Békebeli puncs szelet

Szerintem sokan vagyunk, akik nagyon szeretjük ezt a cukrászdai remeket, de sokáig el sem tudtuk képzelni, hogyan készül. Épp ezért fel sem merült, hogy otthon is nekifogjunk. Velem mindenesetre így történt, míg egyszer csak megláttam ezen az oldalon a receptet. Hamarosan el is készítettem egy családi összejövetelre, ahol jól megkritizáltuk. :) A tökéletesített változata a lakodalmunkon is szerepet kapott (azért elárulom, hogy főleg a technikai kivitelezésről volt szó). Most pedig a munkahelyi karácsonyi ünnepségre készítettem el.

Nem egy bonyolult sütemény, ha kibékülünk a ténnyel, hogy lapokat kell sütni. Néhány apróságra érdemes figyelni a készítésekor, ezekre igyekszem felhívni a figyelmet. Legalább egy nappal a tálalás előtt érdemes elkészíteni, hogy kellőképpen megpuhuljanak a lapok. Erre a sütire is igaz, mint a soklaposokra általában: minél többet áll, annál finomabb lesz. Ha betartjuk a tippeket, gyönyörű és finom szeleteket kapunk jutalmul. Tegnap azt a bókot kaptam, hogy úgy néz ki, mintha cukrászdában készült volna. :) Mi tagadás, nagyon megörültem neki, különösen azért, mert az illető leányzó egy konyhatündér. :)

Hozzávalók:

A tésztához:

75 dkg finomliszt

25 dkg porcukor

35 dkg margarin

1 csomag sütőpor

2 tojás

2 evőkanál tejföl

1 citrom reszelt héja

2 evőkanál citromlé

A töltelékhez:

A tésztából sütött vastagabb lap és a leeső szélek

15 dkg vaj

5 dkg porcukor

2 evőkanál kakaópor

5 evőkanál baracklekvár

1 dl málnaszörp

2 evőkanál rumaroma

2 evőkanál citromlé

5 evőkanál meggybefőtt-lé

A kenéshez:

kb. 6 evőkanál baracklekvár

A mázhoz:

2 evőkanál puncs ízű főzés nélküli pudingpor

15 dkg porcukor

5-6 evőkanál meggybefőtt-lé

Elkészítés:

1. A lisztet a porcukorral és a sütőporral tálba szitáljuk, elmorzsoljuk az apró kockákra felvágott margarinnal.
2. Közepébe fészket formálunk, ide ütjük a két tojást, kanalazzuk a tejfölt, reszeljük a citromhéjat és csurgatjuk a citromlevet.
3. Belülről kifelé irányuló mozdulatokkal elkezdjük összeállítani a tésztát. Ha nagyjából összeállt, enyhén lisztezett deszkán simává gyúrjuk.
4. A kapott tésztagombóc kb. 1,5 kg tömegű. Ezt 3 részre osztjuk  ~2:2:3 arányban, tehát ~ 42-42-65 dkg-os cipókra.
5. A sütőt előmelegítjük 175 fokra.
6. A cipókat a sütőnk tepsijének méretére nyújtjuk egy megfelelő méretű sütőpapíron (ugyanis áthelyezéskor könnyen szakad a tészta). Minél szabályosabb a téglalap, annál jobb.
7. A lapokat egyenként ~15 perc alatt megsütjük (amíg éppen színesedni kezd a széle).
8. A kész lapokat rácsra tesszük hűlni. A vastag lapot kisebb darabokba eltördeljük. A két vékonyabbat egymásra helyezzük és egy éles késsel szabályos téglalap alakúra vágjuk. A leeső szélek mehetnek a vastag lap töredékeihez. A lapok mozgatásánál csak óvatosan, mert könnyen törnek!
9. A két vékony lap rücskösebb oldalát bőven megkenjük baracklekvárral.
10. A töltelékhez a vajat habosra keverjük a cukorral és a kakaóporral, hozzákeverjük a többi nedves hozzávalót is. A tésztadarabokat is beleforgatjuk, kissé pépesítjük, de azért maradjanak benne nagyobb darabok is, úgy lesz mutatós.
11. Az egyik vékony lapot lekváros felével felfelé egy tálcára helyezzük, ráhalmozzuk a tölteléket és egy kanál domború felével elegyengetjük, tömörítjük. Lekváros felével lefelé ráhelyezzük a másik lapot.
12. Sütőpapírral fedjük és valamilyen megfelelő méretű nehezékkel (pl. tepsikkel, tálcákkal) fél napig (hűvös helyen) tömörítjük.
13. A mázhoz a hozzávalókat simára keverjük és bevonjuk a süti tetejét. Nem lesz nehéz dolgunk, mert ha egyenletesen elkenjük, akkor szép simára fog dermedni. 
14. Néhány óra múlva éles késsel szeleteljük, tálcára rendezve kínáljuk.

A hosszadalmas leírástól senki ne rémüljön meg, kis tapasztalattal bárki bátran elkészítheti, a siker garantált lesz!

Tippek a tervezgetéshez

Amikor egy várva várt telek birtokába jut a család, mindenki izgalommal várja, hogy álmai kertje egyszerre csak ott teremjen a szeme előtt. Persze más a helyzet, amikor egy kerttervező és kivitelező céggel végeztetjük el a munkát, mert ebben az esetben valóban a szánkba röpül a sült galamb, és néhány hét leforgása alatt el is készülhet a kifogástalanul szép kert. Az ilyen kerteknek is megvan a szépsége, de természetesen a nagy mű aligha a tulajdonos érdeme…

Amikor mi magunk hozzuk létre a saját édent, a tervezgetési fázis nagyon fontos, hiszen ekkor körvonalazódik, hogy mit is szeretnénk majd a kerttel. Készítsünk listát az összes családtag igényeiről, hogy mindenki magáénak érezhesse a készülő tervet. Biztosan szükség lesz arra, hogy fontossági sorrendet állítsunk fel, de lehetőleg ezt is közösen tegyük. A család igényei szerint a közös használatú terek élveznek majd valószínűleg elsőbbséget, de ne feledkezzünk meg a gyerekekről, akiknek szabad tér, árnyékos játszóhely is kell, és az idősebbekről sem, akik esetleg inkább egy csendes üldögélő sarokra vágynának szép virágokkal körülvéve. 

A gyerekek játszóhelyénél fontos, hogy legyen árnyék

Egy efféle kerti padot bármikor könnyen áthelyezhetünk a kert legszebben pompázó részére

A legkisebb kertben is ki lehet alakítani egy kerti tűzhelyet, akár a terasz közelében, hogy ne kelljen messzire vinni a kinti főzéshez és étkezéshez szükséges dolgokat. Ha minden alkalommal a fél háztartást el kell cipelni a kert végébe, aligha fogjuk gyakran használni a kültéri konyhát…

Egy kerti sütögető nem foglal sok helyet, és a terasz ékessége is lehet

Ha szükségünk van egy nagyobb tűzrakó hely kialakítására is a kertben, a biztonsági szempontokat mindig tartsuk szem előtt! Persze ettől még lehet szép...

Amíg a gyerekek kicsik, vegyük figyelembe, hogy a nekik szentelt játszóhely jól megfigyelhető helyen legyen, akár bentről is figyelemmel kísérhessük őket, és ügyeljünk arra, hogy ne telepítsünk a kertbe rájuk nézve veszélyes elemeket. 

A tiszafa (Taxus baccata) viszonylag lassan növő örökzöld, ami jól tűri az árnyékos és szárazabb helyeket is, ráadásul nyírható is; viszont minden része mérgező, kivéve a piros színű magköpenyt; Amíg kis gyerekek vannak, inkább ne telepítsük!

 Később, amikor a gyerekek nőnek és az ő igényeik is változnak, nyugodtan átalakíthatjuk a kert addig nekik szentelt részét. Ha nem is akarunk konyhakertet, azért egy kis nassolásra, csipegetésre alkalmas gyümölcsbokornak  szánjunk némi helyet, legalább a gyerekek kedvéért. (Földieper akár a virágok szegélyeként is ültethető, málna, ribizli, pár tő paradicsom a kerítés mellett vagy a virágágyásban is elfér)

Ugye, milyen gyönyörű? Képzeljük el, milyen örömmel csipegetnek róla a gyerekek! És persze a felnőttek...

 A tervezgetési időszak azért is fontos, hogy legyen idő mérlegelni, hogy valóban mi a fontos számunkra. Vegyük figyelembe, hogy mennyi időt, munkát tudunk ráfordítani majd a kert fenntartására, mennyi pénzt szánunk a kert kialakítására, milyen stílusú kertben gondolkodunk. 

A formális kialakítású kert gondos tervezést, pontos kialakítást, folytonos fenntartást kíván, és általában több az épített elem benne, tehát a költségek is nagyobbak

A kötetlen kialakítású kertbe belefér a lazaság (és időnként egy kis lustaság is...)

Készítsünk listát a kertbe ültetendő növényekről is. Ha valamely családtagnak van személyes kívánsága, annak mindenképpen igyekezzünk helyet találni, a többi növényt viszont az adott helyre, a célnak megfelelően kell kiválasztani. Ha nincsen elegendő ismeretünk, akkor kérjünk tanácsot tapasztaltabb ismerősöktől, informálódjunk az interneten vagy szakkönyvekből, (egyet-kettőt úgyis érdemes lesz beszerezni, ha komolyan gondoljuk a kertet…) látogassunk el kertészetekbe, ott is szívesen adnak tanácsot.

Fölöttébb célravezető a környéken tett séták alkalmával alaposan megnézni az utcák, kertek növényeit, ebből lehet a legtöbbet leszűrni arról, hogy mi érzi jól magát, mi tetszik, mekkorára nő, stb. A jó és rossz példák egyaránt tanulságosak lehetnek…

Hagyjunk időt a telek adottságainak megismerésére, akár egy éven keresztül is figyeljük meg, hogy melyek a naposabb, árnyékosabb, fagyzugos vagy szelesebb részek, milyen a talaj, vannak-e könnyen kiszáradó vagy éppen vizenyős helyek. Így lehetőségünk van arra, hogy minden részt a legmegfelelőbb módon alakítsunk ki, és még az első pillantásra előnytelennek tűnő adottságban is felismerhetjük a lehetőségeket.

Még a problémás, árnyékos, fák alatti, gyakran csupasz terület is szépen kialakítható; ilyen helyen nem érdemes a fűvel vesződni, van szebb megoldás is

 Ha nincs még kellő tapasztalatunk, vagy még nincs meg a kellő bátorság, netán az anyagi erő a kert kialakításához, vagy az építkezés befejezéséig nem akarunk döntő lépéseket tenni, addig sem kell kopaszon árválkodnia a kertnek. Néhány fát, a kertben fontos szerepet játszó cserjét már biztosan elültethetünk az első évben is, a többi pedig majd jöhet sorjában. Hogy a kert addig is mutasson valamit, egynyári növényekkel, vagy könnyen beszerezhető évelőkkel azonnal vonzóvá tehetjük a ház környékét. Nemcsak virágokra gondolok, több növény akár térhatároló elemként is megállja a helyét, pl. a nyári ciprus vagy más néven seprűfű, vagy a ricinus (mérgező), de virágos növényként a kétéves mályva is alkalmas sövényhelyettesítőnek, és hasonlóan jól mutat a kánna is.

A nyári ciprus (Kochia) könnyen szaporítható magról, és gyorsan növő sövényként vagy lábazat takarására, virágágyás háttereként szép megoldás lehet; ráadásul ősszel szép lilás árnyalatúra színeződik

A mályvarózsa jól mutat kerítés mellett, de térhatárolóként is alkalmas

A  ricinus (Ricinus communis) csodaszép, egzotikus megjelenésű, hatalmasra növő egynyári növény. Vigyázat, a magja nagyon mérgező,  ahol kis gyerekek vannak, ott inkább mondjunk le róla!

A kánna égő színekben pompázik több hónapon keresztül a fagyokig; kerítés mellé, virágágyásba érdemes sorba vagy csoportosan ültetni (ricinussal és seprűfűvel  társítva kész kompozíciót kapunk egész nyárra)

Vannak egynyári futónövények, pl. hajnalka, sarkantyúka, díszbabok, feketeszem, stb,  amelyek gyorsan befutják a kerítést vagy lugast, és takarást biztosítanak addig is, amíg a tartósabb megoldás megvalósul.

A hajnalka könnyen szaporítható magról,  gyorsan feldíszíthetjük vele a kerítést;
a kék és bíbor árnyalataiban pompázik heteken át

Egynyári virágokkal gyorsan színt vihetünk a kertbe; a kombinációk lehetősége szinte végtelen, és akár évente más-más kompozíciót hozhatunk létre

E növények nagy előnye, hogy akár évente másképp, máshogy alkalmazhatjuk őket, és kitűnően felhasználhatóak például a frissen ültetett cserjék és fák közötti hézagok kitöltésére, amíg azok megerősödnek.

A még aprócska csemeték között bizony gyakran túl sok a kopasz hely, és a fűnyírás sem egyszerű közöttük

A cserjék közé ültetett egynyáriak színnel töltik meg az ágyást

Legyen szó akár a kert tervezéséről, akár a kialakításáról, a (hobbi)kertész egyik legfontosabb erénye a türelem, ami a kert esetében a szó szoros értelmében rózsát terem. Tapasztalatom szerint nem célravezető a kertet egyből „készre” csinálni, persze nem is lehet, hiszen évről évre változik, úgy is mondhatnám, hogy egy kert soha nincs készen.  Megfigyelni ahogy alakul, formálódik a kezünk alatt a nagy mű, az egyik legszebb dolog, ami napról napra örömet ad. S miközben minden változik, újabb és újabb ötletek, lehetőségek merülnek fel,  mindig van olyan kertrész, amit újragondolhatunk, átalakíthatunk, így mire azt gondolnánk, hogy elkészült, rájövünk, hogy az egész folyamat lényege nem más, mint maga az alkotás...

Milyen kertet is szeretnénk?

Nagyon gyakori, hogy amikor először kerül szembe a kerttulajdonos ezzel a kérdéssel, rá kell döbbennie, hogy igazából nem is tudja, mit is kellene kezdeni a telekkel.

Él persze valamilyen kép mindenkiben arról, hogy mit jelent számára a kert, de a megvalósításhoz szükséges ismeretekkel ritkán rendelkezünk. Jómagam is jártam már ebben a cipőben, és az ismerősi körben, a környéken lévő kertek legtöbbjénél is ezt a helyzetet tapasztalom.

Ebben az írásban azt a kérdést szeretném körüljárni néhány példa alapján, hogy milyen is a megfelelő kerti stílus, amit magunkénak érzünk, amit szívesen látnánk magunk körül. Mindenkinek más és más, én most néhány adalékkal szeretnék szolgálni, ami segíthet megtalálni a nekünk tetsző kialakítást. (A képek mindegyike az internetről szedett gyűjteményemből való.)

Egyszerre elegáns és otthonos ez a kert; a sok növény, a nagy fa védett, meghitt hangulatot teremt

A leggyakoribb megoldás, hogy valamilyen divatirányzatot követve kialakítanak/kialakíttatnak, ültetnek ezt-azt a tulajdonosok, s az eredmény még szép is lehet, de hiányzik belőle az a valami, amitől személyre szabott, a család igényeinek igazán megfelelő lesz a kert. Én úgy mondanám, hogy hiányzik az a valami, amitől élhetővé válik a kert.

Számomra ez a modern minimalista stílus cseppet sem vonzó; túlságosan kimért, és személytelen

Modern és elegáns kert, virágok is vannak, mégis rideg és távolságtartó

Divatos mediterrán jellegű kert; szép, de számomra még ez is kissé díszletszerű

Ki ne ismerné azokat a kert (?) tulajdonosokat, akik telküket körülkerítik valamilyen egyforma sövénnyel, leginkább tujafélével vagy fagyallal, a kertet pedig bevetik fűvel és kész.

Persze a képhez még tartozik valamilyen építmény is, kerti sütögető, díszes, divatos térkő burkolat, jobb esetben egy fedett terasz vagy egy kis pavilon is kiegészíti a képet. Még jobb esetben néhány virágláda vagy függőkosár ad valami színt a nyári hónapokban, de ezzel nagyjából kimerült a repertoár.

Mindig egyforma, semmi sem csábít arra, hogy kimenjünk

 Van persze előnye is ennek a dizájnnak: mindig rendezett, elegáns és kevés munka van vele. De abszolút személytelen, cseppet sem csábít arra, hogy kimenjünk a szabadba, és őszintén szólva állandó egyformaságával meglehetősen unalmas, és legfőképpen: hiányzik belőle az élet. Azért valamivel jobb, mintha le lenne betonozva az egész porta, de messze áll attól, amit az én fogalmaim szerint a Kert jelent. Számomra az ilyen kert alig több, mint egy telek.

Mennyi szépségről, csodálnivalóról mondanak le ezzel a zöld sivársággal, miközben biztosan nem több költséggel és legfeljebb picivel több munkával igazi paradicsomot is lehetne teremteni!

Elegáns, mégis otthonos és barátságos, hívogató kert, és mindenekelőtt igazi élő környezetet jelent

Az ilyen kertbe lehetetlen nem kimenni, megérinteni, megszagolni a növényeket

Mert mi is a fő különbség telek és kert között (mondhatnám, hogy kert és Kert között)? Az, hogy míg a telek (kert) csupán a házunk, lakóhelyünk környezetét képezi, addig a kert (Kert), legalábbis az én értelmezésemben, maga a kibővített lakótér, része az életterünknek. Az előbbi, legyen bármilyen tetszetős, akár elegáns is, mégis csupán egy díszlet, míg az utóbbi az otthonunk része.

Manapság divatos kertstílus; szép, rendezett, de hiányzik belőle az egyediség

Egy ilyen bejárat igazán csábító, szinte betessékeli az embert, barátságos fogadtatásban részesíti a hazatérőt, abszolút egyedi és rendkívül hangulatos

Túlságosan is művi, rendezett környezet; nehéz elképzelni, hogy lazán, fesztelenül érezze itt magát a társaság, inkább szállodához, mint otthonhoz illő környezet

A védettséget nyújtó fal és a pergola, valamint a sok növény és virág barátságos hangulatot teremt

Mindenki érzi a különbséget a lakás és az otthon fogalma között. A különbség pontosan abban a személyes légkörben, hangulatban fogható meg, amitől igazán sajátunk lesz a lakóterünk. (Nagyon szép és elegáns egy alkalmi ruha vagy egy szépen vasalt öltöny, hazaérve mégis levetjük, mert otthon jobban szeretünk valami kényelmesebbet viselni, amelyben otthonosabban érezzük magunkat…)

A kerttel is azt kell elérnünk, hogy otthonos legyen, ahova nemcsak kinézni jó, hanem benne élni is. Ahol ugyanolyan dolgokat csinálhatunk, mint odabent: lehet pihenni, kikapcsolódni, dolgozni, játszani, sportolni, fürödni, sütni-főzni, egy kis magányra vágyva el lehet vonulni, vagy éppen ellenkezőleg, lehet társas életet élni. Kinek-kinek tetszése szerint.

Kellemes pihenőhely a futórózsa virágzuhataga alatt; ide biztosan szívesen letelepedünk egy kis pihenőre, csevegésre

A kertet tehát az igényeinknek megfelelően szobákra kell osztani, és be kell rendezni, mint egy lakást! Csakhogy itt a falakat és a berendezési tárgyak egy részét növények, (és persze épített elemek is) adják, ami miatt az egész állandóan változó, élő lesz, és ennél fogva csakugyan vonzóvá és izgalmassá válik! Mindig van mit nézni, csodálni, minden napra tartogat valami újat.

Szemlélődésre késztető csendes hely; a visszavonulásra alkalmas kis zugokra feltétlenül gondolni kell a kertszobák kialakításakor.

A járdára omló növényzet oldja az épített felület szigorúságát, könnyedebbé, oldottabbá, barátságosabbá  teszi a kertet

Buja virágágyás csábít kerti sétára; a színek és illatok testnek-léleknek kellemes élményt nyújtanak

Ha sikerül így kialakítani a Kertünket, sokkal inkább magunkénak fogjuk érezni, sokkal több örömünk  telik majd benne, mintha elegáns, de személytelen környezet venne körül bennünket.

És a varázslat, a csoda nem csak három napig fog tartani, hanem minden nap részünk lehet benne.

Jómagam, bár még messze vagyunk attól, hogy álmaim kertje megvalósuljon, minden nap alig várom, hogy hazaérjek, és ha többre nem is telik, legalább körbe járjak, vagy egyszerűen csak az ablakon keresztül élvezzem az elém táruló látványt. Az otthon fogalmához szorosan hozzátartozik a Kert, ami nélkül már nem is lenne teljes az életem…

Shortbread (angol vajas keksz)

Bizonyára ismeritek a shortbread-et, az angol (vagy talán skót) vajas kekszcsodát. Az én Mikulásom idén ezzel kedveskedett a családnak. :)
A jó hírem, hogy otthon is nagyon egyszerűen elkészíthető süteményről van szó. Mivel nem tartalmaz semmilyen lazítószert, sütipecséthez is nagyon ajánlom, szépen megmarad benne a minta. Kedvünk és időnk szerint nyújthatjuk és szaggathatjuk különféle formákkal, de egyszerűen hengerré is formázhatjuk, akkor csak egy éles késsel fel kell szeletelni. Utóbbi esetben akár gazdagíthatjuk is a kekszet csokoládéval, aszalt és kandírozott gyümölcsökkel, magvakkal.

A hozzávalók listája elég rövid, de fontos, hogy betartsuk az arányokat, és hogy a vajat ne helyettesítsük margarinnal. Nem minden receptnél kritikus, de itt igen, mert pont attól lesz olyan ellenállhatatlanul finom. :) Nem is ecsetelem tovább, lássuk inkább:

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt

30 dkg vaj

20 dkg finomszemű kristálycukor

1 teáskanál só

Elkészítés: 

1. A puha vajat nagyon habosra keverjük a cukorral és a sóval.
2. Apránként hozzáadjuk a lisztet és türelmesen összeállítjuk a tésztát. Ha végképp nem akarna egyben maradni, pici tejet adhatunk hozzá (de tényleg csak 1 kanálnyit!). Ha szeretnénk, ízesíthetjük apróra vágott csokoládéval, aszalt gyümölcsökkel, magvakkal.
3. Hengerré formázzuk vagy cipóvá gyúrjuk és tiszta zacskóba/fóliába csomagolva ~2 órán át a hűtőben pihentetjük.
4. Ha hengerünk van, akkor legalább 5 mm vastag szeletekre vágjuk, ha cipónk, akkor szintén ekkora vastagságúra kinyújtjuk és kiszaggatjuk, pecsételjük. 
5. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütjük, csak míg a széle elkezd színesedni.
6. Rácsra téve kihűtjük. Fémdobozba zárva napokig friss marad.

Az új kert kihívásai

Ez volt az a ház és kert, amibe egyből beleszerettünk. Talán túlzás kertnek nevezni a nagyméretű telket, hiszen a kialakításnak még nagyon az elején jártak az előző tulajdonosok, és inkább útkeresésnek lehet nevezni a művüket, semmint koncepció alapján kialakított kertnek.

Trapéz alakú a telek, hátrafelé emelkedik, eléggé hepehupás, és felső részén kb. kétszer olyan széles, mint az utcafronton.

Kiindulásnak nem rossz, de nagyon  messze van még attól, ami számomra a kertet jelenti...

A ház hatalmas ablakai a kertre néznek, szinte a nappaliban ülve is a kertben van az ember.

Álmodozásra, tervezgetésre majdnem egy évünk volt, ez idő alatt fényképek alapján és emlékezetből felidézve, hogy mi és hol van a telken, igyekeztem tervezgetni, kockás papíron lerajzolni, hogy hogyan is nézne ki az egész majdan.

 Kellemes órákat töltöttem/töltöttünk azzal, hogy kiválasszuk, milyen fákat, bokrokat is szeretnénk, hova kerüljön majd a kerti tó, a gyepösvénnyel kettéosztott hatalmas évelőágyások, a konyhakert, a rózsakert, hol legyen majd a medence és a napozó, hogy nézzen ki az előkert. 

Bár pontos terv készítéséhez nem volt elég az információ, azért az alapvető kertkoncepciót, a legfontosabb elemeket sikerült kitalálni. És legalább élvezetesen telt a hosszú várakozás, amíg a tettek mezejére nem léphettünk.

 Több száz képből álló gyűjteményem nézegetése  nagyszerű kikapcsolódás, emellett ötletet ad, inspirál, de mindenekelőtt segített leküzdeni a kínzó várakozást, amíg birtokba vehettük a telket

 A tavasz folyamán próbáltam menteni a régi kertből, amit lehetett. Nem akartam ott felszámolni semmit, de igyekeztem az évelőimből, virághagymákból, cserjék sarjaiból minél többet becserepezni, hogy majd az új helyen elültethessem őket. Rengeteg virágládát, kisebb-nagyobb cserepet töltöttek meg a növények, heteken át ez volt a legfőbb kerti munka, amit végeztem. Aztán április elejétől több mint száz egynyári virágpalántát nevelgettem magról, mert nem lehet virág nélkül a nyár, a frissen ültetett évelőktől pedig még nem várhattam sokat.

Május közepén már igencsak túljutottunk, mire birtokba vehettük a portát, sajnos néhány héttel később, mint eredetileg terveztük. Így az ültetési szezonban már jócskán benne jártunk, a palántáim már igencsak föld után sóvárogtak…

A várva várt pillanat azonban csalódással is járt, a telket ugyanis combközépig érő fű borította, az idén még egyszer sem volt lenyírva a fű!

Ekkora füvet csak kaszálni lehet, először megfelelő szerszámot kellett beszerezni, utána napokon át tartott a munka délutánonként, mire látni lehetett, hogy mit rejt a magas fű, hol bújnak meg benne értékesebb növények. 

Eléggé elvadult képet mutatott a kert eleinte

Meglepetés: fűkaszálás közben bukkant elő a méretes zsályatő, éppen virágzása teljében!

Kincs a rengetegben: díszhagyma a bokrok és a mindent ellepő fű között

Ezután még az ágyásokat is ki kellett alakítani, ahova majd az ültetésre váró növények kerülnek.

Nemrég még itt is magas fű és a vérszilvára is felkúszó lonc borított mindent

Nyár derekán már szépen virágoztak az egynyáriak és az évelők is

Nagy nehezen ez is meglett, a legsürgetőbb dolgokat elvégeztük, de bizony voltak növények, amelyek egész nyáron a cserépben, ládában várták jobb sorsukat…

A nyár folyamán aztán már a valós viszonyok ismeretében folyhatott tovább a tervezgetés, körvonalazódtak a tervek, felmértük, hogy a telken lévő rengeteg gyümölcsfa közül mi marad, és mi kerül kivágásra, az újabb szerzemények, elsősorban évelő virágok számára bővítettük a helyet, új ágyásokat hoztunk létre és mindeközben persze nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy valami új ültetni valóval térjek haza…

Új szerzemények várnak elültetésre: bíbor kasvirág, ligeti zsálya, bordó menyecskeszem élénk színkavalkádja kerül majd az évelőágyásba

Az ősz újabb nagy beszerzési és ültetési hullámot hozott, hiszen ez a fák és cserjék, hagymás virágok telepítésének időszaka. 

Lassan alakul a kerítés melletti keskeny ágyás is

Május óta közel hatvan fát és cserjét ültettünk el, megszámlálhatatlanul sok évelőt az év során, és nem jár messze a háromszáztól a virághagymák száma, amelyek a földbe kerültek! A növények egy része,-  főleg az egynyáriak és évelők - már a nyár folyamán mutatott magából valamit, de  igazán majd jövőre lesz látszata az elkezdődött változásoknak. Két-három évbe biztosan beletelik, mire kialakul minden, és nagyjából öt év múlva már az elképzeléseknek megfelelő képet mutat majd a kert. Addigra a fák és cserjék is látványos elemekké válnak.

Az első fűnyírás után, még az átalakítások előtt

Alakulgat a terasz környéke

Most már kezd barátságosabb képet ölteni a kert

Így kezdődött hát a nagy projekt, és van tehát tennivaló bőven, melynek eredményeiről sorra beszámolok majd. Tartsanak velem, kísérjék nyomon a kert kialakulását az álmodozástól a megvalósulásig!