2017. május 17., szerda

Kivirult a sziklakert

Az elmúlt hetek csapadékos időjárása nyomán minden rohamosan nő, fejlődik a kertben. Sajnos a gyom is. A már kialakított részek rendben tartása elsődleges feladat volt, de a most és később kialakítandó területeket sem lehet teljesen magára hagyni. Mindez rengeteg munkát adott az elmúlt időszakban, így nem nagyon maradt időm a blogra sem. Emiatt megint majdnem úgy jártam, mint áprilisban, hogy lassan aktualitását veszti a dolog, amiről írni akarok. Szerencsére azonban egy hirtelen kerekedett zápor bekergetett a házba, így most megragadom az alkalmat, hogy beszámoljak az egyik leglátványosabb változásról. Az elmúlt hetekben ugyanis életre kelt, kivirult a sziklakert.
A sziklakertet tavaly nyáron alakítottuk ki, amikor a tóból kikerülő földkupacot dombbá formáltuk, és a déli fekvésű rézsűt ugyanolyan terméskövekkel támasztottuk meg, mint amilyet a tóhoz is felhasználtunk. (Lásd a kialakításról szóló írást itt.)
Tavaly nyáron a frissen elkészült sziklakertben még szinte eltűntek a növények a kövek között
 Az elmúlt nyár folyamán párnás növésű és alacsony sziklakerti évelőkkel ültettük be a kövek közötti hézagokat és a dombtetőt. Szerencsére a szigorú tél végül is nem tett kárt a friss ültetésben, és a fél éve még aprócska növények máris hatalmasra nőttek, némelyiket már idén kordában kell tartani, illetve lehet szaporítani belőle.
A sziklakert első virága a leánykökörcsin volt
A virágok elnyíltával a kökörcsin mutatós termésével díszít
Az első virágzó a leánykökörcsin volt, ő azóta jópofa terméstokjaival díszít. A párnás növésű lángvirágok (Phlox), kőtörőfüvek (Saxifraga), pázsitviolák (Aubrieta) és tatárvirágok (Iberis), a csomókban növő pázsitszegfű (Armeria maritima)  már teljes pompájukban mutatkoznak, sőt, némelyikük virágzása lassan véget is ér. A többi sziklakerti évelő is gőzerővel készül a virágrajtra.
Az első virágok megjelenésekor még látszottak az árlevelű lángvirág levelei
Teljes virágzásban a párnás növésű  lángvirág
Tengerparti pázsitszegfű
Lángvirág és pázsitszegfű dús párnái vonják be a köveket a sziklakertben
Az örökzöld tatárvirág  több hajtása elfagyott a télen, ezért csak néhány virágot hozott
A kőtörőfű virágai elnyílásban sötét bordóra váltanak
Az egyik legnagyobb csoda a kristályvirág (Delosperma), amely tavaly szépen megeredt, ám alig hozott virágot. Tél végére azt hittem, hogy kipusztult, ugyanis elszáradt hajtások tömkelege borította a növényt. Aztán egyszer csak elkezdett kizöldülni, és megjelentek az első virágok is, amelyek napról napra nagyobb tömegben nyílnak a hajtásvégeken. Selymesen ragyogó erős rózsaszín fészkes virágai nagyon szépek.
A kristályvirág rásimul a kövekre
Eltérő habitusú növények találkozása a sziklakertben
A szegfűfélék is szépen rajtolnak. A mezei szegfű (Dianthus deltoides) kárminpiros virágai most kezdtek nyílni, és meglepetésemre van egy tő fehér virágú is. A többi szegfű is tele van bimbókkal, első virágaikat már nyitogatják.
A mezei szegfű virágzása most kezdődik
Rajtra készen áll ez a kis szegfű megszámlálhatatlan bimbójával
Hasonlóképpen hatalmas bokorrá szélesedett a két rózsaszínben nyíló napvirág (Helianthemum) is, melynek bájos virágai ugyan csak egy napig tartanak, ám naponta nyílnak az újabb és újabb bimbók.
Törékenynek látszó szépség a napvirág
Nagyon bájosak a különböző varjúhájak (Sedum) és kövirózsák (Sempervivum) is, melyek egy része az anyukám gyűjteményéből való.
A kövirózsa apró szárakon hozza utódait
Különleges színhatású kövirózsa; a legkisebb résbe is bepréselődnek
Egy kis varjúháj hívja fel magára a figyelmet csodás színeivel
Varjúháj másik fajtája
Sapkaként ül a szikla tetején ez a varjúháj
A kék léggömbvirágok későn bújtak elő, már azt hittem, hogy kifagytak a télen, de most már szépen fejlődnek, mind az öt tő megmaradt.
A léggömbvirág elég későn hajt ki; amíg nem kezd virágozni, addig is mutatós leveleivel díszít
A dombtetőn nyílni kezdett a piros sarkantyúvirág (Centrantus ruber), bimbósak a veronikák és a törpe margaréta is.
A sarkantyúvirág már bimbós formájában is rendkívül mutatós
A sziklakert tetején díszlik a tartós virágzású piros sarkantyúvirág
A homokhúr (Cerastium) is hihetetlenül szapora növény, egyetlen picurka hajtásból hatalmas területet képes beborítani akár egy év alatt is. Terjeszkedését virágzás utáni visszavágással lehet kordában tartani. Nagyon kedvelem ezt az évelőt szép dús, ezüstös levélzete és ragyogó fehér virágai miatt.
A homokhúr ezüst szőnyegként takarja a talajt
A kövek között még mindig van néhány kisebb hézag, amelyeket egynyári virággal töltök ki. Porcsinrózsa és évelő len magjait szórtam el néhány hete, az előbbiek már kelegetnek is.
A sziklakerti évelők között idén még jut hely néhány tő egynyári virágnak is
Amíg megerősödnek, és virágozni kezdenek, addig is nyílnak a tavaszi évelők, amelyek a virágzás befejeztével levélpárnájukkal adják majd a zöld kiegészítést a később nyíló tarka virágok mellé.
A sziklakert mögött látszik a tó a kert felől nézve

2017. május 7., vasárnap

Lekváros csokis-diós pite

A múltkorában ifjúság számára sütöttem sütit. Sokat töprengtem, hogy mi is legyen, mert egyszerűt és kiadósat, finomat és mutatósat akartam készíteni, ami ugyanakkor könnyen szállítható, és netán még el is áll pár napig, ráadásul a mai tizenéveseknél is nyerőnek kellett lennie. Elővettem a repertoárt, de nem igazán akadt meg a szemem semmin. Volt egy süti, ami ötletében megtetszett, csak a tésztáját nem találtam jónak. Aztán eszembe ötlött egy régi jól bevált tészta, amolyan vajas piskóta, amit  kicsit átalakítottam, és végül megszületett ez a süti. Nevezzük lekváros pitének, amit most csokis-diós változatban mutatok be.
Hozzávalók egy gáztepsihez: 

A tésztához:
20 dkg vaj vagy margarin
25 dkg cukor
4 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 kávéskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja és leve
35 dkg liszt

A tetejére:
5 dl sűrű baracklekvár (házi)
3 tojás
10 dkg darabosra vagdalt dió
10 dkg apróra vágott étcsokoládé

Elkészítés:
A puha, de nem olvasztott vajat habosra keverjük a cukorral és vaníliás cukorral, majd egyenként hozzáadva az egész tojásokat, jól kikavarjuk. Belereszeljük a citromhéjat, hozzáadjuk a levét, és a liszttel, melybe belekevertük a sütőport, sűrű tésztát kavarunk. Legjobb robotgéppel dolgozni, és a titka az, hogy az egész massza könnyű, habos legyen. 
A masszát egyenletesen belesimítjuk egy nagy tepsibe. A tepsit nem kell kivajazni, mert a tészta elég zsíros. 170 fokos sütőben halvány rózsaszínűre sütjük 25-30 perc alatt.
Az ujjnyi vastag tésztán vastagon a lekvár és a többi finomság
Közben a baracklekvárt alaposan összekeverjük a három egész tojással, majd a megsült tészta tetejére simítjuk. Megszórjuk a durvára tört dióval, és mehet vissza a sütőbe még kb 15 percre. Végül rászórjuk a csokoládét, és még annyi időre toljuk vissza a sütőbe, amíg megolvad kissé. Ezután kivesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Tetszőlegesen szeletelhetjük.
A tojástól kocsonyás állagú lesz a lekvár a süti tetején, így nem ragad, és könnyen szeletelhető
A tetejét ízlés szerint variálhatjuk, például mandulával sem lehet rossz, vagy akár csoki nélkül is elképzelhető
A végeredmény egy ízes-szaftos, de nem ragadós sütemény lett, amely nagy sikert aratott az ifjúság körében. A széleiből maradt egy kevés itthon, és úgy tűnik, hogy 2-3 nap után is élvezhető. Nemsokára lesz egy nagy családi parti, szerintem akkor is ezt az új szerzeményt fogom elkészíteni. Jó szívvel ajánlom kipróbálásra!

2017. április 30., vasárnap

Tavaszi virágportrék

A rohamos tempójú kikelet után áprilisban kicsit megtorpant a növények fejlődése. Szerencsére, mondhatjuk, mert márciusban még igazán korán lett volna a májusi virágokban gyönyörködni. A hűvösebb, csapadékosabb időben így tovább élvezhettük a tavaszi virágok látványát, s a késői tulipánok virágainak üdeségét még mindig csodálhatjuk.  Ugyanakkor már itt toporognak a késő tavaszi évelők, de mielőtt virágot bontanak, még jó lenne egy kicsit megállni.
Szeretem az évszakok körforgását végigkísérni a kertben, hétről - hétre új szépségeket felfedezni, de ugyanakkor egy kis szomorúsággal is eltölt, amikor egy időszak lezárul a kertben. Hiszen valami megint végérvényesen, visszahozhatatlanul elmúlt. Az ismert latin mondás jut ilyenkor az eszembe: „Sic transit gloria mundi”.  Így múlik el a világ dicsősége! Igen, a tulipánok, nárciszok és kora tavaszi évelők szezonja lassan véget ér, és vidám virágkörtáncukra ismét egy évet kell várni. Persze kárpótolnak az újabb szépségek, amelyek ezután következnek a kerti színpadon, de most mégis visszapillantanék egy kicsit, és a tavasz legszebb virágaiból hoznék egy csokorra valót.
A vérszilva alatt hetek óta pompáznak a tulipánok, kaukázusi nefelejcsek és a szívvirág; az előtérben a nyuszifül ezüstszürke levelei jól illenek a kompozícióhoz
A fenti ágyás tulipánjai közelebbről
A virágkehelybe belehullottak a vérszilva elnyílt virágai
Napos-félárnyékos helyen szépen díszlik ez a különleges virágú ibolya; Vigyázat, könnyen terjed!
Ellenfényben különösen tüzesen ragyognak a sárgaviola narancsos-vöröses szirmai
Félárnyékos helyen dúsan virágzik az indás ínfű, melynek örökzöld levelei is nagyon mutatósak
Napon vagy árnyékban egyaránt kiváló talajtakaró az illatos gólyaorr, melynek csodaszépek a virágai is
A csatavirág nagyon bájos évelő csodás égszínkékben; páfrányszerű levelei virágzás után is díszítenek
Cirmos tulipán nyitja kelyheit a napsütésben
Hetek óta nyílik ez a tavalyi szerzemény, fantasztikus telt virágú tulipán
Ez a rózsaszín tulipán kisebb virágokat hozott, mint tavaly; remélem a hagymák felszedése segít majd rajta
Tavalyi ültetésű ez a színkombináció; nagyon tartósan nyílnak és fantasztikusan szépek
Nagyon szép rajzolat teszi különlegessé ezt a virágot
Mintha lángok csapnának fel a tulipán kelyhében
A tavaly ősszel ültetett tulipánok mind szépen nyíltak, sokuk virágzása igen tartósnak bizonyult. A tavalyelőtti ültetésben azonban igen komoly veszteségek voltak. A tavaly a kerítés mentén pompázó mintegy hatvan tulipánból írd és mondd, mindössze négy maradt! Hasonlóan, a hunyorok mögött tavaly virágzó telt rózsaszín és lila tulipánokból semmi sem maradt. Alapos a gyanúm, hogy valami megdézsmálta őket, hiszen így nem tűnhetnek el a hagymák! Vannak olyan tulipánok, amelyek nem túl hosszú életűek, az első évben pompásan nyílnak, aztán egyre satnyábbak lesznek, azonban nem szoktak egyik évről a másikra nyomtalanul eltűnni ők sem. Ezeket a fajtákat kifejezetten virágágyi kiültetésre szánják, amikor is a közterületeken a virágzás után felszedett növényeket kidobják, és a helyükre nyári virágokat ültetnek. Sajnos vásárláskor nem derül ki, hogy milyen tartós lesz a hagyma, de a tapasztalatom szerint legtöbbjük nem okoz csalódást. Néhány évenként mindenképpen ajánlatos felszedni a tulipánhagymákat, bár van, aki az évenkénti felszedésre esküszik. Jómagam azokat a tulipánokat, amelyek évről évre szebbek, dúsabbak, nem szoktam gyakran bolygatni.
Második tavaszon nyíltak ezek a tüzes narancsos tulipánok a fanyarka alatt
A fenti tulipánok között már buján nő a borzaskata, közöttük kikandikálnak a magról kelt aprócska árvácskák
Szintén második tavaszt érték a lila tulipánok, gyönyörűek voltak
Estére fázósan összehúzódnak a virágkelyhek, majd a kora reggeli napsütésben ismét kitárulnak
Szerencsére a legtöbb korábban ültetett tulipánom szépen gyarapodott, például a fanyarka alatti narancssárgák, vagy a faház melletti lilák. Idén majd igyekszem felszedni azokat, amelyek most kissé satnyábbaknak tűntek, mint tavaly, azoknak valószínűleg jót tesz majd egy kis pihenő, mielőtt ősszel újra elültetem őket.
A nárciszok szépen nyíltak, sokfelé díszlettek a kertben. Ősszel a rózsaágyás kialakításakor egész csomókban kerültek ki a hagymák, amiket a fiatal fák tövéhez ültettem át, idén már egészen szépen nyíltak. Hasonlóképpen a gyöngyikék sem okoztak csalódást, nem hiába a kedvenceim közé tartoznak. Az évek múlásával egyre dúsabb bokrokat alkotnak, amelyeket bátran lehet osztani, átültetni, szinte bármikor az év során.
A nárciszok színben nem vetekedhetnek a tulipánokkal, ám finom illatuk és szép virágaik nélkül nem lenne teljes a tavasz
Ez a kedvenc nárciszom; sajnos tavaly elpusztultak a hagymái, ez az egy maradt meg belőle
A fürtös gyöngyikét a méhek is szeretik
A tavasszal virágzó cserjék és a tulipánok vitathatatlanul az évad sztárjai. Sokféleképpen alkalmazhatjuk őket a kertben. A bokrokat ültethetjük szoliternek, amikor szépségük magukban érvényesül, semmi sem tereli el a figyelmet róluk.
Ez a piros virágú japánbirs önmagában érvényesül legjobban
Hasonló színű tavaszi hagymásokból képezhetünk ellenpontot a kert más részén, vagy ültethetjük alájuk, köréjük a hagymás virágokat. Ez esetben játszhatunk a színekkel: a cserje virágaihoz hasonló árnyalatokat használunk, vagy inkább eltérő színkompozíciót hozunk létre. Egy dologra kell ügyelni, hogy a virágok azonos időben nyíljanak. Például az aranyvessző gyakran már elvirágzik, mire a tulipánok nyílnak, mellé inkább korai nárciszt ültessünk. A japánbirs virágzása elhúzódóbb, vele egy időben nyílik a legtöbb tulipán.
Tavaszi álom fehérben: japánbirs és hamvas gyöngyvessző kettőse
A gyöngyvessző lábánál világospiros tulipánok köszöntik a tavaszt
A tavaszi virágzású gyöngyvesszők között is vannak eltérések a virágzási időben. Áprilisban nyílik például a hamvas gyöngyvessző (Spirea cinerea ’Grefsheim’), mely hófehér virágaival méltó társa lehet a japánbirsnek, a közismert kerti gyöngyvessző (Spirea vanhouttei) azonban májusban díszíti cserjesorainkat.
A kora tavaszi cserjék és hagymás virágok vetélkedése, bár csaknem két hónapon át eltarthat, visszatekintve mégis múló pillanatoknak tűnik csupán. Éppen ezért kell ennek a csodás időszaknak minden percét kiélvezni, mielőtt átadják a stafétabotot a következő kerti virággenerációnak!
A csaknem fekete ' Queen of night' tulipán zárja a tulipánszezont; színben jól harmonizál az írisz bimbóival, melyek már a tavasz következő szakaszát jelzik
A kerti pletyka mellé betolakodott a kutyatej, néhány szemtelen mentahajtással együtt szép triót alkotnak
Tájkép április közepén

2017. április 20., csütörtök

Almás palacsinta

Úgy hallom, elég bolondos most odahaza az áprilisi időjárás... Elmondhatom, itt sem sokkal különb. Tegnap még 17 fok, napsütés, ma 5 fok, szakadó eső. Ilyen időben muszáj sütni valamit, édeset, sósat, serpenyőben, vagy a sütőben, egy a lényeg, hogy melegítsen. Almás palacsintát hoztam mára, ha van kedvetek, próbáljátok ki, akár reggelire, akár ebédre tartalmas leves után. Csokiöntettel és fahéjas cukorral is nagyon finom!

Illatos, meleg, finom!


Hozzávalók kb. 8 darab normál méretű palacsintához:
3 bögre liszt (mehet vegyesen*)
3 tojás
2 bögre tej
1 dkg élesztő
fél bögre tejszín
3-4 közepes méretű alma
csipet só
2-3 evőkanál kristálycukor, esetleg vaníliás cukor
olaj a sütéshez
* Ha teljes kiőrlésű lisztet is teszünk bele, akkor több folyadékra lehet szükség. A normál palacsintatésztánál sűrűbb állag a cél!

Elkészítés:
  1. A tojásokat alaposan felverjük, a lisztet és a tejet felváltva hozzáadva sűrűbb palacsintatésztát keverünk. Hozzáadjuk a cukrot és a tejszínt, belemorzsoljuk az élesztőt, végül lazán beleforgatjuk a megpucolt, magházától megszabadított, kis szeletekre vágott almát. 
  2. Letakarjuk, és 1-2 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk.
  3. A sütés a szokott módon történik, vékonyan kiolajozott serpenyőben. Vastagabb palacsinták lesznek, amik lassabban sülnek át, de nem vészesen hosszú idő alatt.
  4. Melegen és hidegen egyaránt nagyon finom. Ha marad belőle, reggelire vagy másnap desszertnek is kitűnő. Kínálhatjuk fahéjas cukorral, vaníliasodóval vagy csokipudinggal – én most ez utóbbit készítettem hozzá.