Baden-Württemberg kertjei

A múlt hónapban a Németországban tanuló fiamhoz utaztunk látogatóba néhány napra. A vizsgái közötti időszakban volt lehetőségünk kisebb kirándulásokat tenni a környéken, Baden-Württemberg tartományban. A francia-svájci határ közelében lévő vidék kellemesen tagolt, hegyek, dombok tarkítják a tájat, és a csapadékosabb éghajlat miatt üde zöld erdőkön és réteken legeltethettük a szemünket. A kiegyenlített éghajlatnak köszönhetően itt nem láttunk kiégett füvet, és a kertek, zöldterületek is szép látványt nyújtottak.

Karlsruhe viszonylag fiatal város, amely nem kínál sok patinás épületet látnivalóul, ám található itt egy nagy kastély, ami a hozzá csatlakozó hatalmas angolparkkal és kicsi, de szépen gondozott botanikus kertjével a város fő nevezetessége.

A 18. században épített kastély révén Karlsruhe a Badeni hercegség központja volt

A kastélyhoz vezető kavicsos út két oldalát hosszú évelő ágyás kíséri, amelynek viszonylag kevés fajtából álló növényeit úgy válogatták össze, hogy egész évben látványos legyen. Nyár közepén a már elnyílt íriszek, gólyaorrok, kutyatejek és macskaherék között nyílt néhány levendula és macskamenta, kezdték kalászaikat bontani a díszfüvek, és készülődtek a virágzásra a késői varjúhájak. A kevés virág ellenére a növények eltérő formája, levélzete, struktúrája is szép és változatos képet nyújtott.

A kutyatej és a nemrég elnyílt macskahere virágzatai vöröses színt visznek az ágyásba; a varjúháj már bontogatja virágzatait

 

 

A botanikus kertben láthattunk néhány szép, öreg fát, mamutfenyőt, csüngő himalájai cédrust, araukáriát, és szépen gondozott egynyári ágyásokat, hatalmas dézsákban nevelt egzotikus növényeket, selyemmirtuszt, hibiszkuszt, sétányrózsát, agapantuszokat egyaránt.

Ez a csüngő himalájai cédrus úgy festett, mint ha egy hatalmas mamut kelt volna életre a botanikus kertben

Selyemmirtusz ontja virágait a nagy dézsában

A szegélyágyásban a dézsás növények mellett egynyáriaké a főszerep; különleges díszkáposzták visznek struktúrát az összeállításba

Az angolpark tágas terei, hatalmas fái, sétaútjai és kisvasútja, valamint a nagy tó a rengeteg tavirózsával a lakosság kedvenc helye, ahova délutánonként sokan ellátogatnak.

Hatalmas fák és a nagy tó csábítják a szabadba Karlsruhe lakosságát a kastély mögötti angolparkban

A várostól egyórányi autózásra található két kisváros, ahova egy délután ellátogattunk. Maulbronnban egy 12. századi kolostor nagyjából épen maradt épületei között sétáltunk, majd élveztük a másik városka, Bretten hamisítatlan délnémet hangulatát. A gerendavázas épületek kissé ódon hangulatot és határtalan nyugalmat árasztottak, ahol az ember úgy érezheti, mintha néha kicsit megállna az idő…

Rálátás a kolostor épületeire Malbronnban

Az ódon házakat a virágok mellett a falakra futtatott szőlő díszíti

Bretten egyik hangulatos utcája; tisztaság és rend mindenütt

Heidelberg középkori óvárosáról és egyeteméről híres város a Neckar-folyó festői völgyében. Az erdős hegyoldalon megbújnak a régi villák, és a hegyen magasodik a 15. században épült és többször átépített várkastély is. Az óváros szokatlanul épségben maradt, egységes stílusával, szűk utcáival, régi, patinás épületeivel, templomaival, apró tereivel nagyon szép.

Heidelberg óvárosa az öreg híddal és a várkastéllyal

A folyó túlpartján szép villák simulnak a hegyoldalba

A gyönyörű óvárost sok turista látogatja

Az óváros hangulatát a szép épületek mellett az apró részletek adják

Sétánk során nem is egy kerti meglepetésben volt részünk. Bekukucskáltam egy sarokház szűk belső udvarába, amelyet hangulatos pihenőhellyé alakítottak ki, bizonyítva, hogy a legkisebb helyen is lehet szép kertet csinálni.

Aprócska, de igen hangulatos kert az egyik udvarban

Ugyanez a kert egy szűk sarokban végződik: egy kis pihenőhelynek éppen alkalmas!

Az egyik templom mellett hangulatos kertecske fogadta sok-sok évelő virág kissé már kaotikus egyvelegével, és egy hangulatos paddal a csendes elmélkedésre vágyókat. Ugyanitt egy érdekes kerti díszítőelemre is bukkantam: a fémvázra függesztett elemek egy arcot és az azokról legördülő könnycseppeket formáltak, a víz egy kis medencébe csöpögött.

Nem tudom, kell-e valamilyen misztikus jelentést tulajdonítani ennek a kerti elemnek, egy azonban biztos: rendkívül ötletes ugyanakkor megható!

Nem messze innen a játékos díszítő kedv újabb példáját nyújtotta a valószínűleg fémhulladékokból összeállított szamárszobor, és a kipusztult fák törzséből képzett zsiráf egy egyébként hagyományosnak mondható kertecskében.

Vasszamár bújik meg a növények között

Bohókás ötlet a fatörzsből képzett festett zsiráf

A következő kirándulásunk a népszerű fürdővárosba, Baden-Badenbe vezetett. Itt sok szép régi és modern üdülő, villa található. Sokukat díszíti virág, bár meg kell mondani, hogy némely ablakban művirággal is találkoztam...

A hagyományos villa teraszát nemcsak díszíti a sok virág, de védettséget is biztosít az ott tartózkodóknak

Az egyik modern villa bejáratát díszíti ez az elegáns kompozíció; helyigénye minimális, mégis hívogatóvá teszi a bejáratot

Az egyik sétaút egy patak partján haladt végig, amelyen számtalan, sokszor virágokkal ékesített hidacska vezet a túlparti villákhoz, amelyek kertje lejár a patakra. Idilli hely ez a pihenésre!

A villakertek lejárnak a patakra Baden-Badenben

A patak mellett sorakozó villákhoz saját híd vezet

Utolsó állomásunk a Fekete-erdőben lévő Triberg im Schwarzwald volt, ahol Németország legmagasabb vízesése található. A bővizű patak számtalan zuhatagon keresztül teszi meg a 160 méteres szintkülönbséget, majd keresztül folyik a városkán.

A vízesés egyik szép részlete

A patak a városkán is keresztül folyik

Az utcák néhol a patak fölötti hídban folytatódnak, ami különleges látványt és hangulatot ad a helynek. Persze rengeteg a turista, akiknek a kiszolgálására sok étterem, kávézó, szálláshely és szuveníreket árusító üzlet is van. Szembetűnő a virágbőség, ám a díszítés néhol már a giccs határát súrolja.

A föl-lemászó macival hirdetett órabolt már a giccs kategóriája

A Fekete-erdő vonulatai, a patak és a sok virág jellemzi Triberget

Most így visszagondolva erre a tartalmas néhány napra, mindenképpen kiemelendő, hogy milyen figyelmet fordítanak a környezetre, tiszták és gondozottak a házak, utcák és parkok, egyszóval igényesek és szépek a települések. És azt hiszem, ez nem csak pénz kérdése. Jó lenne itthon is példát venni róla!

Máltai kertek

Az elmúlt két hónapban úgy hozta az élet, hogy két országban is jártam. Bár mindkét utazásnak más-más célja volt, azért a hobbikertész szemével is körülnéztem, és hoztam egy-egy csokorra valót az ott látott szépségekből.

Máltán egy nemzetközi pályázat keretében töltöttem néhány napot, ahol a sűrű szakmai programok mellett azért igyekeztem nyitott szemmel járni. Mivel a szigetország valóban nagyon kicsi, egy-egy szabad délután is elegendő volt arra, hogy a fővárostól, Vallettától távolabb eső országrészekbe is ellátogassak. Így, mondhatni volt alkalmam az ország nagy részét bejárni.

A főváros, Valletta a tenger felől

A Földközi-tengerben található szigetország egy nagyobb és egy kisebb lakott és néhány apró lakatlan szigetből áll. Mivel a terület igen szűkös, és kevés a termőföld, a mintegy 400 ezres lakosság sűrűn lakott városokban tömörül. A mediterrán éghajlat következménye az igen kopár táj, hiszen az amúgy sem túl sok csapadék a téli időszakban hullik, a nyarat viszont a szinte felhőtlen napsütés jellemzi, bár a hőséget a csaknem állandóan fújó szél jelentősen mérsékli.

Kopár, száraz táj és égszínkék tenger

A sziget változatos történelme során gyakran ki volt téve a hódítók támadásának, ezért a települések gyakran erődökhöz kötődnek, sokfelé védik őket városfalak. A helyben található mészkő a fő építőanyag, ez és a jellegzetes mediterrán stílus adja a városok hangulatát. Az utcák általában szűkek, a szintkülönbség miatt gyakoriak a lépcsősorok.

Meredek utca Vallettában; hangulatos, de hiányoznak a növények...

Jellegzetes utcakép Valletta egyik elővárosában; szinte mindenfelől látni a tengert

További jellegzetesség, hogy a katolikus lakosság rengeteg templomot épített és szorgalmasan látogatja őket manapság is, ezért a lakosság számához viszonyítva talán sehol a világon nincs annyi templom, mint Máltán!

A Citadella Gozo szigetének fővárosában, Rabatban:itt  ötvöződnek Málta jellegzetességei, a templomok és erődök

A szigetország legutóbb angol gyarmat volt mintegy másfél évszázadig, függetlenségét csak 1964-ben nyerte el. Bevallom, arra számítottam, hogy az angol kertkultúra hagyományait és a mediterrán táj jellegzetességeit ötvöző apró kertekkel, parkokkal fogok majd találkozni lépten-nyomon.

Szépen gondozott park Vallettában

Leanderek és sétányrózsák díszítik ezt az utcát

Igaz, hogy a vízhiány Málta egyik legégetőbb gondja, ezért a természetes vízkészleteket a tengervíz sótalanításával egészítik ki. Öntözésre nyilván csak minimális mértékben lehet gondolni, de a szárazságtűrő honos növényekkel is gyönyörű kerteket, erkélyeket lehetne varázsolni. Ehhez képest bizony csalódást jelentett, amit láttam! Meglehetősen kevés házat, erkélyt, kapualjat díszítettek növényekkel, és bár vannak parkosított közterületek, sajnos azok nagy része is elhanyagolt, szemetes volt.

Mennyivel szebbek lennének ezek a bájos házak virágokkal ékesítve!

Jellegzetes utca a sok étteremmel és a tengerrel

Üdítő kivétel ez a bejárat a kopár házfalak között

Ennek ellenére igyekeztem a szépet észrevenni, és nem lefelé, hanem fölfelé nézni, persze ügyelve arra, hogy nehogy hasra essek!

A mediterrán tájak eredeti növényzete erdőség volt, ám ezeket nagyrészt még az ókorban kiirtották, főleg a cédrusok kiváló fája miatt. Így alakult ki a ma ismert jellemző táj a kopár fehér sziklákkal. Az egykori erdők helyét szárazságtűrő bozótosok és a kultúrtáj vették át, amelynek jellegzetes elemei a leanderek, melyek mindenfelé megtalálhatóak, néhol egész elvadult foltokat alkotva. Gyakran találkozhatunk agávéval és medvetalp kaktusszal is, amelyek kiválóan bírják a szárazságot.

A leander szinte mindenhol megveti a lábát, buja virágözönt hoz a kopár tájba

A medvetalp kaktusz virágai csodaszépek

A medvetalp kaktuszt elborítják a virágok és a termések

Hatalmas agávék magasra nyúló virágzati száraikkal

A parti sziklákat, kőfalakat hódítja meg ez a csodás kúszónövény, melynek virágai igazán egzotikusak

A tájhoz hozzátartozik a mandulafenyő jellegzetes szétterülő koronájával, és gyakori vendég a parkokban a sárkányfa is.

A mandulafenyő csodás eleme a mediterrán növényzetnek

Sárkányfa (Dracaena) csodás ágrendszere

A máltai közterületeken legtöbbször fikuszokkal találkoztunk, azok kisebb és nagyobb levelű fajtáival. Igaz, hogy ezek nem nőttek olyan hatalmasra, mint a trópusokon, de azért szép termetes példányokat láthattunk. Gyakran formára nyírt koronával díszítik a tereket.

Formára nyírt fikuszok egy máltai parkban

Mint egy elefánt lába, olyan a fikusz törzse

A nálunk nem télálló sétányrózsákból sövényeket ültetnek, és persze elmaradhatatlan a murvafürt, amelynek csodás lilásrózsaszín virágai elborítják a kerítéseket, falakat.

Lélegzetelállító a murvafürt virágzuhataga; Miért is nincsen minden kerítésen?

Hatalmas fa csodás virágdísszel

Máltán nagyon kevés kertes ház van, s ott sem mindegyiknél élnek a kert adta lehetőségekkel. Egy-kettőnél azért láthattunk szépen gondozott kertet. A házfalat, bejáratot, lépcsőket néhol egész buja növényzet borítja. Kár, hogy ezt a példát kevesen követik!

Kár, hogy ritka látvány az ehhez hasonló buja növényzet!

Hívogató bejárat

Szépen gondozott kis kert, melyben a színeket hibiszkusz és cseppecske virág adja

Kőfalak réseiben is megveti lábát a tátika

Mivel Málta legfőbb adottsága a napfény és a tenger, az ország fő bevétele az idegenforgalomból származik, véleményem szerint sokkal jobban kellene ügyelniük arra, hogy a városokat, házakat virágosítsák, ezáltal sokkal vonzóbbá tehetnék a településeiket!

Egy remekbe sikerült mediterrán belső udvar Málta régi fővárosa, Mdina óvárosában