Ez a recept évtizedek óta lapult a receptes füzetemben, amit még tizenéves koromban kezdtem írni. Valahogy úgy hozta az élet, hogy még soha nem próbáltam ki. (Van még pár ilyen.) Ezen a hétvégén kettesben vagyunk itthon a férjemmel, és csak szombatra kellett főzni, gondoltam, hogy a borsóleves mellé nézek valami tésztafélét, amolyan szombati második fogást. (Nálunk a szombat hagyományosan kalácsnap, amikor a tartalmas leves után valamilyen, általában édes tésztaféle a második fogás.) Így bukkantam rá erre az ételre, amit lehet, hogy azért nem próbáltam ki olyan sokáig, mert picit macerásnak tűnt az elkészítése, és nem sok töltelék van benne, ami azért hosszú ideig fontos szempont volt a három gyerek étvágyát tekintve.
Hát most eljött a kipróbálás ideje. Végül is nem olyan munkás az elkészítése, és nagyon finom lett. Ebéd után, gondoltam utánanézek a neten, mert bevallom, nem hallottam még a salzburgi galuskáról. Hát, amit a receptek sokaságában találtam, az valami egészen más volt! Az is egy tojásos-habos édesség, de másképp készül, szóval semmi köze ahhoz, amit én készítettem. A keresgélés közben rábukkantam valami hasonlóra, amit Garibaldi galuskának neveztek, de annak meg a tésztája más, bár a végeredmény majdnem ugyanúgy néz ki.
Summa summarum, fogalmam sincs, hogy végül is mi az a desszert, amit készítettem, viszont nagyon finom, krémes, könnyű sütemény lett, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Akinek meg kedve van, adjon neki nevet!
Hozzávalók (inkább három, mint négy személyre)
4 dkg vaj (+ egy kevés a tál kikenéséhez)
6 dkg liszt
2+8 dl tej
2 dl víz
3 tojás
3+3 evőkanál cukor
csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg darált dió
maréknyi mazsola
citromhéj (elmaradhat)
Elkészítés:
A vajat egy lábasban felolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a 2 dl tejet, és folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután hozzáadunk 3 evőkanál (kb 6 dkg) cukrot, majd amikor langyosra hűlt, 2 tojássárgáját keverünk bele, és a habbá vert fehérjét.
Egy másik lábasban (inkább szélesebb, mint mély) a vizet és a többi tejet felforraljuk, és ebbe szaggatjuk bele kiskanállal a tésztát, egyszerre csak keveset, mert kissé megnőnek a galuskák.
 |
| A kifőtt galuskák nagyon lágyak, ezért óvatosan dolgozzunk velük |
Szűrőkanállal óvatosan kiszedjük a megfőtt galuskákat, és kivajazott tűzálló tálba tesszük, rétegenként megszórjuk a cukorral és vaníliás cukorral (és reszelt citromhéjjal) elkevert darált dióval és mazsolával. A végén nyakon öntjük 1dl tej ( a főzés utáni maradékból is lehet) és 1 tojás keverékével, és forró sütőben 20-25 percig sütjük.
Melegen, langyosan vagy hidegen fogyaszthatjuk, de igazán frissen jó. Krémes-habos, lágy, illatos, finom desszertet kapunk.
Tipp:
Az eredeti recept szerint csak tejben kell kifőzni a galuskákat, de vízzel higítva kevésbé kapja le az alját.
A tej éppen csak gyöngyözzön, mert a galuskák könnyen szétmennek, ha lobogva forr.
A főzés után megmaradt tejet felhasználhatjuk puding vagy krém készítéséhez, belekeverhetjük palacsinta tésztába.
Bár nem tűnik nagy mennyiségnek, a benne lévő dió és mazsola miatt laktató édesség, amely nemcsak tartalmas leves utáni második fogásnak, de egy vasárnapi ebéd desszertjeként is megállja a helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése