Itt van az ősz... - Varrjunk!

Még nem érzem át teljesen a hangulatát, de kétségtelen, hogy itt van az ősz újra, akkor is, ha odakint még 30 fok van. Számomra a legtermékenyebb, leginkább inspiráló időszak ez, tele izgalommal, sorsfordító eseményekkel. Közös életünk mérföldkövei is mind az őszhöz kapcsolódnak: megismerkedés, összeköltözés, eljegyzés, esküvő... és hát ez a mostani különlét is. A munkával is ilyenkor tudok igazán haladni, a háztartást is jobban kézben tudom tartani, mint máskor. Ősszel vagyok igazán friss, életerős, tettrekész. Remélem, hamarosan az időjárás is segít majd, hogy elérkezzen az igazi őszi életérzés, de addig is, hozok néhány ötletet, amik segítenek egy kicsit megteremteni az ŐSZ semmihez sem hasonlítható izgalmas atmoszféráját.

Mára kisebb varrós darabokkal készültem. Alapfokú ismeretekkel bátran nekifoghatunk az alábbi dekorációknak, varrógépre sem feltétlenül van szükség.

• Nagyon egyszerű textil tök elkészítését mutatja be a Fehér Levendula Műhely egy videó segítségével. Görgessetek le az oldalon, megtaláljátok, de direkt linket sajnos nem generál hozzá a facebook.

• Kicsit bonyolultabb textil tököcskék angol nyelvű, fényképekkel gazdagon illusztrált leírását találjátok meg itt.

• Bájos almácskák elkészítési útmutatóját angol nyelven itt találjátok. Akár ilyen helyes őszi ajtódíszhez is felhasználhatjuk őket!

•  Nincs ősz színes falevelek nélkül! Ezen az orosz nyelvű oldalon csodálatos filc levelek elkészítéséhez találunk leírást. Orosztudás nem is szükséges hozzá, a képek alapján egyértelműen megvalósítható. És hogy mi készüljön belőlük? Például párnahuzat! Vagy őszi girland! Vagy mindkettő. :)

További levélsablonokat például itt találhattok.

• Ehhez a füzérhez tű és cérna csak azért kell, hogy össze tudjuk fűzni a kis maradék anyagokból készült zászlócskákat.

• Csak kép: édes kis gomba formájú tűpárnák innen!
  
  

• Végezetül pedig egy kis ihletadó egyszerű patchwork darab. Hogy az anyagcsíkokat milyen formára vágjuk, annak tényleg csak a fantáziánk szab határt... :)

Legyen a mottónk: ne tököljünk, tököljünk!

Virágok hónapról hónapra: augusztus

Nyár végére nem sok újdonságot tartogat a kert, ami elkezdett nyílni, az még folytatja kifulladásig, az őszi csodák pedig még váratnak magukra. Ilyenkorra gyakran megfárad, megfakul a kert, főleg a tikkasztó hőség idején. Szerencsére ebben az évben nem volt hosszantartó hőhullám, és csapadék is volt viszonylag bőségben, így a rövidebb száraz időszakokban lehetett győzni az öntözést, és nem hagyott alább a virágzás sem. Mostanában szép másodvirágzást mutat számos évelő, például a szarkaláb, a ligeti zsálya, vagy a veronika.

Nógrádi kirándulásunkon találkoztam ezzel a különleges kék árnyalatú évelő szarkalábbal

Kertészetben jártam, elültetésre vár többek között ez a piros virágú cickafark,

és ez a rózsaszín gyűszűvirág

Új erőre kapott a kerti pletyka is, és új virágokat hoz a cickafark. Ezeknek a növényeknek a fő időszaka azonban június-júliusban van. Azért az augusztus sem telik újdonság nélkül, most ezekből a többségében még kevésbé ismert növényekből hoztam egy csokorra valót.

 Szinte hihetetlen, de van olyan fa, amely augusztusban bontja virágait, ez a koreai mézesfa (Euodia hupehensis). Ez a közepes termetű, ernyőszerű koronát nevelő, szép fényeszöld leveleivel virág nélkül is tetszetős díszfa régóta ismert itthon, de  nem túl elterjedt.

A koreai mézesfát elborítják a virágok

Virágzás után mutatós termések díszítik a koreai mézesfát

Nyár végén hozza laza ernyőkbe csoportosuló apró, fehér virágait, amelyek a fa nevéhez méltóan kiváló nektárforrást jelentenek a rovaroknak. A beporzás után hamar megérik a termés is, amely bordósvörös színével ragyogó díszt ad, és remekül illik a lassan ősziesre forduló kert színei közé. A fa átlagos hazai körülmények között szépen fejlődik, különösebb gondozási igényeket nem támaszt, ezért igazán indokolt lenne szélesebb körű elterjedése kertjeinkben, utcáinkban. Annál is inkább, mert ilyenkor nagyon kevés a nektárforrás, a méhész-szezon gyakorlatilag befejeződött, a mézesfa viszont kiváló lehetőséget adna a folytatáshoz, a szezon meghosszabbításához.

A cserjék közül minden bizonnyal a barátcserje (Vitex) a leglátványosabb. A növény nevét onnan kapta, hogy a szerzetesek vágyaik leküzdésére használták ennek a növénynek a kivonatát. A bokor elég nagy termetű, elérheti a 3-4 métert széltében és hosszában, de nem nő nagyon gyorsan, ezért ajánlható az átlagos kertekbe is. Nagyon szép az ujjasan összetett, megdörzsölve finom illatot adó, kissé hamvaszöld levele is, amely könnyed megjelenést ad a növénynek. Nyár végén aztán szép kék virágfüzérek nyílnak a bokron, és a virágok után maradó terméskezdemények is díszítő hatásúak.

A barátcserje virág nélkül is szép összetett leveleinek köszönhetően

A háttérben kéklik a barátcserje, előtte másodszor virágzik a gyöngyvessző a kertünkben

Ez a növény sem túl igényes: szereti a napos helyet, vízigénye átlagos, a jól begyökeresedett növényt csak hosszabb szárazság esetén kell öntözni. Kártevői nincsenek, metszeni kora tavasszal lehet, de nem szükséges, mert enélkül is szép formás, sűrűn elágazó, gömbölyded bokor lesz. Érdemes helyet találni neki a kerítés melletti cserjesorban.

Az évelők között is találunk néhány újdonságot. Az egyik legérdekesebb és talán legkevésbé ismert a csinos gerlefej (Chelone obliqua). Ez a mereven felálló szárú, 60-70 cm magas, kedvező helyen elég gyorsan terjedő tövű évelő szereti a félárnyékos, nedvesebb tenyészhelyet. Kiváló választás a kerti tó mellé, vagy kerti csap, esővíz gyűjtő mellé, nagyobb cserjék kissé árnyékos oldalán, ahol elegendő nedvességet kap és védve van a tűző naptól. Rendkívül hosszan virágzik, a száron felfelé haladva egyre újabb különleges alakú rózsaszín virágok nyílnak. Nagy tömegben igazán mutatós.

A csinos gerlefej különleges virágai

Ez a virág is nagyobb tömegben mutat igazán; sajnos a régi kertünkben nem készítettem róla fényképet, így ezek a képek az internetről származnak

Az előző kertünkben a terasz mellé ültettem néhány tövet, és három év alatt összefüggő területet borított be. Sajnos az áthozott hajtások nem maradtak meg, és itt, az új kertben még nem volt alkalmam ültetni belőle. Ám ha találkozom vele valamelyik kertészetben, biztosan beszerzek néhány tövet.

Szintén nagyobb tó partjára, évelőágy hátterébe, ligetes kertrész lezárására alkalmas a sédkender (Eupatorium). Ez a nagy termetű évelő akár a két méteres magasságot is elérheti.

A sédkender monumentális háttérnövény; kép az internetről

Kedveli a kötöttebb, nedvesebb talajú területeket, napon és félárnyékban egyaránt szép. Többfelé találkozhatunk vele nedvesebb réteken, patakpartokon is. Nagy bogernyőben nyíló virágai vöröses rózsaszínek.

A sugárkorona vagy fényperje (Solidago) szintén magas, akár méteresre növő szárakon hozza apró napsárga fészekvirágzatait, amelyek oldalra elhajló sűrű bugákban nyílnak, így első ránézésre nem is ismerhető fel, hogy fészekvirágzatról van szó.

Jól illik a neve erre a virágra: sugárkorona

Az országban sokfelé találkozunk a kivadult sugárkoronával, ez a kép a nógrádi kiránduláson készült

Napos, megfelelő vízellátású helyen nemcsak jól érzi magát, de könnyen szaporodik is, így nem csoda, hogy az országban sokfelé találkozhatunk vele réteken, utak mellett, mert a kertekből könnyen kivadul.

Ha már a meleg színeknél tartunk, akkor nem lehet megfeledkezni a sárga-vörös árnyalatokban nyíló, fészkes virágú napfényvirágról (Helenium) sem.

Napfényvirág narancsos vörösben,

és sárgában

Nedves, humuszos, tápanyagban gazdag talajt, napfényben fürdő termőhelyet kíván, cserébe viszont őszbe nyúlóan bontja virágait, amelyeknek jellegzetessége a kiemelkedő, barnás közép és a kissé hátrahajló szirmok, melyek valójában a fészkes virágzat nyelves virágai.

Késő nyári évelőágy napfényvirággal és kúpvirággal

Művészi összeállítás napfényvirággal, bíbor kasvirággal, és egyéb évelőkkel, díszfüvekkel ( a fenti négy kép az internetről származik)

Az ősziesre váltó hangulathoz szintén nagyon jól passzolnak a különböző varjúháj félék, amelyek közül is kiemelkedik a pompás varjúháj (Sedum spectabile). Közismert növény, amellyel mindenfelé találkozhatunk: falusi kertekben éppúgy, mint elegáns, modern kertekben.

Sokfelé találkozhatunk a pompás varjúhájjal

A varjúháj 'Matrona' nevű fajtája bordó szárakkal és fáradt rózsaszín virágokkal  újkeletű divatnövény

Sikerét igénytelensége mellett annak is köszönheti, hogy a levélzete kora tavasztól kezdve nagyon szép, már a tavaszi hagymások mellett is tetszetős kísérő, később aztán a megjelenő zöldes virágzat hónapokon keresztül szép kísérője az évelő virágoknak, míg augusztusban kiszínesednek a virágok, fajtától függően a rózsaszín és vörös árnyalataiban nyílnak heteken át. És még itt sem ér véget a növény pályafutása, mert az elszáradt virágok egész télen mutatósak maradnak, fontos látványelemei a téli kertnek. Ez az igénytelen növény napos helyet, és nem túl tápdús talajt igényel. Levelei, szárai sok vizet tárolnak, ezért öntözni szinte egyáltalán nem kell, csak amikor már nagyon hosszúra nyúlik az aszály. A varjúháj-félék népszerűségét még rendkívüli változatossága is növeli, sziklakerti talajtakarókat éppúgy találunk közöttük, mint akár 60-70cm-esre megnövő pompás évelőket.

Augusztusi bemutatóm végére hagytam egy olyan virágot, amely az utóbbi években vált ismertté itthon, és egyre gyakrabban találkozhatunk vele közterületek kiültetésében is. A díszgyertya (Gaura) csinos kis növénykéből termetes bokorrá válik a nyár folyamán. Hosszú, széthajló szárakon nyílnak sorra a fehér, rózsaszín vagy bíborszínű, egyszerű virágai.

Frissen ültetett díszgyertya a kertünkben

Fehér pillangókként sorakoznak a díszgyertya virágai a hosszú szárakon

Virágzása egész nyáron át tart, leglátványosabbá nyár végére válik, amikor a virágzó díszfüvekkel szép társításokat alkotnak. A díszgyertya napos helyet, mérsékelt vízellátást kíván, és mérsékelt a tápanyag igénye is. Telepítésénél vegyük figyelembe, hogy a túl sok téli csapadék árthat neki, ezért feltétlenül figyeljünk a jó vízelvezetésre! Ha sikerült megfelelő helyet találni neki, hónapokon át gyönyörködhetünk a vékony szárakon himbálózó finom kis virágok özönében, amelyek a szél legapróbb rezdülésére is ide-oda röpködnek, mint a pillangók.

Végletes nyár

Avagy miért nem írtam bejegyzést több mint egy hónapig...

Ezen a nyáron nagyot fordult velünk a világ. Nem volt teljesen váratlan a dolog, de mégsem tudtunk rá rendesen felkészülni, talán nem is lehet. Április 17-én délután Barbi workshopja után álltam a buszmegállóban, mikor a férjem hívott telefonon: állást kapott Kanadában, három évre. Régóta reménykedtünk a hírben, hosszú utat tett(ünk) meg addig a pillanatig, így mi sem volt természetesebb az euforikus örömnél. Néhány nap elteltével persze rájöttünk, hogy ez a váltás bonyodalmakkal is jár... A legkézenfekvőbb dolog, a szerződése, a munkavállalói engedély, a lakhatás... Szerencsére minden hamar elrendeződött, az engedélyt a leadást követő harmadik napon meg is kapta, átmenetileg egy ismerősnél meg tudott szállni, aki időközben kerített neki lakást (azóta már be is költözött). Az is hamar világos lett, hogy nem tudok azonnal vele menni, egyelőre itthon van dolgom, a tanulmányaimat nem tudom csak úgy félbehagyni... 107 napot kell külön töltenünk. A rekordunk eddig 33 volt egyhuzamban, mióta ismerjük egymást (lassan 6 éve)...

A nyarat azért persze próbáltuk úgy kihasználni, hogy szakmai útjaink mellett minél több időt tudjunk közösen tölteni. Ebben a nyárban minden benne volt, de annyira sűrűn, töményen, hogy menet közben egyszerűen képtelen voltam megállni és egy kicsit körülnézni, lecsillapodni, arra pedig végképp nem voltam képes rávenni magam, hogy írjak. Volt mondanivalóm, de nem tudtam szavakba önteni.

Hoztam egy kis képválogatást visszatekintőnek, visszaidézőnek, emlékeztetőnek, bár ezt a nyarat nem lehet elfelejteni soha.

Először is, ha nyár, akkor hortenzia. Ez a gyönyörűség az apósomék kertjében nyílik.

Kéktúráztunk. Számomra a tökéletes kikapcsolódás. Néhány nap a természetben, ahol nincs térerő, a telefonom úgyis lemerül két nap alatt. Internet még a szálláson sincs. Egész nap kint vagyunk, megyünk, ütemesen lépkedünk, néha megállunk, hajunkba kap a szél, éget a nap, csípnek a szúnyogok. Kis hazánk legszebb tájain vezet át az út, takaros falvakon, hegyeken és völgyeken át. Az ország ezer arcának megismerésére még nem találtak ki jobb módot. Szerintem remek "kapcsolatépítő tréning" is, szép közös cél együtt végigjárni a több mint 1100 km-t, győzelmek és kudarcok, remény és csüggedés, feltört láb, begyulladt ínhüvely, fájós hát, lepirult arc, sok nevetés, néhány könnycsepp árán közös a jutalom, az eredmény. Évekre kitölti a szabadságokat. :) Ezúttal a Balaton-felvidéken, a Káli-medencében és a Bakonyban jártunk. Csak keveset fényképeztem, viszont sokat nézelődtünk és igyekeztünk mindent magunkba szívni.

Száztornyú Prága. A férjem konferenciázott, én pedig elkísértem. Sosem csináltunk ezelőtt ilyet, a főpróba jól sikerült, remélem, lesz ismétlés. :) A kötelező köröket néhány évvel ezelőtt már lefutottuk, úgyhogy bőven jutott idő egyszerűen csak menni, amerre kedvünk volt, amerre a szívünk vitt. Így lehet a város igazi hangulatát elraktározni. Főleg a "budai oldalt" jártuk be, nem lehet megunni!

 

 

 

Prága után 3 nap otthon, majd irány a ködös Albion, ezúttal egy nyári iskolára. Az út felemásra sikerült (erről majd egy külön bejegyzésben), viszont a vidék romantikája rabul ejtett. Talán sikerült Anglia igazi arcába bepillantást nyernem. Felejthetetlen. :) Egy-egy kép Southamptonból, Winchesterből és a Jurasic Coast-ról.

 

Kárpátalja, Borzsa folyó. Augusztusi fények.

 

 Családról családra, barátokról barátokra járva telt az utolsó 10 nap. Majd búcsú és elutazás.

Ami még rám maradt utána, az a költözés. Első közös otthonunk kiürítése, bedobozolása, reménykedve, hogy néhány év múlva mindennek újra méltó helye lesz majd. 7 nap megfeszített munka. Azóta már be is költöztek az albérlők. Néhány kép, csak hogy szörnyülködjetek, hogy tudtunk ennyi holmit felhalmozni 4 év alatt 40 négyzetméteren. :)

Átmenetileg a Nagyszüleimhez költöztem. A szekrényemben teljesen véletlenül találtam egy papír mérőszalagot. Hát vágom. Már csak 98 cm-es.