Megkésett beszámoló a nyári kertről

Hát bizony elszaladt a nyár! A sok esemény, sok feladat, sok jövés-menés közben nem jutott idő a blogra. Szerencsére a fényképezésre rendszeresen szakítottam időt, így most a képeket nézegetve fel tudom idézni a kerti eseményeket. Hozott ez a nyár sok szépséget, de sajnos kudarcot, sőt, veszteséget is. Kezdjük hát sorjában!

A beszámolót májusban hagytam abba, a pünkösdi rózsák, íriszek és rózsaloncok virágzásánál. A június is csodás virágbőséggel járt, különösen látványos volt a nagy évelő ágyásom.

Macskahere, díszhagyma és ligeti zsálya uralta a nagy évelőágyást júniusban

Jól sikerült szín-, és formakompozíció

Itt a kisázsiai macskahere, a hosszúlevelű veronika és a díszhagyma igen mutatós szín-és formagazdag kompozíciót alkotott. A macskahere halványsárga virágörvei szép kontrasztot alkottak a veronika középkék fürtjeivel, és a díszhagyma lila virággömbjeivel. Sokáig nyíltak, közben még a korai aszter is kiegészítette margarétaszerű liláskék virágaival a látványt, majd bekapcsolódott a ligeti zsálya is sötétlilájával. Ebben az összeállításban az a nagyszerű, hogy miközben a díszhagyma és a macskahere elnyílik, elhalványuló, majd megbarnuló virágaik tovább díszítenek, a ligeti zsálya több hullámban nyílik csaknem folyamatosan, a veronika pedig némi visszavágás után ismét hoz még virágfürtöket, noha jóval szerényebben, mint a fő virágzáskor.

A korai aszter halványkék színét nem adja vissza a kép; a díszhagyma elhalványuló gömbjei mellett a füzérajak kezdi virágzását

A díszhagyma fokozatosan elzöldül elnyíltában, de még mindig szépen mutat a veronika és szarkaláb szomszédjaként

Ilyen ígéretesen kezdődött a lángvirágok virágzása

A stafétabotot júliusban a lángvirágok és a füzérajkak voltak hivatva átvenni. Jól is indult minden, ám a nagy hőség és a szárazság együttese betett a lángvirágoknak. Teljesen elhervadtak, még abban sem vagyok biztos, hogy a növények életben maradtak-e! Lehet, hogy valamilyen betegség is közrejátszott, de tény, hogy a várt virágpompából semmi sem lett! Az ágyás a nyár forró heteiben, egészen augusztus végéig virágdísz nélkül maradt. Nagy csalódás volt ez, és rájöttem, hogy át kell gondolnom ezt az ágyást. Ha életben maradtak a növények, akkor jövőre mindenképpen árnyékosabb helyre kell tennem őket. A helyükre pedig kasvirágot tervezek ültetni. Na de a tervekről majd később!

A tóparton csodásan nyílik a halványlila füzérajak

Dús növényzet mögött bújik meg a tó: pántlikafű, bugatölcsér, lizinka és szibériai nőszirom alkotja az összeállítást

A bugatölcsér légiesen könnyed virágtölcsérei egyszerűen gyönyörűek

A tó körül a tavaly ültetett évelők hihetetlenül megerősödtek, különösen szép volt a bugatölcsér virágzása. Hatalmas fürtökben nyíltak leheletfinom halványlila virágharangjai. Hosszan tartó virágzása a dongókat is odacsábította. Szintén nagyon szép volt a hattyúnyakú lizinka virágzása. Idén már összefüggő folttá terebélyesedett a tavaly elültetett néhány tő. A virágok jellegzetessége, hogy a hosszú virágfürtök egy oldalra elhajlanak. Nagyon szép növény!

Hattyúnyakú lizinka

Nagy tündérrózsánk első virága

Ha már a tónál tartunk, idén mutatta meg először virágát a tündérrózsa. No nem kényeztetett el bennünket egyelőre, de már sokat nőtt a növény, és három csodaszép virággal örvendeztetett meg minket. Remélem jövőre bővebben osztja majd kegyeit. Érdekes, hogy egy kisebb tő, amit tavaly ajándékba kaptunk, és azóta is cserépben van, több virágot hozott, pedig jóval kevesebb levele van, mint a nagynak. Ki érti a virágok lelkét?

Tavasszal végre burkolatot kapott a teraszunk. A nyárra pedig a tó és a terasz közti rész rendbe tételét terveztem. Júliusban, amikor volt néhány kevésbé forró nap, neki is álltunk a férjemmel. A füves-gyomos területet kigyomláltuk, majd ásóval lenyestük a fölső földréteget. Ezután geotextillel leterítettük és beültettük a növényeket a fóliába vágott hasítékokon át. Törpe örökzöldeket és díszfüveket, illetve terülő kecskerágót ültettünk a területre. Majd  kavicsborítást kapott ez a rész, a tó melletti padhoz pedig egy kéregmulccsal borított ösvény alakítottunk ki. Végül a széleket kövekkel takartuk el.

Örökzöldek és díszfüvek már beültetve a geotextillel borított ágyásban

Jöhet a kavicsborítás, kb 5 cm vastagságban

A teraszról mulcsborítású ösvény vezet a tó melletti padhoz

Azt hiszem megérte a munka, mert így sokkal rendezettebb lett az egész, és össze is kapcsoltuk a teraszt a tóval. A teraszról és a tó melletti padról is szép a látvány, amelyben a lakásból is lehet gyönyörködni most már. Sajnos, némelyik örökzöld rosszul viselte a nyári ültetést, lehet, hogy a világos kavicsburkolat miatt fénysokkot kapott, mert néhány hét alatt megbarnult. Kérdéses, hogy a növény maga túléli-e a sokkot, bár reménykedem ebben, mert a hajtások belső része zöld. Hát ez csak tavasszal fog kiderülni, mindenesetre ha netán elvesztettük volna, akkor a helyére díszfüvet fogok ültetni.

Sajnos még egy veszteséget szenvedtünk el a nyáron. A két éve ültetett hegyi mamutfenyő, amely tavaly mintegy fél méteres hajtást hozott, kipusztult. Egymás után száradtak el az ágai. Kertészmérnök unokahúgom azt mondja, hogy a fenyőféléket egyre több kártevő, valamilyen atkaféle fenyegeti, amelyek ellen nemigen lehet védekezni. Persze ez a hegyi jószág sem igazán szereti a mi aszályos nyarainkat, és lehet, hogy az öntözéssel sem voltunk eléggé profik. Hasonlóképpen jó néhány két éve ültetett cserjénk levelei is szó szerint megperkelődtek a nyáron, olyanok is, amelyek nem számítanak kifejezetten kényes fajtának, például rózsalonc, viráglonc, kerti gyöngyvessző. A hőség elmúltával újra kihajtottak, és csak remélni tudom, hogy a jövő évi virágzásukat nem befolyásolja ez a baleset. Bízom benne, hogy idén már  begyökeresednek, megerősödnek annyira, hogy a jövő nyarat probléma nélkül átvészeljék. (A szépséghiba csak az, hogy tavaly szinte szó szerint ugyanezt mondtam…)

'Red The Fairy' talajtakaró rózsa és mézvirág a medence körüli rézsűn

Itt jól látszik, hogy a fehér gyertyavirág milyen dús, míg a rózsaszínnek csak bordó hajtásai vannak

A medence mellett kialakított rézsűre még tavaly ültettem talajtakaró rózsákat, örökzöldeket. A köztük lévő hézagokat egynyári virágokkal, illatos ternyével, verbénával, rózsás meténggel, és saját nevelésű őszirózsa palántákkal ültettem be. Ezek szépen nyíltak, bár sajnos itt is volt veszteség a törpe örökzöldek között. A gyertyavirágok közül a fehér hihetetlen pompával ontotta a virágokat szinte egész nyáron. A szintén tavaly ültetett rózsaszínek pedig csak elvétve hoztak egy-egy virágszárat, pedig nagyon számítottam a pompásan széthajló, szélben lengedező virágzuhatag látványára. Bordó hajtásaikkal így is mutatósak voltak, de hol maradtak a virágok??

A fehér díszgyertya virágözöne egész nyáron át tartott

Teljes pompában az egynyáriak, ám a rózsaszín gyertyavirág még mindig nem nyílik!

A kerítés melletti oldalon saját nevelésű kleopátra tűjét és pillangóvirágot ültettem. Az előbbiek még csak-csak, de az utóbbiak egyáltalán nem virágoztak! A kleopátra tűje palánták csak lassan erősödtek meg, ezért későn kezdtek virágozni, e virágoknál a tanulság az, hogy korábban kell elkezdeni a palánták nevelését. Jövőre mindenképpen megpróbálom a nevelésüket újra, de a pillangóvirággal nem kísérletezek egyelőre. A legközönségesebb falusi virág, és eddig egyszer sem sikerült szépen a kertemben! Mérgelődés helyett próbálok inkább annak örülni, ami szép volt!

Ligetszépe pompázik törökszegfű társaságában, a köztük megbújó törpe rózsát szinte teljesen elnyomják

Pompás sásliliom a kerítés mellett az oldalkertben

Füzérajak és piros cickafark virít együtt az egyik ágyásban

Tavaly az egyik csomagküldő szolgálat küldött ajándékba egy tő futórózsát. Persze felirat nélkül, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy milyen fajta. Tavaly nem is virágzott, viszont csaknem tüskementes hajtásokat hozott. Ez már akkor gyanús volt nekem, ami be is igazolódott idén, amikor a tavalyi hajtásokon nyíltak néhány csokorban gyönyörű kékeslila virágai.   

Meglepetés: Veilchenblau ramblerrózsa mutatta meg első virágait

 Hát ez a csoda nem más, mint a Veilchenblau nevű rambler, vagyis kúszórózsa. Sok méterre felkúszik, és előző évi hajtásain évente csak egyszer virágzik, de akkor hihetetlen virágözönnel. Angliában előszeretettel vezetik fel hajtásait öreg fákra, pergolákra. Nekem is ez a tervem. Két öreg barackfánk idén tavasszal végleg kiszáradt, de nem vágjuk ki, hanem az egyik tövéhez ültetem majd át ezt a rózsát. Remélem, az angolkert hangulatát nálunk is megteremti majd. A másik fa ágaira klematiszt vagy kúszó loncot tervezek felfuttatni.

Léggömbvirág: sosem okoz csalódást

A tarackoló kékgyökér hónapokon át virágzik a sziklakertben

Nyáron főleg a porcsinrózsa visz színeket a sziklakertbe

A sziklakert a tavaszi pompa után nyáron, bár szerényebben, de szépen mutatott. A léggömbvirágok pompásan nyíltak, nem hiába szeretem őket annyira. Már nyár derekán virágozni kezdett a tarackoló kékgyökér, és azóta is fáradhatatlanul hozza kobaltkék virágait. A hőség meg se kottyant neki! A hézagokba porcsinrózsa magot szórtam még tavasszal, amelyekből rengeteg növényke kelt, ám elég nehezen kaptak erőre, és viszonylag későn kezdtek virágozni. Azért selymes szirmaikkal, csodásan tündöklő színeikkel mégis csak megszínesítették ezt a kertrészt. A piros sarkantyúvirág az első virágroham utáni visszavágással új erőre kapott, és egész nyáron fáradhatatlanul nyílt a nektárt kereső lepkék örömére! A kertben persze más állatok is gyakran megfordultak, a legnagyobb meglepetést egy rendszeresen visszatérő gólya jelentette!

Boglárkalepke szívogatja a sarkantyúvirág nektárját

Apró gyík bújik meg a sziklakert növényei között

Naponta többször járt a tóra inni ez a gólya, melynek furcsa módon fehér volt a lába

A csalódások ellenére összességében azért egész nyáron volt csodálni való a kertben, és kiderült most már az is, hogy melyek azok a növények, amelyekre minden körülmények között lehet számítani. A rózsákról szándékosan nem szóltam még, mert külön fejezetet szánok nekik, és most már remélem, hogy lépést tudok tartani a kerti eseményekkel további beszámolóim során.

Virágok hónapról hónapra: július

Nyár derekára a fák és cserjék többsége már túl van a virágzáson, energiáját a termés-,  és magérlelésre fordítja. Ezért különleges látvány az egzotikus megjelenésű selyemakác (Albizia julibrissin), ami rózsaszín virágpamacsainak tömegével éppen a nyári hónapokban bűvöl el. A növény 6-10 méteres magasságával a közepes termetű kerti fák sorába tartozik, szélesen elhajló, ernyőszerűen szétterülő koronát nevel. Az ázsiai származású fa, bár a szubtrópusokon honos, gond nélkül bírja a mi éghajlatunkat, és talajban sem válogat. Elég gyors növekedésű, és ugyan kissé fagyérzékeny, de gyorsan kiheveri az esetleges fagykárokat.

A selyemakác egzotikus megjelenésű növény

A hosszan kinyúló porzószálak különleges megjelenést kölcsönöznek a virágnak

A selyemakác 'Summer chocolate' fajtája bordó leveleivel nem mindennapi növény!

Apró levélkékből álló összetett levelei esténként összecsukódnak, ősszel pedig sárgára színeződnek mielőtt lehullanak. Bár igen tetszetős a fa megjelenése, igazi ékességét a lilásrózsaszín, hosszú porzóitól pamacsra emlékeztető virágai jelentik. Hosszú heteken át virágzik, majd megjelennek hüvelytermései, melyek sokáig a fán maradnak. Elszórt magjaiból sok kis magonc kelhet ki, ami lehet előny, ha éppen szaporítani szeretnénk a fát, de ugyanakkor bosszúságot is okozhat. Nyírott gyepen azonban elnézhető ez a hátránya, és gyönyörű szoliter fával ajándékozzuk meg magunkat, ha selyemakácot ültetünk a kertünkbe.

Cserjefronton két igazán meghatározó növényt kell megemlíteni. A nyáriorgona (Buddleia davidii) hatalmas virágbugái általában hideg színekben nyílnak, színskálájuk a fehértől a rózsaszínen, bíboron, kéken át a sötétliláig terjed, ám különlegességként sárga virágú fajta is létezik. Ez a csodanövény nagyon strapabíró, egy napos helyet és elegendő teret igényel, mert magassága és szélessége meghaladhatja a 3m-t, bár vannak kompaktabb változatai is. Fontos, hogy kora tavasszal, akár már februárban erősen visszavágjuk, (ez a visszavágás lehet egészen brutális, hogy szinte a talajig levágjuk az ágakat), mert így az azévi erős hajtásokon fog gazdagon virágozni, ellenkező esetben azonban a bokor felnyurgul. Tehát a vezérelv: nem sajnálni!

Ezen a fiatal növényen is jól látszik, hogy az elágazó hajtásvégeken alakulnak ki a virágfürtök a nyáriorgonán

Tavasszal majdnem tövig visszavágtuk ezt a bokrot, nyárra felért a tetőig; Pedig már azt hittem, hogy ki se fog hajtani!

A sárga virágú nyáriorgona nem túl gyakori, pedig ez is nagyon szép

A tavaszi kihajtás után, (ami nálunk az idén nagyon nehezen indult, már azt hittem, hogy valami baj érte a bokraimat), júliustól szeptember végéig, október elejéig fáradhatatlanul hozza virágfürtjeit. Az elnyílt fürtök alatt a bokor mindig elágazik, és az új hajtások végén hozza az újabb virágokat. Így a bokor a nyár folyamán egyre terebélyesebb lesz, és egyre több virág lesz rajta. Ha nem akarjuk nézni az elhervadt fürtöket, akkor levághatjuk, ám tapasztalataim szerint ez nem befolyásolja a virágzási kedvet. A sötétebb virágú fajtákat nem csúfítja el az elbarnuló virágzat, de a világos színűeknél ronthatja a képet, ezért ha zavar bennünket, akkor elő az ollóval. Szépsége és csekély gondozási igénye mellett másik nagy érdeme ennek a növénynek, hogy mézillatú virágai mágikusan vonzzák a lepkéket. Ha a környéken élő rovarokat a kertbe akarjuk csalogatni, akkor feltétlenül ültessünk nyáriorgonát! Számomra ez nélkülözhetetlen nyári növény, több tővel is rendelkezem, és tervezek még ültetni továbbiakat. A kertben bárhol találhatunk neki helyet, de különösen ajánlott olyan részre, ami szem előtt van, hogy a körülötte nyüzsgő, szorgoskodó lepkéket is megfigyelhessük. Elhelyezésénél vegyük figyelembe, hogy a tavaszi visszavágás után egy darabig nem lesz látványos, a környékére azonban ültethetünk tavaszi hagymásokat, virágokat. Nyáron már takarónövényként is helytáll például a kerti pihenő vagy kerítés mellett, és szép zöld, ezüstös fonákú lombozatát sokáig megtartja, így akár télen is betölti ezt a funkciót. Ugye mindenkit meggyőztem arról, hogy ez egy toplistás növény és egyszerűen nem létezhet kert nyáriorgona nélkül?

Színeiben, alakjában, virágainak formájában remek partnerek a nyáriorgona mellé a mályvacserjék (Hibiscus syriacus). Bokruk rendszeres tavaszi metszés mellett szép kompakt, gömbölyded alakot formál, bár alacsony törzsű fácskának is szokták nevelni. Július-augusztusban a zömök bokrokat elborítják a nagy, tölcsér alakú virágok, amelyek egyesével nyílnak a hajtások végén. Minden virág csak egy napig nyílik, de fáradhatatlanul bontja az új bimbókat nap, mint nap. Színskálája a tiszta fehértől a rózsaszín, bíborszín, halványlila árnyalatokig terjed, a virágoknak gyakran eltérő színű a közepe. Leggyakoribb a szimpla virág, de vannak telt változatai is.

Fiatal mályvacserjéimet az előző kertből hoztuk, ahol a nagy, fehér virágú bokor magjaiból keltek  lila és a fehér virágúak  is; a mályvacserje könnyen szaporodik magról, a kikelő magoncok gondot okozhatnak

A mályvacserje heteken át virágzik, naponta új virágot bontva

Ezt a növényt is előszeretettel látogatják a rovarok, bár virágai nem illatosak. Termőhelyi igényei hasonlóak a nyáriorgonáéhoz, tehát napos, meleg helyet kíván, ám a szárazságot kevésbé viseli el, hosszú, forró időszakban időnként öntözni kell. Tavasszal ajánlatos metszeni, az előző évi vesszők harmadát, felét kell levágni egy kifelé néző rügy felett, de a radikálisabb visszametszést is elviseli, és a túl sűrűvé vált bokrot néhány évenként érdemes kiritkítani. Ha egyszer-egyszer elmulasztjuk a metszést, akkor sem lesz semmi baj, ugyanolyan gazdagon fog virágozni ez a csodaszép cserje, amely mindenképpen kertünk ékköve lesz majd.

A mályvafélék népes családot alkotnak; mostanában terjedt el a mocsármályva, melynek 20-25cm átmérőjű virágai vannak

A kétéves mályvarózsa hagyományos növény,  falusi kertekben ma is gyakori; a fenti két kép a férjem szüleinek kertjében készült

A kúszócserjék között meg kell említeni a júliusban pompázó trombitafolyondárt (Campsis radicans). Mindenki ismeri a fürtökben nyíló narancssárga virágharangokat, amelyek nagy tömegben jelennek meg a több méter magasra felkúszó növény hajtásain.

Ragyogó narancsszínű virágtölcsérek ékesítik a trombitafolyondárt

A sárga színű változat elég ritka

Ez a dekoratív futónövény nagyon életerős, és ha megvetette a lábát, akkor képes nagy felületeket beborítani. Nem ritka, hogy fákra is felkapaszkodik, így láttam már a környékünkön "virágzó" fenyőt és tuját. Erős támrendszert igényel, ezért kerítésekre, pergolákra kiváló választás lehet.

A meleg színek e forró hónapban inkább az évelők között jelennek meg, lássunk hát közülük is néhány júliusi szépséget!

Az évelő virágok között minden bizonnyal a kúpvirágok, kasvirágok és a lángvirágok viszik a prímet ebben az időszakban. A kúpvirág (Rudbeckia fulgida 'Goldsturm')) és a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) hasonló megjelenésű növény és igényeik is megegyeznek. Napos helyen, tápanyagban gazdag talajban némi öntözés mellett biztosan jól érzik magukat. 60-80cm magasságú, zömök bokrot alkotnak, amely évről évre nagyobb lesz, ahogy a növény lassan terjed. Nagy, durva felületű leveleik közül emelkednek fel erőteljes száraik, amelyeken nagy tömegben nyílnak fészkes virágzataik. A kúpvirág általában tündöklő sárga, és barnás árnyalatokban pompázik, jellegzetessége a szinte fekete, kidomborodó közepe, amelyről a nevét is kapta.

Aranyszínű ragyogás: a kúpvirág csodálatos virágai nélkülözhetetlenek a kertben; nálunk az oldalkert sárga-vörös ágyásában nyílik ez a bokor

Ezt a piros kúpvirágot idén ültettem, egész szépen virágzik, és rendkívül tartósan!

A bíbor kasvirág jellegzetessége az igen nagy méretű szúrós közepe; elvirágzás után is díszít, magjai táplálékot adnak a madaraknak

Kasvirág különböző sárga és vörös árnyalatokban; nagyon bevált nálam!

A kasvirág szélesebb színskálát ölel fel, színe lehet fehér, rózsaszín, de újabb nemesítésű változatai a sárga, és vörös számos árnyalatában nyílnak. A virág jellegzetessége a szintén kidomborodó, sünre emlékeztető közepe, amely narancsos-vöröses árnyalatával különlegessé teszi a virágot. Mind a kúpvirág, mind a kasvirág esetében igaz, hogy az elvirágzott szárak télen is mutatósak, éppen az említett érdekes közepük miatt, ezért nyár vége felé már érdemes meghagyni a szárakat, hogy a tél folyamán is ékesítse valami a virágágyásunkat. Ezek a pompás növények jól érvényesülnek szoliterként, de kombinálhatóak egymással, vagy például cickafarkkal, menyecskeszemmel, ligeti zsályával, szamárkenyérrel, fáklyaliliommal, díszfüvekkel változatos ágyásokat is alkothatnak.

Félárnyékos helyekre nincs talán pompásabb nyáron nyíló virág a bugás lángvirágnál (Phlox paniculata). 60-80 cm-es magasságával az ágyások meghatározó növénye. Csodaszép, gyakran fűszeres illatot árasztó egyszerű virágai nagy bugákat alkotnak, amelyeket nektárban való gazdagságuk miatt gyakran keresnek fel a lepkék, szenderek és más rovarok. A virágok színe a hófehértől a rózsaszín számos árnyalatán át a bíborig és halványliláig terjed, a virágok gyakran eltérő színű szemmel rendelkeznek.

A virágok egyedi szépségét fokozza, hogy nagy bugákba tömörülnek

A kép nem adja vissza a liláspiros színét ennek a virágnak, amely szinte világít a halványabb virágú tövek között

A tiszta hófehér is nagyon szép

Vannak nemes fajtái, amelyek fajtanévvel is rendelkeznek, de mivel könnyen szaporodik magról, a kertünkben is létrejöhetnek színváltozatai. Jómagam örülök ennek, hiszen egyik kedvenc virágomról van szó, de aki ragaszkodik az eredeti fajtához, az vágja le az elnyílt szárakat. Én azt tapasztaltam, hogy az elnyílt bugákon kis pihenő után új bimbók képződnek, ezért nem szoktam levágni őket, csak ha már végérvényesen megcsúnyultak. A növény meghálálja, ha tavasszal ellátjuk tápanyaggal, például komposzttal, ami a talaj szerkezetét és víztartó képességét is jótékonyan befolyásolja. Ezen túl csak öntözni kell a száraz időszakokban. Szaporítása történhet magról, de a lassan terebélyesedő tövek osztásával is tavasszal. Egy-egy bokra szoliterként is pompás, azonban évelőágyban is szépen mutat nagyobb csoportokban.

A háttérben füzérajak, elöl később nyíló aszterek  övezik az évelőágyást, amelyben főszereplők a lángvirágok; ezt az ágyást ki fogom bővíteni, mert a nyári kert legszebbjei nagyobb teret érdemelnek

Kombinálható más félárnyékot kedvelő növényekkel, tollbugával, hortenziával, árnyékliliommal, de naposabb helyeken lobéliával, kasvirággal, füzérajakkal, veronikákkal, aszterekkel is szépen mutat.

Ismét hosszúra nyúlt júliusi bemutatóm végén szeretnék még egy bájos, mutatós virágot ismertetni, hogy az elmaradhatatlan kék virágokról se feledkezzünk meg. Gyerekeknek biztos a kedvence lesz a léggömbvirág (Platycodon), amely nevét a gömb alakú bimbóiról kapta.

A léggömbvirág szépségét emeli a virágok különleges erezete

Kis bokrokat alkot ez a napfénykedvelő növény, amely évelőágy előterében, sziklakertben egyaránt jól érzi magát. Szürkés leveleivel virág nélkül is jól mutat, ám igazi ékét a naponta nyíló nagy rózsaszín, fehér, vagy csodálatos égszínkék virágai adják. Igénytelen, a szárazságot is elég jól tűri, igazán jó választás minden kertbe.