Rhododendron virágzás a Jeli arborétumban

Múlt hétvégén a férjemmel látogatást tettünk a Szombathely közelében fekvő Jeli arborétumban. Ez a hely leginkább lenyűgöző Rhododendron gyűjteményéről híres, amelynek fő attrakciója az április-májusi virágzás. Már hosszú évek óta szerettem volna ellátogatni ide, és most minden szerencsésen alakult, ráadásul az idő is csodálatos volt, így ez a kirándulás igazán emlékezetes volt. Ezt a csodás élményt szeretném most megosztani olvasóimmal.

A Kám község határában található Jeli arborétumot, varázskertet, ahogy a hivatalos titulus mondja, Ambrózy-Migazzi István, a „virágos gróf” alapította a két világháború közötti időszakban, miután az általa a felvidéki  Malonyán alapított gyűjteményes kertet a trianoni békediktátum elcsatolta hazánktól.

Az arborétum egy erdős területen létesült, amely eredetileg tüzifa erdő volt, majd a világ különböző tájairól származó erdőalkotó fákkal ültették be. A kiegyenlített klíma és a savanyú talaj kiváló tenyészhelyet biztosít a rhododendronok számára. A gyűjteményben egyaránt megtalálhatóak a lombhullató azáleák, és az örökzöld rhododendronok is. A hatalmas fenyők alatt a bokrok néhol szinte áthatolhatatlan bozótot alkotnak, már-már őserdei hangulatot árasztva.

A sétautak mentén bejárhatjuk az egész gyűjteményt, amelyben megszámlálhatatlanul sok pompásan virágzó növényt csodálhatunk meg. Ottjártunkkor a korábban nyíló azáleák már legszebb virágkoruk végén jártak, több bokron már csak a hervadt virágmaradványok voltak láthatóak. A később virágzók viszont teljes pompájukat mutatták. Valószínűleg két héttel korábban lett volna legszebb a kert, de így sem lehetett okunk panaszra!

A gyűjteményben a rhododendronok, más néven havasszépék mellett néhány helyen egy másik csodaszép növény, a Kalmia, vagyis hegyibabér is megtalálható. Ez a növény hasonló igényű, és szintén meseszép, bár nem olyan ismert, mint a havasszépe. Most bimbós és virágzó példányokat is megcsodálhattunk. 

Az arborétumban rengeteg látogató volt, egy-egy látványosabb részen várni kellett, hogy közel mehessen az ember, és fényképezhessen. Sajnos a fényképezés szempontjából nem volt ideális a helyzet, mert a szikrázó napsütés miatt rendkívül erős volt a kontraszt a fény és árnyék között, ráadásul a szél is fújdogált, ami megnehezítette, hogy éles képet lehessen készíteni a virágokról, közben pedig nem illett a többieket sem túl sokáig feltartani…

Így aztán a képek minőségével nem vagyok maradéktalanul elégedett, de arra azért alkalmasak, hogy egy kis ízelítőt adjanak abból a látványból, amiben részünk volt. És persze hátha kedvet adnak arra, hogy jövőre kedves olvasóim is felkerekedjenek, és saját szemükkel lássák a csodát!