Ősz a kertünkben

Éppen egy éve kezdtük a blogot, az egyik első kertről szóló bejegyzés a Ragyogó ősz címet viselte. Azóta nagyon sok minden történt a kertben, sok pompás növény virágzásában gyönyörködhettünk, de éppen az ősz nem azt hozta, amit titkon már reméltem tőle. Tavaly ősszel rengeteg fát és cserjét ültettünk el, köztük jó néhány olyat, amelyek az ősz sztárjai, ők azonban még nem méltóztattak elég látványosak lenni. Az elültetett növények mind megeredtek, ám a fák még nem mutattak fel túl nagy növekedést, reményeim szerint csupán azért, mert ebben a szezonban inkább „gyökérre gyúrtak”. Így, bár kiválasztásukkor fontos szempont volt az őszi lombszín, ebben az évben még nem tudtak átütő hatást elérni. Jövőre majd meglátjuk, hogy haladnak-e látványosabban.

Mutatok két képet, hogy megmutassam mi lebeg lelki szemeim előtt, törekvésünk az volt, hogy ezekhez mérhető őszi pompában legyen majd részünk (képek az internetről)

A cserjék közül több is úgy járt, hogy a levélzetük megperkelődött, majd idő előtt megbarnult és lehullott, és ezt őszintén nem tudom mire vélni. Csak reménykedni tudok benne, hogy jövőre már új helyükhöz alkalmazkodva fognak kihajtani, és pompázni. Más cserjéket pont a vegetációs időben kellett bolygatni, és bár megmaradtak, azért bosszúból nem virágoztak, illetve nem igazán szép a lombjuk. A tavaly ültetett lilabogyó (Callicarpa) cserjék szintén nem sokra haladtak, bogyót meg egyáltalán nem hoztak idén. Itt is csak remélni tudom, hogy arra fordították az energiájukat, hogy megeredjenek, begyökeresedjenek. 

A tavaly csodás őszi lombszínt mutató kecskerágót a nyáron baleset érte: az egyik teherautó, ami építőanyagot hozott, sajnos letörte egy ágát, a maradék pedig kettéhasadt, úgyhogy az is csoda, ha megmarad szegény. Talán van remény, hogy kiheveri ezt a csapást, de idén, érthető módon  nem hozta a tőle elvárt pompát. Így ez az őszi szezon nem igazán sikeres, legalábbis fa és cserje fronton. Van egy mondás, miszerint a kert mindig a következő évben lesz sokkal szebb, hát ez most a mi kertünkre hatványozottan igaz!

Az ámbrafa őszi színei nem okoztak csalódást

A labdarózsa nemcsak tavaszi virágzásával, hanem őszi lombjával is felhívja magára a figyelmet

A fanyarka szintén több évszakos növény: tavasszal ragyogó fehér virágokkal, nyáron szép és finom terméssel, ősszel pedig pompás színekkel gazdagítja a kertet

Azért idén is voltak szép pillanatok. A nyáron ültetett ámbrafa (Liquidambar) levélzete igen szépen színesedett, és sokáig szép színfoltot alkotott. A kerítés melletti ’dzsumbujban’ még az előző tulajdonos által ültetett labdarózsa szintén szép őszi színeket mutatott. A tavaly ültetett fanyarka (Amelanchier), bár idén  nem sokat nőtt, azért megmutatta szép narancsos-vöröses őszi ruháját.

A madárbirs soha nem okoz csalódást, egyszerűen szuper növény!

Kezd mutatós lenni a vadszőlő a kerítésünkön; A szomszéd vadszőlője mindig pirosabb??

A madárbirsek (Cotoneaster) sem okoztak csalódást: káprázatos mutatványt adtak elő előbb narancssárgára, majd bordóra színeződő leveleikkel, és ragyogó piros terméseikkel. A kerítésre több helyen vadszőlőt futtatunk, ezek többsége még nagyon fiatal, így nem voltak még látványosak, ám van már egy idősebb példány is, ami azért adott egy kis ízelítőt abból, amit tud. A nyírfák is szép sárgára váltották lombruhájukat, ám az idei színeződés elmaradt a tavalyitól. Talán a sok csapadék volt az oka?

Az évelő virágokra nem lehetett panasz. Még a frissen ültetett szellőrózsák is szépen nyíltak, sok krizantém és aszter díszítette a kertet az őszi hónapokban. A kékszakállak is teljesítették minden elvárásomat. 

Röviden összefoglalva tehát felemás volt ez az ősz, az igazi pompára még várnom kell egy-két évet, de talán van okom némi bizakodásra! Jövőre majd meglátjuk!

Az őszi levélpompához némelyik évelő is hozzájárul, mint például ez a még ültetésre váró gólyaorr (Geranium); A kép elkészülte óta már megtalálta a helyét a kertben

Az ősz, bár a kerti évad végét jelenti, a tavaszi kezdésről ilyenkor kell gondoskodni. Idén is virághagymák tucatjai kerültek a földbe, kiegészítve a tavalyi ültetéseket. Tulipán, jácint, gyöngyike, kockás liliom és krókusz hagymák csoportjait ültettük el, utóbbiakat például elszórtan a fű közé, hasznosítva a rengeteg vakondtúrás friss földjét. Munkánk eredményét már most kíváncsian várom!

A terasz köré szánt törpe örökzöldek ültetését sem halogathattam tovább. Mivel a terasz az idén nem készült el, ezért a környezetét sem rendeztük, a már beszerzett növényeket viszont nem akartam cserépben teleltetni, ezért új koncepció gondolatától vezérelve elültettük őket a medence körüli ágyásokba a rózsák és levendulák közé. Bár először úgy gondoltam, hogy ideiglenes helyük lesz ott, a beültetés láttán már úgy vélem, hogy jól fognak mutatni. Jövőre majd kiderül, hogy maradnak-e vagy mégis a terasz köré ültetem át őket!

Az első fagy porcukorral szórta be a krizantémot

Utolsó tündöklése ez ennek az egynyári talajtakaró virágnak

Alig nyílt még ki ez a krizantém, máris a fagy tette próbára

A sarkantyúvirág dacol a faggyal

Gyepes szappanfű cukormázzal

A kelet-ázsiai lizinka levelei szépen színeződtek; a finom jégszemek fokozták a hatást

A bugatölcsér lilás-bordós levelei is különlegessé váltak a jégbevonattól

Kivágott fa törzsén tenyésző gombán képződött jégharmat

A finom jégkristályok még jobban kirajzolják a levelek mintázatát a cserjés margitvirágon

A madárbirs levelei  finom kontúrt kaptak

Az idei első fagyos reggelek csodás jégkristály-bevonatot alkottak a leveleken, virágokon, és a deres fűszálak sajátos pasztell színekbe öltöztették a kertet. Szeretem a reggeli fényeket ilyenkor. Igaz, hogy ez már a tél előjele, de a pillanat szépségét minden évszakban élvezni tudom.

Egy derült, hideg nap reggele

Pasztell színekbe öltözött a kert