Virágok hónapról hónapra: szeptember

Az elmúlt időszak nagyon eseménydús volt, az iskolakezdés mellett családi események sora is sűrűvé tette az elmúlt heteket, így a blogra már nem maradt se időm se energiám. Közben véget ért a szeptember is, ezért az újrakezdés első témája nem is lehet más, mint a szeptemberi visszatekintés.

Idén a szeptember inkább nyári, mint őszi hónap volt, meleg és száraz, gyönyörűen virágzottak tovább a nyári virágok. Az ősz közeledtét jelző növények hozzáadódtak ehhez, így a kertek igazán pompásak voltak.

Szokás szerint kezdeném a fákkal, de akárhogy kutatok az emlékezetemben és a könyveimben, nem találok olyan fát, amely szeptemberben virágozna! A fák ilyenkor már inkább termésükkel, lassan színeződő lombjaikkal járulnak hozzá a kerti képhez.

A cserjék között azonban találunk néhányat, amelyek ilyenkor mutatják be virágaikat. Itt van például a kései végzetfa (Clerodendron trichotomum), amely kisebb fává nevelhető, valójában nagyobb méretű cserje. 3-5 méteresre is megnőhet, védett, napos, félárnyékos helyet kíván a kertben, és tápdús talajt. Hidegebb teleken károsodhat, ezért a fiatal növényeket érdemes takarni télire, tavasszal pedig el kell távolítani a sérült, fagyott ágakat.

A végzetfa csillag alakú fehér virágai rózsaszín bimbókból nyílnak (kép forrása: internet)

Szokatlan színkombinációt alkot a végzetcserje termése és a virágokból megmaradt csészelevelek (kép az internetről)

Különösebb gondozási igényei nincsenek ennek a rendkívül érdekes cserjének, amely nemcsak késő nyári-kora őszi virágzásával visz újdonságot a kertbe, hanem különleges termésdíszével is. Fehér, illatos virágait kobaltkék bogyók követik, amelyeket pirosra színeződő csészelevelek vesznek körül, egészen egyedülálló színhatást adva. A kerti szezon többi részében a növény viszonylag nagy, tojásdad, puha hatású leveleivel szépen illeszkedik a cserjesorba, háttérül szolgálva a virágzó évelőknek. Még egy érdekesség a cserjéről, egy végletesség, ami talán magyarázatot ad a nevére is: a virágok finom illatot árasztanak, ám a levelei megdörzsölve igen kellemetlen szagúak.

Következő bemutatandó cserjénk bizonyára sokak által ismert és kedvelt, a kékszakáll (Caryopteris clandonensis). Neve híven tükrözi a virágzó növényt: a vékony ágak végét elborítják apró, csodás kék, a kinyúló porzószálaktól valóban szakállasnak ható virágai.

A kékszakáll névadó virágai

A virágzó kékszakáll kecses, légies, filigrán megjelenésű növény. Nagyobb számban ültetve meghatározó eleme lehet a szeptemberi kerteknek. A kis méretű cserje legfeljebb méteresre nő meg, gömbölyded alakot formál. Jól alkalmazható cserjecsoportokban, évelőágyakban. Nagyon szépen kombinálható az ilyenkor nyíló évelőkkel, díszfüvekkel, vagy a már színesedő lombú cserjékkel. Alacsony sövényt is telepíthetünk belőle, vagy nagyobb foltot is kialakíthatunk vele. Legfontosabb igénye a napos hely, jól bírja a szárazságot is. Kora tavasszal alaposan vissza kell vágni, nem szabad sajnálni, akár csaknem tövig visszavágva is dúsan kihajt.

Ezüstszürke levelei és a kék virágok igen mutatós növénnyé teszik a kékszakállt; a képek a kertünkben készültek, ahol több idősebb tő is van, a tavaszi radikális visszametszés után ilyen dúsan virágoztak

A nyár folyamán szürkészöld leveleivel díszít, amelyek megdörzsölve illatosak. Késő nyáron kezdődő virágzása biztosan odavonzza a tekintetünket, és a rovarokat. Nagyon megbízható, kedves cserje, mindenképpen ajánlott néhány tövet ültetni belőle. Nekem több helyen is van a kertben, de ahogy magamat ismerem, nem fogom beérni ennyivel…

Különlegesség a tarka levelű kékszakáll; még sárga levelű fajtája is létezik (kép az internetről)

Szeptemberben az évelők frontján is találunk néhány újdonságot. A kevésbé ismert tarackoló kékgyökér (Ceratostigma plumbaginoides) alacsony, terjedő tövű évelő, amely ilyenkor kezd virágozni. Szép leveleivel eddig csaknem észrevétlenül húzódott meg az évelőágy előterében vagy a sziklakertben, ám most előrukkol egyszerű, égszínkék virágaival.

Frissen ültetett tarackoló kékgyökér a sziklakertünkben

Virágzása nem tömeges, ám lassan pirosra színeződő leveleivel együtt nagyon szép színhatást ad. A finom szépségek kedvelőinek melegen ajánlom ezt a növényt, már csak azért is, mert nagyon csekély igényei vannak. Napos helyet, jó talajt, némi öntözést kíván, és meghálálja, ha időnként egy kis tápanyag utánpótlást kap, például komposzt formájában.

A késő nyár, kora ősz jellemző évelői az őszi szellőrózsák (Anemone hupehensis). Lassan terjedő tövükkel idővel nagy területet képesek beborítani a nekik megfelelő, félárnyékos, jó vízellátású, szerves anyagokban gazdag talajú termőhelyen. A jól begyökeresedett tövek már némi szárazságot is elviselnek, törékeny külsejük ellenére elég ellenálló növények. Virágaikat hosszú szárak végén hozzák kisebb csoportokban.

Az őszi szellőrózsák szépen kombinálhatóak díszfüvekkel; kép az internetről

Szellőrózsák rózsaszínben; ilyen fajtám nekem is van,bár még kevés virágot hozott, így ez a kép az internetről származik

Szirmaik általában fehérek vagy rózsaszínek, de bíbor árnyalatúak is vannak a fajták között. Virágaik többnyire egyszerűek, és nagyon bájossá teszi őket a szép sárga porzókör, de vannak telt virágú fajták is. Bevallom, nekem az egyszerű virágúak jobban tetszenek szerény bájukkal, törékeny megjelenésükkel.

Csodálatos, egyszerű, tiszta fehér virágokkal büszkélkedik, vagy inkább szerénykedik az őszi szellőrózsa 'Honorine Jobert' fajtája a kertünkben

Kertünkben két fajtája virít: a rózsaszín virágút még a régi kertből hoztuk, ahol az évek során már eléggé elterjedt, itt még csak kisebb csoportot alkot. A másik fajta, a hófehér virágú ’Honorine Jobert’ a tó mellett képez kisebb csoportot. Idén még kissé félszeg, alacsonyabb és ritkásabb, mint a leírások szerint kellene, de szemmel láthatóan gyarapodott a nyár folyamán, jövőre remélhetőleg már pompás virágzást mutat be.

Szellőrózsa és törpe őszirózsa kettőse; képzeljük el más színösszeállításokban is! (kép forrása: internet)

Hogy a sárga szín se maradjon ki a színskálából, érdemes szólni egy olyan növényről is, amely elsősorban nem virágáért került a kertekbe. Ez a növény a csicsóka (Helianthus tuberosus), amelynek gumója értékes táplálék, akár nyersen, akár főve is fogyasztható. Ám egyszerű, sárga fészkes virágzatai is szemet gyönyörködtetőek így nyár végén, kora ősszel a magas növény hosszú szárain, mint valami késői napraforgók. A talajt illetően nem túl igényes növény, sőt, olyan jól tudja érezni magát, hogy túlszaporodásával is számolni kell. Ám ha a tél folyamán elfogyasztjuk a fölösleges gumókat, akkor ez nem okozhat problémát, és gondtalanul gyönyörködhetünk szép virágaiban.

A csicsóka legalább annyira dísznövény, mint amennyire haszonnövény

Bemutatóm végére hagytam a szeptemberi kertek sztárjait, az évelő őszirózsákat (Aster), más néven asztereket. Több fajt és rengeteg fajtát találunk e népes csoportban, de közös jellemzőjük a növényeket szinte elborító apró, fészkes virágok özöne.

Apró fészkes virágok tömege teszi széppé az évelő őszirózsát; a kertünkben több fajtája is nyílik

A kép nem adja vissza ennek a törpe őszirózsának a mély lila színét

Tavaly két kis tövet ültettem, tavasszal pedig több helyre is ültettem és még ajándékoztam is belőle; ez a nagyon szapora fajta az Aster ageratoides, úgy látszik  rendszeresen meg kell zabolázni, ha nem akarom, hogy elborítsa az ágyást

A növények magassága fajtól, fajtától függően 30cm-től akár 1,5 méteresig terjed, színskálájuk pedig alapvetően a hideg színekre korlátozódik: fehér, rózsaszín, bíbor, kék, lila árnyalatokban pompáznak. A kora őszi kertek királynői, meghatározó növényei.

Különböző színű és magasságú aszterek és díszfüvek adják meg a hangulatát ennek a kertnek; kép az internetről

Szellőrózsa, törpe őszirózsa, díszfüvek és más évelők könnyed hatású együttese; kép az internetről

Itt az őszirózsákat vörös virágú varjúháj, japánfű kalászai és sárga kúpvirág egészíti ki; ahol van hely, érdemes külön őszi ágyást kialakítani (kép forrása: internet)

Felhasználásuk a mérettől függ: képezhetnek alacsony szegélyt az évelőágyak szélén, lehetnek uralkodó háttérnövények, magasabb fajtái beleillenek a kerítés melletti cserjesorba, és önálló ágyásokat is létrehozhatunk belőlük a különböző színeket, magasságokat figyelembe véve. Jól kombinálhatóak díszfüvekkel, termést hozó cserjékkel. Az igazán szép virágzáshoz ki kell elégíteni tápanyag- és vízigényüket, a magasabb fajtákat pedig meg kell támasztani, mert a virágok súlya elhúzza száraikat, illetve a szél is kárt tehet bennük. Egyes fajták érzékenyek a lisztharmatra, de ez ritkán okoz igazán komoly gondot. A növények töve hajlamos a terjedésre, ezáltal könnyen szaporíthatjuk őket. Az őszirózsa olyan növény, amely könnyen felkelti a kertbarátban a gyűjtőszenvedélyt, hiszen rengeteg szebbnél szebb fajtája igazi virág-tüzijátékot tart a kertben.

Használjuk ki az év utolsó igazán kellemes heteit, és tegyük széppé kertünket a kora őszi virágzókkal, melyeknek emléke elkísér majd bennünket a virágtalan téli hónapokban!

Mesteri kerti kompozíció: kék aszterek, díszfüvek és színesedő lombok; az utolsó percekig színes lehet a kert! (kép az internetről)