Kora nyári kerti körkép 2. A tópart növényei

Nagyon szeretek, különösen télen, amikor hiányzik a kerti forgatag, kerteket, ágyásokat tervezni, akár valós, akár elképzelt helyre, helyzetre vonatkozóan. Ilyenkor bújom a kertészeti könyveimet, magazinokat, és jegyzetelek, rajzolok vagy egyszerűen csak képzeletben vázolom fel a megoldásokat. Így történt, hogy  a tóparti növényekről már akkor elég konkrét elképzelésem volt, amikor a leendő tavunkról még csak álmodoztam. A tó  kivitelezése során történt egyeztetés után a növények kiválasztása nagyrészt az elképzeléseim alapján történt. A kivitelezés a tó közvetlen partjának beültetését foglalta magába, a távolabbi környezet kialakítása már ránk várt. A növények kiválasztásának szempontjait az előző bejegyzésben vázoltam, most lássuk magukat a növényeket!

A japán juhar mögött a háttérben a mandulafenyő látszik

A festői japán juhar (Acer palmatum atropurpureum) a csobogó közelében kapott helyet. Ez a csodaszép fácska kissé hányattatott sorsot ért meg az elmúlt évben, ugyanis őt még az előző kertünkből hoztuk át. Annak idején, legalább öt-hat éve már, kedves unokahúgomtól még szinte magoncként kaptam, hát hogy is hagyhattuk volna ott? A kiásáskor jó harmadát visszavágtam, bár ez a növény nem kedveli a metszést, aztán a  telet cserépben töltötte a szabadban, tavasszal pedig úgy hajtott ki, mintha mi sem történt volna! Végül ez a szép fa megtalálta méltó helyét a tó mellett. Igaz, hogy a tűző napon van, amit nem igazán szeret, ám a csobogó melletti magasabb páratartalom mellett ezt is elviseli. (Eddig legalábbis még jól van…) Várhatóan 3-5m-re nő majd meg, szép ágrendszere és lombja, és tűzvörös őszi lombszíne emeli díszértékét. Alig várom, hogy ágai a víz fölé hajoljanak, fokozva a festői hatást!

A mandulafenyő védettséget biztosít a víz melletti kerti padon üldögélőnek

A mandulafenyő (Pinus pinea) nem éppen tervezett gyermek volt! Egy kertészetben tett látogatás során (április elsején az Oázis áruházakban lábméret akció van: ahányas a vásárló lába, annyi százalék kedvezményt kap; hát persze, hogy a férjemmel mentem, aki ugyan nem él nagy lábon, de az enyémnél csak nagyobb…), szóval e nevezetes esemény alkalmával a férjem beleszeretett ebbe a fenyőbe. Szeretem ezeket a hirtelen felindulásból beszerzett növényeket, mert ilyenkor izgalmas feladat az elképzelésekbe beilleszteni az új szerzeményt. (Én évelőket szoktam így vásárolgatni, azoknak mégiscsak könnyebb helyet találni, na de fáknak?!) Ez a növény is csaknem két hónapig várta cserepében jobb sorsát , mire  nagy nehezen kitaláltuk, hogy hova is illenék.  

Idősebb korára ernyőszerű koronát nevel a mandulafenyő, melynek magjai ehetőek

Így kapott helyet a tónak a ház felé eső részénél ez a mediterrán vidékekről ismerős, ellaposodó koronát, szabálytalanul elhajló ágakat nevelő fenyő. Bár eredetileg ide egy kisebb termetű magnóliát szerettem volna, (hogy az hol fog helyet kapni, arról még fogalmam sincs…), de így is jó lesz. Mivel a terasz és a tó közötti területre amúgy is törpe örökzöldeket terveztem, azok fogják megteremteni az összeköttetést a tótól a fenyőig.

Az ámbrafa (Liquidambar styraciflua) kiválasztásának szempontjait már az előző bejegyzésben részleteztem. Valójában itt is újratervezés történt, mert én eredetileg szivarfát szerettem volna, ám a férjem közölte, hogy neki az bizony nem tetszik! Én viszont szeretném, ha neki is kedvére való lenne a kert, így döntöttünk az ámbrafa mellett. Remélem, beváltja majd a hozzá fűzött reményeket! Viszonylag gyorsan és viszonylag nagyra nő. 15-20 méteres lesz majd, ám kúpos koronája miatt nem túl terebélyes, nem fogja elnyomni a környezetében lévő növényeket. (Ha 20-25 év múlva másképp látjuk, akkor majd újratervezünk…) Változatos színekben ragyogó őszi lombjára nagyon kíváncsi vagyok!

Ilyen őszi lombszínt ígér az ámbrafa; No, majd meglátjuk! (kép az internetről)

A nagyok után nézzük az évelőket! (Cserjék a kerítés mellett lesznek, az még későbbi téma.)

A tópartifű (Rodgersia) igen karakteres növény. Nagy, kemény, a vadgesztenyéére emlékeztető levelei mellett szép a virága is, ráadásul még kellemes illata is van.

A tópartifű virágzata és szép lombja; a bokros növény mintegy 80cm-re nő

Sajnos ez a növény egyelőre csalódást okozott, nem igazán találja a helyét, mindig megperzselődnek a levelei. Vagy a talaj nem jó neki, vagy több árnyék kellene, de arra sajnos még várnia kell. Kap még egy-két évet, aztán meglátjuk, hogy mit produkál. Nem szívesen mondanék le róla, mert nagyon szép növény, a vízpartok, csobogók mellett igen jól mutat.

A szibériai nőszirom (Iris sibirica) szintén tipikus vízparti növény, bár szárazabb ágyásokban is felhasználható. Mint kiderült, az előző tulajdonos is ültetett belőle a kerítés melletti dzsumbujba, és idén szép középkék virágokat hozott. Az általam ültetett növények sötétkék virágúak. Sajnos még csak egy-két virágot hoztak, de szépen nőnek, remélem jövőre pompásan fognak majd virágozni! A tó környékén két csoportban összesen hét tövet ültettem belőlük.

Elöl gyepes sédbúza, majd a szibériai nőszirom, fölötte pedig sásliliomok most még ritkás csoportjai

A közvetlenül a csobogó mellé ültetett vízparti nőszirom egyetlen, csodaszép virágot hozott idén

A tóparti beültetésnél törekedtünk arra, hogy a növények lehetőleg nagyobb csoportokat alkossanak. Egyrészt mert így mutatnak igazán, másrészt, mert így sokkal természetesebb a hatás.

Így tettünk a kerti pletyka (Tradeskantia) esetén is. Hogy-hogy nem, ez is sötétkék virágú…

A kerti pletyka napról napra új virágokat bont

Levelei kissé sásszerűek, ezért kiválóan illenek a vízpartra. Itt a kivágott fűzfa törzsének védelmét élvezik. Virágzási ideje hosszú, több hónapon keresztül is tart, bár néha szünetel a virágzás, amikor a növény erőt gyűjt. Nem panaszkodhatok, e növények már egész szépen megmutatták magukat idén.

A tóparton nagyobb felületen ültettünk örökzöld keserűfüvet (Persicaria affinis). Ez a talajtakaró növény lassan terjed, szépen kitölti majd a helyet. Rózsaszín virágfürtjei hosszan nyílnak. Igénytelen növény, nemcsak tóparton, de nagyobb foltokban gyeppótlónak is alkalmas.

Az örökzöld keserűfű gyorsan nő, rövid indáival lassan terjed

Sásliliomok a tó partján; egy fajtának vásároltam a kettőt...

A sásliliomok (Hemerocallis) kiváló vízpart imitátorok, nem hagyhatók ki a tópart növényei közül. Több fajtája is helyet kapott a tó környékén, és éppen ezért döntöttem úgy, hogy a kerítés melletti dzsumbujban lévő terebélyes tövet is meghagyom, mivel összeköttetést teremt a tóparti  régió és a kerítés melletti cserjesor között.

A tó partjának és környezetének nélkülözhetetlen növényei a díszfüvek. Négy fajtája kapott helyet egyelőre, bár még tervezek más fajtát is a dombra. A madárlábú sás (Carex ornithopoda), mely nevét virágainak alakjáról kapta, apró termetű talajtakaró. Nekem fehérrel csíkozott változata tetszik, és a juhar alatti félárnyékba ültettünk több tövet.  A szálkafű (Hakonechloa macra ’Aureola’) sárgával csíkozott levelű különlegesen szép díszfű. Magassága elérheti a 40cm-t. Levelei festőien egy oldalra omlanak, félárnyékos helyek ragyogó szépségű növénye. Ültethető szoliterként, vagy nagyobb foltba talajtakarónak.

Madárlábú sás aprócska zsombékja a kavicságyban a juhar környékén

Szálkafű kisebb csoportja a félárnyékban; szép kontrasztot alkot a tópartifű nagy leveleivel

Magasabb termetű a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), amely mintegy 50-80cm-re nő. A sötétzöld, felálló levélzete szép kontrasztot alkot a világosabb zöld, légiesen könnyed virágzattal. Korai virágzása is nagy értékű díszfűvé teszi.

A gyepes sédbúza légies kalászai

A csíkos pántlikafű már a domb felől zárja a tóparti növényzetet; mögötte a szibériai nőszirom másik csoportja

A másik nagyobb termetű díszfű a csíkos pántlikafű (Phalaris arundinacea ’Picta’), amelyből három tő a tótól távolabb kapott helyet. 80-120cm-es magasságával ők már a hátteret alkotják a domb felé.

A díszfüvek szép kiegészítői a virágzó évelőknek, amelyek nem hiányozhatnak a tó mellől.

Különlegesség a kelet-ázsiai lizinka (Lysimachia clethroides), amelynek érdekessége, hogy fehér virágfürtjei oldalra hajlanak. Nagyobb tömegben ültetve olyan a hatása, mintha mindig fújna a szél… Töve terjedésre hajlamos, idővel összefüggő foltot fog alkotni a tó hátterében.

A kelet-ázsiai lizinka elhajló virágfürtjei

Bordós leveleivel, magasra törő, könnyed virágfürtjeivel igen szép növény a bíborlevelű bugatölcsér (Penstemon digitalis). A véletlen műve, hogy a ’Pocahontas’ nevű fatájára bukkantam a kertészetben. Akkor még csak bíborszínű bimbói ragadták meg a tekintetem, ám a leheletfinom halványlila árnyalatban nyíló virágai egyenesen ámulatba ejtők.

Finom eleganciát sugároznak a bugatölcsér halványlila harangocskái

A két bugatölcsér a fűzfatuskó két oldalán kapott helyet; tőle jobbra a japán kövérke terjeszkedik

Ráadásul a beültetett tövek igen erőteljesen fejlődnek, és júniusi virágzásuk óta már új virágszárat is felfedeztem az egyiken! Remélem a télállóságukkal sem lesz baj, mert eddig főnyereménynek bizonyultak!

A következő csodálatos növény a kerti lobélia (Lobelia speciosa). Ez a hibrid eredetű évelő erős, felálló szárakon hozza a fajtától függően piros, rózsaszín vagy kék virágfüzéreit. Én három bársonyos vérpiros virágú tövet ültettem, amelyeknek júliusi virágzása minden tekintetet odavonz, egyszerűen csodálatos! Jó talajt, rendszeres vízellátást, esetleg téli védelmet igényel, különösebb gondot nem jelent a nevelése. Évelőágyba vagy szoliterként is ültethető növény.

A kép nem adja igazán vissza a lobélia ragyogó bársonyos vérpiros színét

Kék virágból sohasem elég: a veronika szemet pihentető szép színfoltja

Az apróbb termetű növények között helyet kapott néhány tő szép kéken virágzó veronika. (Veronika ’Sunny border blue’). Hosszú virágzási idejű, kompakt termetű veronika, amely szépen egészíti ki a keserűfű és sásliliomok eltérő színű és formájú virágait.
A tónak a terasz felé eső partján, a tűző napon olajbóbita (Stokesia laevis) nyitja világoskék virágtányérjait.

Hogy az olajbóbita miről kapta a nevét, azt nem tudom, de meg kell hagyni, nagyon szép a virága!

Ezt a növényt a leírás és kép alapján választottam, korábban soha nem találkoztam vele. Egyelőre bevált, szépen virágzott, remélem hosszú távon is jól fogja érezni magát. Alacsonyabb, kb 30cm-re növő, tömött levélrózsát alkotó növény. Feltétlenül napos helyet igényel, sziklakertbe is ültethető, két tövet oda is ültettem belőle.

Végül még két növényről kell említést tennem. Ők a tópart és a kerítés közötti részen kaptak helyet a cserjék előtt. Ez egy félárnyékos hely, amit azonban délelőtt tűző nap is ér.

Japán kövérke; szépen terebélyesedik mióta kisebb csoportját beültettem a fűzfa tuskója mellé

Talajtakaróként japán kövérkét (Pachysandra terminalis) ültettem, amely már kezd szépen bokrosodni, pár év alatt beborítja majd a rendelkezésre álló területet. Szép levelei örökzöldek, kora tavaszi virágzása nem igazán jelentős. A másik növény az év nagy részében talajtakarónak látszik, ám ősszel főszereplővé lép elő. Ő a szellőrózsa (Anemone x hybrida) ’Honorine Jobert’ változata. Hosszú szárakon ringatózó hófehér virágai nagy tömegben nyílnak nyár végén és ősszel, csodálatos fináléval zárják a virágok kerti évadát.

A szellőrózsa bájos, üde virágai egyelőre még csak az internetről származó képen mosolyognak ránk

Amint a bemutatásból látható, törekedtem arra, hogy a tó környéke egész évben nyújtson látnivalót, ugyanakkor a növények egymással is összhangban legyenek. Nem mondom, hogy ez a végleges megoldás, de egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel. A dombtető beültetése még nincs kész, ez majd a következőkben kerül sorra, és a kerítés melletti cserjesor átalakításával fejeződik be a tó környékének beillesztése a kertbe.

Trüffelkrémes-meggyes pite

Ami jó, azt szabad ismételni jeligére nemrégiben újra meggyes pitét sütöttem, ezúttal némi csokoládékrémmel megbolondítva. A facebook-oldalunkon tettem fel Nektek a kérdést úgy 3 héttel ezelőtt, hogy mégis milyen desszerttel kedveskedjek argentin vendégeinknek a brassói aprópecsenye után. Ezúton is köszönöm az ötleteket! Végül a férjem elég rövidre zárta a kérdést, így döntöttünk a csokis-meggyes pite mellett. Még régebben meséltem Nektek, hogy a férjem csokiimádó, ha süteményről van szó, akkor leginkább ezek a tömény finomságok jönnek számításba (na meg az almás crumble, ami nagy kedvence).

 Végül én sem bántam, mert amellett, hogy nagyon finom, még szép is a sütemény, tapasztalatom is volt benne, nem kellett aggónom, jól sikerül-e. A tészta a jól bevált pitetésztám volt, a töltelék is elég egyszerű és gyors. Némi vaníliafagyival a kávé mellé egyszerűen mennyei!

  
Hozzávalók:

A tésztához (ez a teljes adag, kb a 2/3 részére lesz szükség):

50 dkg finomliszt (de kísérletezhetünk teljes kiőrlésű lisztekkel is, picit több folyadék hozzáadásával)

1 csomag sütőpor

25 dkg vaj

1 marék kristálycukor

1 tojás

1 dl tejföl

A töltelékhez:

20 dkg étcsokoládé

1,5-1,7 dl habtejszín

2 evőkanál búzadara

magozott meggy - ezt nem mértem le, úgy 60-70 dkg lehetett

3-4 evőkanál cukor

2 kávéskanál fahéj

felvert tojás a tetejére

Elkészítés: 

1.  1,5 dl tejszínt felforralunk, majd a tűzről levéve beletördeljük a csokoládét és olvadásig kevergetjük. Ha túl sűrűnek találjuk a krémet, kevés tejszín hozzáadásával hígithatunk rajta.
2. A lisztet elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk az apróra kockázott vajat és alaposan elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a cukrot, a tojást és a tejfölt, gyors mozdulatokkal simára dolgozzuk a tésztát.
3. Formától függően döntsük el, mennyi tésztára van szükségünk. (Nekem a teljes adag kb. 2/3-a kellett.) Ezt a mennyiséget kettéosztjuk, egy nagyobb meg egy kisebb darabba, kb. 3:2 arányban. 
4. A nagyobbik darabot a piteformánk méretének megfelelően kinyújtjuk úgy, hogy pereme is legyen, majd bele is helyezzük a tálba. 
5. Belekanalazzuk a csokoládékrémet.
6. A meggyet összeforgatjuk a cukorral (utóbbi mennyisége függ attól, mennyire savanyú a meggy), a búzadarával és a fahéjjal, majd mehet a tésztára.
7. A maradék tésztát ~3mm vékonyra nyújtjuk és bő ujjnyi széles csíkokra vágjuk, majd szépen berácsozzuk vele a sütemény tetejét (gyakorlatilag beszőjük).
8. Lekenjük a csíkokat felvert tojással, majd 170 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.
9. Érdemes megvárni, míg kihűl, mert akkor lehet igazán szépen szeletelni. Tálaljuk vaníliafagyival a kávé mellé, feledhetetlen vasárnap délután lesz!

Kora nyári kerti körkép 1. A tó és környéke – dilemmák és megoldások

Hát, nem panaszkodhatok, igazán mozgalmas volt az elmúlt két hónap a kertben! Nagy lépést tettünk előre az elképzeléseink megvalósításában. A kerti tó elkészültéről már beszámoltam, azóta folyamatosan dolgozunk a környezetén, hiszen a tavat övező terület, beleértve egy jókora dombot is, még beültetésre várt. Nem egyszerű feladat, mert úgy szeretnénk kialakítani, hogy illeszkedjen a kert egészébe, ugyanakkor mégis egy külön egységet alkosson, ráadásul hozzá kell igazítani a házhoz és a teraszhoz, mivel annak közvetlen közelében helyezkedik el. Fontos szempont az, hogy ezen a részen ne legyen fű, ne kelljen füvet nyírni, de a gyep felé az átmenetet, vagy éppen határt is ki kell alakítani. És az sem utolsó szempont, hogy a házból vagy a teraszról nézve ne takarjuk el a kilátást a kert hátsó része felé.

Számomra mindez szép feladat, nagy kihívás, bár bevallom, kezdetben fogalmam sem volt, hogy mit is kéne kezdeni ezzel a területtel… Aztán  szép lassan jöttek az ötletek, amelyből a család is kivette a részét, és ma már nagyjából összeállt a kép. Nekem sokat segít a tervezgetésben, ha egyszerűen csak szemlélődök, elképzelek megoldásokat, figyelem azt, ami már megvan, és ahhoz igyekszem hozzáigazítani az új elemeket. Nem sietek azonnal készre csinálni mindent, nem kerget a tatár! A jó megoldás kialakításához idő kell, és valószínűleg úgyis csak ősszel fogom tudni beszerezni azokat a növényeket, amiket még ültetni szeretnék.

Kora reggeli idill:  ragyogó fények, a tóból felszálló pára; szeretem ilyenkor a csendet és nyugalmat

Az egyértelmű volt, hogy ha nem lesz füvesítés, akkor be kell ültetni az egész területet. Igen ám, de mivel? És hogy kéne megoldani azt, hogy a növények közé oda lehessen menni, esős időben is meg lehessen közelíteni a tó környékét anélkül, hogy szilárd burkolatot építenénk?
Azt találtuk ki, hogy a növények között kisebb ösvényeket hagyunk meg, amelyeket kéreg aprítékkal borítunk, a beültetett növényszigeteket pedig a tó partjához hasonlóan terméskővel vesszük körül. A dombos területen a talaj megvédését és a nedvesség megtartását, a gyomok féken tartását kéregmulcs biztosítja. Így csupa természetes anyagot használunk fel, és az összkép is szép lesz: a terméskő alkalmazása összekapcsolja a tavat a tágabb környezetével, a fakéreg pedig a természetes hatást erősíti.

Növényszigetek terméskővel határolva és mulcsozva

A tó környéke már rendeződik, ám hátul még érintetlen a 'dzsumbuj' a kerítés mellett

A  tópart kavicsborítása és a kéregmulcs ösvény: száraz lábbal megközelíthető minden

A másik probléma a „mit ültessünk?”  kérdése volt. Milyen növények biztosíthatják az átmenetet a tóparttól a kert távolabbi része felé? A látványnak, mivel az ablakból is látható, egész évben mutatósnak kell lennie. Kellenek örökzöldek, lombhullatók, virágos növények, talajtakarók. A kiinduló pontot a már beültetett növények jelentették: részben ismétlődjenek a tó partján lévő növények, részben jelenjenek meg új elemek is. Nagyobb növényfoltok kialakítása mellett döntöttünk, ezek egy része már beültetésre került, egy részük még beszerzés alatt/előtt áll. (A tó körüli növények részletesebb bemutatásának hamarosan külön bejegyzést szentelek majd.)

A május végi és júniusi forró napok nagy tanulsága volt, hogy az egész napi tűző napsütés menthetetlenül algásodáshoz vezet. Kell tehát valami olyan növény, ami a déli órákban árnyékot vet a tó vizére. Így az újabb megoldandó feladat a megfelelő fa kiválasztása volt. Ennek szempontjait a következőkben foglalhatom össze: elég nagy legyen ahhoz, hogy délben árnyékot vessen a tó egy részére; ne legyen agresszív növekedésű, esetleg terjedő tövű; ne szemeteljen sokat; ne legyen örökzöld, hiszen télen szeretnénk a nappaliból rálátni a kertre; ne legyen nagyon mély az árnyéka, hogy az alá ültetett növények elegendő fényhez jussanak; növekedjen elég gyorsan, hogy az árnyékolást mihamarabb biztosítsa; ugyanakkor ne nője ki túl hamar a helyét, és mindezek mellett legyen szép a lombja és a formája egyaránt! A választásunk hosszas fontolgatás után az ámbrafára esett.

Az ültetésre váró fiatal ámbrafa (Liquidambar)

Ehhez a növényhez még nem volt szerencsém, bár a közeli arborétumban láttunk szép példányait. A kissé savanyú talajt kedveli, bízom benne, hogy mivel a környékünkön szépen díszlenek a magnóliák, ezért neki is megfelel a talaj. Ültetéskor azért majd kap egy kis savanyú földet is! A fa levélzete emlékeztet a juharéra, és csodálatos az őszi lombszíne, a tó partján lévő japán juharral és a közelben álló nyírfákkal együtt szép őszi kompozíciót fog alkotni reményeim szerint.

A tó környékének kialakításakor meg kell oldani valahogy a terület lezárását is. Ez a dombtetőn nem volt nehéz, hiszen a kertre néző déli fekvésű lejtő magától értetődően adta a terepet egy sziklakert kialakításához. A tónál alkalmazott terméskövet használtuk a rézsű megtámasztására, a kövek közti helyeket pedig sziklakerti évelőkkel és egyelőre egynyári virágokkal ültettük be.

A terméskővel megtámasztott rézsű készen áll a beültetésre

Frissen beültetett sziklakert

Amíg az évelők megerősödnek, addig egynyáriak is helyet kaptak a sziklakertben, pl. mézvirág és porcsinrózsa

A másik irányban még várat magára a kialakítás, itt egy a kertben régóta heverő fatuskót használtunk a lezárásra, amelynek a környéke még beültetésre vár. Szintén felhasználtuk a kivágott fűzfa gyökértuskóját, ami olyan nehéz volt, hogy hárman is alig bírtuk a helyére taszigálni.

A kert felől támasztja meg a rézsűt ez a tuskó; környékét díszfüvekkel és talajtakaró örökzöldekkel ültetem majd be, ha addig nem támad jobb ötletem...

A kivágott fűzfa gyökértuskója is beépült a tóparti képbe; itt már a kéreggel borított ösvény is látszik

Hátrafelé nézve már egész jól mutat az átmenet a kert felé

Előtérben a fűzfa törzse, hátrébb a tuskója

Növényekkel körbeültetve ez is beépült a tóparti képbe. Végül a tó közelében álló nyírfák alatti ágyást újítottuk meg. A tavaly ide ültetett növényeket ideiglenesen kivettük, és a fák alatti részen kisebb dombot hoztunk létre. Ehhez a medence helyének kialakításakor kikerülő földből használtunk fel jó pár talicskányit. (A medence helyéről a későbbiekben még lesz szó.) A korábbi növények egy részét visszaültettük, részben pedig a tó körül előforduló növényekből ültettünk ide is kisebb csoportot, ezzel teremtve meg az összeköttetést a tó és tágabb környezete között.

A családi összefogás nélkülözhetetlen a munkák során (ők dolgoznak, én fényképezek...)

Frissen beültetve a nyírfák alja; szegény hortenziáimnak az elmúlt másfél évben nem sok nyugalma volt, mióta a régi kertből kiástam őket; talán emiatt ilyen szegényes az idei virágzásuk

A tó és a terasz közötti sáv kialakítására a terasz burkolása után, reményeink szerint ősszel kerül majd sor. Ide törpe örökzöldeket tervezek ültetni, amelyek elvezetnek a terasz mellett álló mandulafenyőhöz, ezzel teremtve meg az összhangot. A kert határa mentén pedig a szintén ősszel átalakítandó, az összképhez illő cserjesor zárja majd a képet. Remélem, ezzel a kialakítással sikerül elérni, hogy a tó és környéke szervesen illeszkedjen a kert egészébe!

A lobélia már úgy látszik megtalálta a helyét a víz közelében

És hogy van maga a tó? Köszöni, jól! Az algákkal ugyan folytatunk némi küzdelmet, (a tó helyén füvet nyírni ugyan nem kell, de úgy látszik, gyomlálni igen…), ám a víz tiszta, a halak szaporodnak, a  békák szintén jól érzik magukat, a tó környékén pedig állandó mozgás van: inni, fürödni járnak a sünök, madarak és rovarok, szitakötők cikáznak a tó felett, és nemrégiben még egy vízisiklót is láttam besurranni a vízbe!

Elnézést a kissé homályos képért, a halak ugyanis nem hagyják magukat közelről fotózni, a tükröződő felszín alá fényképezni sem túl egyszerű...

Többféle szitakötő jár a tó felé; cikáznak fölötte, majd megpihennek a növényeken

Apukám mesterfotói következnek szitakötőkről és madarakról

A tengelic gyakran csapatostul jön inni és fürödni

A barázdabillegetőt is csábítja a víz

Barázdabillegető és zöldike állnak sorban a víznél

Az állatok tehát birtokba vették a tavat, s ezt a nyüzsgő életet megfigyelni a legszebb fizetség, amit a befektetett munkáért kaphatunk!

Rózsafánk

Anyukám receptes füzetét lapozgatva tanakodtunk, mi legyen a szombati ebéd. Mivel tudtuk, hogy hűvös, esős idő várható, valamilyen fánkfélére gondoltunk. Anyukám egyszer csak rábukkant a rózsafánkra, aminek a leírása már évtizedek óta ott csücsült a füzetben, viszont ezelőtt sosem készítettük. Itt volt az ideje kipróbálni! Nem okozott csalódást, olyan helyes kis kinyílt rózsák kerültek a tányérra, hogy csuda! Az elkészítése sem bonyolult, akár vendégváró is lehet. Tartalmasabb leves után három embernek pedig finom második fogás, például (esős) szombati ebédre.

  
Hozzávalók (18-20 darabhoz):

 A tésztához:
25 dkg liszt
1 csipet só
diónyi (~ 3dkg) vaj vagy margarin
2 tojás
2 evőkanál tejföl

A sütéshez:
olaj

A tálaláshoz:
lekvár
porcukor

Elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót. Elmorzsoljuk a margarinnal, közepébe ütünk két tojást, belekanalazzuk a tejfölt és sima, de nem túl puha tésztát gyúrunk.
2. ~2 órán át hűvös helyen pihentetjük.
3. Előkészítünk 3 különböző méretű pogácsaszaggatót.
4. Lisztezett deszkán 2-3 mm vékonyra nyújtjuk. A három kiszúróval egyenlő számú korongot szaggatunk ki. A korongok szélét kissé bevagdossuk. A különböző méretű korongokat egymásra helyezzük nagyság szerint csökkenő sorrendben, közepüket alaposan összenyomjuk (ne sajnáljuk, jól nyomjuk meg).
5. Forró olajba tesszük őket a legkisebb koronggal lefelé, így kinyílik a fánk, mint egy rózsa! (Olajba helyezés előtt még egyszer alaposan nyomjuk össze a korongokat). Ha szép halványpirosra sült, megfordítjuk és megvárjuk, míg ez az oldala is színt kap. 
6. Papírtörlőre szedve leitatjuk róla a felesleges olajat. Lekvárral, porcukorral minél előbb tálaljuk. Mi most frissen készült baracklekvárral ettük. Hmm... :)