Pehelykönnyű túrós pite

Nagyon szeretjük a túrós süteményeket. Elég sokféle van a repertoárban, de közülük is kiemelkedik ez a süti. Elég egyszerű elkészíteni, elég kiadós, és amellett, hogy nagyon finom, még nagyon mutatós is.

Egy igazi könnyű, üde sütemény minden évszakra!  Ráadásul meglepően kevés cukor kell bele, például a tésztájában egyáltalán nincs cukor! 

Lássuk, hogyan készül!

Elöljáróban annyit, hogy a receptben megadott mennyiségeket nem kell patikamérlegen mérni, így a tölteléket eleve kezdhetjük kicsit nagyobb mennyiséggel, hiszen úgyis meg kell kóstolni készítés közben, aztán az edényt sem kell szárazra kaparni, mert mindig van jelentkező, aki kinyalja a tálat...

Hozzávalók egy nagy gáztepsire való süteményhez:
A tésztához: 15 dkg puha vaj vagy margarin
                     4 tojás sárgája
                     1,5 dkg élesztő
                     kb 1 dl tej
                     35 dkg liszt (meg még egy kevés, amennyit felvesz)

A töltelékhez: 75 dkg túró (vagy két zacskó, ami együtt 90 dkg mostanában)
                        25 dkg cukor
                        1 csomag vaníliás cukor
                        1 citrom reszelt héja
                        10 dkg mazsola
                        1 evőkanál liszt
                        4 tojás habja

A tetejére : porcukor

Elkészítése:

A tésztához az élesztőt a langyos tejben csipetnyi cukorral felfuttatjuk. A puha vajat összekeverjük a tojássárgákkal, nem kell habosra, csak nagyjából homogénre. (Fakanál helyett villával egyszerűbb dolgozni). Ezután hozzáadjuk az élesztőt, és a liszttel puha tésztává gyúrjuk.  Ha nagyon ragadósnak találnánk, akkor dolgozzunk hozzá még egy kis lisztet. Ezután a tészta felét nyújtsuk ki és béleljünk ki vele egy nagyobb tepsit.

A töltelékhez keverjük össze az áttört túrót a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal és a liszttel, majd adjuk hozzá a mazsolát, végül forgassuk bele a keményre vert tojáshabot.

A tésztára simítjuk a tölteléket, és befedjük a másik tésztalappal. A széleit jól nyomkodjuk meg, a tetejét villával szúrkáljuk meg kissé, és pihentessük egy órát.

A tepsit forró  (200 fok) sütőbe toljuk, majd kissé mérsékeltebb tűzön (175 fok) kb. 40 perc alatt szép aranybarnára sütjük a süteményt. A sütőből kivéve még azon forrón megszórjuk porcukorral, és így hagyjuk kihűlni, lefedetlenül.

(Közben folyamatosan hessegessük el a prédára lesőket akik mindig azt kérdezik, hogy mikor lehet felvágni a sütit, csak legalább a szélét!) Végül kockára vágva kínáljuk, és örülünk, ha marad belőle délutánra...

Virágpompa egy szezonra 2.

Az előző részben tárgyalt kerek, sőt, gömbölyded virágokat jól kiegészítik a magasra törő, hosszú virágfürtöket nevelő egynyáriak. Nézzünk most közülük néhányat, annál is inkább, mert ezek között nagyszerű kék virágokat találunk, amelyek remekül illenek a többi tarka virághoz.

A kerek vagy tányér alakú virágok mellé jól illenek az eltérő virágformák, mint a hosszú fürtöket hozó hamvas vagy lisztes zsálya (kép az internetről)

Nekem nagy kedvencem a hamvas vagy lisztes zsálya (Salvia farinacea). Májusban szoktam a palántákat megvenni, és egészen a fagyokig megállás nélkül virágzik, csodás sötétkék virágfürtjei mindenféle színű és formájú virághoz igen jól illenek. A növény magassága 30-40 cm, ezért jól illik az ágyások előterébe, remekül eltakarhatja a magasabb növények szárait.

A lisztes zsálya kék virágai hamvas bimbókból nyílnak (kép az internetről)

A lisztes zsálya és a muskátli ragyogó párost alkotnak hasonló igényeik és őszbe nyúló virágzásuk révén; az új kertünk első virágai voltak

Napos helyen, mérsékelt öntözés mellett szépen bokrosodik, és különösebb gondozás nélkül is hozza az újabb és újabb fürtöket. Az enyhébb teleket át is vészelheti, de a töveit ősszel felszedve ki lehet teleltetni egy hűvös, világos helyen. Jómagam ezt még nem próbáltam, mint ahogy a magvetéssel sem kísérleteztem még. Mivel nagyon kedvelem a kék virágokat, biztos, hogy idén is veszek néhány palántát, amire egy kicsit vadászni kell a piacon, mert elég kevesen árulják. Az évelőágyás szegélyébe szánok idén néhány tövet, és lehet, hogy megpróbálkozom majd az átteleltetésükkel.

Egy másik nagyon szép, magas egynyári virág a szarkaláb (Delphinium). Kora nyáron a szántóföldek szélén is gyakran látni, a piros pipacsokkal együtt nagyon szépen mutat. Egynyári virágként magjait általában színkeverékben árulják, amelyben a kék és lila árnyalatokon kívül rózsaszín és fehér színeket találunk.

Csaknem embermagasságúra is megnőhet a szarkaláb, mint itt ez a csodás kék példány a férjem szüleinek kertjében

Magjait ősszel és kora tavasszal is vethetjük, és ha hagyjuk magot érlelni virágzás után, akkor jól újul a saját magjait elszórva, így akár éveken keresztül gyönyörködhetünk virágaiban. Virágzási ideje nyár elején néhány hétig tart. A napos helyet kedveli, különösebben nem igényes növény, persze a jó talajt és némi öntözést dús virágzással hálálja meg. Virágágyak hátterébe való, mert a 80-100 cm-t is meghaladhatja a magassága.

Parkokban és kertekben is egyre gyakrabban láthatjuk a kleopátra tűjét (Cleome). Ez a növény különleges virágokat nevel: a szárak végein jelennek meg az újabb és újabb fehér vagy rózsaszín virágok, amelyeknek érdekessége a hosszan kinyúló porzószál.

A kleopátra tűje nevét a virágok hosszan kinyúló porzószáláról kapta; a virágzat tetején képződnek az új bimbók

Mivel a virágok a jól bokrosodó növény szárainak végén jelennek meg, ahogy a növény fejlődik, a virágszárak egyre magasabbra nyúlnak, fajtától függően elérhetik a 80-100 cm magasságot is. Óriási előnye ennek a növénynek, hogy nincsenek elnyílt virágok, nem kell tisztogatni, és májustól a fagyokig nyílik rendületlenül.

Jól megfigyelhető, hogy a kleóme virágot nevelő szárai egyre magasabbra nyúlnak, miközben egyre bokrosabbá válik a növény

Én eddig egyszer ültettem kleómét, de nagyon megkedveltem, és idén feltétlenül akarok szerezni magot, ami eddig még nem sikerült, pedig mindenhol keresem, amerre csak virágmagot árulnak. Sajnos palántáját ritkán árulják, pedig szerintem igazi sikernövény lehetne! Napos helyet, jó vízellátást kíván, egyéb gondozást nem igényel, próbálkozzanak vele bátran!

Tutibiztos sikernövény a csodatölcsér is (Mirabilis jalapa), amelynek tavasszal gumóit is árulják. Szerintem fölösleges és drága a gumókkal foglalkozni, mert nagyon könnyű magról szaporítani. Csaknem borsó nagyságú fekete magjait szabad földbe is vethetjük, de elő is nevelhetjük kis cserepekben. Az 50-60 cm-re növő növény jól elágazódó bokrokat nevel, amelyeken megszámlálhatatlan virágtölcsér nyílik hónapokon át. A virágok tündöklően élénk színűek, lehetnek fehérek, sárgák, narancs-, és rózsaszínek, pirosak, bíborszínűek, sőt, foltosan többszínűek is.

A csodatölcsér fáradhatatlanul nyitja nap, mint nap az új virágokat

Ízelítő a csodatölcsér színárnyalataiból (kép az internetről)

A csodatölcsérnél gyakori az efféle "színhiba" (kép az internetről)

A szépség mellett az illata is csodálatos, érdemes olyan helyre ültetni, ahol élvezhetjük, például a pihenőhely mellett. Termete és formája alkalmassá teszi kerítés vagy fal mellé alacsony sövényszerű ültetésre is. Különösebb gondozási igénye nincs, és bőven termelődő magjaiból könnyen gondoskodhatunk a következő évi utánpótlásról.

A csodatölcsér más egynyáriakkal is jól kombinálható, itt például törpe őszirózsát ültettem mellé

Csodálatos, selymes szirmokkal hívják fel magukra a figyelmet a kaliforniai kakukkmák (Escholzia) virágai, melyek formára a pipacsra emlékeztetnek. Leggyakrabban a sárga árnyalataiban találkozhatunk ezzel az alacsony, finoman szeldelt levélzetű növénykével. Apró, mákszerű magjait ősszel vagy tavasszal elszórva biztosak lehetünk a virágtengerben, mert könnyen kikel, sőt, saját maga gondoskodik az utánpótlásról, ha egyszer megvetette a lábát a kertben. Bár ez a tulajdonsága bosszantó is lehet, mert néha még azzal is szembesülhetünk, hogy ott is megjelenik, ahol nem számítottunk rá, de szépsége láttán biztosan megbocsátunk neki. Ahol meg tényleg nincs rá szükség, onnan egyszerűen ki kell gyomlálni. Amilyen könnyen szaporítható magról, annyira  nem szereti az átültetést. Fiatal palánta korában még megpróbálkozhatunk vele, később azonban már nem nagyon ered meg, mert elég mély gyökeret nevel, és nehezen heveri ki, ha megsérül. Mélyre hatoló gyökerei révén azonban elég jól bírja a szárazságot, így napos, száraz, soványabb talajon is gyönyörű virágdíszt ad, sőt, kifejezetten szebben díszlik a kevésbé tápdús, akár köves talajon. A nyár első felében a legszebb, de egészen őszig hoz újabb virágokat. Különösen alkalmas nagyobb foltok kialakítására, sőt, alacsony, 20-30 cm-es termetével szőnyegszerű kialakításra is.

A kakukkmák jól mutat kék levendulával; mindkettő szereti a napos, száraz helyet és a soványabb talajt (kép az internetről)

A kakukkmák színkeverékben is a sárga árnyalatok dominálnak (kép az internetről)

Kaliforniai kakukkmák aranysárga tengere (kép az internetről)

Szintén nagyon könnyen elveti magját, és tömegesen mutat jól a borzaskata (Nigella). Ez a virág, melynek színskálája a kék, fehér és rózsaszín árnyalatokat öleli fel, viszonylag rövid ideig, néhány hétig virágzik, ám ezután még hetekig díszít, mert nagyon mutatósak a terméstokjai is, amelyekről a nevét kapta. A virág és a termés is felhasználható virágcsokrokban, sőt a terméseit a szárazvirág kötészetben is felhasználják.  

A borzaskata terméseit szívesen használják a virágkötők ; Vigyázat, szúrós! (kép az internetről)

Apró magjait ősszel vagy kora tavasszal vessük végleges helyére. A kikelő növénykék hamar megerősödnek, és 50-60 cm magas, elágazódó, filigrán levélzetű bokrokká nőnek. A szárak végén egyesével nyílnak a búzavirágra emlékeztető virágok.

Borzaskata mértani formát öltő virága, és filigrán levelei (kép az internetről)

A borzaskata tömegesen ültetve mutat igazán jól (kép az internetről)

Napos, tápdús talajon minimális gondozás mellett is díszlik. Ha nem akarjuk, hogy virágzás után elárassza magjaival a környezetét, akkor vágjuk le az elnyílt virágokat, de a díszét vesztett növényeket ki is szedhetjük, hogy átadják helyüket a később virágzóknak. Virágágyások kiegészítő növényeként évelők, alacsony cserjék közötti üres helyek kitöltésére is jól alkalmazható, bájos virág.

Ágyásszegélyként, sziklakertbe, virágládába nálam nagyon bevált az illatos ternye (Lobularia maritima), így szinte minden évben ültetek belőle. Alacsony, szétterülő növényke, amely 10 cm-nél nem nő magasabbra, viszont akár 40 cm szélességet is elérhet.

Az illatos ternye dézsás kiültetésekben is pompásan  mutat

A növény sötétzöld levélpárnát alkot, amelyet elborítanak az apró fehér vagy lila virágok, amelyek nagyon kellemes illatot is árasztanak. Májustól kezdve megszakítás nélkül virágzik őszbe nyúlóan, sőt, még a gyenge fagyok sem tesznek kárt benne. Elültetés és begyökeresedés után nem igényel gondozást, ha túlságosan terebélyes lenne, kissé visszavághatjuk, hamarosan újra virágozni fog.

Illatos ternye lilában, itt legyezővirággal és petúniával ültetve

Az illatos ternye sziklakertben is ragyogóan megállja a helyét párnás növekedése miatt

Nekem a fehér virágú fajta jobban tetszik, nagyon szépen mutat az évelőágyás szegélyeként. Néhányszor ültettem lilát is, de valahogy az kisebb növekedési erélyűnek mutatkozott, és a virágzása sem volt igazán meggyőző. A fehér virágú növényekben azonban még nem csalódtam. Napos helyet szeret, átlagos talajt és a vízigénye sem túl nagy. Előfordul, hogy elszórt magjaiból is kifejlődik egy-egy növény, de én mindig palántákat szoktam venni májusban. Magvetéssel talán egyszer próbálkoztam, de nem jártam kellő sikerrel. Virágládába ültetve ne kényeztessük el gyakori tápoldatozással, mert akkor inkább levélzetet fejleszt virágok helyett. Ez is olyan virág, amit tiszta szívvel ajánlok mindenkinek, kezdőnek és haladónak egyaránt!

Folytatása következik

Virágpompa egy szezonra 1.

A kerti virágok közül talán az egynyáriakkal ismerkedik meg leghamarabb az ember. Hiszen a parkokban, erkélyeken leginkább velük találkozhatunk, és a kertekben is gyakran ültetik őket. Szín-és formagazdagságuk káprázatos. Jómagam, bár elsősorban az évelő virágokért rajongok, jó néhány egynyárival próbálkoztam már az évek során több-kevesebb sikerrel. Itt az új kertben is mindig találok helyet számukra, mert jól kiegészítik az évelőket, és közöttük is vannak kedvenceim, amikről nem mondanék le. Mivel ilyenkor kora tavasszal esedékes az egynyári ágyások előkészítése, ideje, hogy részletesebben foglalkozzunk ezekkel a csodás növényekkel. Számomra kész csoda, ahogy mindössze egyetlen szezon alatt kicsíráznak, virágoznak, magot érlelnek, és elpusztulnak. És egyetlen szezon alatt hihetetlen virágpompát vonultatnak fel, némelyikük hónapokon át.

Egy ilyen pompás virágágyás létrehozása és fenntartása sok munkát igényel, cserében viszont hónapokon át élvezhetjük a káprázatos látványt (kép az internetről)

Tavasszal rengetegféle egynyári virágmagot árusítanak, és a tasakokon lévő képek alapján könnyen elcsábul az ember, mert szinte már látja maga előtt a ragyogó, élénk színű ágyásokat. Kezdő kertészként magam is nem egyszer jártam így, de valahogy az eredmény ritkán volt olyan, mint amire számítottam. Nem mindig kelt ki jól a magvetés, a virágzási idő volt rövid, vagy jöttek a csigák és egy éjszaka alatt lelegelték a növényeket. Az is előfordult, hogy a növények túl hamar elöregedtek vagy betegség támadta meg őket, de olyan is volt, hogy a virágok nem egészen úgy néztek ki, ahogy a képen ábrázolták. Egyszóval gyakran lett csalódás a szép tervekből.

Az egynyári virágágyások tervezéséről, a gondozási munkákról már szót ejtettünk korábban, lásd a bejegyzést itt. Most inkább az egyes fajtákkal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani olvasóimmal. A sorrend szinte véletlenszerű lesz, igyekszem minden színt és formát felvonultatni az áttekintés során. A végén majd összegzésként összeállítok egy toplistát is.

Egynyári ágyások meghatározó növényei a fészkes virágzatúak; jól kombinálhatóak eltérő virágformájú, például fürtös virágokkal, díszfüvekkel (kép az internetről)

Kezdésként nézzünk néhány fészkes virágzatú növényt, belőlük hihetetlenül nagy a választék. Általában könnyen nevelhetőek, többnyire nem túl igényes növények. Napos helyen sokáig díszlenek megfelelő öntözés mellett. Mindegyikükre igaz, hogy hosszú ideig csak akkor őrzik meg virágzási kedvüket, és akkor maradnak szépek, ha az elhervadt virágokat rendszeresen eltávolítjuk. Ez nem kis feladatot jelent egy-egy nagyobb ágyás esetén, mert a jól elágazódó növények rengeteg virágot nyitnak egyszerre. Egy-két hetente be kell iktatni ezt a munkát, különben a növények elég rendezetlen képet fognak mutatni, ráadásul energiájukat nem újabb virágok fejlesztésére, hanem a magképzésre fogják fordítani. A szezon vége felé persze hagyhatjuk a szép példányokat magot érlelni, hogy a következő évadra biztosíthassuk az utánpótlást.

Egyszerű virágú alacsony bársonyvirág, akár szőnyegszerű ültetésre is alkalmas nagyobb felületen (kép az internetről)

A magas fajták virága szinte gömböt formál (kép az internetről)

Idén ezzel a fajtával próbálkozom; a magokat az egyik kirándulásunkon gyűjtöttem

Az egyik leggyakrabban ültetett növény a bársonyvirág (Tagetes), vagy nem túl hízelgő másik nevén büdöske, ami a növény illóolaj tartalmára utal. A bokros növény magassága fajtától függően 20-80 cm lehet, színskálája pedig a meleg színeket öleli fel: a sárga árnyalatoktól a narancson át a mélyvörös, bordó, és barnás színekig. Vannak egyszínű és többszínű  változatai, egyszerű és telt virágú fajtái. Nagyon könnyen nevelhető magról, és megállás nélkül ontja a virágokat palánta korától a fagyokig. E tulajdonságai bizonyára hozzájárulnak népszerűségéhez. Azonban akadhat vele is néhány nehézség. Az első, hogy erős szaga ellenére, bármilyen hihetetlen, a csigák egyenesen imádják! Az ő ízlésükről nem érdemes vitázni, de tény, hogy ha megtalálják, akkor órák alatt képesek elpusztítani a növényeket. A másik probléma, hogy nyár derekán gyakran megcsúnyulnak a levelei, elbarnulnak, valamilyen betegség miatt, ilyenkor a növény díszét veszti. Az erős színű fajták nehezen társíthatóak más virágokkal, de ugyanakkor társak nélkül is megállja a helyét. Különösen alkalmas keskeny sorba szegélynek, például járda mellé. A magas fajták kissé kusza benyomást keltenek, ez pedig már nyár derekán rendezetlen kinézetet ad az ágyásnak.

A magas bársonyvirág kesze-kusza szárait eltakarhatjuk alacsonyabb virágokkal, itt hamvas zsályát ültettem elé

Szabad földbe április második felében esedékes a magvetése, ami általában problémamentes. Nagyon könnyen nevelhetünk palántákat, ekkor néhány héttel hamarabb vessük el a magokat egyesével kisebb cserepekbe, és kelés után igyekezzünk mihamarabb hozzászoktatni a külső körülményekhez.

A sárga szép árnyalataiban tündököl a körömvirág (Calendula), amely közismert gyógynövény. Többször vetettem már, vetését nem lehet elrontani, mert elhullajtott magjaiból is könnyen kikel.

A körömvirág szinte mindenhol megél (kép az internetről)

Körömvirág színkeverék; nekem sohasem voltak ilyen gazdag színárnyalatok (kép az internetről)

Tapasztalatom szerint a növény elég hamar megcsúnyul, egyre rövidebb szárakon egyre kisebb virágokat hoz a nyár előrehaladtával, ráadásul a tetvek is hamar megtalálják. Ilyenkor segíthet egy radikálisabb visszavágás, vagy pedig, a díszét vesztett növényt kiszedhetjük, és friss vetéssel pótolhatjuk. Az enyhébb teleket a fejlett növények átvészelik, így már május körül virágozni kezdenek az előző évi tövek. Általában színkeverékben kapható, alacsonyabb és magasabb fajtái is vannak. Én úgy tapasztaltam, hogy a színkeverékben kevés árnyalat van, és egy-két év elteltével, ha saját magról szaporítjuk, akkor az állomány színválasztéka nagyon leredukálódik, nálam legalábbis sosem hozta azokat a szép selymes árnyalatokat, amiket a tasakon lévő kép sugallt.

A záporvirág csak napsütéses időben nyitja ki virágait, este és borús időben becsukódik

Egy kis ízelítő a záporvirág színgazdagságából (kép az internetről)

Gazdag színválasztékot mutat a tűző napot kedvelő záporvirág (Gazania). Hogy miért ez a neve, azt nem tudom, mivel hogy csak napsütésben nyitja ki nagy, a gerberához hasonló virágait. A virágok a rózsaszín, sárga és narancs sokféle árnyalatában nyílnak, és általában örvös mintázatot mutatnak selymes szirmai. Minél több napsütést kíván, és nem szereti a túl sok vizet. Kiválóan alkalmas szegélynek, sírra, sziklakertbe. Nagyon sokáig díszlik, és enyhébb teleken képes áttelelni. Palántaként tavasszal megvásárolható, jómagam még nem próbálkoztam magvetésével.

Szintén rendkívül gazdag méretben és színben a Zinnia, amelyet tájanként más-más neveken ismernek, mutatva, hogy mindenfelé ismert és kedvelt virág. Hívják rézvirágnak, katonarózsának, legényvirágnak, vasaskának is. Egy biztos: könnyen nevelhető, nagyon szép virág, amely vázába is alkalmas. Színskálája a fehértől a sárgákon át a narancsig, vörösig, rózsaszíntől a bíborig terjed.

A rézvirág nagy tömegben ültetve érvényesül igazán

A szépséges virágok vázában is érvényesülnek

Tavaly kis virágú rézvirággal ültettem körbe a paradicsomágyást

Vannak apró- és nagyvirágú fajtái, továbbá a növények mérete és a virágok teltsége is nagy változatosságot mutat. Kapható színenként és színkeverékben is. Magvetése nem nehéz, mehet szabad földbe április második felében, de néhány héttel korábban vetve előnevelhetjük palántaként. A szára merev, kissé szőrös, és a levele sem igazán mutatós, de a virága kárpótol ezért. Érdemes nagyobb foltba telepíteni, hogy jól érvényesüljön. Hosszú időn át díszíti a kertet, de nyár vége felé már gyakran megcsúnyul. Öntözésére oda kell figyelni, mert eléggé vízigényes, levelei hamar meglankadnak, ha nem elég nedves a talaj.

Húsos margitvirág ; a szárai és levelei kissé pozsgás hatásúak

A húsos margitvirág fehérben,

... és sárgában; azt hiszem, még egy próbát megér a szépsége miatt!

Tavaly vetettem először húsos margitvirágot. Bár kissé hiányosan kelt, a fiatal növényeket még könnyen át lehetett ültetni. Később azonban már nem tanácsos, mert mélyre hatoló gyökereket nevel. Kezdetben csodálatos fehér, sárga, piros, csíkosan mintázott virágokat hozott, később azonban megcsúnyultak a növények, és végül kiszedtem őket, mert elvesztették díszértéküket. Lehet, hogy elhanyagoltam az elhervadt virágok eltávolítását, az is lehet, hogy a talaj nem volt megfelelő számukra, és az is lehet, hogy nem volt elég nekik a délelőtti napfény. Azt hiszem, hogy még egy próbát megérdemelnek, mert nem volt nehéz a  nevelésük, a virágaik pedig kétséget kizáróan csodaszépek.

Falusi kertekben szinte elmaradhatatlan a pillangóvirág (Cosmos). Nagyon kecses növények, magasra nőnek, de finom levélzetük miatt mégis filigrán hatást keltenek.

Pillangóvirágot gyakran látunk vidéki kertekben (kép az internetről)

Virágaik a fehértől a rózsaszín árnyalatokon át a bíborig, bordóig díszlenek, de katalógusban láttam már sárga árnyalatokat is. Vágott virágnak is alkalmas. Napos helyet, tápanyagban nem túl gazdag talajt kedvel, és nem túl nagy a vízigénye sem. Én kétszer próbálkoztam vele, de sajnos mindkétszer csalódást okozott. Első alkalommal alig akart kikelni, aztán nem akart fejlődni, igaz, elég mostoha helyre vetettem. Másodszor palántákat neveltem, ami remekül sikerült, szépen növekedtek is a kiültetett növények, csak a virágaik nem voltak szépek. Mikor aztán a tetvek is megtalálták őket, kiszedtem az egész állományt. Mivel nekem mindig is tetszett ez a növény, lehet, hogy még egyszer megpróbálkozom vele.

Furcsa virágokat hozott a pillangóvirág: a színes fajtáknál az összetekert szirmok fakó fonáka került kívülre; nekem nem tetszett!

Nem véletlenül népszerű a törpe dália. Alacsony, bokros növény, amely rendkívül gazdagon hozza változatos színekben pompázó egyszerű virágait. Magjait színkeverékben vásárolhatjuk meg. Palántaként is megvehetjük, bár elég borsos áron kínálják. Könnyen nevelhetünk azonban palántát otthon, kisebb cserepekbe vetve hamar kikel, és a megerősödött növények biztosan szépen fejlődnek a szabad földben. Ha nincs üvegházunk, akkor nem érdemes áprilisnál előbb vetni a magjait, mert a szobában nem tudunk elég fényt biztosítani számára. Kelés után minél hamarabb hozzá kell szoktatni a kinti időjáráshoz.

A törpe dália szimpla virágait egészen a fagyokig ontja; jól megfigyelhető, hogy a bimbók gömbölydedek, míg az elnyílt virágok hosszúkásak, ezeket kell rendszeresen lecsípni a növényről

Tavalyelőtt magról vetettem, a gumóját átteleltettem, tavaly hihetetlen gazdagon virágzott ez a törpe dália

Én már többször is neveltem törpe dáliát, és nagyon kedvelem. Igaz, hogy az otthoni neveléssel csak júliustól számíthatunk a virágzásra, viszont a fagyokig nyílik. Az erősebb példányok gumóit ősszel megéri felszedni, és télen fagymentes helyen tárolni. Tavasszal elültetve még sokkal dúsabban fog virágozni, mint a magról nevelt példányok. A növény tápdús földet, sok napot és rendszeres vízellátást kíván. Az elnyílt virágokat rendszeresen eltávolítva garantált az őszbe nyúló virágzás!

Ha már őszbe nyúló virágzásról szólunk, akkor nem hagyhatjuk ki az őszirózsát (Callistephus).  Az egyik kedvenc egynyári virágom annak ellenére, hogy virágzására valóban csaknem őszig kell várni. Augusztus-szeptemberben nyitja csodás virágait fehér-rózsaszín-kék-bíbor-lila színekben.

Nagyon kedvelem az alacsony őszirózsát, amely ágyások szegélyébe is kiváló

Magas őszirózsák; hosszú száruk miatt kiválóak vágott virágnak (kép az internetről)

Nagyon sok fajtája van, amelyek termetben (20-80cm), és viráguk formájában különböznek. Viráguk lehet egyszerű margaréta-szerű, telt, tűszirmú, rojtos.

Különleges tűszirmú őszirózsa (kép az internetről)

Kiváló vágott virágok, vázában sokáig tartanak. Nevelésük nem nehéz, szabad földbe is vethető tavasszal, de palántát is nevelhetünk. Jól bírja az átültetést is, persze nem a nyár derekán. Magjai kaphatóak színkeverékekben vagy színenként is. Alkalmasak virágágyakba önállóan, szegélyként, jól kiegészítik az őszi évelőket, cserjéket, díszfüveket. Napos helyet, jó talajt és megfelelő öntözést kívánnak, különösebben nem igényes növények. Ebben a virágban én még nem csalódtam, aki még nem tette, bátran próbálja ki!

Folytatása következik