Máltai kertek

Az elmúlt két hónapban úgy hozta az élet, hogy két országban is jártam. Bár mindkét utazásnak más-más célja volt, azért a hobbikertész szemével is körülnéztem, és hoztam egy-egy csokorra valót az ott látott szépségekből.

Máltán egy nemzetközi pályázat keretében töltöttem néhány napot, ahol a sűrű szakmai programok mellett azért igyekeztem nyitott szemmel járni. Mivel a szigetország valóban nagyon kicsi, egy-egy szabad délután is elegendő volt arra, hogy a fővárostól, Vallettától távolabb eső országrészekbe is ellátogassak. Így, mondhatni volt alkalmam az ország nagy részét bejárni.

A főváros, Valletta a tenger felől

A Földközi-tengerben található szigetország egy nagyobb és egy kisebb lakott és néhány apró lakatlan szigetből áll. Mivel a terület igen szűkös, és kevés a termőföld, a mintegy 400 ezres lakosság sűrűn lakott városokban tömörül. A mediterrán éghajlat következménye az igen kopár táj, hiszen az amúgy sem túl sok csapadék a téli időszakban hullik, a nyarat viszont a szinte felhőtlen napsütés jellemzi, bár a hőséget a csaknem állandóan fújó szél jelentősen mérsékli.

Kopár, száraz táj és égszínkék tenger

A sziget változatos történelme során gyakran ki volt téve a hódítók támadásának, ezért a települések gyakran erődökhöz kötődnek, sokfelé védik őket városfalak. A helyben található mészkő a fő építőanyag, ez és a jellegzetes mediterrán stílus adja a városok hangulatát. Az utcák általában szűkek, a szintkülönbség miatt gyakoriak a lépcsősorok.

Meredek utca Vallettában; hangulatos, de hiányoznak a növények...

Jellegzetes utcakép Valletta egyik elővárosában; szinte mindenfelől látni a tengert

További jellegzetesség, hogy a katolikus lakosság rengeteg templomot épített és szorgalmasan látogatja őket manapság is, ezért a lakosság számához viszonyítva talán sehol a világon nincs annyi templom, mint Máltán!

A Citadella Gozo szigetének fővárosában, Rabatban:itt  ötvöződnek Málta jellegzetességei, a templomok és erődök

A szigetország legutóbb angol gyarmat volt mintegy másfél évszázadig, függetlenségét csak 1964-ben nyerte el. Bevallom, arra számítottam, hogy az angol kertkultúra hagyományait és a mediterrán táj jellegzetességeit ötvöző apró kertekkel, parkokkal fogok majd találkozni lépten-nyomon.

Szépen gondozott park Vallettában

Leanderek és sétányrózsák díszítik ezt az utcát

Igaz, hogy a vízhiány Málta egyik legégetőbb gondja, ezért a természetes vízkészleteket a tengervíz sótalanításával egészítik ki. Öntözésre nyilván csak minimális mértékben lehet gondolni, de a szárazságtűrő honos növényekkel is gyönyörű kerteket, erkélyeket lehetne varázsolni. Ehhez képest bizony csalódást jelentett, amit láttam! Meglehetősen kevés házat, erkélyt, kapualjat díszítettek növényekkel, és bár vannak parkosított közterületek, sajnos azok nagy része is elhanyagolt, szemetes volt.

Mennyivel szebbek lennének ezek a bájos házak virágokkal ékesítve!

Jellegzetes utca a sok étteremmel és a tengerrel

Üdítő kivétel ez a bejárat a kopár házfalak között

Ennek ellenére igyekeztem a szépet észrevenni, és nem lefelé, hanem fölfelé nézni, persze ügyelve arra, hogy nehogy hasra essek!

A mediterrán tájak eredeti növényzete erdőség volt, ám ezeket nagyrészt még az ókorban kiirtották, főleg a cédrusok kiváló fája miatt. Így alakult ki a ma ismert jellemző táj a kopár fehér sziklákkal. Az egykori erdők helyét szárazságtűrő bozótosok és a kultúrtáj vették át, amelynek jellegzetes elemei a leanderek, melyek mindenfelé megtalálhatóak, néhol egész elvadult foltokat alkotva. Gyakran találkozhatunk agávéval és medvetalp kaktusszal is, amelyek kiválóan bírják a szárazságot.

A leander szinte mindenhol megveti a lábát, buja virágözönt hoz a kopár tájba

A medvetalp kaktusz virágai csodaszépek

A medvetalp kaktuszt elborítják a virágok és a termések

Hatalmas agávék magasra nyúló virágzati száraikkal

A parti sziklákat, kőfalakat hódítja meg ez a csodás kúszónövény, melynek virágai igazán egzotikusak

A tájhoz hozzátartozik a mandulafenyő jellegzetes szétterülő koronájával, és gyakori vendég a parkokban a sárkányfa is.

A mandulafenyő csodás eleme a mediterrán növényzetnek

Sárkányfa (Dracaena) csodás ágrendszere

A máltai közterületeken legtöbbször fikuszokkal találkoztunk, azok kisebb és nagyobb levelű fajtáival. Igaz, hogy ezek nem nőttek olyan hatalmasra, mint a trópusokon, de azért szép termetes példányokat láthattunk. Gyakran formára nyírt koronával díszítik a tereket.

Formára nyírt fikuszok egy máltai parkban

Mint egy elefánt lába, olyan a fikusz törzse

A nálunk nem télálló sétányrózsákból sövényeket ültetnek, és persze elmaradhatatlan a murvafürt, amelynek csodás lilásrózsaszín virágai elborítják a kerítéseket, falakat.

Lélegzetelállító a murvafürt virágzuhataga; Miért is nincsen minden kerítésen?

Hatalmas fa csodás virágdísszel

Máltán nagyon kevés kertes ház van, s ott sem mindegyiknél élnek a kert adta lehetőségekkel. Egy-kettőnél azért láthattunk szépen gondozott kertet. A házfalat, bejáratot, lépcsőket néhol egész buja növényzet borítja. Kár, hogy ezt a példát kevesen követik!

Kár, hogy ritka látvány az ehhez hasonló buja növényzet!

Hívogató bejárat

Szépen gondozott kis kert, melyben a színeket hibiszkusz és cseppecske virág adja

Kőfalak réseiben is megveti lábát a tátika

Mivel Málta legfőbb adottsága a napfény és a tenger, az ország fő bevétele az idegenforgalomból származik, véleményem szerint sokkal jobban kellene ügyelniük arra, hogy a városokat, házakat virágosítsák, ezáltal sokkal vonzóbbá tehetnék a településeiket!

Egy remekbe sikerült mediterrán belső udvar Málta régi fővárosa, Mdina óvárosában