Huh! Kicsit el voltam havazva az elmúlt hónapokban. Egy nagyobb projekten dolgoztam, de végre kész vagyok vele, letettem a lantot, és rögtön rám tört a vágy, hogy valami mást, kreatívat, valami manuálisat alkossak végre. A minap a neten böngészve megláttam egy képet, ami elindította a fantáziámat, és belém villant, hogy vagy három éve nem sütöttem mézeskalácsot! Elkapott az alkotási láz, és idén végre időben elkészültem az adventi-karácsonyi asztali díszekkel. Nem állítom, hogy befejeztem, de ha nem jut többre időm, akkor is elég lesz, sőt, még ajándékba is jut a mécsestartókból.
Lássuk, mire jutottam!
Hagyományos adventi koszorú helyett egy kis tájképet készítettem hófödte házikókkal, templommal, fenyőfákkal, amelyen gyertyák helyett négy teamécses kapott helyet. Amikor kitaláltam a kompozíciót, kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fognak függőlegesen megállni az elemek, de semmi probléma nem volt, a házak és a fák is állnak, mint a cövek. Persze egy-két apró trükkre szükség volt, de mindjárt mindent elmesélek.
A mécsestartókkal egyszerűbb dolgom volt, a mézeskalács alapra mézeskalács figurákból, dekoratív fűszerekből, narancshéj csillagokból készítettem a díszítést, ráhelyeztem a teamécsest vagy gyertyát, és kész is.
Az egész munka három délutánt vett igénybe, de az egyes munkafázisokat több részletben is lehet végezni, ahogy időnk engedi.
Na, de menjünk sorjában!
50 dkg szitált liszt
16 dkg porcukor
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
0,5 teáskanál mézeskalács fűszer
20 dkg szobahőmérsékletű, folyékony méz
2,5 dkg puha margarin
1 tojás+1 tojássárgája
Elkészítés:
A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket készítünk, beletesszük a margarint, a mézet és a tojást. Az első TRÜKK: Nem szabad nekiesni összegyúrni az egészet, mert nem fog összeállni! A közepében először az ujjainkkal összekeverjük-habosítjuk a folyékony részeket, és apránként dolgozzuk hozzá a lisztet. Idő kell neki, amíg átnedvesedik, ezért, ha nagyon morzsálódna, akkor addig gyurmázzuk az anyagot, amíg összeáll, és aztán folytatjuk a liszt hozzáadását. Kb fél óra alatt lehet összedolgozni (közben nyugodtan nézzünk meg egy filmet). Ha túl lágy lenne még a tészta, akkor két-három deka lisztet dolgozzunk hozzá. Kemény, ruganyos tésztát kell kapnunk, amit a végén az edényben körbe forgatva (az edénnyel erélyes mozdulatokkal körözünk, benne a tészta körbejár) szép, fényes gombóccá formázunk. Nylonzacskóba vagy folpackba csomagolva minimum négy órát szobahőmérsékleten pihentetjük a tésztát, de simán eláll több napig is.
Nyújtás előtt még egyszer átgyúrjuk, ha túl lágy lenne, akkor még egy kis lisztet dolgozunk bele.
Két részletben nyújtjuk lisztezett deszkán. Kisebb figurákhoz 2-3 mm-re, nagyobb alaphoz picit vastagabbra is lehet. A kiszaggatott formákat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, egymástól 1-2 centi távolságra, mert sütés közben kicsit megnőnek. A szaggatás után maradt tésztát újra összegyúrjuk, nyújtjuk.
Forró, 200 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsül, vigyázzunk, hogy ne égjen meg!
Kihűlés után kőkemény lesz, de idővel valamelyest megpuhul, ehetővé válik.
Máz:
1 tojásfehérje
10 dkg kétszer (!) szitált porcukor
pár csepp citromlé (esetleges)
A masszát hidegen kikavarjuk (kb 10 perc), amíg hófehér, sűrűn folyó anyagot nem kapunk.
TIPP: egy cseppet két ujjunk között elmorzsolva ellenőrizhetjük, hogy nem maradt-e nagyon szemcsés. Ha igen, még tovább kavarjuk, vagy pár csepp citromlével segítjük a cukor oldódását. A massza kb felét egy kisméretű nylonzacskóba tesszük, és a zacskó egyik sarkába igazgatjuk, amelyre egy egészen picurka lyukat vágunk. Ezen a lyukon át csorgatjuk a mázat a mézeskalácsra. A zacskó többi részét összecsavarva jól marokra tudjuk fogni az egészet, és a kezünk nyomásával szabályozva könnyen irányíthatjuk a kifolyó mázat.
TIPP: Fontos, hogy alaposan átszitált porcukorral dolgozzunk, mert a nagyobb szemcsék eltömhetik a zacskón a lyukat, és nem lesz szép a díszítés!
TRÜKK: A mázat ne nyomjuk közvetlenül a tésztára, hanem 1-2 mm-rel a tészta fölött tartva a lyukon kinyomott csíkot eresszük rá a tésztára! Sokkal szebben lehet így irányítani a vonalat.
Kellékek a havas tájképhez:
- Mézeskalácsból: 1 db kerek alap (25 cm átmérőjű), 1 db templom, 2 db házikó, 3 db fenyőfa,
1db üstökös/hullócsillag, 4 db csillagforma a mécsesek alá
- csillagánizs a díszítéshez
- 4 db teamécses
- néhány darab fogvájó
- cukormáz
- tortacsipke alátétnek
A kisütött figurákat kidíszítettem a mázzal (írókázásnak nevezik a műveletet), az alapot ecsettel kentem le egyenletesen, és hagytam megszáradni őket. TIPP: Mindegyik figurából többet készítettem, hogy ki tudjam választani a legszebbeket. Másnap a maradék mázhoz még tettem annyi porcukrot, hogy egy sűrű masszát kapjak, mert ezt használtam ragasztónak. A habnyomó zacskóból vastagon rácsorgattam a figurák élére, majd elhelyeztem az alapon. Hátulról óvatosan megtámasztottam egy-egy fogvájóval őket, hogy el ne dőljenek.
A mécsestartókat 11 cm átmérőjű alapból készítettem, melyeket szintén lekentem a mázzal. Ezután narancshéjból kivágott, szárított csillagokkal, csillagánizzsal, fahéjdarabokkal, szegfűszeggel, illetve mézeskalácsból készült rátét figurákkal díszítettem. A ragasztást szintén a sűrű cukormasszával végeztem. A gyertyákat ráragasztottam, de a mécseseket csak ráhelyeztem.
Készült még egy mécsestartó koszorú is, amelyet kuglófforma segítségével szaggattam ki, a közepén a 11cm-es formával készítettem a lyukat. A feldíszített koszorú közepébe üvegbe helyezett gyertyát tettem.
A maradék tésztából mindenféle karácsonyi figurákat készítettem, amelyeket cérnára fűzve karácsonyfa dísznek is fel lehet használni.
Jó szórakozás volt, és ami fontos, hogy az esetleges selejtet meg lehet enni! Gyerekek, férjek biztos szívesen vállalkoznak rá! A mézeskalács illata belengi a szobát, ezzel is segíti a karácsonyi hangulat megalapozását.
Bár hosszadalmas a leírás, és bonyolultnak tűnhet a művelet, valójában egyáltalán nem nehéz, és ha belekezdenek, jönnek majd az ötletek, és biztos nem lesz elég egyetlen adagot készíteni. Örömteli készülődést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése