Őszi séta a tiszakürti arborétumban

Legutóbbi kirándulásunkon Tiszakürtön, az arborétumban jártunk. Az idő nem volt éppen ideális, de szerencsére nem esett az eső, igaz, végig borongós, felhős volt az ég. Egy kis napsütésben biztosan szebben ragyogtak volna a színesedő lombok, de így is pompás látványban volt részünk. Ebből az élményből kínálok most egy kis ízelítőt, és az ott készült képekből nyújtok át egy csokorra valót.

Festői látványt nyújtanak a fenséges fák

Sok idősebb fára fut fel a borostyán, amely talajtakaróként is szolgál

A közvetlenül a folyó mellett elhelyezkedő tiszakürti arborétumot a Bolza család kezdte kiépíteni a XIX. század közepe táján. A kezdetben főúri kertnek induló területet a második generáció alakította arborétummá. Két fivér örökölte a család tiszakürti és szarvasi birtokait, és mindketten arborétumot alakítottak ki a saját birtokukon. A terület eredetileg erdő volt, amelyen tisztásokat alakítottak ki, és idegen tájakról származó növényeket kezdtek betelepíteni. A második világháború és az utána következő gazdátlanság sok kárt okozott a kertnek, fái egy részét tűzifának vágták ki, egyik nagy tisztásán focipályát alakítottak ki, míg végül felismerték értékeit, és az 1960-as évektől újra megkezdődhetett az arborétum gondozása, fejlesztése, sőt, kiterjesztése is.

Mai állapotában megtekinthetők az egykori ártéri erdőkből és az eredetileg kialakított kertből maradt hatalmas tölgyfák, öreg kőrisek, tiszafák, platánok, mocsárciprusok és fenyők, de láthatunk új telepítésű részeket is.

Hatalmas, öreg kocsányos tölgy őrzi az eredeti ártéri erdő emlékét a tisztáson

Ez a hegyi mamutfenyő kb 30 éves; Még mi is megérhetjük, hogy ekkora legyen a kertünkben a tavaly ültetett példány?

Az arborétum nagy része angolparkszerűen van kialakítva, kiépített sétautak vezetnek a kerten körbe, érintve a legfontosabb látnivalókat. Néhol szűk folyosókon halad a kanyargós út, és hirtelen meglepetésként tárul elénk a szép látvány a kanyar után.

Szépen megkomponált kerti kép

A kilátóból elénk táruló látvány

Szépen színesedik ennek a magnóliának a lombja

Díszcseresznye narancssárga lombruhája

Máshol tágas tisztásra érkezünk, ahol hatalmas fák meresztik ágaikat az ég felé. A fák mellett rengeteg cserje, köztük sok különlegesség is megcsodálható.

Bevallom, nem tudom miféle cserje ez hatalmas tüskéivel és bársonyos tapintású sárga terméseivel; védősávnak hatásos, az biztos!

A képet pedig színesítik a virágzó növények, amelyek most október közepén persze már díszüket vesztették. Közülük is kiemelendő a sokfelé ültetett fás bazsarózsa, a sok hortenzia és a rhododendronok is.

A nagy fák árnyékában dúsan tenyésznek a hortenziák; még elnyíltukban is szépek

Néhány szépség megérdemli, hogy külön is szóljunk róla. A kert legnagyobb fája egy hatalmas, többtörzsű platán még a grófok korából. Akkoriban szokás volt, hogy a más néven bokrétafának is titulált platánokat olyan közel ültették egymáshoz, hogy összenőjenek. Ez az óriás fa is, melynek kerülete a tövénél 9 méter, eredetileg három tő volt, amelyek azonban összenőttek, és egybeolvadt a kérgük is, és már csak egyetlen gigantikus méretű fát alkot.

Az ember eltörpül a faóriás mellett

A platán kérgének összetéveszthetetlenül különleges mintázata van

A tiszafa matuzsálem ágrendszere

A másik matuzsálem egy tiszafa, amely több, mint 150 éves. A háború alatt megsérült, de később kiheverte a sérülést. Hatalmas, terebélyes növény lett belőle. A tiszafa egyébként ezer évig is képes elélni, fája igen értékes bútorfa, feketére pácolva, azt mondják, nagyon hasonlít az ébenfára. Másik jó tulajdonsága, hogy jól bírja a szárazságot, félárnyékos helyen is szépen nő, és nagyon jól regenerálódik, még az öreg ágakról is képes kihajtani, ezért nyírott sövénynek is alkalmas. Egy arborétumban azonban hadd nőjön csak természetes formájában!

További különlegesség egy hatalmas fekete fenyő, amely több törzset is nevelt, ami fenyőéknél nem túl gyakori.

A soktörzsű fekete fenyő

Az arborétumban többfelé találkozunk faragott szobrokkal

Némelyik szobor egészen meghökkentő

És végül az őszi kert igazi attrakciói, a fantasztikus színekben pompázó lombok! Szinte parázslottak a perzsa varázsfa fényes lilás-bordós-piros levelei, amelyek még a borongós időben is ámulatba ejtik a látogatót.

Fények a perzsa varázsfa lombja alatt; milyen lehet napos időben?

Perzsa varázsfa 'kívülről'

Az egyik legszebb őszi színpompát mutató fa inkább terebélyes, mint magas, emiatt elég sok helyet igényel, ám ősszel olyan előadást tart, ami miatt kertekben is érdemes helyet találni számára. Szintén hasonlóan pompás színekben játszanak az amerikai ámbrafák. Az arborétumban több helyen is láthatóak, mindegyikük fiatal példány. Érdekes volt, hogy egymástól néhány méterre lévő két fa mennyire különbözött: az egyik már messziről felhívta magára vörös levélruhájával a figyelmet, míg a másik még üde zöld volt. Kissé távolabb, egy harmadik pedig szép halványsárga lombbal rukkolt elő, és még csak a legteteje kezdett vörös árnyalatokban színesedni.

Fiatal ámbrafa pazar köntösben

Ez az ámbrafa sárga ruhát öltött; érdekesek a tüskés gömböt formáló termései

A nagyobb fák lassan sárguló-barnuló lombsátra alatt, az árnyékosabb területeken pedig szép színfoltot adtak a japán juharok narancsos-vöröses levelei.

Japán juhar ragyogó narancsvörösben

A nagyobb fák alatti árnyékosabb részeken jól érzi magát a japán juhar

Búcsúzóul egy szép kompozíció a tiszakürti arborétumból

Igazi feltöltődés volt ez a kirándulás, mindenkinek ajánlom, hogy áldozzon egy hétvégét az őszi csodák kedvéért az erdőben, vagy valamelyik arborétumban!