A dolog úgy kezdődött, hogy hetekkel ezelőtt találtam az interneten egy rögtön puha mézeskalács receptet. Gondoltam, megsütöm, hogy legyen a tányérra is mézeskalács, mivel az én általam készített verzió inkább dekorációs célokra szolgál (persze nagyon finom az is, csak kevésbé puhul meg). A recept csak kis mértékben különbözik az enyémtől, de mivel több zsiradék és szódabikarbóna helyett sütőpor van benne, gondoltam ennyi eltérés hátha elég a puhasághoz. Nekiálltam hát a tésztának. Már az összeállításnál kiderült, hogy ahhoz, hogy össze lehessen gyúrni, kell még hozzá egy kis méz és/vagy tojás. Mindkettőt hozzáadva viszont még egy kis lisztre is szükség volt, mert túl puha lett a tészta. A nyújtással és sütéssel nem volt semmi probléma, viszont a sütőből kivéve már gyanús volt, hogy ebből bizony nem lesz puha sütemény. Mire kihűlt, szinte csilingelt, olyan kemény lett! Állagra, kinézetre nem is különbözött az általam korábban sütött mézestől.
Mi legyen hát vele? Eszembe jutott, hogy meg kéne tölteni valamivel, mint a linzert. Elkezdtem töprengeni, hogy mi is illenék hozzá, és miután a lekvárt hamar elvetettem, eljutottam a karamell és a dió ötletéig. Latolgattam, hogy melyik lenne az igazi. Aztán felmerült bennem, hogy esetleg nem lehetne mind a kettő? Így született meg a karamellás diókrém gondolata.( Felmerült még a kávés krém ötlete is, de az már talán túl sok lett volna.)
És mi legyen a tetejére? A recept szerinti cukros tojásfehérje díszítést elvetettem, mert a többi mézeskalácsot azzal díszítettem, és ízben sem tett volna hozzá semmi újat. Gondoltam egy nagyot: ha lúd, legyen kövér, ha már krémes sütemény, akkor csokoládémáz illik hozzá!
Hát így született ez a sütemény, amelyet egy osztálynyi tinédzserrel teszteltem le. Mondhatom volt sikere, így bátran merem ajánlani, és biztos, hogy még egy adagot készítek az ünnepekre a családnak is!
TÉSZTA:
55 dkg liszt
15 dkg porcukor
15 dkg méz
15 dkg puha vaj/margarin
2 tojás
1 teáskanál mézeskalács fűszer
1 csomag sütőpor
A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket mélyítünk. Hozzáadjuk a mézet, zsiradékot és a tojásokat, és összegyúrjuk. Ha túl puha lenne, még egy kis lisztet dolgozunk bele. Erősen lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, különböző formákkal kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon világos barnára sütjük.
KRÉM:
15 dkg kristálycukor
1 dl tej
20 dkg vaj/margarin
10 dkg darált dió
A cukrot aranybarnára karamellizáljuk, majd a tűzről levéve felöntjük a tejjel. Óvatosan dolgozzunk, mert sisteregni fog. Alacsony fokozatra visszatéve addig kevergetjük, amíg feloldódik a cukor, (kb 10 perc), majd kihűtjük. Egy sűrű folyadékot kapunk így, amelyet apránként hozzáadunk a kikevert vajhoz. Jó habosra keverjük, végül hozzáadjuk a darált diót.
MÁZ:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 evőkanál kakaó
2-3 evőkanál víz
5 dkg étcsokoládé
Gőz fölött felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, valamint egy kevés vizet, és beleolvasztjuk az apróra tördelt csokoládét. A masszát elég csak jól felmelegíteni, nem kell forralni.
A sütemények tetejére egy kanálnyi mázat csorgatunk, és késsel elkenjük.
Nem is tudom, mi ízlik ebben a süteményben jobban: a fűszeres mézes tészta, a karamell, a dió vagy a csokoládé? Hiszen nem különülnek el karakteresen az ízek, együtt mégis csodásan harmonikus ízkombinációt alkotnak. Úgy vélem, egy különlegesen finom süti kerekedett ki ebből a sütési kalandból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése