Tél a kertben

Most aztán TÉL van. Kemény, hideg tél, olyan, amilyenre évek óta nem volt példa! Akkora hózápor volt a minap, hogy a szél vízszintesen vitte a hópelyheket, és úgy szakadt a hó, hogy alig lehetett látni. Másfél óra alatt leesett 5-6 cm hó!

Hóvihar után

Szegény rózsaágyásom! Alig egy hónapja kerültek földbe a tövek, mondhatni december első és egyetlen enyhe hétvégéjén, és azóta nem volt olyan nap, amikor ne fagyott volna, mostanában pedig még a hidegrekordok is megdőlnek. Most majd kiderül, hogy mennyire bírják a hazai klímát a hazai nemesítésű rózsák! A nagy probléma az, hogy későn ültettem őket, nem volt idejük begyökeresedni; jobb lett volna persze hamarabb ültetni, de ki gondolta volna, hogy ilyen kemény tél lesz. Óriási szerencse, hogy a mínusz 18 fok előtt nálunk leesett az az öt centi hó! Így aztán, bár ültetéskor a töveket felkupacoltam földdel, most még a hóból is lapátoltam rájuk és más védelmet igénylő növényekre. Talán a hópaplan alatt kibírják a nagy hideget.

Két hatalmas leanderemet ezen a télen kint akartam hagyni. Olyan óriásiak már, gondoltam, hogy nem árt nekik a fagy. Amúgy sem szoktam elkényeztetni őket, mert csak december elején-közepén szoktam bevinni, és február végén, március elején már teszem is ki őket, ahogy az idő engedi. A kisebb fagy ellenállóvá teszi őket, és nincs is igazán alkalmas hideg, világos helyem a teleltetésre. A garázsba tudjuk betenni, ahol elég hideg van, viszont alig van fény. A három kisebb példányt korábban elhelyeztem már, de a két nagyot egy védett helyre toltam a fal mellé.  Azért a nagy hideg érkezése hallatán, egy héttel ezelőtt csak betuszkoltuk őket a garázsba. Mínusz tíz fok alatt esélytelen, hogy átvészeljék a telet kint. Sajnálnám őket, hiszen megvannak már lassan húsz éve! És nemcsak, hogy családtagok, de gyönyörűek a virágaik is! A két babérsomot, amelyek szintén közel ilyen idősek, viszont semmiképp nem tudtam volna elhelyezni, így ők most is kint dacolnak a hideggel. Legalábbis remélem, hogy dacolnak, és nem adták meg magukat neki! Azt igazán sajnálnám! Eddig sok mindent kibírtak már a cserepükben, bár talán ez a legnagyobb megpróbáltatás az életükben. Tavaszra kiderül, hogy milyen ellenállóak!

A zúzmarába öltözött himalájai cédrus olyan, mint egy kis manó

Az erdei fenyő is jégköntöst öltött

A kert a hó érkezése előtt is mutatott már szépségeket. Például, amikor az egész környék zúzmarába öltözött. Különösen a vékony ágú fákra, mint a nyír, rakódik sok jégkristály. Nem kevésbé szépek a füvek, és a nyárról megmaradt, elnyílt virágok, termések, bogyók sem.

A tó partján a díszfüvek roskadoznak a zúzmara terhe alatt

Ilyenkor értékelődik fel a lustaság: aki ősszel kitakarított a kertjéből minden elszáradt növényt, az sok téli szépségtől fosztotta meg magát, nem mellesleg pedig sok élelemtől az állatokat…

A madárbirs hóban-fagyban mindig szép, és a termését a rigók is szeretik

Az orbáncfű megmaradt levelei és termései még egy ki színt hoznak a zúzmarás kertbe

Apropó, állatok! Azért amikor csapatostul lepik el a varjak a kertet, az nem éppen a legszebb látvány! Nem mintha haragudnék rájuk, de a fakó kertben a sok fekete madár, és hozzá a károgás nem éppen szívderítő…

Több tucat varjú szállta meg a kertet; rendszeresen jönnek, de szerencsére nem maradnak sokáig

Az elmúlt hetekben befagyott a tó nagy része. Csak ott maradt jégmentes egy nagyobb terület, ahol a télen használatos levegőztető készülékből felszálló buborékok miatt állandóan áramlik a víz. A madarak és más állatok szívesen jártak ide inni, fürödni.

Nemcsak a madarak kedvelik a friss vizet, a cicus érdeklődését a vízben lévő aranyhalak is felkeltették

Mínusz 15-nél már a felszálló buborékok sem tudták megakadályozni a lék befagyását

Most azonban a lék egyre kisebb lett, és mínusz 14 fok alatt már teljesen befagyott. Tegnap még volt egy icipici lyuk, éppen csak, hogy a madarak csőre befért, ámbár lehet, hogy éppen ők vájták ezt a kis lyukat is. Nagy ám a sürgés-forgás, főleg rigók és galambok járnak inni csapatostul. Néha hajba is kapnak, hogy kié legyen az elsőbbség! Látván, hogy nemsokára teljesen befagy a picurka lék is, tettem ki nekik egy tálban vizet a tó melletti padra. Figyelemre se méltatták! Erre odatettem a tó jegére, de ott se kellett nekik! Csak egyre azt a picike lyukat bűvölték! Hiába, a szokás hatalma…

A rigók rá sem hederítettek a tálban kitett vízre

Talán a következő napokban enyhül lassan a fagy szorítása, és akkor ismét kialakul a megszokott szabad vízfelület, ahol mindenki hozzáférhet az innivalóhoz.

Akárhogy is alakul az időjárás a továbbiakban, ez a tél mindenképpen emlékezetes lesz. Egyrészt mert régen volt amolyan igazi tél, amilyenre régebbi időkből emlékszünk. Aztán pedig azért, mert most vizsgázik a kert (és a kertész!). Vajon az újonnan telepített növények megállják a helyüket? Jó volt-e a választás? Kibírják-e a hideget a védelem nélkül maradt növények?  A választ majd csak tavasszal kapjuk meg

Szikrázó napsütés teszi csodássá a fagyos reggelt

És emlékezetes lesz azért is, mert ez az első igazi, télies tél itt, az új kertben. A havas táj, különösen az elmúlt napok szikrázó napsütésében csodálatosan szép. Ha csak a meleg szobából is, de mindenképpen gyönyörködni való!
És remélem, kedves Mandula a messzi Kanadából, Te is gyönyörködsz benne!

Szép naplementével búcsúzik a hideg, téli nap

Állatok a kertben

Gyerekkorom óta érdekeltek az állatok, sőt, kezdetben csak az állatok érdekeltek. Nagyon kedveltem a természetfilmeket, és sokat olvastam is a témában. Otthon a szüleim kertjében Búvár zsebkönyvvel a kezemben „vadásztam” a pillangókra, amelyek a kerítés melletti virágos sövényt látogatták előszeretettel, és figyeltem a madarakat, amelyek a környékünkön szintén nagy számban fordultak elő. Néha még gyíkot is láttunk, és nagyon izgalmasnak találtam, amikor csigapetét találtunk apukámmal. Ez a vonzalom a természet iránt nem múlt el azóta sem, így magától értetődő volt, hogy ha kertünk lesz, akkor az minél többféle állatnak kell, hogy élőhelyet nyújtson. Erre ma már a puszta érdeklődésen túl tudatosan is törekszem, hiszen, különösen városi környezetben mi vesszük el az élőhelyet az állatoktól, a legkevesebb tehát, hogy legalább azoknak a fajoknak, amelyek megélnek a közelségünkben, életteret biztosítsunk! Igaz, hogy a kert mesterségesen létrehozott környezet, sok olyan növénnyel, amelyek más tájakról származnak, de egyrészt ezek között is van sok, ami „állatbarát”, másrészt lehet ültetni itthon honos növényeket a kertbe, amelyek minden igényt kielégítenek.

Mitől is lesz állatbarát a kert? Először is fontos a változatosság. Minél többféle növény van, annál többféle állat  találja meg a helyét a kertben. Az állatoknak búvóhely és élelem kell. Az előbbit biztosítja a sok fa és cserje, a gazdag aljnövényzet, az utóbbit a bogyókat és magvakat termő növények, a nektárt termő virágok. A rovarok és bogyók biztosan a kertbe vonzzák a madarakat.

 A gazdag növényzet és a  kicsi tó változatos élőhelyet biztosít még kisebb kertben is (kép az internetről)

A som egyike azoknak a honos növényeknek, amelyek búvóhelyet, táplálékot adnak a madaraknak, és még szépek is (kép forrása: internet)

A nyáriorgona illatos virágfüzérei ellenállhatatlanul vonzzák a lepkéket (internetről való kép)

Másodszor érdemes a kertben hagyni néhány olyan félreeső sarkot, amit nem nagyon bolygatunk. Ilyen lehet például egy érintetlenül hagyott farakás, egy komposzthalom, ahol szívesen megtelepszik a sün. Nyílt, napsütötte részen szeretnek sütkérezni a gyíkok. Ha esetleg van sziklakert, vagy egy téglafal, támfal, az ideális búvóhelyet biztosít a hüllők számára, ámbár a farakásban is otthonra találnak. A falevelet sem kell mindenhonnan összeszedni ősszel, az avarban rengeteg állat telel át, és télen is táplálékkal látja el a madarakat, például a rigókat, amelyek előszeretettel forgatják át a leveleket rovarok és giliszták után kutatva. Egy változatosan beültetett kert télen is megfelelő életteret kínál az állatoknak, és a madarak etetésére nincs is feltétlenül szükség.

Harmadszor fontos a víz biztosítása, amelyre minden állatnak szüksége van. Ha másra nincs lehetőség, akkor egy madáritató is sokat jelent. Akár egy nagyobb virágalátét is megteszi, csak az a fontos, hogy naponta cseréljük benne a vizet. A madarak és rovarok hamar felfedezik majd az itatót, és szívesen fürdenek is benne tollas barátaink.   A szúnyogoktól nem kell tartani, a békák éppen őket fogyasztják előszeretettel, ha pedig halak vannak a tóban, számukra a legtermészetesebb táplálék a szúnyoglárva.

Önfeledten élvezi a pancsolást az énekes rigó a tavunkban

A méhecskék is tömegesen járnak inni a tóparti nedves kövekre

Persze ha lehetőség van nagyobb vízfelület biztosítására, akkor még gazdagabbá tehetjük a kerti élővilágot. A legkisebb tó vagy csobogó, de akár egy nagyobb vizes dézsa is vonzó a szitakötőknek és persze a békáknak.

A békákkal való közelebbi ismeretségem az előző házunkhoz fűződik. Elég sok varangy volt a kertben, amiket először én sem tartottam túl szép állatnak. Aztán rácsodálkoztam, hogy a békák előszeretettel másznak, nem pedig békaugrásban közlekednek. Hosszasan figyeltem, ahogy a hosszú nyelvüket villámgyorsan kilökve szárnyas hangyákra vadásztak. Némelyik évben rengeteg kisbéka is volt nálunk, kinek lett volna szíve bántani őket? Néha betévedtek a lakásba, akkor ment a hajsza, hogy kitessékeljük őket. Egyszer volt egy aranyos esetem a békával: lelkesen locsoltam az egyik cserepes növényemet, amikor megmozdult a föld, és egy béka bújt elő a földből méltatlankodva. Nem tetszett neki, hogy nyakon öntöttem. Az persze nem fordult meg az ő fejében, hogy éppen egy vízigényes növény cserepébe ásta be magát… Máskor a nyárra kitett broméliám levéltölcsérében, ahol mindig van egy kis víz, ott hűsölt egy kis levelibéka. Néha az ablakra is felmászott, a szobából figyeltük ahogy a tapadó korongjaival kapaszkodott az üvegen, hallgattuk mekegő hangját. Ezeken az élményeken keresztül megbarátkoztam velük, és már egyáltalán nem találom csúnyának őket. (Persze azért nem csókolnám meg, de nem is hiszek már az efféle mesékben…) Amikor elkészült a tó, hihetetlen, de három-négy nap alatt megtalálták a békák. A varangyok nászát most tudtam először megfigyelni. Egymás hátán töltik szinte az egész napot, és közben nyakláncra emlékeztető hosszú füzérben rakják le a vízi növények köré tekerve a fekete petéiket. A tóban tucatnyi béka volt, míg a peterakás után, néhány nappal később mind egy szálig elmentek!

Gyöngyfüzérekhez hasonlító peték: eredményes volt a békanász!

Az egyik büszke szülő

Kikeltek az ebihalak

Az egyik vöröshasú unka a három közül, amelyek beköltöztek a tóba

Beköltözött viszont három vörös hasú unka, amelyek az egész napot a vízben töltik, úgy látszik otthonra leltek a tóban. Az ebihalak nagyon hamar kikeltek, gyorsan növekednek. Persze fogyatkozott a számuk, de azért így is van jó sok. Kíváncsian figyeljük minden nap a fejlődésüket. Már szitakötőt is láttunk a tó felett cikázni, remélem nyáron több fajtája is megtalálja a tavat.

A virágokat előszeretettel látogatják a pillangók és a szenderek, bár előbbiek száma nagyon megfogyatkozott az utóbbi években. Kedvükre való, nektárdús virágokkal a kertbe csalogathatjuk őket. Nagyobb számban inkább nyár derekán jelennek meg. A nyáriorgona igazi pillangó-mágnes, ha ilyet ültetünk, biztosak lehetünk benne, hogy látogatni fogják a lepkék és szenderek!

Ez a gyönyörű gyíkocska nyugodtan hagyta, hogy fotózzam

Sünpárbaj; a szuszogást, röfögést képzeljük hozzá...

Amikor láttam mozogni a földtúrást, lesben álltam a fényképezőgéppel: a vakondos mesék alapján azt vártam, hogy feljön a kupac tetejére, és elégedetten körülnéz; ehelyett pár óra alatt teletúrta a kertet, és esze ágában sem volt megnézni a művét...

A kertben lakik jónéhány gyík, és legalább három sün, vakond, tucatnyi madár. Már hangjukról is kezdjük felismerni a madarakat. Van fekete rigó, énekes rigó, zöldike, tengelic, rozsdafarkú, széncinke, veréb, és több olyan faj, amit még nem sikerült beazonosítani. Télen rengeteg varjú járt a kertben, tavasszal vödörnyi üres dióhéjat szedtem össze utánuk. A közelben rendszeresen hallani a harkályt és idehallatszik a kakukk hangja is.

Ez a zöldike nekirepült az ablaknak, és kissé megszédült; kb húsz perc múlva úgy elrepült, mint ha mi sem történt volna!

Télen szinte felhőben jártak a varjak

A rigófészek megtelt

Kikeltek a fiókák, van dolga a szülőknek!

A terasz melletti apácarácsra lonc futott fel, ebbe fészkelt egy rigópár. Szorgalmasan hordják az élelmet a kicsiknek. A rigók különben egyáltalán nem félnek, karnyújtásnyira merészkednek az emberhez. Ha ások, kapálok vagy gyomálok a kertben, azonnal ott teremnek, kutatják a friss földet kukacok, giliszták után. Majdhogynem meg lehetne fogni őket!

Valami mindig történik: néhány napja ezt a nyuszit találtuk a garázsunkban; a napot ugyan bezárva kellett töltenie, de délután pár óra alatt megkerült a gazdája a szomszédok riadólánca révén

Az élettel teli kert izgalmas megfigyelni valót tartogat minden napra, mindig történik valami, ami miatt érdemes kint tölteni az időt, szemlélődni, megfigyelni a nyüzsgő állatokat jó kikapcsolódás, és felejthetetlen élményt nyújt gyereknek és felnőttnek egyaránt!