Rózsa és levendula

Hosszú ideje nem mutattam semmilyen saját munkát. Igaz ugyan, hogy az elmúlt időszak nem volt éppen nyugalmas, ezért az ötleteim jó részét nem is sikerült megvalósítani (bár remélem, ami késik, nem múlik...), azért mégis kikerült a kezeim közül ez-az. Bár már lassan a másodvirágzásnak is vége lesz, hoztam most egy csokor rózsát és egy levendulaszívet. Ez a két keresztszemes képecske még tavasszal és nyáron készült, két Nagymamának ajándékba. Imádom a színeiket, öröm volt készíteni őket!

 

 

A rózsa mintáját megtaláljátok itt, regisztráció után ingyenesen letölthető. A levendulaszívét pedig itt lelitek.

Tovább (sz)épült a kert

Megpróbálom újra felvenni kertünk kialakítása történetének fonalát, amelyet a tópart környékénél ejtettem el valamikor a nyáron (Lásd: A tópart környéke, dilemmák és megoldások), és összefoglalni az azóta történteket.

Akkor még befejezetlen maradt a tótól a kert felé emelkedő domb, amelynek lezárására a déli oldal felől sziklakertet alakítottunk ki, máshol pedig a kertből származó farönköket és az egykor a tó helyén álló fűzfa tuskóját használtuk fel. A déli lejtésű sziklakert  akkor még eléggé kurtán-furcsán ért véget, mivel a tóból kikerülő föld elrendezésekor még nem körvonalazódott, hogy pontosan mit is fogunk kezdeni a területtel. A földet nagyjából elrendezték, de a finom munkák során nyilvánvalóvá vált, hogy ide bizony még földet kell hordani!

Első nekifutásra befejezetlen maradt a tavat övező dombos rész

Szerencsére időközben elkezdődött a másik projekt a kertben, és a medence helyének kialakítása során kikerülő földből megnöveltük a dombot, és így már ki tudtuk egészíteni a sziklakertet. A közeli kertépítő boltban sikerült néhány darab pontosan ugyanolyan terméskövet szerezni, mint amilyet a tó építéséhez használtak, és amelynek maradékát a sziklakert eddig kialakított részéhez felhasználtunk, így a folytatás szervesen illeszkedik a korábbi részekhez.

Jó nagy darabot toldottunk a dombhoz

Kész a domb és a sziklakert meghosszabbítása; több tucat talicskányi föld kellett hozzá!

 Frissen beültetve az örökzöld törpelonc és tollborzfű a dombtetőn

A domb tetejét örökzöld törpe lonccal (Lonicera pileata) ültettük be, amely majd összenőve zöld szőnyeget fog alkotni. Közöttük két csoportban díszfüveket is telepítettünk, bordó színváltozatú tollborzfüvet és törpe japánfüvet. A sziklakert felé a peremre pedig alacsonyabb növésű évelők kerültek, például margaréta, veronika, léggömbvirág, sarkantyúvirág, törpe szegfű.

Bordó levelű tollborzfű ad színfoltot a tavat övező domb tetején; ők is terebélyes foltot fognak képezni talán már jövőre is

A sziklakert tetejére alacsony termetű évelőket ültettem; az üres foltok kitöltésére egynyári virágokat, pl porcsinrózsát használtam

A sziklakertben szépen megeredtek a növények, néhány még most is virágzik

A sarkantyúvirág még most is virít; augusztusban ültettem át egy másik ágyásból a sziklakert tetejére, még abban sem voltam biztos, hogy megmarad!

A beültetett növények szépen megeredtek már, és kezdik kitölteni a kövek közötti hézagokat. A sziklakert beültetésénél igyekeztem úgy válogatni a növényeket, hogy kora tavasztól késő őszig mindig legyen valami, ami nyílik. Kíváncsian várom a következő évadot, amikor igazán megmutatja majd magát!

A tó mellett kialakítottunk még egy kicsi burkolt felületet, ahova a kerti padot tettük, innen  közvetlenül  a víz mellett üldögélve lehet szemlélődni.

Tóparti pihenő, háttérben a szépen színesedő fiatal ámbrafa

A tó és a terasz közti rész kialakítása jövőre marad, mert a terasz burkolása átcsúszik tavaszra, így addig ezt a részt nem akarom beültetni. Közben még újabb ötleteink támadtak a terasz környékére vonatkozóan, de ezt még nem árulom el, télen még lesz időm pontosan kitalálni!

A teraszról lehet eljutni a kert oldalára néző, általunk csak kisterasznak nevezett részre. Ez eléggé vigasztalan képet mutatott, mivel a fürdőszobából és a háztartási helyiségből, bár kijárat van, de nem volt lépcső, és a területre csak le voltak helyezve a burkolólapok, amelyek között felnőtt a gaz, és az egész semmire nem volt használható.

Ilyen volt a kisterasz...

... és ilyen lett; a lépcsők majd a lábazattal azonos burkolatot kapnak jövőre; a környék szépítése is a jövő év feladata lesz

Ez a terület most burkolatot kapott, lépcső lett kialakítva, ám a hozzá vezető lépőkövek lerakása már jövőre marad. Csakúgy, mint az idevezető  keskeny oldalkert sávnak a beültetése, amelyet a kerítés felől hamisciprusok, másik oldalról pedig a ház fog közre. Megközelíteni csak a terasz felől lehet, ezért itt kizártuk a füvesítést, tehát talajtakarók, törpecserjék jöhetnek szóba. Hogy mi legyen, és hogy legyen, azon lesz időm rágódni a télen, úgyhogy majd tavasszal visszatérünk a témára.

A nyár másik nagy projektje a medence helyének kialakítása volt. A faház mögé terveztük, ahol korábban egy összetákolt sufni állt, elég lehangoló látványt nyújtva.

Az elbontásra váró sufni

A sufni lebontása után a földmunka következett, mivel innen már eléggé emelkedik a terep a kert vége felé, a medencét pedig vízszintesen kéne felállítani, ugyebár. Menet közben csodálkoztunk el, hogy mennyi föld került ki innen, jó nagy domb lett belőle! A terület lebetonozása után kavicsos felületű lapokból kapott burkolatot, a meredek oldalon pedig, a napozó-pihenőhely védelmére egy íves támfal épült ’Barabás’ betontéglából. Ez a rusztikus felületű fagyálló építőanyag falak, kerítések építésére, és térkő burkolat kialakításához is használható, jellege a bontott téglához hasonló. A mesterek nagyon szép munkát végeztek!

Az első nekifutásra elkészült téglafalat kissé alacsonynak találtuk, ezért még néhány sorral megmagasítottuk

A fenti képhez képest itt már magasabb a téglafal, így igazán védett pihenőhely alakult ki; a rézsű kialakítása több tucat talicskányi földet igényelt!

A süllyesztett pihenőhelynek meghitt védettséget ad a téglafal (itt még az alacsonyabb első változat látható); a fal mellől a fiatal fügebokrot át kellett ültetni, mert túl közel volt

Itt még alig látszik a friss beültetés a rézsűn; jövőre majd egynyári virágokat ültetek a hézagok kitöltésére

A téglafal mögött a kert felé rézsűt alakítottunk ki a kitermelt föld egy részének felhasználásával. Ide talajtakaró rózsát, levendulát, valamint nyáron virágzó díszgyertyát ültettünk, a közöttük levő hézagokat jövőre majd egynyáriakkal egészítem ki.

A medence körüli rézsűn frissen beültetett talajtakaró rózsa (Red 'The fairy')

Fáradhatatlanul virágzó és gyorsan növő fajta a The Fairy rózsa; az előző kertünkben a terasz körüli rézsűn hatalmas bokorrá nőttek halvány rózsaszín fajtái; most a 'Red' változatot ültettem az élénkebb színhatás kedvéért

Halvány rózsaszín gyertyavirág a napozóhelyet körülvevő rézsűn

A kerítés felől nyáriorgona és mályvacserje zárja a kilátást a szomszéd felé. Bár már idén is nagyon élveztük a medencében pancsolást, jövőre még élvezetesebbé teszi a pihenést a szépen virágzó növénykeret.

A kert közepén éktelenkedő földkupacból a nyár folyamán többfelé hordtunk szét földet, a maradékot elrendeztük-egyengettük úgy, hogy csak szelíd lejtővel emelkedő domb maradjon, ami jól illeszkedik a kert dimbes-dombos jellegébe. Itt kapott helyet még egy kisebb cserjecsoport, amelynél a fő díszérték az őszi időszakra esik. A többi részt befüvesítjük majd, eltüntetve a nagy átalakítási munkálatok nyomait.

Piroslanak a tarkalevelű som (Cornus alba) vesszői a dombon kialakított cserjefoltban

Ugyanitt lilulnak már a lilabogyó (Callicarpa) termései is, ...

... és színesedik a frissen ültetett szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus compactus) lombja

A faház előtt  korábban murvával borított felület a nyáron burkolatot kapott a már említett Barabás téglából. Nagyon jól néz ki, és megkönnyíti a faház környékének használatát és tisztán tartását is.

Az idei utolsó építési munkálat a lépőkövek lerakása volt. Az előző tulajdonos által máshol lefektetett kavicsos lapokat használtuk fel hozzá. A terasztól, illetve a ház bejáratától vezetnek a faház mögé a medencéig, a leggyakrabban használt útvonalon.

A lépőkövek ívének kialakításakor figyelembe vettük a mikrodomborzatot, a meglévő és még telepítendő növényeket is

A faház mellett a lépőköves ösvény két oldalára tervezem a rózsaágyást. Kialakítását már elkezdtem, a rózsákat is kiválasztottam és meg is rendeltem, de nem tudom, hogy a nagyon csapadékos időjárás miatt be tudom-e fejezni még az idén. Nagyon szeretném még az ősszel beültetni, hogy jövőre már ez is pompázhasson!

Áttekintve az idén végzett munkát, elmondhatom, hogy már alakul-formálódik az elképzeléseink szerinti kert. Azonban még sok minden hátra van, noha a legnagyobb lélegzetű átalakításokat már elvégeztük. Vannak még eltávolítandó fák, a kerítés melletti „dzsumbujt” is újra kell gondolni, de ezek egy részét télen is lehet csinálni. Jövőre pedig a nagy terv az előkert és oldalkert kialakítása lesz!

Őszi séta a tiszakürti arborétumban

Legutóbbi kirándulásunkon Tiszakürtön, az arborétumban jártunk. Az idő nem volt éppen ideális, de szerencsére nem esett az eső, igaz, végig borongós, felhős volt az ég. Egy kis napsütésben biztosan szebben ragyogtak volna a színesedő lombok, de így is pompás látványban volt részünk. Ebből az élményből kínálok most egy kis ízelítőt, és az ott készült képekből nyújtok át egy csokorra valót.

Festői látványt nyújtanak a fenséges fák

Sok idősebb fára fut fel a borostyán, amely talajtakaróként is szolgál

A közvetlenül a folyó mellett elhelyezkedő tiszakürti arborétumot a Bolza család kezdte kiépíteni a XIX. század közepe táján. A kezdetben főúri kertnek induló területet a második generáció alakította arborétummá. Két fivér örökölte a család tiszakürti és szarvasi birtokait, és mindketten arborétumot alakítottak ki a saját birtokukon. A terület eredetileg erdő volt, amelyen tisztásokat alakítottak ki, és idegen tájakról származó növényeket kezdtek betelepíteni. A második világháború és az utána következő gazdátlanság sok kárt okozott a kertnek, fái egy részét tűzifának vágták ki, egyik nagy tisztásán focipályát alakítottak ki, míg végül felismerték értékeit, és az 1960-as évektől újra megkezdődhetett az arborétum gondozása, fejlesztése, sőt, kiterjesztése is.

Mai állapotában megtekinthetők az egykori ártéri erdőkből és az eredetileg kialakított kertből maradt hatalmas tölgyfák, öreg kőrisek, tiszafák, platánok, mocsárciprusok és fenyők, de láthatunk új telepítésű részeket is.

Hatalmas, öreg kocsányos tölgy őrzi az eredeti ártéri erdő emlékét a tisztáson

Ez a hegyi mamutfenyő kb 30 éves; Még mi is megérhetjük, hogy ekkora legyen a kertünkben a tavaly ültetett példány?

Az arborétum nagy része angolparkszerűen van kialakítva, kiépített sétautak vezetnek a kerten körbe, érintve a legfontosabb látnivalókat. Néhol szűk folyosókon halad a kanyargós út, és hirtelen meglepetésként tárul elénk a szép látvány a kanyar után.

Szépen megkomponált kerti kép

A kilátóból elénk táruló látvány

Szépen színesedik ennek a magnóliának a lombja

Díszcseresznye narancssárga lombruhája

Máshol tágas tisztásra érkezünk, ahol hatalmas fák meresztik ágaikat az ég felé. A fák mellett rengeteg cserje, köztük sok különlegesség is megcsodálható.

Bevallom, nem tudom miféle cserje ez hatalmas tüskéivel és bársonyos tapintású sárga terméseivel; védősávnak hatásos, az biztos!

A képet pedig színesítik a virágzó növények, amelyek most október közepén persze már díszüket vesztették. Közülük is kiemelendő a sokfelé ültetett fás bazsarózsa, a sok hortenzia és a rhododendronok is.

A nagy fák árnyékában dúsan tenyésznek a hortenziák; még elnyíltukban is szépek

Néhány szépség megérdemli, hogy külön is szóljunk róla. A kert legnagyobb fája egy hatalmas, többtörzsű platán még a grófok korából. Akkoriban szokás volt, hogy a más néven bokrétafának is titulált platánokat olyan közel ültették egymáshoz, hogy összenőjenek. Ez az óriás fa is, melynek kerülete a tövénél 9 méter, eredetileg három tő volt, amelyek azonban összenőttek, és egybeolvadt a kérgük is, és már csak egyetlen gigantikus méretű fát alkot.

Az ember eltörpül a faóriás mellett

A platán kérgének összetéveszthetetlenül különleges mintázata van

A tiszafa matuzsálem ágrendszere

A másik matuzsálem egy tiszafa, amely több, mint 150 éves. A háború alatt megsérült, de később kiheverte a sérülést. Hatalmas, terebélyes növény lett belőle. A tiszafa egyébként ezer évig is képes elélni, fája igen értékes bútorfa, feketére pácolva, azt mondják, nagyon hasonlít az ébenfára. Másik jó tulajdonsága, hogy jól bírja a szárazságot, félárnyékos helyen is szépen nő, és nagyon jól regenerálódik, még az öreg ágakról is képes kihajtani, ezért nyírott sövénynek is alkalmas. Egy arborétumban azonban hadd nőjön csak természetes formájában!

További különlegesség egy hatalmas fekete fenyő, amely több törzset is nevelt, ami fenyőéknél nem túl gyakori.

A soktörzsű fekete fenyő

Az arborétumban többfelé találkozunk faragott szobrokkal

Némelyik szobor egészen meghökkentő

És végül az őszi kert igazi attrakciói, a fantasztikus színekben pompázó lombok! Szinte parázslottak a perzsa varázsfa fényes lilás-bordós-piros levelei, amelyek még a borongós időben is ámulatba ejtik a látogatót.

Fények a perzsa varázsfa lombja alatt; milyen lehet napos időben?

Perzsa varázsfa 'kívülről'

Az egyik legszebb őszi színpompát mutató fa inkább terebélyes, mint magas, emiatt elég sok helyet igényel, ám ősszel olyan előadást tart, ami miatt kertekben is érdemes helyet találni számára. Szintén hasonlóan pompás színekben játszanak az amerikai ámbrafák. Az arborétumban több helyen is láthatóak, mindegyikük fiatal példány. Érdekes volt, hogy egymástól néhány méterre lévő két fa mennyire különbözött: az egyik már messziről felhívta magára vörös levélruhájával a figyelmet, míg a másik még üde zöld volt. Kissé távolabb, egy harmadik pedig szép halványsárga lombbal rukkolt elő, és még csak a legteteje kezdett vörös árnyalatokban színesedni.

Fiatal ámbrafa pazar köntösben

Ez az ámbrafa sárga ruhát öltött; érdekesek a tüskés gömböt formáló termései

A nagyobb fák lassan sárguló-barnuló lombsátra alatt, az árnyékosabb területeken pedig szép színfoltot adtak a japán juharok narancsos-vöröses levelei.

Japán juhar ragyogó narancsvörösben

A nagyobb fák alatti árnyékosabb részeken jól érzi magát a japán juhar

Búcsúzóul egy szép kompozíció a tiszakürti arborétumból

Igazi feltöltődés volt ez a kirándulás, mindenkinek ajánlom, hogy áldozzon egy hétvégét az őszi csodák kedvéért az erdőben, vagy valamelyik arborétumban!