Büszkeségeim

Valamiért ragaszkodok ahhoz, hogy valamit megőrizzek, átmentsek a nyárból a télbe. Nagyon vonzódom a befőzéshez, főleg mióta van rá lehetőségem. Pedig nem lenne muszáj, ha nem tenném sem kellene a bolti lekvárra fanyalodni, mert a tágabb család ellát bennünket mindenféle finomsággal. Számomra a befőzés az emberi leleményességnek és a jószívű, de józan előrelátásnak a megtestesítője, két olyan tulajdonságé, amit nagyon kedvelek. Mióta pedig anya lettem, még fontosabb lett. 

Nemrégiben került elő a férjem gyermekkori kedvenc lapozója, a Tücsök meg a hangyák. Kicsi lányom is szívesen lapozgatja és lelkesen mutogatja benne az epret, gombát, áfonyát cipelő hangyákat. Saját kertünk, terményeink ugyan még nincsenek, de remélhetőleg pár év múlva együtt szüreteljük majd a finomságokat. 

Addig is, mi a piacon töltjük fel kosarainkat az idénygyümölcsökkel és éjszakai műszakban varázsolom az üvegekbe őket. Tettünk el epret, piros és feketeribizlit, málnás meggylekvárt. A díszítés már nappal is megy szépen apránként. A húgom a névnapomra meglepett egy befőttesüveg-díszítő szettel, és persze a jó öreg natúr csomagolópapír sem okoz csalódást. Öröm benézni a kamraszekrénybe. :) A következő felvonás főszereplője a paradicsom lesz!