Köszöntő

Szeretettel köszöntünk, kedves Olvasónk!

Anya (Galagonya) és immár felnőtt lánya (Mandula) vezetjük ezt a naplót. S hogy miről fogunk írni? Reményeink szerint arról, ami foglalkoztat bennünket: az otthonainkról, Galagonya kertjéről és Mandula konyhájáról. És még ki tudja mi mindenről...  :)

Galagonya kertjéről...

Hiszen ki ne sóvárogna egy gyönyörű kert, egy igazi kis (vagy nagy) otthoni édenkert után, ahol a napi munka, rohanás után szépség, nyugalom, kikapcsolódás vár, színek és illatok kényeztetik érzékszerveinket!

Erre a romantikus kertre valahol az interneten bukkantam rá, és nagyon megtetszett, így most nemcsak a kertes képeim gyűjteményét gyarapítja, hanem olvasóimmal is megosztom. Megvalósítani sem ördöngösség valami hasonlót...

A legtöbb ember elérhetetlen álomként gondol a saját kertre, ugyanakkor pedig nagyon sokan vannak, akik bár rendelkeznek telekkel, esetleg kertes házban laknak, mégsem élnek a lehetőségekkel. Vagy azért, mert nem ismerik a lehetőségeket, vagy azért, mert nincs rá idejük, pénzük, energiájuk.

Mindenki számára van egy jó hírem: édenkertet teremthetünk akár lakásunk egyik zugában vagy az erkélyen is, valódi kert kialakításához pedig nem feltétlenül kell hatalmas beruházásokra gondolni, egy kis növényismerettel és a kertalakítás néhány alapelvének ismeretével, kreativitással és némi türelemmel, no meg persze egy kis egészséges testmozgást jelentő munkával megteremthetjük a saját Édenünket!

 Télikert a fürdőszobánkban; a fürdés az egzotikus növények között olyan, mint a nyaralás...

A következő írásaimban azt szeretném bemutatni, hogy hogyan lehet hobbikertészként építeni-szépíteni kertünket, hogy az valóban a saját igényeinket és tetszésünket szolgálja.

Jómagam, bár gyermekkorom óta néhány évet leszámítva kertes házban élek, és már kora ifjúságomban is nagyon szerettem a fákat, mégis felnőttként, három gyermek édesanyjaként, munka és tanulás, meg a háztartás mellett kezdtem el kertünket kialakítgatni, szépítgetni. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy bárki sikerrel megteremtheti szépséges kertjét, csak tessék bátran nekikezdeni!

Részlet a régi kertünkből; majd még mesélek róla...

Engem talán az átlagnál jobban elfogott a kert iránti szenvedély, mert a saját tapasztalatok szerzése mellett mostanra már nagyon sok szakkönyvet és kertészeti lapot is olvastam-olvasok, és a legkedvesebb kikapcsolódás számomra kertet tervezni, növény-összeállításokat megálmodni.

Eddig már két előző családi házunk körül igyekeztem először ösztönösen, aztán egyre tudatosabban kialakítani a kertünket, de az igazi lehetőség most jött el: idén nyáron megadatott, hogy egy igazán szép, nagy kert  létrehozásába foghassak, mintegy 2200 négyzetméteren!

Alakulóban a terasz és a kert az új helyen; még sok a tennivaló, nagyon a kezdeteknél járunk...

Életem nagy művének alakulását, és kertről, növényekről szóló írásaimat szeretném a következőkben közreadni Kedves Olvasóimnak abban a reményben, hogy sikerül másokat is megfertőznöm a kert iránti szenvedéllyel, és mind többen leszünk, akik élhető, szép környezetet akarnak, tudnak és fognak teremteni maguknak, családjuknak, szűkebb és tágabb környezetüknek.

Szeretettel: Galagonya

Mandula konyhájáról...

A nagyváros közepén áll egy öreg, több mint 100 éves házikó, annak negyedik emeletén a sarokban bújik meg egy picike lak. Ide érünk haza esténként. Másnak talán csak egy luk, nekünk az Otthonunk. Nem szűrődik fel az utcák zaja, s ha kinézünk az ablakon, nyíló virágokat és egy hatalmas fa lombját látjuk. Konyha is van ám benne, egy kicsike, itt szeretek tüsténkedni saját és talán mások örömére.

Kenyeret, bagettet is sütünk néha

A családban ugyan senki sem képzett szakács vagy cukrász, mégis szinte mindenki remekül süt-főz. És ami a legfontosabb, élvezettel. Nálunk a terített asztal és a finom ételek részei a hétköznapoknak és az ünnepeknek egyaránt.

Nem telik el ünnep linzer nélkül - ezt az egész család közösen készíti

Rengeteg emlékem kötődik a konyhához és az ételekhez, ennek ellenére csak viszonylag későn kezdett el foglalkoztatni a sütés-főzés csodálatos világa. Úgy 16 éves korom környékén kezdtem lelkesedni, először a sütemények iránt, aztán amint elkerültem otthonról 18 évesen, egyre gyakrabban ragadtam fakanalat is.

Süteményt szinte minden héten sütünk

Különösen attól fogva, hogy megismerkedtem a férjemmel. :) Nem telt el úgy kollégiumban töltött hétvége, hogy ne vetettük volna be magunkat a konyhába. Aztán 3 évvel ezelőtt beköltöztünk az első közös otthonunkba. Még ez is megadatott, hogy megtervezhessem a konyhabútort! Persze ez 20 éves fejjel nem volt könnyű feladat, el is követtem egy csomó hibát, de azért nagyon is a magaménak érzem és megszerettem a kis kuckót. Azóta nincs megállás!

Nincs megállás! Most már a bonyolultabb ételeknek is nekiállok

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne készítenék valamit, de ha ez meg is esik, hiányérzetem támad. Persze nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni: egy saláta vagy egy szendvicskrém is megteremtheti az otthon semmivel sem összetéveszthető hangulatát. Az elmúlt években sok-sok receptet kipróbáltam már, és sajnálnám, ha veszendőbe menne az a sok finomság és némi tapasztalat, ami összegyűlt. Úgy döntöttem, papírra vetem őket, hátha Ti is kedvet, ötleteket kaptok egy-egy étel elkészítéséhez.

Eddig erre a Charlotte tortára vagyok a legbüszkébb

Korábban a mindmegette.hu-n vezettem a Mandula konyhai kalandjai blogot, ott is találtok sok klassz receptet. Mostanság megérett viszont a gondolat, hogy Anyukámmal közösen vezessünk egy mindenre kiterjedő naplót, ki-ki azt a részt, ami közel áll a szívéhez. Nagyon izgatott vagyok, milyen lesz a fogadtatás, remélem szeretni fogjátok!

Szeretettel: Mandula