Virágok hónapról hónapra: június (1.)

A június tobzódik virágokban, így igen nehéz a választás, hogy mit emeljek ki közülük.

A fák között viszonylag kevés virágzót találunk ilyenkor, de ami nyílik, az igen szép. A csodálatos hársfák (Tilia) virágának illata betölti a levegőt június elején. Apró, zöldessárga virágai nem túl hivalkodóak, együtt mégis nagyon szépek.

A kertünkben lévő fiatal hársfa idén először igazán gazdagon virágzott

A hársvirág kiváló gyógynövény, köhögés elleni teaként alkalmazható. Akkor kell szedni, amikor a virágfürt utolsó virága is éppen kinyílik. A hárs nagyra növő fa, kertekben ezért ritkábban találkozunk vele, bár van kompaktabb koronájú fajtája, ami bátran ültethető utcafának is, mégis inkább a parkok, ligetek impozáns fájaként tekintünk rá. Gyönyörű formája, szép lombja vonzza a tekintetet.

A szivarfa (Catalpa bignoniodes) virágzásakor pompázik legszebben. Fehér harang alakú virágai fürtökben nyílnak, szinte elborítják a fát.

A virágzó szivarfa messziről felhívja magára a figyelmet

 Fehér virágai közelről is igen szépek; létezik sárga virágú fajta is

A fa nevét hosszú, vékony terméseiről kapta, amelyek egész télen át a fán maradnak, sőt gyakran megérik a következő virágzást is. Nagy, szív alakú levelei kissé egzotikus hatást kölcsönöznek a fának, amely közepes termetével nagyobb kertekben is helyet kaphat, és igen jól mutat kerti tó partján is, ahol télen terméseivel díszít. Világos árnyékában megélnek a félárnyékot, árnyékot kedvelő növények. A szivarfa gömb koronájú változata nagyon népszerű, ez azonban nem virágzik, csupán alakjával, leveleivel díszít.

A gömb szivarfa manapság divatos növény; idősebb korára koronája ellaposodik (kép forrása: internet)

Iskolánk udvarán díszlik ez a bugás csörgőfa

A bugás csörgőfa (Koelreuteria) sárga virágaival hívja fel magára a figyelmet. Virágzása is nagyon szép, majd ezt követik lampion-szerű termései, amelyek előbb zöldek, majd őszre barnás árnyalatot öltenek, és szintén egész télen díszítenek. A kisebb termetű fa, kissé szabálytalan koronát nevel, és összetett levelekből álló filigrán lombjával tavasztól őszig kellemes látványt nyújt, ősszel pedig sárgásan-narancsosan színesednek a levelei.

A cserjék többsége a fákhoz hasonlóan inkább a tavaszi hónapokban nyílnak, ám találunk azért virágait most bontó bokrot júniusban is. Itt van mindjárt a gyöngyvirágcserje, amely a rózsaloncot kövezi virágzásban, és szépségében semmivel sem marad el tőle.

Gyengéd rózsaszínben nyílik ez a gyöngyvirág cserje (kép az internetről)

A régi kertünkben a kerítés mellett lévő cserjesorban kapott helyet a rózsalonc (hátul) és a gyöngyvirágcserje (elöl); ágaikat elborítják a virágok

A széthajló ágú bokor magassága fajtától függően 1-2 m, nevelhető szoliterként, cserjecsoportban egyaránt. Virágai fehérek, vagy a rózsaszín árnyalataiban nyílnak, lehetnek szimplák vagy teltek. Virágzás után különösebb díszértékkel nem bír, azonban igénytelensége miatt megérdemel egy kis helyet minden kertben.

A virágok mellett a nyár fontos kelléke az illat. A jezsámen (Philadelphus) hófehér virágai csodálatos, jázminszerű illatot árasztanak, ezért érdemes olyan helyre ültetni, ahol élvezhetjük ezt az adományt.

A jezsámen egyike azoknak a cserjéknek, amelyeknek a virágzása mellett az illatélmény is emlékezetes; a szüleim kertjében a kapu mellett még ma is nyílik két igen öreg bokor, melyekre gyerekkoromból emlékszem

A bokor különösebb igényt nem támaszt, napos és félárnyékos helyen egyaránt jól boldogul, felfelé törő hajtásai révén túl sok helyet sem igényel. Termete fajtától függően 1,5-3 méter, virágai pedig lehetnek szimplák vagy teltek. Ha a kapu közelébe ültetjük, illatfelhője megajándékozza a hazatérőt.

Alacsonyabb, formás kis bokrok a gyöngyvessző (Spirea) kora nyáron virágzó, rózsaszín virágú fajtái. Napos, enyhén árnyékos, nem túl száraz talajú helyeken pompásan virágzó cserje. Kora tavaszi erős metszéssel sűrűbbe és dúsabban virágzóvá tehetjük, de metszés nélkül is szép.

Alapos tavaszi metszés után ilyen dúsan virágzik a gyöngyvessző (Spirea bumalda 'Anthony Waterer') a kertünkben

Vannak olyan fajtái is, amelyeken egyszerre nyílnak fehér és rózsaszín virágok. Alkalmas szoliternek, alacsony sövénynek, járdák mellé, de az évelő ágyásba is beilleszthető. Nagyon hálás, kevés törődést dús virágzással megháláló cserje. Mindenképpen érdemes néhány tövet ültetni belőle.

Napsárga virágaival szép színfoltot ad az orbáncfű (Hypericum). Legmagasabb fajtái elérhetik az 1,5m-es magasságot, de legtöbb fajtája 1m-nél alacsonyabb, sőt, terjedő tövű talajtakaró is van köztük. Az apróbb-nagyobb virágok ékességei a hosszan kinyúló porzók.

Virágok mellett már termések is díszítik a szagtalan orbáncfüvet (Hypericum inodorum), mely a tavaszi visszavágást követően rendkívül gazdagon nyílik a kertünkben

Több fajtának szép termései is vannak, ami virágcsokrokban is mutatós, tartós dísz. Nem igényes cserje, napos, félárnyékos helyet, nem túl száraz talajt igényel. Tavasszal lehet metszeni, ha szükséges. Talajtakaró fajtájának lombja télen sokáig megmarad.

A kúszócserjék királynői az iszalagok (Clematis). Az igényes növények közé tartoznak, nem tűrik a nagyon száraz talajt. Érdemes a tövükhöz alacsonyabb növényt ültetni, ami árnyékolja a kúszónövény tövét, és óvja a kiszáradástól. A növény megfelelő támasztékot igényel,  a metszése pedig fajtánként különböző, erre érdemes figyelmet szentelni a fajta kiválasztásakor. Ha teljesítettük minden igényét, akkor pazar, valóban királynői virágpompában gyönyörködhetünk heteken, hónapokon át.

Ezt a fehér iszalagot, mely a sógornőm kertjében díszlik, rendkívül elegánssá teszi a bordó közép

Nemcsak a színe különleges ennek a clematisznak (kép forrása: internet)

Ez a fajta iszalag harang alakú virágokat hord (kép az internetről)

Színskálája a fehér, rózsaszín, bordó, kék, lila színeket öleli fel, vannak szimpla és telt változatai és kétszínű virágokkal ékes fajtái is. Alkalmas kerítés, pergola, növényfuttató rács befuttatására, de még talajtakaró fajtát is találunk közöttük. Különösen elegáns futórózsával párosítva!

Előkelő párosítás: rózsa és iszalag; a fajtákat jól meg kell választani, hogy a virágzási idő megegyezzen és a színek is harmonizáljanak egymással

Kúszó lonc különleges színvilágú fajtája (Lonicera 'heckrotti')

Szintén kúszónövény a lonc (Lonicera). Ennek is számtalan fajtája van, virágszíne lehet fehér, sárga, narancs, rózsaszín, vörös. A japán lonc télizöld növény, csak szigorú teleken veszti el teljesen lombozatát, egyébként télen is zöld, majd a tavaszi kihajtáskor válik meg előző évi lombjától. Ez a növény akár hat méter magasra is felfut, ami persze jó, ha gyorsan akarunk befuttatni vele kerítést vagy rácsot, ám könnyen túlburjánzik, ezért szűkösebb helyen rendszeresen vissza kell vágni. Nyílását fehéren indító majd halványsárgára váltó virágai nem mellékesen csodás illatot árasztanak, ami igen vonzó a rovarok számára.

A teraszunk melletti rácsot befutó japán lonc fehérből sárgába hajló virágai fáradhatatlanul nyílnak  és ontják illatukat egész nyáron; sűrű ágai között fészket rakott egy feketerigó pár

A júniusban nyíló fák és cserjék bemutatása elég hosszúra nyúlt, az évelők listája pedig még ennél is hosszabb. Ezért őket a következő bejegyzésben mutatom majd be. Addig is egy gyönyörű rózsa képével búcsúzom, mert ne felejtsük, a június a rózsák első virágzásának hónapja is!

Az előző kertünkben nyílt ez a gyönyörű angol rózsa; finom, gyümölcsösen üde illatát még ma is érzem az orromban; sajnos őt ott kellett hagynunk...

Ezernyi fajtájuk azonban semmiképp nem fér bele egy ilyen rövid összefoglalóba, csak nem szeretném, ha azt hinnék, elfeledkeztem a kora nyári kertek királynőiről! A következő bejegyzésig is színekben és illatokban gazdag szép napokat mindenkinek!

Egylábasos szalonnás-zöldséges tészta

Nyáron különösen jól jön, ha van néhány igazán gyorsan elkészíthető étel a tarsolyunkban. Ez is egy ilyen. Képzeljétek, még a tésztát sem kell külön megfőzni! Hallottatok már ilyet? :) Érdemes kipróbálni, nem csak gyors, hanem nagyon finom is!

Hozzávalók:

1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
15 dkg kolozsvári szalonna
5 fej gomba
15 dkg zöldborsó
1 kisebb cukkini
4 evőkanál csemegekukorica
só
30 dkg tészta
6,5 dl víz
só
kakukkfű
rozmaring
0,5 dl tej
2 evőkanál parmezán vagy pecorino

Elkészítés: 

1. A szalonnát felkockázzuk és a hagymával egy kicsi olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a felszeletelt gombát, azzal is kicsit pirítjuk, sózzuk, fűszerezzük. Mehet bele a borsó és a felkockázott cukkini, a tészta és a víz.
2. Fedő nélkül addig főzzük, míg a tészta és a zöldségek meg nem puhulnak és a víz nagyja el nem főtt. 
3. Ha megvan, mehet bele a kukorica és a tej, még egyszer összeforraljuk, kissé sűrítjük. A végén belekeverjük a sajtot és már tálalhatjuk is.

A világ legfinomabb túrós sütije

Gyerekkori kedvenc süteményem, amit sosem lehet megunni! Nem mellesleg nagyon mutatós is.

Reszelt túrós

Hozzávalók:

A tésztához: 

45 dkg finomliszt
fél csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg margarin
2 evőkanál keserű kakaópor
1 nagy tojás

A töltelékhez:
1 kg túró
1 kis pohár tejföl (15 dkg)
20 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál liszt
3 evőkanál búzadara
mazsola ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
4 tojás sárgája és felvert habja

  

Elkészítés: 

1. A tésztához a lisztet elkeverjük a sütőporral. A margarint kicsi kockákra vágjuk, és elmorzsoljuk a liszttel. Hozzákeverjük a többi száraz hozzávalót is. 
2. A közepébe fészket formálunk, oda ütjük az egész tojást. Innen kissé nehezebb a dolgunk, ugyanis egy tojásnak kell átnedvesítenie az összes száraz anyagot! Ezért késsel elkezdjük keverni a tojást, és mindig csak annyi száraz anyagot kutyulunk bele, amennyit felvesz. Mikor már késsel nem megy, a kezünkre váltunk, és fokozatosan adagoljuk a lisztes keveréket, mindig csak akkor, ha a formálódó tészta összeállt és nem esik szét. Jó pár perc alatt azért menni fog. Ha esetleg végképp nem megy, kevés tejjel segíthetünk rajta. 
3. Ha megvan, akkor a tésztagombócot tiszta zacskóba tesszük, és néhány órára (vagy akár egy egész éjszakára) mehet a hűtőbe. Ha sietünk – és én most siettem -, akkor küldjük kb. másfél órára a fagyasztóba, úgy is működik.
4. A töltelékhez a túrót villával áttörjük, a tejföllel lazítjuk, elkeverjük benne a lisztet és a búzadarát, a cukrokat, a tojások sárgáját, a megtisztított mazsolát és a reszelt citromhéjat. 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan fellazítjuk vele a masszát. 
5. Előveszünk egy nagy gáztepsit, alaposan kikenjük margarinnal és kilisztezzük, vagy egyszerűen sütőpapírral béleljük. Fogjuk a tésztát, elfelezzük, és az egyik darabot durva reszelőn a tepsibe reszeljük, egyenletesen elterítjük. Ha véletlenül nem jutna mindenhová elég, akkor a maradék tésztából adhatunk hozzá – legfeljebb a tetején kevesebb lesz, de nem lesz baj.
6. Ha megvan, mehet rá a túró, egyenletesen, majd a tetejére ismét tésztareszelék kerül. 
7. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 percig sütjük, míg meg nem kérgesedik a teteje, és a kibukkanó túrótöltelék picit megpirul. Ellenőrizzük tűpróbával, hogy átsült-e. Ha kihűlt, nagyon szépen lehet szeletelni.

Higgyétek el, nem bonyolult, leírni tovább tartott, mint megcsinálni. :) Elég nagy adag lesz, ezért rettentő kiadós is, ha valaki kevesebbet szeretne, nyugodtan felezze a mennyiséget. További pirospont, hogy igazán keveset kell utána mosogatni.

Hamisítatlan vidéki hangulat

Ezúttal barátaink kertjét szeretném bemutatni kedves olvasóinknak. Telkük, és a rajta lévő kis ház városunktól néhány kilométerre található, egy pár ezer lelkes faluban. Annak idején fiatal párként jutottak a telekhez, és egy kis házat építettek rá, amely a falusi hagyományokat őrizte már kezdetektől fogva. A harmadik gyermek születésével már igazán kicsi lett a ház. Barátaink pár év múltán beköltöztek a városba, de maguk építette fészküktől nem akartak megválni, így megtartották hétvégi háznak. Szinte az egész nyarat kint töltik, hiszen a városhoz való közelsége lehetővé teszi a napi bejárást. A kertet az első pillanattól kezdve szeretettel és az évek múlásával egyre nagyobb hozzáértéssel alakították ki. Arányérzékük és szépérzékük jó vezérfonalnak bizonyult a fák és bokrok telepítésekor. Különösen tisztelendőnek és követendőnek találom, ahogy az idős fákhoz ragaszkodnak, csakúgy, mint a kertben fellelt régi tárgyakhoz.

Az öreg cseresznyefa legalább nyolcvan éves, de még mindig hozza ízletes gyümölcsét évről évre

A kertben talált régi használati tárgyak a ház falán kerültek kiállításra

A legtöbb fa és cserje azonban, amelyek mára termetes példánnyá nőttek, apró csemeteként kezdték: karácsonyfaként, az első gyermek nevét viselő, születésekor ültetett boglárkacserjeként, magoncként a kert határára ültetett fekete fenyőként, az első kertünkből a költözéskor átmentett és barátainknak ajándékozott nyáriorgonaként, a szinte husáng korában ültetett selyemakácként, és még sorolhatnánk a rengeteg növényt, amelyek mind nagy megbecsülésnek örvendenek.

A nagyra nőtt selyemakác (Albizia) filigrán lombja egzotikus elemet visz a kertbe

Az eredeti kert ma már a nagyra nőtt fáknak és cserjéknek köszönhetően inkább árnyékos jellegű, a fák és bokrok ügyes elhelyezése révén hangulatos zugok kínálnak lehetőséget az elvonulásra.

A fák lombja különleges fény-árnyék hatásokat hoz létre

Ez a kertrész jobbára árnyékos; a nagyra nőtt fák és cserjék sok kisebb zugot hoztak létre az évek során; a fák alját talajtakaró növények népesítik be

A gyerekek egykori játékszere ma hangulatos díszítőelem ebben a rejtett zugban

A ház mellett alakították ki a diófa és öreg cseresznyefa árnyékában a főleg nyáron virágzó cserjékkel körülvett nagy teraszt. A közelében tűzrakó helyet alakítottak ki, amely nyaranta a bográcsolás, szalonnasütés színtere.

Az árnyékos terasz körül gyöngyvessző, cserjés hortenzia, pimpó és más cserjék virágoznak

Már a bejárat is mutatja: itt vendégszerető házigazdák laknak!

A kaputól téglával kirakott járda vezet a házig, mellette jobbról-balról szép növénycsoportok, cserjék, évelők, öreg fatönkökön elhelyezett virágtartók kínálnak szép látványt és járulnak hozzá a barátságos fogadtatáshoz. A járda mellett található a kis tó is, amely a házigazda saját keze munkáját dicséri. Mellette pad várja a szemlélődőt, és reggelente itt fogyasztják el a kávét is, nyugalmas kezdést adva a dolgos napoknak.

A dús növényzet között itt-ott rálátni a csöppnyi tóra és a partján pihenésre hívogató kerti padra

A tavat szinte már teljesen elrejti a köré ültetett növényzet, emiatt tervezik ennek átalakítását, esetleg a tó bővítését is. A tó felől nézve szinte szédítő perspektívát nyújtanak a lépcsőzetesen emelkedő növények, amelyeknek sorát a kert végén két magasra nyúló fenyő zárja. Olyan a hatása, mintha maga a telek egy hegyoldalra futna fel.

Kilátás a tótól a telek vége felé: a fénykép nem adja vissza teljesen a valóságos térérzetet és magasság-hatást

Néhány évvel ezelőtt módjuk nyílt megvásárolni a szomszéd telket is a rajta lévő, bontásra ítélt öreg házzal. A két telek egyesítésével most már igazán tágas kert veszi körül a házat. Az új kertrész rengeteg munkát adott: a bontás, a kertben felhalmozott temérdek lom elszállítása hosszú időre biztosította a feladatot. Ám ugyanakkor új lehetőségek is feltárultak. Az elhanyagolt portán számos értékes növény is megbújt, hatalmas epres és málnás, gyümölcsfák, virágok bukkantak elő a telek „kipucolása” során. És nagy meglepetésre az öreg ház pincéje, ami csaknem teljesen ép volt. Ennek új bejáratot építettek, a tetejét pedig, miután le kellett betonozni, hogy az egykor fölötte lévő ház elbontása után ne ázzon be, ma hangulatos napozó teraszként használják. Itt kiválóan érzik magukat a napfényimádó muskátlik, leanderek, szerelemvirág és ólomvirág. A kényelmet raklapokból saját kezűleg készített rusztikus bútorok biztosítják.

Gyönyörű rózsa őrzi a pincelejáratot

A pince tetején kialakított terasz; a raklapokból készült ülőhelyek nagy párnákkal tehetők kényelmessé

A kemence fehérre meszelt búbja, a rusztikus tégla és a kemence fölé ácsolt fa védőtető harmonikus és természetes hatást nyújt

Lépőkövek vezetnek a terasztól a virágokkal körülvett kemencéig; itt minden a háziak keze munkáját dicséri

A hangulatos terasz mellett kapott helyet a szintén házi kivitelezésben készült búbos kemence, amelyben vendégváró finomságok készülnek. A rusztikus tégla, fa és meszelt agyagfal igazi falusi hangulatot, vidéki bájt árasztanak. Környékén rózsabokrok csábítják az arra járót. Veteményes is van, amelyben virágok is nőnek békés egyetértésben a paradicsommal, zöldbabbal, cukkinivel, és a többi zöldséggel. Igazi falusi kertbe illő növényeket ültettek ide: dáliát, büdöskét, rézvirágot, mézontófüvet, de fűszernövények is színesítik és illatosítják a konyhakertet.

A veteményes a zöldségek mellett virágokat is terem

A mézontófű (Phacelia) különleges virágai vonzzák a méheket

És persze elmaradhatatlan a cickafark, levendula, bazsarózsa, lángvirág, mocsármályva, amelyeknek hatalmas bokrai nőnek a kert különböző részein. Bármerre járunk, mindenhol szembe tűnik a házigazdák szépérzéke, a törekvés a múlt értékeinek megőrzésére, és a fiatalos ötletesség egyaránt.

A gyerekek idejéből maradt kerámia gombák most is ott "nőnek" az öreg almafa tövében

Sokfelé találkozunk bájos részletekkel, mint itt a kis csibét formázó növénytartóval a lámpa tövében

A kibővült kert persze még sok munkát kínál, vannak még elvadult részek, melyeknek „megszelidítése” a következő időszak feladata lesz, de ami eddig megvalósult, már az is egy csöppnyi édenkert!

Állatok a kertben

Gyerekkorom óta érdekeltek az állatok, sőt, kezdetben csak az állatok érdekeltek. Nagyon kedveltem a természetfilmeket, és sokat olvastam is a témában. Otthon a szüleim kertjében Búvár zsebkönyvvel a kezemben „vadásztam” a pillangókra, amelyek a kerítés melletti virágos sövényt látogatták előszeretettel, és figyeltem a madarakat, amelyek a környékünkön szintén nagy számban fordultak elő. Néha még gyíkot is láttunk, és nagyon izgalmasnak találtam, amikor csigapetét találtunk apukámmal. Ez a vonzalom a természet iránt nem múlt el azóta sem, így magától értetődő volt, hogy ha kertünk lesz, akkor az minél többféle állatnak kell, hogy élőhelyet nyújtson. Erre ma már a puszta érdeklődésen túl tudatosan is törekszem, hiszen, különösen városi környezetben mi vesszük el az élőhelyet az állatoktól, a legkevesebb tehát, hogy legalább azoknak a fajoknak, amelyek megélnek a közelségünkben, életteret biztosítsunk! Igaz, hogy a kert mesterségesen létrehozott környezet, sok olyan növénnyel, amelyek más tájakról származnak, de egyrészt ezek között is van sok, ami „állatbarát”, másrészt lehet ültetni itthon honos növényeket a kertbe, amelyek minden igényt kielégítenek.

Mitől is lesz állatbarát a kert? Először is fontos a változatosság. Minél többféle növény van, annál többféle állat  találja meg a helyét a kertben. Az állatoknak búvóhely és élelem kell. Az előbbit biztosítja a sok fa és cserje, a gazdag aljnövényzet, az utóbbit a bogyókat és magvakat termő növények, a nektárt termő virágok. A rovarok és bogyók biztosan a kertbe vonzzák a madarakat.

 A gazdag növényzet és a  kicsi tó változatos élőhelyet biztosít még kisebb kertben is (kép az internetről)

A som egyike azoknak a honos növényeknek, amelyek búvóhelyet, táplálékot adnak a madaraknak, és még szépek is (kép forrása: internet)

A nyáriorgona illatos virágfüzérei ellenállhatatlanul vonzzák a lepkéket (internetről való kép)

Másodszor érdemes a kertben hagyni néhány olyan félreeső sarkot, amit nem nagyon bolygatunk. Ilyen lehet például egy érintetlenül hagyott farakás, egy komposzthalom, ahol szívesen megtelepszik a sün. Nyílt, napsütötte részen szeretnek sütkérezni a gyíkok. Ha esetleg van sziklakert, vagy egy téglafal, támfal, az ideális búvóhelyet biztosít a hüllők számára, ámbár a farakásban is otthonra találnak. A falevelet sem kell mindenhonnan összeszedni ősszel, az avarban rengeteg állat telel át, és télen is táplálékkal látja el a madarakat, például a rigókat, amelyek előszeretettel forgatják át a leveleket rovarok és giliszták után kutatva. Egy változatosan beültetett kert télen is megfelelő életteret kínál az állatoknak, és a madarak etetésére nincs is feltétlenül szükség.

Harmadszor fontos a víz biztosítása, amelyre minden állatnak szüksége van. Ha másra nincs lehetőség, akkor egy madáritató is sokat jelent. Akár egy nagyobb virágalátét is megteszi, csak az a fontos, hogy naponta cseréljük benne a vizet. A madarak és rovarok hamar felfedezik majd az itatót, és szívesen fürdenek is benne tollas barátaink.   A szúnyogoktól nem kell tartani, a békák éppen őket fogyasztják előszeretettel, ha pedig halak vannak a tóban, számukra a legtermészetesebb táplálék a szúnyoglárva.

Önfeledten élvezi a pancsolást az énekes rigó a tavunkban

A méhecskék is tömegesen járnak inni a tóparti nedves kövekre

Persze ha lehetőség van nagyobb vízfelület biztosítására, akkor még gazdagabbá tehetjük a kerti élővilágot. A legkisebb tó vagy csobogó, de akár egy nagyobb vizes dézsa is vonzó a szitakötőknek és persze a békáknak.

A békákkal való közelebbi ismeretségem az előző házunkhoz fűződik. Elég sok varangy volt a kertben, amiket először én sem tartottam túl szép állatnak. Aztán rácsodálkoztam, hogy a békák előszeretettel másznak, nem pedig békaugrásban közlekednek. Hosszasan figyeltem, ahogy a hosszú nyelvüket villámgyorsan kilökve szárnyas hangyákra vadásztak. Némelyik évben rengeteg kisbéka is volt nálunk, kinek lett volna szíve bántani őket? Néha betévedtek a lakásba, akkor ment a hajsza, hogy kitessékeljük őket. Egyszer volt egy aranyos esetem a békával: lelkesen locsoltam az egyik cserepes növényemet, amikor megmozdult a föld, és egy béka bújt elő a földből méltatlankodva. Nem tetszett neki, hogy nyakon öntöttem. Az persze nem fordult meg az ő fejében, hogy éppen egy vízigényes növény cserepébe ásta be magát… Máskor a nyárra kitett broméliám levéltölcsérében, ahol mindig van egy kis víz, ott hűsölt egy kis levelibéka. Néha az ablakra is felmászott, a szobából figyeltük ahogy a tapadó korongjaival kapaszkodott az üvegen, hallgattuk mekegő hangját. Ezeken az élményeken keresztül megbarátkoztam velük, és már egyáltalán nem találom csúnyának őket. (Persze azért nem csókolnám meg, de nem is hiszek már az efféle mesékben…) Amikor elkészült a tó, hihetetlen, de három-négy nap alatt megtalálták a békák. A varangyok nászát most tudtam először megfigyelni. Egymás hátán töltik szinte az egész napot, és közben nyakláncra emlékeztető hosszú füzérben rakják le a vízi növények köré tekerve a fekete petéiket. A tóban tucatnyi béka volt, míg a peterakás után, néhány nappal később mind egy szálig elmentek!

Gyöngyfüzérekhez hasonlító peték: eredményes volt a békanász!

Az egyik büszke szülő

Kikeltek az ebihalak

Az egyik vöröshasú unka a három közül, amelyek beköltöztek a tóba

Beköltözött viszont három vörös hasú unka, amelyek az egész napot a vízben töltik, úgy látszik otthonra leltek a tóban. Az ebihalak nagyon hamar kikeltek, gyorsan növekednek. Persze fogyatkozott a számuk, de azért így is van jó sok. Kíváncsian figyeljük minden nap a fejlődésüket. Már szitakötőt is láttunk a tó felett cikázni, remélem nyáron több fajtája is megtalálja a tavat.

A virágokat előszeretettel látogatják a pillangók és a szenderek, bár előbbiek száma nagyon megfogyatkozott az utóbbi években. Kedvükre való, nektárdús virágokkal a kertbe csalogathatjuk őket. Nagyobb számban inkább nyár derekán jelennek meg. A nyáriorgona igazi pillangó-mágnes, ha ilyet ültetünk, biztosak lehetünk benne, hogy látogatni fogják a lepkék és szenderek!

Ez a gyönyörű gyíkocska nyugodtan hagyta, hogy fotózzam

Sünpárbaj; a szuszogást, röfögést képzeljük hozzá...

Amikor láttam mozogni a földtúrást, lesben álltam a fényképezőgéppel: a vakondos mesék alapján azt vártam, hogy feljön a kupac tetejére, és elégedetten körülnéz; ehelyett pár óra alatt teletúrta a kertet, és esze ágában sem volt megnézni a művét...

A kertben lakik jónéhány gyík, és legalább három sün, vakond, tucatnyi madár. Már hangjukról is kezdjük felismerni a madarakat. Van fekete rigó, énekes rigó, zöldike, tengelic, rozsdafarkú, széncinke, veréb, és több olyan faj, amit még nem sikerült beazonosítani. Télen rengeteg varjú járt a kertben, tavasszal vödörnyi üres dióhéjat szedtem össze utánuk. A közelben rendszeresen hallani a harkályt és idehallatszik a kakukk hangja is.

Ez a zöldike nekirepült az ablaknak, és kissé megszédült; kb húsz perc múlva úgy elrepült, mint ha mi sem történt volna!

Télen szinte felhőben jártak a varjak

A rigófészek megtelt

Kikeltek a fiókák, van dolga a szülőknek!

A terasz melletti apácarácsra lonc futott fel, ebbe fészkelt egy rigópár. Szorgalmasan hordják az élelmet a kicsiknek. A rigók különben egyáltalán nem félnek, karnyújtásnyira merészkednek az emberhez. Ha ások, kapálok vagy gyomálok a kertben, azonnal ott teremnek, kutatják a friss földet kukacok, giliszták után. Majdhogynem meg lehetne fogni őket!

Valami mindig történik: néhány napja ezt a nyuszit találtuk a garázsunkban; a napot ugyan bezárva kellett töltenie, de délután pár óra alatt megkerült a gazdája a szomszédok riadólánca révén

Az élettel teli kert izgalmas megfigyelni valót tartogat minden napra, mindig történik valami, ami miatt érdemes kint tölteni az időt, szemlélődni, megfigyelni a nyüzsgő állatokat jó kikapcsolódás, és felejthetetlen élményt nyújt gyereknek és felnőttnek egyaránt!

Cukkinis tészta

Újabb könnyű étel! Egyszerű, nagyszerű, gyors, finom! Amíg kifő a tészta, elkészül a feltét.

Hozzávalók:
2 közepes cukkini
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál sűrített paradicsom
1 egész paradicsom
kevés olaj
só, bazsalikom
valamilyen aromás sajt, lehet: kecskesajt, feta, parmezán, amit szeretünk
(elárulok valamit: sima trappistával is finom lesz!)

Elkészítés:

1. A cukkiniket felkockázzuk, a fokhagymát felaprítjuk. 
2. Kevés olajat melegítünk, mehet rá a cukkini és a fokhagyma, valamint a só. Hozzáadjuk a feldarabolt paradicsomot és a pürét, és addig főzzük-pároljuk a cukkinit, hogy  éppen kicsit roppanós maradjon.
3. Fűszerezzük és elzárjuk a lángot.
4. Frissen főtt tésztával és sajttal tálaljuk.