Az első szárnypróbálgatások, az első igazi kertünk…

Amikor az előző házunkba beköltöztünk, a kert nagyon picinek, szinte zsebkendőnyinek tűnt. Különösen megdöbbentően kicsi volt, amikor először láttuk, télen, hótakaró alatt. Csak egy négyszög alakú tér, a határain néhány kordon mellett nevelt gyümölcsfával és szőlővel, és semmi több.

Ami azért örömteli volt, hogy az utcán a ház előtt cseperedett egy fehértörzsű nyír (Betula pendula; ezt a latin nevet már gyerekkoromban ismertem, és mindig nagyon tetszett dallamossága…), és egy cseresznyefa. Mindkettő gyerekkori kedvenc.

A terasz melletti ágyást már az első ősszel elkezdtem kialakítani, sziklakerti talajtakaró növényeket, hagymás virágokat ültettem. Időközben kiderült, hogy a kert határán nevelkedő almafák gyümölcse nem érik be, mert nem kap elég napot, a kordonos körték soha nem hoztak gyümölcsöt, a szőlő sem volt igazán finom, és permetezni sem akartunk, az előkertben lévő tuják pedig igencsak égig nőttek már. Így aztán egy-két év elteltével megérett az elhatározás: mindannyiuknak mennie kell!

A kert oldalsó határa mentén változatos cserjesort ültettünk, örökzöldekből és lombhullatókból vegyesen, így egész évben nyújtott valami látnivalót

A felszabadult helyekre aztán a kert határán különböző cserjéket ültettünk, a kertben helyet kapott egy pergola, amire egyik oldalról futórózsát futtattunk, a másik oldalán pedig nyári orgona, mályvacserje és angol rózsa kapott helyet. Kialakítottunk egy kerti sütögető helyet és egy vízszintes placcot, ahol nyáron fel tudtuk állítani a medencét gyerek és felnőtt nagy örömére. Egy kis termetű sárgabarackfa is helyet kapott, amely sok éven át kicsi maradt, mégis volt év, amikor lekvárt is tudtunk főzni a gyümölcséből, alatta pedig kellemes árnyékban üldögélhettünk a kerti hintán.

A pergola lábainál kora tavasszal üde színfoltot adtak a tulipánok

Májustól októberig a 'Parade'  futórózsa ontotta virágait a pergolán

A csodálatos, finom illatú angol rózsa a pergola lábánál

A jobb oldalon a mályvacserje még nyílás előtt; a csodás bokor csak úgy ontotta a bordó torkú, hófehér virágokat, ami a futórózsával együtt szép látványt nyújtott a pihenőhelyről

 Az előkertben a tuják helyére egy piros virágú galagonya került, (szintén gyerekkori szerelem…) alatta pedig egy nagy évelőágyás formálódott az évek során. Az oldalkertben gyönyörű fává nőtt a csemeteként ültetett nordmann fenyő (kaukázusi jegenyefenyő, Abies nordmanniana), és a japánfű, valamint a madárbirs szépen zárta le a sort a talajig.

A galagonya alatti ágyás kora tavasszal; a nyáron színre lépő évelők még csak a zöld alaphangot adják a hagymások kórusa alá

A szépséges, fenséges nordmann fenyő és a madárbirs, előtérben a virágzó galagonya

A kertet nyáron az időközben négyre, és hatalmasra gyarapodó leanderek, szerelemvirág (Agapanthus; magjait sok évvel ezelőtt egy ismerős nénitől kaptam, és sok-sok éve kápráztat el égszínkék viráglabdáival), valamint muskátli, cserjés margaréta és sok más nyári virág is színesítette. 

Nyáron tucatnyi ilyen viráglabda ékesíti a szerelemvirágot (Agapanthus)

A terasz mellett hatalmasra nőttek a talajtakaró rózsák, amelyek szinte télbe nyúlóan ontották virágaikat. A köztes helyeket évelő virágok töltötték ki, a végén már szinte gyomlálni sem kellett. Soha nem permeteztünk, mégis szépen díszlettek a növények. Ha a levéltetű megtalálta a rózsákat vagy a mályvacserjét, kis idő múlva a katicabogarak is megtalálták a bokrokat, és rövid idő alatt letakarították.

A terasz melletti ágyásban roskadásig vannak bimbóval a ''The fairy' rózsa ágai; hogy nyílásáig se legyünk virág nélkül, a macskamenta, madárhúr, és napfényvirág párnái hoznak színeket a kertbe

Ligetszépe és törökszegfű virágzik éppen a terasz körüli ágyásban; a sűrű növényzet nem sok esélyt ad a gyomoknak

Madárhúr és egy azonosítatlan évelő virág üde párosa a teraszlépcső mellett; a kék virágot egy nénitől vettem, aki állítása szerint egy árokpartról szedte, mindenesetre nagyon jól megtalálta a helyét a kertben is

Egyedül a csigákkal gyűlt meg a bajom eleinte, de mivel nem akartam vegyszert bevetni ellenük, (bár néhányszor próbálkoztam vele, de nem volt szívem elpusztítani őket), rájöttem, hogy jobb együtt élni velük, mint harcolni ellenük. Olyan növényeket nem ültettem, ami az ő kedvenc csemegéjük, viszont nagy szolgálatot tettek azzal, hogy az elhalt növényi részeket, pl  a hagymás virágok maradványait eltüntették..

És miközben mindez alakult, formálódott, a meglepő az volt, hogy a kert már nem is tűnt olyan kicsinek, hiszen a sok-sok, a tekintetet megakasztó látnivaló optikailag nagyította a teret. A pergolának és a cserjéknek köszönhetően sikerült a kertet részekre osztani, ezáltal nem volt egyszerre belátható az egész, így mindig újabb látvány tárult a szemünk elé, ahogy haladtunk a kertben. Az egész hátsó rész mindössze 200 négyzetmétert tett ki, mégis egy látványos és változatos, minden szemszögből más képet mutató, hétről hétre más látnivalót kínáló kert alakult ki.

A teraszon lévő leanderek még csak bimbósak; szépen keretezik a kilátást a hátsó kert felé

A terasz és az oldalhatár mentén ültetett cserjék között csak gyepösvény maradt; izgalmas térélmény, ahogy a szűk folyosó után kitárul a kert hátrafelé; a rózsalonc legszebb pompáját mutatja éppen

Télen is szép a látvány; az örökzöldek ilyenkor főszereplővé lépnek elő, de a fák és cserjék jól láthatóan tagolják a teret

És lassan az étvágy növekedett, újabb és újabb cserjéket, évelőket szerettem volna ültetni, na meg fákat, amire itt végképp nem volt hely. És így érlelődött meg a gondolat, hogy egy nagyobb kertet szeretnénk.

Persze, ha ez nem sikerült volna, arra az esetre is voltak elképzeléseim.  Hiszen lassan némelyik bokor már kinőtte a helyét, az évelőágyásokat is meg kellett volna már újítani, az oldalkert mohás gyepje helyett is más növényeket terveztem volna, a ház előtti, még az előző tulajtól öröklött ezüstfenyőtől is meg kellett volna szabadulni, épp a költözés idejére pusztult ki a sárgabarack fa, és még sorolhatnám, egyszóval mindenképpen lett volna tennivaló a kerttel. Egy kert ugyanis soha nincs készen, ahogy alakul, formálódik, mindig lehet és kell rajta változtatni, mindig kínál új lehetőségeket.

Ennél a kertnél azonban ez már az új tulajdonosra vár…