Klasszikus kókusztekercs

Mostanában nagyon nehezen érek ide... Első és legfontosabb oka, hogy a kislányom egyre kevesebbet alszik nappal és sajnos éjszaka is, ami kicsit kimerítő. Egyre kevesebb szabadidőmben pedig egyre több dolgot kell elvégeznem, azoknak sem érek szinte soha a végére. Január óta újra foglalkozom a doktorimmal, eközben pedig gőzerővel azon vagyunk a férjemmel, hogy ne 40 négyzetméteren öregedjünk meg. Sok-sok utánajárás, agyalás. (Anyukám mondta: édes teher. Igaza is van, de ettől még nagyon időigényes elfoglaltság. :)) Amióta pedig megjött a jóidő, a délutáni alvást gyakran kint töltjük a szabadban, ahová laptopot azért nem viszek. :) 

Azért senki ne ijedjen meg, jól vagyunk, sütünk-főzünk (bár igyekszem gyors, egyszerű ételeket készíteni, hogy ne ezzel menjen a drága idő), néha még alkotok is valamit. Jó is lenne, ha kicsit gyakrabban tudnék jelentkezni, régebben például szerettétek a heti menüt, próbálok valamilyen formában visszatérni hozzá. Mert írom a menüt és nagyjából aszerint főzök is, hátha másnak is segítség. És persze szívesen mutatom a kézimunkáimat is. 

Na de, hogy ne jöjjek üres kézzel, hoztam egy klasszikus receptet, biztos sokan ismeritek és szeretitek, készítitek. Azért álljon itt, mert egyrészt a férjem egyik nagy kedvencéről van szó, másrészt pedig hátha kedvet kap valaki ehhez a változathoz. 

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg darált háztartási keksz

3 evőkanál holland kakaópor

8 dkg porcukor

1 dl feketekávé

1,5 dl tej

rumaroma ízlés szerint

A töltelékhez:

10 dkg vaj

8 dkg porcukor

1 csomag vanílilás cukor

8 dkg kókuszreszelék

2 evőkanál tej

Elkészítés:

1. A tésztához valókat alaposan összekeverem, gombóccá gyúrom. A töltelékhez a puha vajat habosra keverem a porcukorral, vaníliával, tejjel és beleforgatom a kókuszt.
2. Két folpackréteg között 3-4 mm vékony téglalappá nyújtom, megkenem a töltelékkel és feltekerem. Tetszés szerint kókuszba hempergetem.
3. Fóliába vagy tiszta nejlonzacskóba csomagolva hűtőszekrénybe teszem pár órára.
4. Tálalás előtt vékony szeletekre vágom, tálra rendezem.

Kókuszos papucsok

Ennek a sütinek története van. Eredetileg vaníliás táska névre hallgatott a recept, amelyet még valamikor ifjúkoromban írtam bele az újonnan kezdett receptes füzetembe. Évekig várta, hogy kipróbáljam, míg egyszer csak sor került rá, amikor a gyerekek még kicsik voltak. Talán valami kirándulásra sütöttem meg, mert kiadósnak és könnyen szállíthatónak tűnt. Az eredeti recept diós töltelékkel készült, de mivel szeretem továbbgondolni a recepteket, mindjárt kipróbáltam a kókuszos változatot, és mitagadás, a családomnál ez aratott nagyobb sikert. A kókuszos papucs nevet a gyerekeim adták neki, és azóta így emlegetjük.

Az utóbbi években kissé feledésbe merült, de a most már sárguló, és lassan széteső receptes füzetet lapozgatva ismét eszünkbe jutott, így most karácsonyra sütöttünk egy adagot. Persze most is variáltam egy kicsit, és kipróbáltam a mákos verziót. Mondhatom nem fogtam vele mellé...

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:

Tészta:
80 dkg liszt
30 dkg vaj vagy margarin
2 csomag vaníliás cukor
4 tojás sárgája
2 dkg élesztő
kb 2,5 dl langyos tej
1 kávéskanál cukor

Töltelék:
4 tojás fehérje
30 dkg cukor
25-30 dkg kókuszreszelék
Diós változat: kókusz helyett ugyanannyi darált dió, ízlés szerint kevés kakaó
Mákos változat: ugyanannyi darált mák, reszelt citromhéj

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a  vaníliás cukorral, majd elmorzsoljuk benne a vajat. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, és a langyos tejben felfuttatott élesztőt, és közepesen kemény tésztává gyúrjuk. Langyos helyen egy órán át kelni hagyjuk.

Nem tévedés, a tésztában valóban nincs több cukor! 

A töltelékhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot, majd kézi keverővel belekeverjük a kókuszt/diót/mákot. Én most feleztem a tölteléket, és a két-két fehérjét külön vertem fel, természetesen a kókusz, illetve mák mennyiségét is feleztem.

A tésztát (2 részletben) lisztezett deszkán 2-3mm vastagra kinyújtjuk, 3-4 ujjnyi négyzetekre vágjuk.

Minden darabra teszünk egy kiskanálnyi tölteléket, két átellenes sarkát egymásra hajtjuk és egy-egy fél fogpiszkálóval megtűzzük.

Tojással megkenjük és forró sütőben sütjük. A fogvájót még forrón ki kell húzni belőle, mert kihűlve könnyebben törik a tészta. (Ha a fogvájót finoman megforgatjuk, könnyen kijön a tésztából. A pálcikákat  újra felhasználhatjuk a további tepsikhez). Jól záródó dobozban napokig eláll.