Gyümölcsös habos süti

Avagy: néger kocka újra gondolva...

Mit szólnának hétvégére egy könnyű édes kísértéshez? Egy pihekönnyű kakaós kevert sütihez, a nyarat idéző finom gyümölccsel, a tetejét pedig megkoronázva egy kis habbal? 

Ez a süti egy régi recept egy icipicit felturbózva. A férjem édesanyjától tanultam, aki gyakran sütötte az unokák kedvéért, aztán valahogy kissé feledésbe merült. Ám most előkerült a recept, és mivel volt még a fagyasztóban egy kis nyáron eltett málna, rögtön jött a megoldás, hogy mi is készüljön belőle.

Elkészíteni pofon egyszerű és nem is tart sokáig. Ami fontos, hogy legyen rajta egy kis lekvár, ami szaftossá teszi a süteményt. Ez esetben a  házi málnás meggylekvár volt az, ami a gyümölcshöz leginkább passzolt.  Lássuk a receptet!

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg cukor
10 dkg vaj vagy margarin
4 tojássárgája
1 csomag sütőpor
1 csomag vanilincukor
kevés narancs-, vagy citromhéj
1 evőkanál kakaó
2 dl tejföl
25 dkg liszt

A tésztára
néhány evőkanál lekvár
25-30 dkg friss vagy fagyasztott gyümölcs

A tetejére
4 tojásfehérje
15 dkg cukor

Elkészítés

A tésztához a vajat, a cukrokat, és a tojássárgákat habosra keverjük, majd beleadjuk a kakaót, a sütőport, a citromhéjat és a tejfölt. Végül beledolgozzuk a lisztet és a robotgéppel jó homogénre, majdhogynem habosra keverjük. Belesimítjuk egy kivajazott, kilisztezett tepsibe, és 170 fokon kb fél óra alatt megsütjük.

Ezután gazdagon megkenjük a tetejét a lekvárral, megszórjuk a gyümölccsel, és rásimítjuk a cukorral fényesre-keményre vert habot. Visszatesszük a sütőbe pár percre, amíg egy kis színt kap a teteje. 

Ha kihűlt, vízbe mártott késsel szépen lehet szeletelni.

A tálalással nem lesz gond, leginkább már a tepsiből elfogy...

Téli hangulat a kertben

Átmenetileg téliesebbre fordult az idő. Ma reggel havazni kezdett, és néhány óra alatt 5-6 cm-es friss hópaplannal borította be a kertet. Gyorsan ki is mentem, hogy élvezzem a csodás látványt, mert az idő enyhesége miatt nem sokáig lehet részünk ebben a szép téli hangulatban. Szerencse, hogy éppen vasárnap van, így bentről az ablakon át is tudunk gyönyörködni a havas táj szépségében.

A nappali ablakából ez a látvány tárul elénk

Ilyenkor a szépnek éppen nem mondható elemek is látványossá válnak, mint például a drótkerítés, amelynek hézagaiba vastagon berakódik a hó. A hóval borított kerti pad valósággal főszereplővé válik az élettelenné dermedt tó partján.

A drótkerítés is megszépül  hóval berakódva

A kerti pad hóval borítva látványnak sem utolsó

Élvezettel szemlélem ilyenkor a fák és cserjék vaskosabb vagy éppen filigrán, egyenes, szabályos vagy göcsörtös ágrendszerét, amelyeket szintén kiemel a fehér hótakaró.

Nyírfák kecses ágrendszere

A vékony hajlékony vesszők és az apró barkák  finom mintázata a  hóval borított nyírfán

Némelyik cserje ágrendszere olyan, mint a halszálka

Csavart ágú fűz girbegurba ágacskái

A vérborbolya vékony tüskéi  remekül kirajzolódnak a hófödte ágakon

A néhol még megmaradt termések szintén szolgálnak szép látnivalóval, mint például a hársfa apró gömböcskéi.

Hársfa termései

Az évelőágy egyes tavalyi virágai is jópofán mutatnak a csúcsos hósipkákkal a tetejükön. Hó nélkül is mutatósak különleges formájukkal, de ilyenkor mutatják legszebb téli arcukat például a varjúháj, macskahere, kasvirág, kúpvirág elszáradt virágzatai. A bokrok közül a kékszakáll magtokjai olyanok, mintha csipke borítaná a bokrot.

A macskahere emeletes virágai hósapkával

A kasvirág szúrós virágmaradványai jól megtartják a havat

A kékszakáll hóborította csipkés bokrai

A díszfüvek némelyike is tartja még magát, bár például a japánfű kalászai szinte földig hajolnak a hó súlya alatt.

Japánfű kalászai

A hó borította örökzöldek némi színt is hoznak a havas táj fekete-fehér világába. Szépek a hóval borított fenyőfélék, de a lomblevelű örökzöldek esetenként tarka levelei még ilyenkor is becsempésznek némi sárgát-vöröseset a képbe, mint például a sárgatarka kecskerágó, amely télire rózsaszínes-vöröses árnyalatot ölt.

Nordmann fenyő havas ágai

Kecskerágó kandikál ki a hó alól

Kerti violám még mindig kitart, nem akarja megadni magát a télnek. A hó alatt is ragyognak lilás-piros szirmai!

Kertünk téli csodája ez a viola

Kár, hogy ez a szép havas táj ezúttal nem fog sokáig tartani, mert máris olvad, de legalább néhány órára megajándékozott a legszebb téli látvánnyal.

Színek nélkül is szép a hóval borított kert

Januári tavasz

 Idén szokatlanul enyhe időjárással köszöntött be az újesztendő. Sorra dőltek meg a melegrekordok, és a tavasziasan enyhe, napsütéses időben sétára csábított a kert. Mint kiderült, látnivalót is nyújtott, hiszen a természet is ébredezni kezdett az elmúlt napokban, és bármily hihetetlen, számos növény nyitogatta már első virágait a tavasz hamis  ígéretétől becsapva.

A kora tavaszi virágok közül kinyitotta első szirmait a pázsitviola. Ez a kedves talajtakaró örökzöld növény a sziklakertben nő, és gyönyörű kékeslila virágait általában áprilisban nyitja. Most egy kicsit sietett. Ugyancsak a sziklakertben friss hajtásoktól vöröslik az egyik talajtakaró varjúháj.

Pázsitviola bontja kissé megtépázott  szirmait a sziklakertben

Gőzerővel hozza új hajtásait a varjúháj, fölötte örökzöld  napvirág párnája zöldell

A piros sarkantyúvirág egyik első-utolsó bimbója készenlétben áll: nem tudta még eldönteni, hogy kinyíljon-e vagy sem. Hasonlóképpen a ligeti zsályán is hetykén áll egy virágszár, az ő dilemmája ugyanaz,  mint a sarkantyúvirágé.

Nyitásra készen a sarkantyúvirág utolsó vagy éppen első (?) bimbói

A ligeti zsálya sem tudja eldönteni, hogy nyíljon-e vagy várjon még

A japánbirsen már hetek óta dagadtak a virágbimbók, és egyikük óvatlanul szirmot is bontott. Szegény virág egyedül árválkodik a bokron!

Egyedül...

A fűben már rajtra készek a krókuszok, bimbó ugyan még nincs rajtuk, de szép erős csomókban állnak ki a földből.

Szép dúsak a fűben  krókuszok

Több helyen virágoznak a gyomok is. Az egyik üres földkupacon a tyúkhúr üde zöld szőnyege között bújnak meg az apró fehér virágok. Jólesik a szemnek ez a  harsogó smaragdzöld így januárban, de a végén még képes lesz télen is magokat érlelni ez a virgonc növény, és akkor tavasszal mindent eláraszt majd! Egy helyütt még pitypang, vagy bájosabb nevén gyermekláncfű is kinyitotta napsárga virágát, igaz, kissé bátortalanul és fázósan. Égszínkék apró virágával egy másik gyomnövény is felhívja magára az itt-ott előbújó rovarok figyelmét.

Miért is haragszunk a bájos tyúkhúrra?

Pitypang félig kinyílva

Aprócska kék virág a fűben

A rododendron rügyei is mintha megmozdultak volna, mintha felébredtek volna mély álmukból, csak remélni tudom, hogy a későbbi fagyok nem fognak kárt tenni bennük.

A rododendron rügyei éledeznek

Tél közepén járunk?

A rózsák utolsó bimbói is mintha arra várnának, hogy kinyílhassanak, mintha meg se kottyant volna nekik az eddigi tél, a korábbi fagy és hó. Persze tudom, hogy ezek a bimbók sosem fognak kinyílni, de mégis olyan, mintha készenlétben állnának.

Az évelőágyban még őrzi pazar őszi lombszínét a gólyaorr is, piros színt hozva a fakó szürkés-barnás árnyalatok közé.

A gólyaorr leveleinek egy része még ősszel pirosra színeződött

A legnagyobb attrakció azonban a kerti viola liláspiros virága. Mint korábban beszámoltam róla, a magról vetett nyári virág csak november közepén mutatta meg első virágait, és azóta töretlenül virágzik. Olyan, mint amilyennek nyár elején kellett volna lennie. Kérdés, hogy a növény, vagy az időjárás járatja a bolondját velünk?

Ami késik, nem múlik: ha nem júniusban, akkor januárban!

Még szerencse, hogy a kora tavaszi virágzók nem érzékenyek a fagyra, mondhatnánk, hogy fagyálló folyadékkal vannak feltöltve, így remélhetőleg gond nélkül átvészelik a később hidegre forduló időjárást, hogy aztán tavasszal igazán rajthoz állhassanak!

Télen is lehet szép naplemente

A tó nyugodt vizén tükröződnek a fák és a naplemente színei

Béles

Ősrégi, családi receptünk a béles. A nagymamám szokta sütni ünnepekre, családi összejövetelekre. Ugyanolyan töltelékekkel tölthetjük, mint a rétest, de a tésztáját sokkal egyszerűbb összeállítani. Akinek nincsen nagy rétesnyújtó asztala, az is bátran nekiállhat, egy egyszerű gyúródeszkán is ki lehet nyújtani. Ennél a süteménynél érdemes finom sertés- vagy valamilyen szárnyas zsírt használni, úgy lesz igazán ropogós, könnyed leveles a tészta. A töltelékek tekintetében határ a képzelet: az egyszerű túrós, meggyes, almás változat mellett tölthetjük mákkal, esetleg dióval (mint pl. a bejgli tölteléke), illetve nagyon finom a mákos-meggyes, túrós-meggyes, almás-mákos verzió is. Mi Szilveszterre sütöttünk 2 rúd túrós és 2 rúd meggyes bélest, de ha az ünnepek után könnyebb desszertre vágyik a család, akkor is remek választás!

Hozzávalók:

A tésztához:
30 dkg liszt
diónyi zsír
1 marék cukor
1 csipet só
1 tojás
3-4 evőkanál tejföl

A kenéshez:
10 dkg zsír
5 dkg liszt

A túrótöltelékhez (két rúdhoz):
50 dkg túró
1 tojás
(1-2 kanál tejföl)
1 evőkanál búzadara
20 dkg cukor
reszelt citromhéj
1 marék mazsola
1 tasak vaníliás cukor

A meggytöltelékhez (két rúdhoz):
60 dkg magozott meggy
cukor
fahéj

Elkészítés: 

A lisztet elkeverjük a cukorral és a sóval, elmorzsoljuk a zsírral és 1 tojással valamint 3-4 evőkanál tejföllel szép ruganyos, sima tésztát gyúrunk. 

Deszkára borítjuk és fél órán át pihentetjük.

10 dkg zsírt alaposan elkeverünk kb. 5 dkg liszttel.
A tésztát egészen vékony téglalap alakúra nyújtjuk és egyenletesen megkenjük a lisztes zsírral. 

Feltekerjük, 4 egyenlő részre osztjuk a rudat, végeiket becsipkedjük és szintén fél órán át pihentetjük.

Közben elkészítjük a töltelékeket: A túrót alaposan áttörjük, összekeverjük a cukorral, búzadarával, vaníliával, citromhéjjal, tojással. Ha száraz a túró, kevés tejfölt is adhatunk hozzá, de semmiképp ne legyen leves, különben kifolyik.

A magozott meggyet összekeverjük a cukorral és a fahéjjal. (Ha fagyasztott cukrozott meggyel dolgozunk, akkor a meggyet ki kell olvasztani és elég a tésztán meghinteni még egy kevés cukorral, ha szükséges, illetve a fahéjjal.)

A tésztarudakat egyesével téglalap alakúra nyújtjuk, az egyik szélére halmozzuk a tölteléket, majd óvatosan feltekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük.

200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Nem, nem kell megkenni a tetejét. :)
Ha kihűlt, meghintjük porcukorral, 2-3 ujjnyi széles szeletekre vágjuk, tálra rendezve tesszük az asztalra.

Túrós-sós rudak

Egy nagyon finom, egyszerű sós rudat hoztam Szilveszter napjára. Kevés hozzávalóból, gyorsan el lehet készíteni, pihentetni sem feltétlenül muszáj, de ha éppen van rá idő, érdemes néhány óra erejéig hűvös helyre tenni, még omlósabb, finomabb lesz. Nincs a tésztában sem sütőpor, sem élesztő, csak egy kevéske ecet, mégis szépen megnőnek a rudak. Az egyik legfinomabb sós rágnivaló, amit mostanában csak kóstoltam.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
25 dkg vaj vagy margarin
20-25 dkg túró
1+1 tojás
2 kávéskanál só
2 evőkanál ecet
(tejföl)
reszelt sajt vagy magvak a tetejére

Elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval. Elmorzsoljuk a vajjal, majd a túrót, tojást és ecetet is hozzáadva összeállítjuk a tésztát. Ha szükséges, kevés tejföl hozzáadásával lágyíthatjuk.
2. A tésztagombócot letakarva hűvös helyen pihentetjük néhány órán át, de amint fent említettem, ez a lépés el is maradhat.
3. Lisztezett deszkán egészen vékony, kb. 3-4 mm-es téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, megkenjük felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal, végül derelyevágóval ujjnyi széles és ~ 10-12 cm hosszú rudakat vágunk.
4. Sütőpapírral bélelt tepsin 200 fokos sütőben szép pirosra sütjük.

 Tipp: Ha van  nem túl friss túrónk, ne is hezitáljunk tovább, mihez használjuk el. :)
A hozzávalók arányán is lehet kicsit módosítani: kevesebb túró - több tejföl, esetleg vaj.