Az új kert kihívásai

Ez volt az a ház és kert, amibe egyből beleszerettünk. Talán túlzás kertnek nevezni a nagyméretű telket, hiszen a kialakításnak még nagyon az elején jártak az előző tulajdonosok, és inkább útkeresésnek lehet nevezni a művüket, semmint koncepció alapján kialakított kertnek.

Trapéz alakú a telek, hátrafelé emelkedik, eléggé hepehupás, és felső részén kb. kétszer olyan széles, mint az utcafronton.

Kiindulásnak nem rossz, de nagyon  messze van még attól, ami számomra a kertet jelenti...

A ház hatalmas ablakai a kertre néznek, szinte a nappaliban ülve is a kertben van az ember.

Álmodozásra, tervezgetésre majdnem egy évünk volt, ez idő alatt fényképek alapján és emlékezetből felidézve, hogy mi és hol van a telken, igyekeztem tervezgetni, kockás papíron lerajzolni, hogy hogyan is nézne ki az egész majdan.

 Kellemes órákat töltöttem/töltöttünk azzal, hogy kiválasszuk, milyen fákat, bokrokat is szeretnénk, hova kerüljön majd a kerti tó, a gyepösvénnyel kettéosztott hatalmas évelőágyások, a konyhakert, a rózsakert, hol legyen majd a medence és a napozó, hogy nézzen ki az előkert. 

Bár pontos terv készítéséhez nem volt elég az információ, azért az alapvető kertkoncepciót, a legfontosabb elemeket sikerült kitalálni. És legalább élvezetesen telt a hosszú várakozás, amíg a tettek mezejére nem léphettünk.

 Több száz képből álló gyűjteményem nézegetése  nagyszerű kikapcsolódás, emellett ötletet ad, inspirál, de mindenekelőtt segített leküzdeni a kínzó várakozást, amíg birtokba vehettük a telket

 A tavasz folyamán próbáltam menteni a régi kertből, amit lehetett. Nem akartam ott felszámolni semmit, de igyekeztem az évelőimből, virághagymákból, cserjék sarjaiból minél többet becserepezni, hogy majd az új helyen elültethessem őket. Rengeteg virágládát, kisebb-nagyobb cserepet töltöttek meg a növények, heteken át ez volt a legfőbb kerti munka, amit végeztem. Aztán április elejétől több mint száz egynyári virágpalántát nevelgettem magról, mert nem lehet virág nélkül a nyár, a frissen ültetett évelőktől pedig még nem várhattam sokat.

Május közepén már igencsak túljutottunk, mire birtokba vehettük a portát, sajnos néhány héttel később, mint eredetileg terveztük. Így az ültetési szezonban már jócskán benne jártunk, a palántáim már igencsak föld után sóvárogtak…

A várva várt pillanat azonban csalódással is járt, a telket ugyanis combközépig érő fű borította, az idén még egyszer sem volt lenyírva a fű!

Ekkora füvet csak kaszálni lehet, először megfelelő szerszámot kellett beszerezni, utána napokon át tartott a munka délutánonként, mire látni lehetett, hogy mit rejt a magas fű, hol bújnak meg benne értékesebb növények. 

Eléggé elvadult képet mutatott a kert eleinte

Meglepetés: fűkaszálás közben bukkant elő a méretes zsályatő, éppen virágzása teljében!

Kincs a rengetegben: díszhagyma a bokrok és a mindent ellepő fű között

Ezután még az ágyásokat is ki kellett alakítani, ahova majd az ültetésre váró növények kerülnek.

Nemrég még itt is magas fű és a vérszilvára is felkúszó lonc borított mindent

Nyár derekán már szépen virágoztak az egynyáriak és az évelők is

Nagy nehezen ez is meglett, a legsürgetőbb dolgokat elvégeztük, de bizony voltak növények, amelyek egész nyáron a cserépben, ládában várták jobb sorsukat…

A nyár folyamán aztán már a valós viszonyok ismeretében folyhatott tovább a tervezgetés, körvonalazódtak a tervek, felmértük, hogy a telken lévő rengeteg gyümölcsfa közül mi marad, és mi kerül kivágásra, az újabb szerzemények, elsősorban évelő virágok számára bővítettük a helyet, új ágyásokat hoztunk létre és mindeközben persze nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy valami új ültetni valóval térjek haza…

Új szerzemények várnak elültetésre: bíbor kasvirág, ligeti zsálya, bordó menyecskeszem élénk színkavalkádja kerül majd az évelőágyásba

Az ősz újabb nagy beszerzési és ültetési hullámot hozott, hiszen ez a fák és cserjék, hagymás virágok telepítésének időszaka. 

Lassan alakul a kerítés melletti keskeny ágyás is

Május óta közel hatvan fát és cserjét ültettünk el, megszámlálhatatlanul sok évelőt az év során, és nem jár messze a háromszáztól a virághagymák száma, amelyek a földbe kerültek! A növények egy része,-  főleg az egynyáriak és évelők - már a nyár folyamán mutatott magából valamit, de  igazán majd jövőre lesz látszata az elkezdődött változásoknak. Két-három évbe biztosan beletelik, mire kialakul minden, és nagyjából öt év múlva már az elképzeléseknek megfelelő képet mutat majd a kert. Addigra a fák és cserjék is látványos elemekké válnak.

Az első fűnyírás után, még az átalakítások előtt

Alakulgat a terasz környéke

Most már kezd barátságosabb képet ölteni a kert

Így kezdődött hát a nagy projekt, és van tehát tennivaló bőven, melynek eredményeiről sorra beszámolok majd. Tartsanak velem, kísérjék nyomon a kert kialakulását az álmodozástól a megvalósulásig!