Kastélyok és kertjeik: Madách és Mindszenty nyomában

Férjemmel mindketten nagyon szeretjük a szép régi épületeket és a hatalmas fákat, különösen pedig azokat a helyeket, ahol ezek együtt fordulnak elő. Kirándulásainkon ezért előszeretettel keressük fel az országban fellelhető kastélyokat és kúriákat, legyenek akár épek, akár romosak. Az ember nem is gondolná, hogy milyen sok érték lapul falvainkban és városainkban, mennyi épület őrzi a letűnt idők emlékét. Sok szép példa van arra, amikor ezek a csodaszép épületek méltó módon felújításra kerültek, és valamilyen közintézménynek adnak helyet, vagy éppen magántulajdonban a régi-új tulajdonosok mentették meg és használják őket, de sajnos százával akadnak olyanok is, amelyek a pusztulás szélén állnak, állagmegóvásukra, felújításukra, hasznosításukra nincs pénz vagy akarat.

Legutóbbi kirándulásunkon Nógrád megyében, illetve a határon átlépve szlovák területen kerestünk fel három kastélyt. Mindjárt az első az alsó-sztregovai Madách-kastély volt.

A szépen felújított kastély Madách életét és életművét bemutató kiállításnak ad otthont

A timpanont a Madách család címere díszíti

Itt született és élete nagy részét is itt élte le a nagy költő, aki emellett politikai pályát is befutott és tehetséges festő is volt. A kastély a XVIII. században kétszer is leégett, mire mai formáját elnyerte, és szerencsénkre nemrégiben teljes felújításon esett át uniós forrásokat felhasználva, a szlovák-magyar kulturális együttműködés keretében. A kastélyban ma Madách életének és fő művének, Az ember tragédiájának emléket állító kiállítás látható. A kastély híres volt hatalmas angolkertjéről, amely ma már nem mutatja az eredeti állapotokat. Virágágyások nincsenek, a parkban lévő nagy fák viszont segítenek elképzelni, hogy milyen is lehetett Madách egykori környezete.

Ezek a nagy nyárfák megidézik az egykori angolpark szépségét

Madách Imre síremléke Alsó-Sztregován, a kastély parkjában

A parkban található a síremlék is, ahol a nagy szellemóriás nyugszik. A család eredeti szerény temetkezési helye a falu szélén van, a költő földi maradványait azonban ez a méltó emlékhely őrzi.

Második állomásunk a költő életének legboldogabb éveiben volt a lakhelye, a szintén a Madách család birtokában álló Csesztve. A takaros kis falun patak folyik keresztül, melynek partjain méltóságteljesen állnak a fűzfák, nyírfák, szivarfák, juharok.

Csesztvén a falun végigfolyó patak partja is szépen parkosított

Az utcán mindenhol virág, a kertek is többnyire rendezettek, szépek. Méltó hely a kúriának, ahol feleségével és gyermekeivel hét évig élt Madách Imre. Ez az épület ma szintén emlékmúzeum. Sajnos ottjártunkkor a múzeum már bezárt, de a parkba be lehetett sétálni.

A Madách-kúria a nagy fák oltalmában

Csodálatos fenyők, tuják, hamisciprusok adják a kastélykert örökzöld vázát

Ennek a fenyőnek a különlegességét szokatlanul hosszú tűlevelei adják

A kastély egy magaslaton áll, csodás parkkal övezve. Szinte tökéletes a csend, csak a természet hangjai veszik körül az embert. Hatalmas fák, szebbnél szebb hamisciprusok, fenyőfélék, hársfák, vadgesztenyék adják a kert vázát, amelyben virágzó mályvacserjék, egynyári virágok kínálnak színes látnivalót a szemnek.

Ebben a parkban van egy hatalmas kidőlt fa, az emléktábla szerint Madách kedvenc krími hársfája.

Hatalmas lehetett ez a hársfa, amely tanúja volt Madách életének

Múlt és jelen, élő és holt

A fatörzs már erősen korhadt állapotban van, fantasztikus mintázatot alkot a fa szerkezete, mintha egy ősállat kelne életre belőle. És ami a legcsodálatosabb, hogy a halódó fatörzsön új élet sarjad, egy fiatal fácska hajtott ki belőle! Talán Madách szelleme élteti ezt a fát, élő példát mutatva, amikor azt mondja: „Ember küzdj és bízva bízzál!”

Mint valami ősállat, amely a teremtés korából maradt itt

Új élet sarjad az elkorhadó fatörzsből

A harmadik kastély, amit felkerestünk, Felsőpetényen található. Az útról egyáltalán nem látszik, még az útbaigazítás mellett is nagyon kellett figyelni, hogy megleljük a parkot körülvevő kerítést. Az egykor az Almássy család birtokában lévő kastély ma feltehetően önkormányzati tulajdonban van, hasznosításáról semmilyen információnk nincs. Késő délután jártunk ott, az épület be volt zárva, bár a falubeliektől megtudtuk, hogy kinél vannak a kulcsok, ám aznap már nem volt megoldható, hogy az épületet belülről megnézzük. Az sem volt világos, hogy egyáltalán látogatható-e, vagy csak szívességből kinyitják, ha szépen kéri az ember. A kerítésen azonban be tudtunk menni, így az épületet legalább kívülről megcsodálhattuk, és hasonlóképpen a hatalmas parkot is, amely a kastélytól kissé távolabb szinte már egybeolvad az erdővel.

Nem csoda, hogy nem látszik az útról; a kastélyhoz hosszú gesztenyesor vezet

A kastély érdekessége, hogy asszimetrikus, csak az egyik oldalán van tornya

A kastélyt körbeveszik a hatalmas fák

Akármilyen hihetetlen, ez egy tiszafa, amely olyan koronát nevelt, mint egy lombhullató fa

Az épület nevezetessége, hogy 1955-56-ban  egy évig itt raboskodott Mindszenty József, és a forradalom alatt innen szabadíttatta ki őt Pálinkás- Pallavicini Antal, a rétsági páncélos tiszthelyettes kiképző ezred törzstisztje, majd katonai kísérettel Budapestre kísérték a hercegprímást. Pálinkás-Pallavicinit később a forradalomban vállalt szerepéért halálra ítélték és kivégezték. Az eseményekről emléktábla tanúskodik a kastély falán.

A kastély maga kívülről viszonylag jó állapotban van, a parkja viszont elég elhanyagolt, láthatólag hosszú évek, talán évtizedek óta nem gondozták.

Egy öreg tölgy mohos törzse

Hatalmas fenyő ágemeletei

A tulipánfa nevét stilizált tulipánra emlékeztető leveleiről kapta

Ez az impozáns tulipánfa (Liriodendron tulipifera) bizonyára tanúja volt a hatvan évvel ezelőtti eseményeknek

Még így is lenyűgözőek azonban a hatalmas fák, tölgyek, fenyők, hársak, vadgesztenyék, tiszafák és egy koros, csodálatos szépségű tulipánfa, amelyek bizonyára tanúi voltak a nagy jelentőségű történelmi eseményeknek. Kár, hogy nem tudják elmesélni, mit láttak…