel!

Csupán néhány őszi szépség bemutatására vállalkoztam most, természetesen a teljesség igénye nélkül, de talán ez a kis ízelítő is igazolta, hogy az őszi színek tündöklő színkavalkádjáról nem érdemes lemondani. Bátran telepítsünk hát néhányat kertünkbe, hogy jövőre még több gyönyörködni valónk legyen, ami még ilyenkor is kicsalogat a kertbe!